Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-06 / 27. szám
És a jövő... az micsoda? Carpe dieml — tartotta a barokk kor ember*. Éljünk a mának, mert nem biztos, hogy megérjük a holnapot! De ml van akkor, ha mégis megérjük? Hogyha ma feléljük összes javainkat, és nem gondolunk a Jövővel, akkor ml lesz velünk holnap? Érdemes tehát az eljövendő napokon és éveken Is gondolkodni: megfogalmazni céljainkat, megkeresni helyünket az életben. Szóval: valamiképpen tervezni kell a Jövőt. Különösen a fiatalokat kéne, hogy foglalkoztassa ez a kérdés, hiszen előttük a lehetőség. Egyébként lehet, hogy míg az embert a jövője foglalkoztatja, addig fiatal marad. De hogyan látja a Jövőjét az ember akkor, ha teszem azt tizenéves és gimnazista? A Zsellzl (Zellezovce) Magyar Tannyelvű Gimnázium hét diákjával beszélgettem erről. A másodikos Wurster Kinga és a harmadikos Duhony Éva az orvosi karra készül. Egészségügyi pályára menne az elsős Sípos Mária Is, ő azonban Inkább szakosító Iskolába akar jelentkezni. Csenky Gabriella, aki ugyancsak harmadikos, a nyelveket szereti, ezért oroszszlovák szakos tanárnak készül. Évfolyamtársa, Göbő Sándor a természettudományi kart akarja megpályázni, mint a másodikos Nagy Tibor Is. Urbán Gábor valamilyen számítástechnikai szakmát képzel el magának. Olyan időpontban beszélgettünk — a tanév vége felé —, amikor a diákember inkább közeljövőjére, a vakációra gondol, mintsem a távolira. De azért válaszoltak kérdéseimre. Kenyér vagy vajas kenyér? — Mindannyian elmondtátok, milyen pályára készültök. Én most telketek legrejtettebb vágyát ismerhettem meg, vagy amit elárultatok, az csak egy — a szülőkkel, iskolával, társadalommal kötött — kompromisszum eredménye? Éva: A gyerekekre, természetesein, hatással van a környezete is. Nekünk van orvos Ismerősünk, akinek a munkája mindig is tetszett nekem. Ezért már kicsi korom óta készülök erre a pályára. Egyébként a mamám, aki tanárnő, szintén orvos akart lenni. Aztán mégsem lett az* és hiába Ismerik el a szakmájában, nekem elárulta, hogy nem Igazán elégedett. Értek tehát hatások, de -mégis magam döntöttem. Kinga: Édesapám orvos, nekem mindig is tetszett ez a pálya. Tibor: Mindenkinek van elképzelése, de azért a szülők is megprőbélják irányítani a gyereket. — Akik főiskolára akartok jelentkezni, miért teszitek ezt? Mit ad szerintetek egy főiskola? Sándor: Aki főiskolát végzett, arra azért felnéznek. Falun vagy kisvárosban még mindig többre tartják a diplomás embert. Hogy melyik a fontosabb? Nem is tudom — Sipos Mária A gimnáziumról A Zselizi (Zeliezovce) Magyar Tannyelvű Gimnázium hosszú évekig diákliiánnyal küszködött. Kevesen jelentkeztek ide, úgy kellett toborozni a tanulókat. ZAMBO LAJOS, a gimnázium igazgatója, aki tavaly augusztus elsején vette ét ezt a tisztséget, azt állítja, hogy ez a probléma ma már a múlté. Nemhogy toborozni nem járnak, de egyenesen válogathatnak a jelentkezők között. Mint mondja, ma már a járási és kerületi tanügyi szervek is nagyon pozitívan értékelik az itt folyó munkát, mert az valóban magas színvonalá. Talán ez hozta a változást. De ha a diákokat a jövőjükről, elképzeléseikről faggattam, hadd tegyem meg ugyanezt a gimnáziummal kapcsolatban is. Milyennek látja az igazgató a zsellzl gimnázium elkövetkező éveit? — Én a jövőt illetően optimista vagyok. Céltudatos munkával sikerült újra rangot szerezni ennek az intézménynek, lövőre két osztályt Indítunk, huszonöt-huszonöt diákkal, s ezekbe az osztályokba valóban jő diákokat válogathattunk. Annak, hogy gimnáziumunk népszerűsége újra megnőtt, annak elsősorban az a magyarázata, hogy növendékeink az elmúlt években nagyon jő eredményeket értek el a különböző tanulmányi versenyeken, diákolimpiákon. A másik ok, hogy nagyon magas színvonalú a fakultatív oktatás, a megzőazdasági szaktárgyat például olyan tanárok oktatják, akik együttműködnek az országos mezőgazdasági kutatóközpontokkal Is. Iskolánk Jövőjéről szólva el kell még mondanom, hogy már az Idén szeretnénk elkezdeni négy szak- tanterem hozzáépítését a mostani épülethez. A beTibor: Szerintem az értelmiségiek megbecsültsége, főként az anyagi megbecsültségre gondolok, elég gyenge, de remélem, hogy idővel változik a helyzet. Éva: Én Is bízom benne, mert nem mindegy, hogy harmincéves korára az ember puszta kenyeret vagy vajas kenyeret ad-e a családjának. — Az értelmiségi szinonimája az intelligencia. Milyen kapcsolatban van egymással az egyetemi végzettség és a műveltség? Éva: A kettő nem ugyanaz. Tibor: A főiskolán Is csak az tud alapos műveltséget szerezni, aki valóban oda való, s akit érdekel is az, amit tanul. Aki csak azért megy főiskolára, hogy később majd egy Jól jövedelmező állásba kerüljön... A boldogság forrása — A munkából eredő elégedettség vagy a kiegyensúlyozott családi élet az igazi boldogság forrása? Mária: A kettő természetesen összefügg. Hogy melyik a fontosabb, nem tudom. Sándor: Ezen még nem gondolkodtam. — És a házasság? Gabriella: Először szeretném elvégezni a főiskolát, ás csak utána férjhez menni. Gábor: Hát... először Is legyen az embernek biztos anyagi háttere. Éva: Én azelőtt nagyon házasságellenes voltam. Már változott a véleményem, de még mindig azt tartom, csak úgy érdemes férjhez menni, ha nem a másik pénztárcáját nézi az ember. — El tudnátok képzelni azt, hogy most, gimnazistaként házasságra léptek? Gábor: Nagy hülyeség már ilyenkor megházasodni. Éva: Erre még éretlenek vagyunk. Tibor: Házasság semmiképpen. De ez nem lelentl azt, hogy nem lehet együttjárni valakivel. 'Sőtl Sorba venni a szempontokat — Hol szeretnétek leélni az életeteket? El tudnátok-e költözni a szülőföldetekről egy távolabbi vidékre? Kinga: Itt már mindenkit ismerünk. Ha elköltözik az ember máshová, kezdheti elölről az egészet, ismerősöket, barátokat szerezni. Ezt nem vállalnám. Sándor: Szerintem máshol is meg lehet szokni. Az embernek van alkalmazkodóképessége. Ha például Itthon nem tudnék megfelelő állást kapni, elköltöznék. — Ezen a vidéken atomerőmű épül. Nem féltek tőle? Sándor: Ez még soha nem merült fel bennem. Csak az erőmű miatt'egyébként nem mennék el. Tibor: Atomerőmű?. .. Ha szempont lelnne a környezet tisztasága,* hot tudnánk letelepedni? — Fontosnak tartjátok-e, hogy életeteket magyar környezetben éljétek le? Gábor: Számomra ez nagyon fontos. Másképpen el sem tudom képzelni. Tibor: Attól függ, hogy hol kellene élnem. Éva: A világ sok országában élnek magyarok. Lehet, hogy bárhol telepednék le, mindenütt találkoznék velük. Gábor: De akkor is ezeket a kapcsolatokat keresnéd 1 — Idegen országban, idegen környezetben tudnátok-e élni? Éva: Esetleg. Ahhoz azonban, hogy ezt eldönthes- sem, ismernem kellene az Idegen országokat. Az kellene, hogy szabadon utazhassunk, világot lássunk. Tibor: Hogy ha például valaki kimegy Nyugatra, azután úgy dönt, hogy kinn marad, vissza már nem jöhet. De lehet, hogy ott se jó neki. Hülye helyzet. Sándor: Ahhoz, ogy eldönthessem, tudnék-e külföldön élni, legalább egy évig ott kellene maradnom valamelyik országban. De az az Igazság, hogy nem foglalkoztat ez a kérdés. ruházás kétmillió korona, és a munkálatokkal 1990-re kellene végezni. Nem félek hát attól, hogy a jövőben nem lesznek diákjaink. A válogatási lehetőség folytán valószínűleg emelkedik majd a gimnáziumunkból a főiskolára jelentkezők száma, és ezzel együtt a sikeresen fel- vételezők aránya Is. Mert ezzel ma még nem vagyok elégedett. A tanév vége felé — Duhony Éva (baloldalt) és Wurster Kinga ... ez talán nem is lenne olyan jól — Csenky Gabriella és Urbán Gábor „Hogyha másnak örömet szerzel — Az ember élete véges. Ez sokszor és sokakat pesszimistává tehet, Illetve olyanná, hogy csak a mának élnek. Ezt tudva, érdemes például tanulni vagy bármit is tenni? Kinga: Igen. S közben nemcsak magunkra, hanem az utánunk jövö generációkra is gondolnunk kell. Éva: Az az ember, aki semmit nem akar csinálni, hogy tudjon bizonyítani a közösségnek? Tibor: Cselekedni kell, azért ember az ember. És erre épül a társadalom Is. — Az embernek önmaga javáért vagy a közösségért kell inkább bármit is tennie. Kinek a java az elsődleges? Gabriella: Mind a kettő nagyon fontos. De elsősorban magámért és a legközelebbi hozzátartozóimért kell élnem és a javukon munkálkodnom. Ogy gondolom, ezzel már a közért Is cselekedtem. Éva: Szerintem az embernek belső szükséglete, hogy csináljon valamit, cselekedjék. És az Is természetes, hogy sohase lehet megelégedve magával. Önelégültséget viszont legtöbbször és elsősorban a közösség elismerése válthat ki. Sándor: Én ha másnak örömet szerzek, az nekem Is öröm. — Hogy ha ma valaki társadalmi funkciót vállal, azt szerintetek a közösségért teszi? Gábor: Esetleg. De az ember nemcsak „funkciója“ áltat tud a közösség érdekeiért dolgozni. Éva: Attól függ, hogy az Illető milyen társadalmi tisztséget vállal és milyen közéleti múlttal tette ezt. „Ezt elképzelni sem tudom“ — Ha kapnátok most tőlem százezer koronát, mire költenétek? Éva: Világ körüli útra. Vagy ha már orvos lennék, és ha lehetne, magánklinikát nyitnék. Kinga: Kifizetném a szüleim építkezési kölcsönét. Mária: Elképzelni sem tudom! Gabriella: Félretenném, még szükség lehet rá. Tibor: Tízezret elköltenék a llegszükségesebbekre, a többit takarékba tenném. Sándor: A legszükségesebbekre költeném. — És ha teljesíthetném egy kívánságotokat, mi lenne az? Gabriella: Azt, hogy sikeresen elvégezzem a főiskolát. Kinga: Hogy a nemzetek és nemzetiségek között a Jövőben ne legyenek ellentétek. Tibor: Szerintem mindenkinek van anyagi gondja... Sok pénz kellene... Sokszor hiányzik az is... Sándor: Ne legyen semmiféle betegség a világon. Gábor: Hogy mindenkinek sikerüljön az, amit szeretne ... Á, de ez talán nem is lenne olyan jól Kedves Olvasó! Lehet, hogy gondolatban te Is megpróbáltál válaszolni, az itt felvetődött kérdésekre. Írd le papírra a válaszaidat, tedd félre, és olvasd el tíz év múlva! Majd meglátod, mennyire változik az emberi Klinko Róbert (A szerző felvételei)
