Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-22 / 25. szám
OROSZ TIBORRAL, a Somorjai (3a- morín) Magyar Tannyelvű Gimnázium Igazgatójával beszélgetünk az érettségi tapasztalatairól, mert éppen a zöld asztalt hagyta ott egy Időre kérésünkre. — Most érettségiznek a tizenkét évvel ezelőtt elindított új tanrend szerinti első évfolyamok végzős tanulói. Milyenek a tapasztalatok? — kérdem. — Nálunk nem a mostaniak az elsők, számunkra nem új ez a munka, hiszen kísérletképpen mi már korábban elkezdtük az újszerű oktatást, így valójában ml már nemcsak a munka első eredményeit tudjuk értékelni, hanem azt is látjuk, hogy mit kellene változtatni. — Például? — Nem vagyunk elégedettek azzal, hogy eltörölték matematikából a szóbeli vizsgát. Az elégedetlenségünket jelezni .fogjuk a felsőbb szerveinknek ... — Miért? — Több oknál fogva. Egyrészt és elsősorban azért, mert a felsőoktatási intézmények legtöbbjében a matematika központi szerepet foglal el, így azzal, hogy a tanuló megírja belőle az írásbelit, és kész az érettségi, valójában nem visszük végig és nem fejezzük be a tanítási folyamatot. Attól a pillanattól, hogy jól vagy rosszul megírja az írásbelit, többé rá sem néz a tanuló a matematikára, nem mélyíti, nem szilárdítja tovább tudását, így ha szüksége lesz majd a megtanultakra, már bizonytalan lesz a tudása. Ráadásul azt Is tapasztaltuk, hogy az írásbeli jobban sikerül az átlagosnál, még a gyengébb tanulók is Jobb eredményt érnek el a szokásosnál, így aztán az egyetemek és a főiskolák, ha a tanulók a felvételin nem érik majd el az érettségi érdemjegyüket, elégedetlenek lesznek, kórusban kérik majd számon tőlünk a jobb eredményeket, holott a valódi eszközt, amellyel mi nemcsak pontos ítéletet, hanem szilárd tudást Is nyújthatnánk, kivették a kezünkből. — Ez csak az önök tapasztalata, vagy mások is így vélekednek? — Ogy látom, hogy másutt Is így gondolják. Egy héttel ezelőtt Stúrovó- ban vizsgabiztosként működtem közre az érettségin, ott ugyanezt észleltem és észlelték a kollégák. Hogy a végső döntés milyen lesz, nem tudjuk, de jó lenne, ha az írásbelivel nem fejeződne be a matematika oktatása, hiszen a számítógépek előtérbe kerülésével nemcsak a szűkén vett reálértelmiségnek van nagy szüksége rá, hanem egyre többször a humán értelmiségnek is. — Az utóbbi kérdésről, ma nagyon sokat beszélnek. A világban, így például Franciaországban, tizenéves tanácsadója van az állam elnökének. Vajon vannak-e nekünk is ilyen különlegesen tehetséges, okos, rátermett gyerekeink? — Hogy ilyen egészen kivételes tehetségű gyerekeink vannak-e, azt nem tudnám megmondani, de hogy tehetségesek, rátermettek, okosak, jól neveltek vannak, az biztos. Ezt bizonyítják egyébként a különböző versenyeken elért eredményeik is. Nálunk minden évfolyamban több olyan tanuló van, aki a matematikai, fizikai vagy kémiai olimpián az elsők között végzett. Különben iskolánk végzőseinek negyven százaléka technikai jellegű főiskolára jelentkezett, s ha hozzáveszem, hogy az egyéb főiskolák reál irányzatú szakaira további tíz százalék, akkor valójában elégedett lehetek, mert jó az arány. Ma tudniillik a központi elgondolások is ezt az ötvenszázalékos arányt tartják kedvezőnek... És nemcsak a közeli műszaki főiskolák a kedveltek Minden évben jelentkeznek diákjaink közül a Ziltnai Közlekedési Főiskolára, de Ostravába, a tűzoltó- szakfőiskolára vagy a Zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskolára is. — Kicsit hihetetlennek tűnik az egész. Egyáltalán, el tudnak helyezkedni ilyen végzettséggel az emberek? Hiszen Somorja nem egy kimondott iparközpont. — Nem is Somorján helyezkednek el Nálunk mindenki számol azzal, hogy közel a szlovák főváros. Rengetegen ingáznak, és ez nem esik nehezükre. Nemcsak a képesített vagy képesítetVarga Gábor len ipari dolgozók találják meg munkahelyüket a fővárosban, hanem a felsőoktatási intézmények végzősei is. Sőt, nem csak a munkahelyüket találják meg! Nem ritka az sem, hogy vezető beosztásba kerülnek. Ezért Is tudtuk fejleszteni például a számítástechnikai oktatást, korábbi diákjaink közül többen vezető beosztásban dolgoznak, és látva a terület fontosságát, fejlődését, távlatait, nekünk, is sokat segítettek és segítenek. — Miben? — Elsősorban a gépi ellátottságban ... S hogy az milyen, és milyen gyakorlati felkészülést tesz lehetővé a gimnazistáknak, azt a számítógéptermek egyikében vesszük szemügyre néhány diák kíséretében. — Soha jobbkor nem mehettem volna iskolába! — Nagy Sándor a negyedik osztály tanulója, a hét elején sikeresen leérettségizett, és most teljes egészében a hobbijának szentelheti idejét. De így van ezzel a harmadikos Varga Gábor és Horváth Ferenc is. Míg a negyedikesek izgulnak, vizsgáznak és pihennek, amíg a tanárok minden figyelme az érettségiző osztályra összpontosul, addig ők játszhatnak, azaz, játszva tanulhatnak. Milyenek is hát ezek a fiúk, akik a járási, kerületi, országos olimpiák „örökös“ résztvevői, s elsősorban a számítógép mellett, a számítástechnikán Horváth Ferenc keresztül kötötték meg egy életre szóló barátságaikat is? Ítéljék meg az olvasók! Nagy Sándor, a járási csillagászati szakkör tagja az egyik programja véglegesítésén dolgozik. Az utóbbiak pedig a gabcíkovói körzeti fogorvos felméréseinek eredményeit értékelik, ha ugyanis elküldené az adatlapokat a központi adatfeldolgozóba, talán két év is beletelne, amíg megkapná az értékelést, így viszont gyorsan meglesz a végeredmény, és ő folytathatja a kutatásait, felméréseit... Iskola, tanulás, de nem akármilyen, Azt is mondhatnám: felkészülés az é- letre, de kerüljük a nagy szavakat. A fiúk különben komolyan beszélgetnek a dolgokról, és olyan magabiztosan kezelik a gépeket, hogy jómagam nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ezért aztán Nagy Sándor magyarázza el az összefüggéseket. — Én gabőíkovói vagyok. Mielőtt ide jöttem, épp csak hallottam valamit a számítógépekről. Aztán itt nemcsak gép volt, hanem valamit tanultunk is róla. Végül elkezdtünk programozni, és ezt, ha az ember belekóstol és megértette, már nem nagyon lehet abbahagyni. — Én még mindig nem értem. Hogy van az, hogy fna egy tizenéves a köz- társasági elnök szaktanácsadója lehet, hogyhogy ti ilyen könnyen megértitek a gép nyelvét, a műveletek valódi érNagy Sándor telmét? — kérdem és Varga Gábor, aki kapott a szüleitől egy nagyszerű személyi számítógépet, s lengyel és egyéb számítástechnikai folyóiratokat olvas, próbálja velem megértetni a dolgot. — Ez lényegében a játék folytatása — mondja —, sőt, számomra egyszerűen játék. — játék? — Igen, játék, vagy még inkább egyfajta kombinációs folyamat, amit valójában nem lehet abbahagyni. Én felteszek egy kérdést, vagy adok a gépnek egy utasítást, és az válaszol.., — De te tulajdonképpen most már nem játszol, hanem dolgozol, hiszen egy komoly felmérés adatait értékeled, összesíted. Változatlanul játéknak mondanád? — A Játék folytatásának. Nagyon érdekes ... — Mi az, ami érdekes benne? — Először is maguk a tények. A körzeti fogorvos hosszú időn keresztül és meglehetős pontossággal felírta, kinek milyenek a fogai, én pedig most már látom az egész helyzetet. Azt például, hogy általában az alsó fogsor egészségesebb, mint a felső. Látom, hogy van, akinek tizennégy éves korában megvan még az utolsó tejfoga, vagy hogy valakinek éppen tizenhárom éves korában kinőtt már a bölcsességfoga ... Aztán az is érdekes, hogy az ember hogyan oldja meg a feladatokat. Mit táplál be a gépbe, milyen sorrendben, és hogy a gép mihez kezd az adathalmazzal. Ezt az utóbbit már természetesen nekem kell meghatároznom. — A géppel viszont lehet játszani is,.. — Igaz, lehet játszani is, de én csak olyankor szoktam egy picit Játszani, amikor valami nem megy. amikor esetleg már nem tudom folytatni a megkezdett feladatot. Különben nagy kár, hogy sokan csak játékra használják ezeket a drága gépeket... —■ Én sem azért jöttem, hogy játsz- szam — kapcsolódik be a beszélgetésbe Nagy Sándor. — Mi a csillagászati szakkörben sok mindent csinálunk. így például figyeljük a meteoritokat, távcsöveket készítünk stb. Ehhez mind nagyon nagy segítséget ad a számítógép. — Magyarázat közben rajzol, és ha követni tudnám, talán a matematikai képleteket is felírná. Neki nincs saját számítógépe, de a járási művelődési központ gépét olykor akár három hónapra is megkapja, csak oldja meg a feladatot. Ezért az érettségin nem is volt különösebb problémája. — És meg tudjátok határozni a programokat, meg tudjátok oldani a feladatokat? — Meg — mondja Varga Gábor és Horváth Ferenc, de Nagy Sándor is határozottan bólint, -r Ha meg esetleg nem tudnánk megoldani, segítenek a tanáraink ... — ök az idősebb generációhoz tartoznak, tudnak segíteni? — Igen, hogyne! Nálunk, a mi iskolánkban magas szakmai szinten folyik az oktatás — vallják büszkén. — Eddig a harmadikban és a negyedikben oktattak számítástechnikát, de most már az elsőben megtartják a bevezetőt, és a negyedikben heti hat óra a számítástechnika lesz ... Erre nagy szükség is van. A jövő a számítógépé! — mondják. Az egyik informatika-számítógép szakra, a másik kibernetikára, a harmadik pedig valami másra készül. Az, hogy esetleg nem veszik fel őket, fel sem merül bennük, és joggal, hiszen nemcsak nekik, hanem a többieknek, mindnyájuknak nagy szükségük van mindarra, amit itt és majdan a főiskolán megtanulnak. Visszakanyarodva az érettségihez: nekik hármuknak bizonyára elég az írásbeli matematikavizsga. Csak éppen: napjainkban még nem ők az átlagtanulók. ök az átlagon felüliek. S fölfelé csak megfelelő ösztönzéssel vihető az átlag, és erre egyelőre nincs jobb eszköz a szóbeli vizsgánál. Még akkor is, ha a diákok véleménye más erről. A gyakorló tanárokat kell meghallgatni — és itt nem elsősorban a diákokra gondolok. A gyakorló tanárokra kell jobban figyelni, mert nemzedékek sorsa függ munkájuktól. Németh István Számítástechnika a gimnáziumban, de nincs szóbeli matematikából
