Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-06 / 27. szám

A vizek és hidak városa A „vadló megfékezése“ — az Anyicskov híd egyik hídfőjénél létható szoborkompozíció Leningrádot már évszázadok­kal ezelőtt Észak Velencéjének nevezték. Nem véletlenül, hiszen maga a városalapító, I. Péter cár játszott a gondolattal, hogy egy északi Velencét teremt. Amikor a Kis- és a Nagy-Néva összefo­lyásánál a Zajacsl (Nyűi) szige­ten felépült a tengeri betolako­dók ellen védelmet szolgáló Pé- ter-Pál-erőd, nagymérvű városépí­tésbe kezdett a Vaszillj-szigeten. Ottjártamkor magam Is meg­győződhettem róla, hogy a tér­képen mérnöki pontossággal be­rajzolt, egymásra merőlegesen fu­tó utcácskák egyeznek a való­sággal. Ezekbe az ún. csatorna­utcákba, melyek a Kis- és Nagy- Névát kötötték össze, vizet akar­tak terelni, így megteremtve a feltételeket a városi vízi közle­kedéshez. Mint tudjuk, különböző okokból ez a terv nem valósult meg, az elnevezés azonban így is helytálló, sőt a „nagy“ jelzőt is ildomos hozzátenni, mivel ma­ga a város jóval nagyobb olasz- országi hasonmásánál. Tehát: Észak Nagy Velencéjének, az öt­milliós Leningrádnak közel egy- hatoda víz: 68 folyó és összekötő csatorna szeli át a várost, a lá­togatónak fel sem tűnik, hogy az 42 szigeten fekszik. Leningrádot, az egykori Szent­pétervárt ezek alapján a vizek városának Is nevezhetnénk. A Finn-öböl partján járva, április végén szerettem volna a tengeri kikötőből vizet hozni magammal egy palackban, de tervem nem sikerült, mert a part menti sza­kaszt még jégpáncél borította. A tenger felől pedig csípős, fagyos szél nyargalt felénk. A város legnagyobb folyója, a 74 kilométer hosszú Néva érde­kesen találkozik a tengerrel. A kéz ujjaihoz hasonlóan négy ág­ra szakad, s csalafinta kanyarok­kal közeledik a tengerhez. A fo­lyó nemcsak az északi nagy ta­vak, a Ladoga és az Onyega víz- háztartásának őre, hanem a vá­ros egyik természeti látványossá­ga is. A barátságos folyó kettős munkát végez: vizet visz és tör­meléket rak le, azaz szállít és épít. Az öböl rovására évente egy-egy kis földdarabot ragaszt a partvidékhez. Időnként azonban a tenger ellenáll. Az óceán felől érkező nagy viharok vizét már nemegyszer a folyó medrébe te­relték, felduzzasztva és visszafelé kergetve a Névát. A város fennállásának 285 éve során kétszázhetvenszer pusztí­tott árvíz. A Péter-Pál-erőd névai kapujánál lévő vízszintjelző szo­morú krónikása ezeknek az ese­ményeknek. Az utolsó árvíz 1979­ben tombolt, amikor a tenger csa­pásai először ez Egyetemi rak­partot érintették. Bájos kísérőnk, Aljona is keserű emlékként idéz­te ezt az eseményt. A Leningrádi Állami Egyetem diákjaként meg­élte, hogy az épület első emelete is víz alá került. A további ter­mészeti katasztrófákat akarják megelőzni azzal a hullámtörő vé­dőfallal, amelyet már régebben elkezdtek építeni a Finn-öböl é- szaki részén, Gorszkaja és Liszij Nősz elővárosok között. Észak Nagy Velencéjének víz­hez kötődő szépségei a hidak. A Névát és mellékfolyóit, valamint a csatornákat 620 híd íveli át. Közülük huszonegy éjszakánként kettényílik, hogy utat adjon a nagy tengerjáró hajóknak, ame­lyekből évente 15—20 ezer érke­zik a városba. A hidak nem any- nylra nagyságukkal és műszaki megoldásaikkal lepik meg a lá­togatót, hanem külsejükkel, mű­vészeti szempontból is értékes megoldásaikkal. Hűen illeszked­nek a városképbe, a lépten-nyo- mon fellelhető történelmi épüle­tek kulisszáihoz. Eredetileg fa- cölöpökre építették ezeket a hi­dakat, később jöttek a kőhidak, majd a felújítások, átépítések so­rán a vaskonstrukclők is szerep­hez jutottak. A nagy honvédő há­ború vérzivatarában — Leningrád 900 napig volt fasiszta blokád alatt — több híd teljesen tönkre­ment, sok megrongálódott, ame­lyeket a háború után fel kellett újítani, vissza kellett állítani ere­deti állapotukba. A Néva hídjainak említésével kezdi az utca embere a felsoro­lást, pedig nem ezek az igazán szépek és nevezetesek a város­ban. Magam is megcsodáltam kö­zülük a leghosszabbat, az Öntött­hidat, amelyet 1967-ben újítottak fel, mert a tartószerkezet elemeit már erősen kikezdte a rozsda. Csupán az öntöttvas korlát, Ra- han építőművész gyönyörű műve maradt meg napjainkig eredeti szépségében. A Smidt hadnagy híd azért nevezetes, mert az em­lékezetes 1917. október 25-1 estén egész idáig úszott az Auróra cir­káló, amikor aztán 9 óba 40 perc­kor eldördült vezérágyúja, az a történelmi jelentőségű lövés, amely a Téli Palota ostromának kezdetét Jelentette. Hídképződ- ménynek Is nevezhetném a Va- szilij-sziget Névába nyúló csücs­kének két hídját, az Építők híd- Ját és a Palota hidat, amelyeket a Puskin tér köt össze. Neveze­tes helye, egykori kikötője ez a városnak, amely a nagy költő­óriást, Puskint is megihlette, s Bronzlovas című versében emlé­kezett meg róla. Itt ágaskodik a 19. század elején épített két Rost- trum-oszlop. Ezek ősi római szo­kás szerint a győztes tengeri csa­tákból hazatérőket üdvözölték. Az oszlopokba beépítették a meg­semmisített vagy elfogott ellensé­ges hajók orrát (erre utal a meg­nevezés Is). Az oszlopok mellett lévő szoboralakok is a vizet, a négy legnagyobb orosz folyót, a Névát, Volgát, Dnyepert és a Vol- hovot Jelképezik. Az igazi hídszépségeket viszont akkor fedeztem fel, amikor a vá­ros főutcájának számító Nyevszkij sugárúton végighaladtam, majd a Fontánka és a Mojka szelíd víz­csíkját követtem. Csak később vettem észre, hogy hídon állok. Akkor, amikor a Kazanyl-székes- egyház, a mai Vallástörténeti és Ateista Múzeum bronzrelief jel mellett elfutott tekintetem, és vízre talált. Kiderült, hogy a vá­ros legrégebbi kőhídján, a Kaza- nyl hídon állok, amelynek szé­lessége hatszorosa a hosszúságá­nak, és zavartalanul száguldoz­nak rajta az autók, sétálnak a járókelők. A vizet követve, szin­te kőhajításnyira, egy másik han­gulatos hidacska, a Bank híd tá­rult elém. A függőhíd kábeleit négy szárnyas, aranyozott orosz­lán tartja a pofájában. A Fon­tánka két oldalát köti össze az idillikus Lomonoszov híd. A kő­hidak az idők folyamán megron­gálódtak, így csak kettőt tudtak megmenteni belőlük - az utókor­nak. A szürkegránitból épített ke­leti hangulatú, négykupolás, tor- nyokkall ékesített híd hangulat- keltő látvány. Hosszan sorolhat­nám még, ha mindegyik hídjáról szólni akarnék, de nem mulaszt­hatom el megemlíteni a Fontánka háromlyukú hídját, az Anyicskov hidat. Szépsége felülmúlja, sze­rintem, Európa bármely városa hídjainak szépségét. Fából ké­szült eredetijét Anyicskov mérnök szerkesztette meg 1715-ben. Ma pionírok ezrei kelnek át rajta, mert tőszomszédságában, az egy­kori Anyicskov-palotában van az úttörőpalota. A hídfők szobor- kompozíciói a vadlovak megféke­zésének négy fázisát ábrázolják. Pionírok egy kis csoportja kész­ségesen magyarázta a szobrok hangulatát, és persze azt is el­mondták, melyik 16 van már meg­patkolva, Illetve megszelídítve. Azt viszont már mástól tudtam meg, hogy a blokád idején a gondos lakosság a szobrokat hat méter mélységben az Anyicskov- palota kertjében ásta el, és ho­mokzsákokkal befedve védte a bombák pusztításától. A hidakat Leningrádban mű­emlékként kezelik, most ís féltve őrzik, mert szerintük nemcsak vizek fölött ívelnek, partokat kötnek össze, hanem egyes törté­nelmi korszakokat Is. Azon túl, hogy Észak Nagy Velencéjének nélkülözhetetlen kellékei, műkin­csek, egyben turistalátványossá­gok is. Leningrád nemcsak a vi­zek, hanem a csodálatos hidak városa is. Polgári László (A szerző felvételei)' Szűkös az égbolt A Pan American amerikai légifor­galmi társaság megerősítette, hogy a nyáron rekordszámú járatot indít az európai vonalakon. Ez a hír valószí­nűleg örömet szerzett a turisztikai dolgozóknak, de hogy mit jelent ez a már így is túlterhelt légifolyosók szempontjából, csak ezután derül ki. A legnagyobb amerikai társaság az elkövetkező három hónapban 14 szá­zalékkal növeli hazai és nemzetközi járatainak számát. Európában elsősor­ban Frankfurtba és a londoni Heath­row repülőtérre indít több gépet. Ezek a legforgalmasabb európai légikikötők és rendes körülmények között is túl­zsúfolt az egük. A frankfurti repülő­tér már hosszabb ideje figyelmeztet erre a súlyos problémára, amely a tu­risztikai idényben még égetőbb lesz. A nyugatnémet Lufthansa adatai sze­rint a túlzsúfolt légifolyosók okozta késések az év első négy hónapjában 25 millió márka veszteséget okoztak. Május 15-én a Lufthansának 23 járatot kellett lemondania, mert az NSZK ege, amelyen katonai légifolyosók is van­nak. egyszerűen túlterhelt volt. A nyu­gatnémet sajtó Is jó Ideje és minden eredmény nélkül figyelmeztet Frank­furt és München egének szűkösségére. Hasonló hírek érkeznek az Ibériai­félsziget turisztikai központjaiból is. A spanyol légiforgalom csupán ápri­lisban 10 százalékkal növekedett. Bar­celona és Palma repülőtere a legzsú­foltabb. Az Alpok felett is szűkösek a légifolyosók, sőt, Jugoszláviában is, a szakértők véleménye szerint leginkább Zágráb felett. A tényeket tehát mindenki tudja, de megoldás egyelőre nincs. Európa egé­nek túlzsúfolt forgalmát már nem le­het nemzeti határokon belül rendez­ni, ehhez nemzetközi akcióra van szük­ség, hangsúlyozta Hans-Ulrich Ohl, a nyugatnémet légiforgalmi biztonsági hivatal képviselője. A békéért futott Egy 31 éves indiai vasutas olyan módon akarta népszerűsíteni a béké­ért való harcot és a fegyverkezés csökkentését, hogy az elmúlt hónap­ban Calcuttából Delhibe futott a leg­nagyobb hőség idején (a hőmérséklet árnyékban 48 Celsius-fok volt). Az egyhónapos futás alatt 1441 kilométert tett meg. Minden este rendőrálllomá- sokon aludt, s a falvakban előadást tartott a fegyverkezés csökkentéséről, Egyszer útonállók támadták meg, de amikor megtudták, hogy milyen cél­ból fut, elengedték. Amikor célhoz ért, a delhi elnöki palotához, nagyon csa­lódott, mert senki sem várta. Abban reménykedik azonban, hogy mielőtt visszautazna Calcuttába, beszélgetést folytat egy politikussal. A halált okozó cigaretta Newark amerikai város bírósága döntést hozott, amely szerint a ciga­retta okozta Rose Clpolone (58) ha­lálát. Ezért pedig a LIdget Group In­corporation dohánygyárat vádolta, a- melynek cigarettáit az elhalálozott szívta. A dohánygyárat a bíróság 400 ezer dolláros kártérítésre ítélte, s ezt a pénzt az asszony férjének fogják kifizetni. A bírósági döntés szerint a dohánygyárat azért ítélték kártérítés­re, mert nem figyelmeztette fogyasz­tóit a dohányzás veszélyére. 1966-ban ugyanis törvényt hoztak arról, hogy minden cigarettásdobozra figyelmezte­tést kell nyomtatni a dohányzás ár- talmasságáról. A jövő városa Ausztrália és Japán tervbe vette a Jövő városának megépítését. Most foly­nak az előkészületek a város tervezé­sére. A tervek valószínűleg 800 millió amerikai dollárba kerülnek. A becslé­sek szerint a városban 100 000 ember fog élni a világ minden részéből. Az építkezések Iránt már 100 japán és 45 ausztráliai cég érdeklődik. Csak a ter­vek elkészültekor határozzák el, hol építik fel a várost: Sydney, Melbourne vagy Brisbane közelében. Mi rejlik a napszemüveg mögött? Az első napszemüvegek több mint 100 évvel ezelőtt, 1885-ben jelentek meg Philadelphiában. Azóta a szocio­lógusok, pszichológusok, pszichiáterek igen részletesen kifürkészték a nap­szemüveget viselő emberek jellemét és hajlandóságait. A napszemüveget vise­lő ember nemcsak kozmopolitizmusra [nemzetköziségre) és fölényre törek­szik, hanem azzal, hogy olyan nap­szemüveget hord, mint igen ismert művészek, politikusok, színészek, azo­nosulni kíván velük. A napszemüveget ezenkívül álcázásra is felhasználják a bűnözők, a filmszínészek. Az utóbbiak főleg azért, hogy néhány intim órájuk lehessen. Észak Nagy Velencéjében szinte egymást érik a hidak

Next

/
Thumbnails
Contents