Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-20 / 3. szám
munkífülke riasztóberendezés Egy géntechnológiai laboratórium berendezésének a vázlatos rajza BIZTONSÁG a mikrobiológiában A mikrobák lehetnek barátaink, lehetnek közömbösek irántunk és lehetnek az ellenségeink. A barátaink jót tesznek velünk (például vitaminokat vagy — génátültetés után — hormonokat és egyéb biológiailag nélkülözhetetlen anyagokat készítenek számunkra), a közömbösekkel úgy élünk együtt, hogy voltaképpen tudomást sem szerzünk róluk, az ellenségeinket pedig ostorozzuk vagy egyenest rettegjük. A bajt elkerülendő nemcsak nekünk, köznapi embereknek kell mindent megtennünk avégett, hogy ne betegítsenek meg bennünket, hanem a velük dolgozóknak is jól felfogott érdekük ez. új ifjúság 10 Napjaink legrettegettebb vírusa, az AIDS-t okozó HÍV valósággal el- özönli a T-nyiroksejt felszínét. A ritkaságszámba menő önfertőzé seket nem számítva a kötelező biz- * tonságl előírások ellenére ezrével fertőződtek meg betegségkeltő mikrobákkal kutatók és mindennapi rutinmunkájukat végző laboratóriumi dolgozók. Egy — az egész világra kiterjedő — szakirodalmi és kérdőíves felmérés szerint 1950 és 1978 között négyezer-hetvenkilenc laboratóriumi fertőződésre derült fény, s közülük százhatvannyolc halállal végződött. Akadtak olyan intézetek, a- melyekben valóságos járvány tört ki. Például egy Indiai laboratórium dolgozói és hozzátartozói közül nyolc- vanheten betegedtek meg 1979-ben az úgynevezett Kyasanur erdei betegség vírusától, s ugyanebben az évben egy amerikai kutatóhelynek több mint harminc dolgozója lett tlfuszos. Amióta a mikrobák szinte tetszés szerint átalakíthatók génátültetéssel, fenyeget az a veszély, hogy nemcsak a már ismert kórokozók fertőzhetik meg a velük dolgozókat, hanem esetleg egy olyan mikroba is létrejön, amely nagyon hosszú toppangási idő után okoz csak bajt, következésképp * — ártalmatlannak látszván — semmit sem tesznek az ellen, hogy az emberek körében nagymértékben el ne terjedjen. A kutatók már a hetvenes évek derekán felhívták a figyelmet a gén- technológiával létrehozható mikrobák révén ránk leselkedő veszélyre. Ennek nyomán a legkülönbözőbb országokban megalkották a biztonsági előírások kódexét. A felgyorsult közlekedésre ős a nagy turistaforgalomra való tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is közzétette a mikrobiológiai laboratóriumok baleseteinek megelőzésével és a veszedelmes kórokozók terjedésének megakadályozásával kapcsolatos állásfoglalását. A benne foglaltak nagyon Is megszívlelendőik, hiszen gondoljunk csak arra, hogy mi történne akkor, ha himlőmentes Földünk valamelyik laboratóriumából ahol még ma is őrzik a himlő vírusát, egyszer csak kiszabadulna ez a rettenetes kórokozói Minthogy ma már sehol sem oltanak e fertőző betegség ellen, a WHO egyik szakértője szerint védtelenek milliói között atatna újra a halál. Mások a körülmények Mit kell tudni annak megítéléséhez, hogy mekkora veszély leselkedik egy mikrobákkal dolgozó személyre? Először is pontosan ismerni kell a kórokozót, tisztában kell lenni azzal, hogy miképp fertőzheti meg az embert, mekkora adagjára van szükség a betegségkeltéshez, van-e védőoltás ellene, s miképp gyógyítható az általa keltett betegség. Ennek alapján egyrészt veszélyességi sorrendbe rangsorolhatók a mikrobák, másrészt megtehetők a szükséges óvintézkedések, hogy a velük való megfertőzést megakadályozzák. Egy 1978-ban végzett amerikai felmérés szerint a következő tíz betegség volt a leggyakoribb az orvosi laboratóriumokban dolgozók körében: Q-láz, májgyulladás, tífusz, tularémia, tébécé, bőrgombásodás, venezuelai ló-encefalltisz (agyvelőgyulladás), papagájkór és a coccidiák okozta gombásodás. A vizsgálatok azt is feltárták, hogy ők többnyire másképp fertőződnek meg a kórokozókkal, mint az átlagos lakosság. Például a brucellózist keltő baktérium rendesen a vele fertőzött állatok nem pasztőrözött tejével jut be az ember szervezetébe, míg laboratóriumi körülmények között általában belélegzik a permet formájában a levegőbe jutó kórokozót. Más mikrobákkal gyakori a bőr sérülésén és a tápcsatornán át való fertőződés is. Régebben nem ment ritkaságszámba, hogy az asszisztensek véletlenül felszippantották az üvegcsőben (pipettában) levő, kórokozóval teli oldatot. Érthető, hogy ma már nem szájjal pipettázzák a veszedelmes mikrobák oldatát, s a fertőződést iparkodnak megelőzni azzal is, hogy a laboratóriumokban sok helyütt tilos enni, inni és dohányozni! Habár arról megoszlanak a vélemények, hogy természetes körülmények között hány kórokozó kell betegségkeltéshez, laboratóriumi körülmények között ez eléggé ismeretes. Ha a venezuelai ló-encefalltisz kórokozója a bőrbe jut, már egyetlen elegendő belőle ahhoz, hogy az embert megbetegítse. A Q-láz és a tularémia kórokozójából tízre, a vérbajéból hatvanra, a lépfenééből ezer- háromszázra, a tífuszéból százezerre, a koleráéból százmillióra és a vérhaséból egymilliárdra van szükség ehhez. Nem százszázalékos a védelem! Miért nem óvják meg védőoltással a laboratóriumi dolgozókat e betegségek ellen? — vetődik fel okkal a kérdés. Űk megkapják a szükséges védőoltásokat, csakhogy ezek a laboratóriumi körülmények. között nem okvetlenül biztosítanak százszázalékos védelmet a betegségek éllen. Elsősorban olyankor nem, amikor baleset miatt különösen sok kórokozó jut a szervezetükbe, vagy ha nem a hagyományos módon fertőződnek meg vele. Nagyobb gond az, hogy számos mikroba (főképp vírus) ellen még nincs oltóanyaguk, illetőleg az nem annyira hatékony, mint szükséges volna. Ez a megelőzésre hívja fel a figyelmet, vagyis arra, hogy a biztonsági előírásokat szigorúan meg kell tartani. Már csak azért is, mert sok kórokozó (például a májgyulladást keltő hepatitis B vírus, vagy az AIDS-t okozó HÍV) leküzdésére még egyáltalán nincsenek hatásos gyógyszereink. Miképp állapítható meg, hogy egy- egy mikrobatörzs mennyire veszélyes az emberre? Minthogy ilyen kísérleteket nem szabad végezni, állatokon és sejttenyészeteken ellenőrzik bajkeltő erejüket. De mert nem egy állat védettnek számít olyan kórokozókkal szemben, amelyek más állatokat és az embert megbetegí- tik, különféle állatokon kell kísérleteket végezni, s a mikrobákat többféleképp (bőrön, szájon és tüdőn át, injekcióban stb.) ajánlatos a szervezetükbe juttatni. Nem teljesen megbízhatók a sejttenyésztéssel végzett kísérletek sem. Mégpedig Azért nem, mert vannak olyan mikrobák amelyek az emberben nem okoznak bajt, a tenyésztett sejteket ellenben tönkreteszik, s olyanok is akadnak, amelyek az embert megbetegítik, ám a sejteket nem károsítják. Négy biztonsági fokozat Ha már a megelőzés szóba jött, ezzel az is összefügg, hogy a laboratóriumok biztonsági előírásai nem egyformák. Mindig a kórokozók veszélyessége szabja meg, hogy milyen föltételek között, milyen óvintézkedések megtételével dolgozhat az ember a fertőződés veszélye nélkül. A londoni C. H. Collins nemrég megjelent összefoglaló tanulmányában a laboratóriumok ebből a szempontból négy ■ csoportba vannak sorolva. Az 1-es biztonsági fokozatú laboratóriumban a legkevésbé veszedelmes kórokozókkal dolgoznak, a 2-es fokozatú laborokban pedig a klinikai kórismézést segítő munka folyik, s ennek során súlyos betegségeket nem okozó mikrobákat vizsgálnak. . Ezeket a laboratóriumokat nem kell ugyan külön épületben elhelyezni, ám gondoskodni kell róla, hogy rendszeresen fertőtlenítsék őket, a mikrobákkal érintkező üvegeket és eszközöket csírát tanítsák, s a kidobásra szánt anyagokat biztonságosan helyezzék el. A 3-as biztonsági fokozatú laboratóriumban már különleges ővéin- tézkedéseket tesznek a fertőződések megelőzésére, mert az ott vizsgált mikrobák (például a hurkamérgezés, a tébécé és a hastífusz kórokozói) súlyos betegségeket okozhatnak. A munka során olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyek megakadályozzák, hogy kórokozót tartalmazó permet jusson a levegőbe. Az Ilyen laboratóriumokba idegeneknek nem szabad belépni, s az ott dolgozókat vakcinálják a betegségek ellen. A legszigorúbb szabályokat a 4-es fokozatú laboratóriumok dolgozóinak kell betartaniuk, hiszen ők az élet kioltására Is képes kórokozókkal foglalatoskodnak. Az ilyen laboratórium az Intézmény többi részétől el van különítve, s olyan technikával és berendezéssel van felszerelve, amely nemesik az ott dolgozókat óvja a fertőződéstől, hanem azt is megakadályozza, hogy a kórokozó kijusson onnan. A legveszedelmesebb mikrobákat tartalmazó edényeket kizárólag olyan fülkékben nyitják ki, ahonnan a nyomásviszonyok miatt nem juthat levegő a laboratórium légterébe, de arra is van példa, hogy a kutató túlnyomásos ruhába (valóságos szkafandert«) öltözve végzi a munkáját. Természetszerűleg mindent gondosan csírátlanítanak, s különleges biztonságos módon helyezik el a laboratóriumból kikerülő anyagokat. De az is a biztonságot szolgálja, hogy az ilyen laboratóriumban egyedül senkinek sem szabad dolgoznia, legalább még egy személynek ott kell lennie. Hasonló osztályba sorolást fogadtak el világszerte a géntechnológiai laboratóriumokra vonatkozóan is. E- zekben ugyan nem okvetlenül kísérleteznek halálos veszedelemmel fenyegető kórokozókkal, a gének manipulálása azonban kiszámíthatatlan következményekkel is járhat, s emiatt egy addig jámbor mikrobának ártalmas változata is létrejöhet. Ezért mindent el kell követni avégett, hogy a géntechnológiai műhelyekből csak olyan mikrobák kerüljenek ki az életbe (a mikrobiológiai iparba), amelyekről előzőleg bebizonyosodott, hogy teljesen ártalmatlanok az emberre. A MINIMUNDUS A budapesti Halászbástya, Schutek Frigyes ú)román stílusú alkotása is ugyanolyan aprólékos gondossággal, élethűen van megformálva, akár a többi kis remeit ezen az összesen 26 ezer négyzetméternyi területen. A világ legnagyobb és legismertebb „mini birodalma“ köztudomásúan az USA híressége, a hollywoodi Disneyland, de ideát, az öreg Európában is várja a vendégeket több ilyen kiállítás, köztük a hollandiai Maderodam, az olaszországi Mlnilta- lia és a többi. Néhány esztendeje a dél-ausztriai Klagenfurtban nyitották meg azt a Minimundus — kicsi világ — elnevezésű állandó szabadtéri gyűjteményt, amely Földünk leghíresebb és legjellegzetesebb épületeiből és építményeiből mutat be összesen száznegyvenet. A városnak egyik külső szögletében alakították ki azt a parkot, amely a majd másfél száznyi makettet magában foglalja, mégpedig úgy, hogy kicsi dombok, parányi hegyek és folyócskák, patakok teszik még változatosabbá a gondosan ápolt terepet. t Ennek a Minimundusnak nyilvánvaló célja a szórakoztatás: a néző hosszan elgyönyörködhet azokban a fából és különféle műanyagokból fabrikált — a méteres magasságot csak ritkán meghaladó — modellekben, a- melyeknek az eredetijei négy világrészen hirdetik az építő ember szakértelmét, művészi tehetségét. A moszkvai Vörös tér egyik ékességét, a híres Blazsennij-székesegyhá- zat mutatja be kicsiben. Ennek eredetije a XVI. században épült, akkor, amikor Moszkva szerepe megerősödött, s a Kremllel egyetemben több fontos középület is tető alá került. A Blazsennij pompásan egyesíti á jellegzetes — hagymakupolás — orosz építészet legfőbb jegyeit. T
