Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-06 / 27. szám

A hatodik labdarúgó Európa-bajnokság győztese: Hollandia

A faikor szombaton, május 25-én késő délután Vautrot játékvezető hármas sípjele befejezte a VI, EB-düntő mérkőzését, több mint hetvenezer szurkoló tapsorkánja éljenezte a holland csapatot. És azonnal tegyük hozzá, hogy teljesen megérdemelten. Gulllték játszották az egész nyolcas mezőnyben a legjobb és ráadásul a legszebb focit is.

Az eredményeket már régen Ismerjük, hiszen a televízió jóvoltából a hazai sportbarátok is figyelemmel kísérhették a mérkőzéseket. Ennek ellenére nem árt visszatérni ehhez az EB-hez, mert az EURO 68 nem csak futballból állt.

A sajtó EB.je

Nem vitás, hogy minden nagyobb sporteseményről az újságírók egész serege tudósít a világ minden tájára. Az NSZK-ban 1400 újságíró, 400 fényképész és 1200 televíziós, valamint rádiós akkreditáltatta magát, a műszaki stábot Is beleértve. Ez óriási szám, összehasonlításként megelltem, hogy az 1984-es francia- országi EB-n az összesített szám „csak“ 1400 volt.'..

„Sok kérvényt már az előzetes akkreditálás alatt el kellett utasítanunk, mert lehetetlen volt ennyi ember számára megfelelő munkakörülményeket, teremteni Valamit tennünk kell a közeljövőben, mert a stadionokban nincsenek akkora helyiségek, ahová befér mondjuk ezer íróasztal, legalább ötszáz írógéppel, és nincs elegendő szociális berendezés sem“ — panaszolta egy beszélgetés során Wolfgang Niersbach, a sajtóközpont fiatal főnöke.

Nem árt megemlítenem, hogy ma már a nagy versenyeken a sajtóközpontokat profi alkalmazottak szervezik, akiknek a figyelme kiterjed olyan részletekre Is, amelyekre esetleg egy „amatőr“ sajtófőnök nem Is gondol, és amelyek a kritikák lavináját Indítják el. Főleg a nyugati újságírók kötnek bele mindenbe, ami nem működik vagy éppen botladozik. Például rögtön a nyitómérkőzés után, éppen az interjúhelyiség kapacitása miatt, külön „belépőket“ adtak ki. Akinek Ilyen jegye nem volt, nem engedték be, de meg Is kapták a szervezők a magukét az olasz lapokban (legtöbb olasz újságíró nem tudott ugyanis az „akcióról“, és mire nagy sietve megérkeztek, márt ' csak zárt ajtókat találtak és megkörnyékezhetetlen rendezőket). Már a második mérkőzés előtt közölték a szervezők, hogy ilyesvalami többször nem fog előfordulni. Most viszont csak az jutott az edzők és a játékosok közelébe, aki idejében megérkezett a terembe, ami azt jelentette, hogy legalább tíz perccel a befejezés előtt ott kellett hagyni a meccset, és irány az interjúteremi... Természetesen, mindenütt be voltak szerelve a nagy képernyőjű televíziók, úgyhogy a toliforgatók azért mindent végignézhettek. Tény viszont, hogy valamit tenni kell a jövőben, mert a tömegtájékoztatási szervek jelenléte valóban gigászi méreteket ölt. W. Niersbach még hozzátette: „A legveszélyesebb az, hogy ma nem probléma a világ akármelyik fejlett országába pár óra alatt eljutni, pár másodperc alatt összeköttetést szerezni az anyaszerkesztőséggel és küldeni az anyagot. Úgyhogy akár- 1 milyen szabályozás óriási bonyodalmakkal járhat.“

A szponzorok EB-je

Minden mérkőzés előtt külön bulletineket adtak ki a legfontosabb és legfrissebb adatokkal. Egy oldal azonban mind a tizenöt bulletinben azonos volt. A tíz fő szponzor rekláma volt rajta, és fölöttük ez a szöveg: „A szponzorok a mai labdarúgásban legalább olyan fontosak, mint a játékosok.“

Ezen, ugye, lehetne vitázni, az azonban tény, hogy az ő segítségük nélkül a mai élsport valóban lehetetlen. A nagy futballt többen a szórakoztató iparhoz sorolják. Tény, hogy korunk Igényes nézőit csak nagy mérkőzésekre lehet a pályákra becsalogatni. Olyanokra, ahol Jó futballt láthatnak, ahol a világhírességek seregszemléjét nézhetik végig. A nagy futballhoz tehát a ráfordított összegnek is nagynak kell lennie. Ezt ma nem vitatja senki. Pénz, pénz, pénz... Hát igen! Az EB-n játszó csapatok futballistái nem aprópénzért ■mentek ki a pályára. Csak egypár példa. Az olasz

t9i

Kevés ember ismeri olyan közelről a DAC labdarúgóit, mint dr. Stadtrucker Sándor, a csapat orvosa. Az ő meglátásait jegyezte le sorozatunkban dr. Széher Mátyás, a Start című képes hetilap főszerkesztő-helyettese.

Dusán Liba

Még az I. nemzeti ligában játszottunk', amikor a sorsolás összehozott bennünket a Plastika Nitra e- gyüttesével, A Liba név nem volt számomra ismeretlen, hiszen testvére a híres válogatott jégkoron- gozó. Valaki, csak úgy, mellesleg, említette, hogy Duäan talán az egész bajnokság legkeményebb védője Hát bizony a magas és jól fejelő Chatrnúchhal szinte leradírozták a pályáról Tóth Laciékat. Akkoriban támadójátékunk egyik megoldása az volt, hogy a magasan beívelt labdákra Tóth felment fejelni, és a továbbcsúsztatott labdákra csapott le Majoros vagy Audi, a két szélsőnk. A nyitral középhátvédők azonban nem engedtek Tóthnak megnyerni talán egy ftjRemek volt, eddig a legjobb

labdarúgó-szövetség 250 ezer márka honoráriumot ígért a játékosoknak személyenként a bajnoki cím elnyeréséért. Anglia az ország történetének eddigi legmagasabb összegével honorálta volna az elsőséget. Á szponzoroktól egymillió fontsterlinget {hárommillió márkát) kapott a szövetség, és ezt teljes mértékben hajlandó volt kifizetni a játékosoknak. Ezt a pénzt ezennel megspórolták!... A spanyolok egy élelmiszer-vállalat jóvoltából 1,5 millió márkához jutottak volna prémiumként, ha győznek, ami személyenként átszámítva szép összeg lett volna. A dán válogatott tagjai 70 ezer márkával lettek volna gazdagabbak, az írek viszont nagyvonalúan 15 ezer márkás prémiumot tűztek ki minden labdarúgónak minden csoportmérkőzésért. És ők voltak a „szegény rokonok“! A holland futballistáknak sikerült megkaparintaniuk a végső jutalmat, ami személyenként 75 ezer márka volt. A szovjet csapat konyhájából pontos adatok nem kerültek napvilágra, de Lobanovszklj edző szintén kimondta egy sajtótájékoztató alkalmából, hogy az ő védencei sem járnak rosszul. Márpedig ekkora összegeket egyetlen labdarúgó-szövetség sem tud fizetni, tehát arra a kérdésre, hogy kellenek-« a szponzorok, a válasz egyértelmű ...

A nézők és a biztonság EB-je

Hányszor olvastunk már erről, hogy a futball vál- ságos időszakot él át, és a sportág népszerűsége forog kockán. A csehszlovák napilapok Is rendre ismertették, hogy a VI. Eurőpa-bajnokságon új nézőszámcsúcs született. Egy olyan EB-n, amelynek minden mérkőzését egyenesben adták a nyugat-német tévéállomások. Természetes, hogy közrejátszott a külföldi szurkolók tömeges jelenléte is, de ez hozzátartozik a nagy focihoz.

Külön fejezetet érdemel a döntő mérkőzés. A szervező bizottság csupán 3200 jegyet adott a holland utazási irodáknak, illetve a holland futballszö- vétségnek, ennek ellenére több tízezres narancssárga trikóba és sapkába öltözött tömeg érkezett Hollandiából abban a reményben, hogy valahogy csak jegyhez Juthatnak... Abban a pillanatban beindult a tőkés piac hajtóhengere. Amint a kereslet meghaladta a kínálatot, emelkedni kezdtek az árak. A mérkőzés előtti napon 400—700 márkát kínáltak egy jegyért, mindegy volt, hogy álló- vagy ülőhelyről lévén szó,

A mérkőzésre München központjából délben indultunk el autóval. Ahogy közeledtünk az Olimpiai parkhoz, ahol a meccset játszották, egyre sűrűsödött a jegykeresők száma. Ezrek álltak az autópálya oldalán kezükben lengetve a százmárkásokat, valahogy úgy, mint ahogy mi tartjuk a kártyát. Fiatalok és idősebbek, nők és férfiak egyaránt. Őszintén bevallom, nagyon sajnáltam, hogy nem voltam legalább öt vacak jegy tulajdonosa...

Az óriási érdeklődésnek azonban negatív ve-tülete is volt. Főleg a már szinte hírhedtnek mondható angol „szurkolók“ részéről. Mert közöttük voltak a valódi huligánok, a törni, zúzni vágyók, akiket valójában nem is a futball érdekelt, csak a vandalizmus.

Ennek a borzásztó jelenségnek az okáról kérdeztem Thomas Vaughant, a Palmer Sport főmunkatársát, miközben a düsseldorfi sajtóterem előtt állva hozzánk is eljutott a csörömpölés, amint ezek a hordák botokkal törték be a pálya környékén szabadon parkoló autók ablakát, karosszériáját.

„Tudod, nagyon szégyelljük magunkat miattuk. Nem is tudom, hogy azt mondjam-e róluk, hogy emberek. Inkább vadállatokhoz hasonlítanám őket. A legborzasztóbb az, hogy nem is tudjuk, ml ennek a valódi

oka. Amikor azt mondjuk, hogy a munkanélküli fiatalok kilátástalan helyzete teremtette ezt a fékezhe- tetlen brutálist, az sem egészen igaz, mert rengeteg közöttük a jól kereső fiatal. Még a fasiszta módszerektől sem riadnak vissza, hiszen Stuttgartban azzal sokkolták a járókelőket, hogy fasiszta kézmozdulattal köszöntötték egymást. És hogy mindez a barbárság tőlünk, Angliából Indult el, ahol annyira tiszteltük és a mi generációnk mind a ma) napig tiszteli is a fair-play elvét...“ Ezúttal azonban a nyugatnémet „konkurensek“ voltak a nagy verekedések főprovokálói. Meg akarták ugyanis mutatni angol kollégáiknak, hogy ki, az úr a házban... Nem csoda tehát, hogy ez az EB a biztonsági intézkedések nagy bajnoksága is volt. És bizony az egyébként nagyon jól megszervezett és kiképzett rendőrségi alakulatokat is meglepték a huligánok. Ezek a szervezett bandák ugyanis megtanulták igazi szurkolóknak álcázni magukat, aztán kellő pillanatban egyszerre mindent zúzó, törő hordákká váltak. A nagy focihoz szorosan hozzátartozik a népes nézősereg is. De ezekből az elemekből nem kérünk. És nem kérnek sehol sem.

A nagy foci EB.je

Súlyos hiba lenne azonban kihagyni a nagy focit. Mert hát megegyeztünk abban, hogy sok jó mérkőzést láttunk. Az ottlévő szakemberek egyhangúlag állították, hogy ez volt minden idők legszínvonalasabb EB-je. Én sem mondhatok semmi mást, ott voltara Franciaországban, és most is végigjártam az NSZK mind a nyolc stadionját, csak hogy csodálhassam a futball szép arcát. Hogy voltak meglepetések, váratlan eredmények, bukások, illetve új csillagok tűntek fel — az csak természetes. Utóvégre ezek teszik érdekessé a labdarúgást. Hadd említsem az EB első nagy győztesét, az ír válogatottat. Remekül Játszottak a zöld sziget képviselői, és talán csak egy nem egészen tiszta játékvezetői döntés fosztotta meg őket a továbbjutástól. Annak a Hollandiának a rovására, amely később a büszke győztes lett. Az ' első nagy vesztes Anglia volt.

„Amíg az angolok nem változtatnak játékfelfogásukon, nem érhetnek el eredményt. Játékuk elavult, mindenki számára kiismerhető, hiányzik belőle a fantázia. Ma mindenki tud futni, harcolni, sőt fejelni Is. Az angolok pedig ezen kívül mást nem tudnak“ — mondta a svájci válogatott eddigi legsikeresebb edzője, Paul Wolflsberg, aki a dör.tő alatt újságíró szomszédom volt. Azért Idéztem őt, mert teljesen egyetértek a véleményével. Bobby Robson edzőt odahaza még sok bírálat fogja érni, ki tudja, lesz-e képe a sok szidást mint edző túlélni. A dánok Is a gyengébbek közé tartoztak, tőlük többet produkált volna a jelenlegi csehszlovák válogatott is.

Széher Mátyás

Ma és következő számunkban közöljük nyári tippversenyünk szelvényét. Olvasóink feladata, hogy eltalálják az Interkupa 5. csoportjának végső sorrendjét. Ebben a csoportban a DAC-on kívül játszik még a Szombathelyi Haladás, a Young Boys Bern és az IFK Norrköping. A tippeket legkésőbb július 15-ig küldjétek be szerkesztőségünkbe. A helyes megfejtések beküldői között húsz díjat sorsolunk ki.

1. díj futball-labda a DAC játékosainak aláírásával;

2—10. díj belépőjegy a DAC első hazai UEFA-kupa mérkőzésére; 11—20. dfj DAC-zászló, -poszter, -emlék- füzet

Számomra nagyon hálás típusú játékos. Minden közelharcból gondolkodás nélkül kiveszi a részét, sohasem visszakozik, de szinte alig sérült meg. Ezt természetes adottsággal is lehet magyarázni, vagy az edzettségével, esetleg a határozottságával, hiszen általában az a futballista sérül meg, aki puhábban megy a harcba. Igazán jól megértették és helyettesítették egymást Srámekkel, akihez, hasonlóképpen, mint Kapkóhoz és KaSparhoz, jó baráti szálak is fűzték.

csatát sem. Nem is sok gólt rúgtunk abban az Időben a Plastika Nitrának.

Én irtóztam a „nyíró-borotváló“ védőiktől, tudtam, hogy kíméletlenül belemennek minden közelharcba, és nekem a mi technikás csatáralnkkaK csak bajom lesz. Nálunk is volt a csapatban ilyen hasonlóan ke- ménykötésű védő, Kristóf, de alacsonysága miatt a magas labdáknál távolról sem lehetett olyan eredményes, mint Liba. Kellett, nagyon kellett nekünk is egy ilyen kőkemény középhátvéd. Mégis meglepett, hogy vezetőink éppen Libát szerezték meg. Bevallom, akkor tartottam tőle, hogy egy kicsit lassú, darabos; de mindenesetre nagyszerű szolgálatokat tett: őt igazán nehéz átjátszani. Tudom, hogy az ellenfél játékosai és talán az újságírók körében sem nagyon népszerű, de Duéan másképpen futballozni nem is tud. Az ő fő erénye, hogy maradéktalanul kihasználja erejét, ütközni vele kimondottan fájdalmas, ezt tanúsítják játékosaink is az edzések után. Kimondottan örülnek annak, hogy Liba a csapatukban van...

A kemény vagy sokak szerint szinte a durvasággal határos játékról egyébként ő sohasem beszél. Különben sem bőbeszédű, hasonlóan mint Miíinec, inkább kártyázik. Pecze edző gyakran int! őt, hogy fegyelmezze magát, mert a sok sárga lap vagy a kiállítás nem hoz hasznot a csapatnak. Mint játékos, nem tartozik a nehezen kezelhetők közé, az edzéseken és a mérkőzéseken is becsületesen végzi a kötelességét. Ez talán a rendszeretetével és a pontosságával függ össze. DuSanra igazán nem kell soha várni. Pedig... ő utazik a legtöbbet az egész csapatból. Nyitván lakik, és naponta rója a két város közötti kilométereket.

Érdekes őt figyelni az öltözőben. Bár hallgatag ember, de ott nagyon is megmondja játékostársainak a véleményét. Higgadtan beszél a hibákról, egyúttal biztatja a fiúkat. Nem amolyan „szégyenlős“ típus, a véleménynyilvánításon kívül megköveteli azt, amit neki akárki Is ígért. Nem hagyja magát lerázni vajmi üres magyarázattal, és teszi ezt nem felvágásból, szemtelenségből vagy telhetetlenségből, hanem azért, mert 5 — Ilyen. Nem bonyolítja a dolgokat, nem köntörfalaz, csak éppen nem hagyja magát. Sem a pályán, sem a magánéletben. ___-<