Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-22 / 25. szám
I I /- — új ifjúság 31 BEfcgagfigWgg! • f Más szellemben dolgozni? Sülé László igazgató: „Ha nincs pótalkatrész, a javítás minősége sem lehet kifogástalan.“ ámomra mindig emlékezeCv tesek az ünnepek. Ezért “ nem felejtettem el azt, amikor három évvel ezelőtt a Losonci (Lucenec) Autójavító Vállalat 01-es üzemének fiataljai minden tudásukat, igyekezetüket és szakértelmüket latba vetve sok-sok társadalmi munkával rendbetették és megjavítottak egy kiselejtezett autóbuszt, s ünnepélyes keretek között átnyújtották a SZISZ SZKB képviselőin keresztül a XII. moszkvai világ- ifjúsági találkozó szervezőbizottságának. Ezzel nemcsak a VIT sikeréhez járultak hozzá, hanem a SZISZ legfelsőbb szerveinél is letették névjegyüket, s belopták magukat az ország fiatalságának a szívébe, Az üzemről akkor Jó kép alakult ki bennem. Mi a helyzet ma a VIT-autóbusz készítőinél, hogyan élnek és dolgoznak az itteni fiatalok? Milyenek eredményeik és terveik az átépítés időszakában? A BUMERÁNG VISSZAÜT Az ország egyik legnagyobb autójavító üzemének igazgatójával, Sülé László mérnökkel beszélgettünk. Működésük elsőszámú fokmérőjéről, a tervteljesítésről, s az e körüli problémákról érdeklődtem. — Képletesen fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy függőségi viszonyban vagyunk az autóközlekedési vállalatokkal. Míg a nyolcvanas évek elején alig-altg akadt munkánk és vállalaton belül sok egyébbel is foglalkoztunk, ma ki sem tudjuk elégíteni az érdeklődést Az autóbuszok és a tehergépkocsik javítása egyre nehezebb feladat. Megmondom, hogy miért. Az első negyedévben 15 millió helyett csak 7 millió korona értékben kaptunk alkatrészt a Mototechna Mladá Boleslav-i vállalatától. A hiányzó pótalkatrészeket magunknak kellett beszerezni, de ez sokszor lehetetlen. Éppen az imént írtam alá egy 43 ezer koronás pönálét az említett vállalat címére, még a múlt évben elmulasztott szállításokért, de minket ez nem húz ki a kátyúból! A kocsikat üzemképes állapotba kell hozni, ez a döntő! A bumeráng aztán visszaüt, mert ha nincs alkatrész, a javítás minősége sem lehet kifogástalan, így nálunk is szaporodnak a reklamációk. Mi az ára annak, hogy a tavalyi nehéz évben is teljesítettük a gazdasági terv minden mutatóját? A hosz- szabbított műszakok, de néha szombaton is dolgoztunk, mert, sajnos ez a dolgok jelenlegi állása mellett másképp nem megy. Ez természetesen azt jelenti, hogy a jó vezetők mellett nagy szükségünk van a megértő szakemberekre, áldozatkész -munkásokra és a mozgósító tömegszervezetekre. — Az új vállalati törvények következetes érvényre juttatása segíthetne ezen problémák megoldásában. Mit remél ettől a jövőben? — Jelenleg úgy néz ki, a jövő év elejétől állami vállalat leszünk, de nem a név változása a lényeg. Remélhetőleg az átalakítás következtében valóban nagyobb önállóságot kapunk, és sikerül majd megoldani a bérezési gondokat, ami a felelősségtudat és a munkaerkölcs megszilárdítását is jelenthetné. A szállítói-megrendelői kapcsolatokat pedig végérvényesen tisztázni kell. A felsőbb szervek jelenleg sürgetik a raktárkészletek csökkentését. Ezzel én egyetértek, de csak akkor, ha a szállításban és ellátásban nem lesznek fennakadások. Egyébként ugyanazokkal az emberekkel kell majd más szellemben dolgozni, de mi állunk elébe. HIÁNY MIATT TÖBBLETMUNKA Az üzemben két SZISZ alapszervezet is működik, de ezeket a hatalmas üzem vezetőségében egy személy, Pavol Hano mérnök képviseli csupán. Vele indultam gyármunkakollektíva is van, mely, ha kell, túlórával is segít a tervteljesítésben. Van a gyárban azonban egy még jobb kollektíva Schvantner János vezetésével,, a- mely házon belül a Méta 90-es mozgalom megtestesítője. Ők tavaly a SZISZ kerületi bizottságától is kaptak elismerő oklevelet példás aktivitásukért. Nemrég nyílt meg az ifjúsági kezdeményezés számlája, melynek gazdagításához bizonyára hozzájárul majd az a komplex ésszerűsítő brigád is, mely védnökséget vállalt a 110-561 típussorú vontató- járművek generáljavítása fölött. Közben megérkeztünk az autóbuszjavító részlegre. Itt Is, ott is fiatal munkások. Szakavatott munkájuk nyomán épültek, szépültek a járművek, s a csarnok végén már új köntösben pompáztak. Az egyik, még üresen, székek és ablakok nélkül tátongó buszba én is felszálltam, hogy közelebbről Pavol Hano: „A legfontosabb, hogy ezekre a srácokra mindig lehet számítani.“ szemlére azzal az elhatározással, hogy elsősorban a gépek és a munkapadok mellett dolgozó fiataloktól kapjak közvetlen információkat arról, hogyan is zajlik a munka, hogyan érzik itt magukat. Először egy hatalmas javítóműhely szalagmunkáját szemléltük meg, ahol szinte egymást érték a tehergépkocsi-alvázak. A szellőzőrendszer-javítók közül Vi- tovszky József mondta: — Naponta három kocsit kell összeraknunk, ami néha csak részben sikerül, mivel állandó az alkatrészhiány. Most például a vezetőfülkékre várunk hiába. Tol- dozzuk-foltozzuk őket, mert az újakat a lengyelországi Skoda kocsikra kell raknunk. Úgy tudom, ezekből ebben az évben 150 darab kerül generáljavításra. Nálunk van elég alkatrész, de ha nincs, akkor sem esünk kétségbe, mert a használtakat fel tudjuk újítani. — Hallottam, hogy viszonylag nagy a munkaerő-vándorlás. Te mióta dolgozol itt, hogy érzed magad? — kérdeztem a szakmunkástól. — Én már tizenkét éve, tehát nem vagyok „vándormadár“. Az utóbbi időben nem a fiatalok távoznak innen, hanem az idősebb dolgozók. Állítólag azért, mert nincsenek megfizetve Én személy szerint nem vagyok elégedetlen, bár a kereset szerintem is lehetne több. Türelmesen kivárom az újabb bérrendezést, amely állítólag jövőre esedékes. Máskülönben a szakszervezet, a SZISZ is támogat és képvisel minket, vannak lehetőségek sportolásra, kirándulásokra, üdülésre is, ezért vagyok elégedett. AKTÍVAK A SZISZ-ESEK A műhelyt magunk piögött hagyva, Pavol elárulta, hogy ezen a részlegen egy jól működő ifjúsági Kalcso József: „Sokat dolgoztunk rajta, végiilis sikerült megoldani.“ is szemügyre vegyem Stefan Hronőek munkáját. Gyors mozdulatokkal fúrt lyukakat a plafonba, közben mondta el, hogy „bizony, ez amolyan pepecske munka. Rengeteg lyukat kell fúrni, csavarozni, ezért az idősebbek nem kedvelik, meg a teltkarcsúak sem, mert itt néha guggolva, néha négykézláb kell dolgozni. Most konkrétan fűtés- és plafonszereléssel foglalkozom, de voltam már más beosztásban is. Én szeretem ezt a munkát, azért is vagyok itt már tíz éve, a szakmunkásképző elvégzése óta.“ — Tudomásom szerint az első számú SZISZ alapszervezet tagja vagy. Mire emlékszel szívesen az utóbbi hetek akcióiból? Időben nem kell messze menneirt, hisz a múlt héten zajlott le egy nagyon sikeres akciónk. A politikai oktatás végeztével közös vetélkedőnk volt a másik alapszervezet tagjaival, mely videó-diszkóval végződött, Számomra ez szép élmény marad. Kilépve a csarnok hűvöséből a SZISZ elnök folytatta: — A legfontosabb, hogy ezekre a srácokra mindig lehet számítani. Nemcsak akkor, ha a tervlemaradást kell pótolni és szombaton is dolgozunk, hanem akkor is, ha képviselni kell üzemünket, például a ZENIT-versenyekben. Már évek óta figyelemreméltó e- redményeket érünk el kerületi szinten. Az idén mi rendezzük a hegesztők járási versenyét. A munka mellett sokat sportolunk és kirándulunk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bármikor kapunk autóbuszt a távolabbi kiruccanásokhoz is. A teljesség igénye nélkül is nehéz lenne mindent felsorolni, de a lényeget szeretném még egyszer aláhúzni: az itteni fiatalokra mindig lehet számítani, s ha szükséges, mi most is vállaljuk a pluszmunkát. A LÖSZÁLLÍTÁSTÖL A POSTAKOCSIIG A losonci vállalatot ma az egész országban ismerik, de nemcsak a javításokból kifolyólag, hanem az itt gyártott speciális járművek miatt is. Ez 1984-ben kezdődött, amikor a brnói gépipari vásáron egy SL autóbusz alvázára épített lószállító járművel rukkoltak ki. Ezt a lévai (Levi- ce) Koopera mezőgazdasági vállalat vette meg, de már ekkor számtalan további érdeklődő is akadt. Hamarosan elkészült egy másik alaptípus is, mely a darabáru szállítását szolgálta. Készültek, ruha, cipő, szőrmeáru, napos csirke, de még színházi kellékek szállítására alkalmas szekrényes járművek Is. Aztán újabb minőségi változást jelentett a Karosa alvázak megjelenése, de erről már halljuk Kalcso József mérnököt, a vállalati igazgatóság műszaki fejlesztési osztályvezetőjét. — A Karosa autóbuszok javítása még csak most van indulóban, de már 1986-ban elkészült az első szekrényes felépítményű Jármű, melyet jelenleg a tévések használnak öltözőnek. Azóta is tapasztaljuk, hogy jobban lehet erre az alvázra építeni, de van egy-két problémánk. A mezőgazdászok is, meg a darabáruszállító kocsik megrendelője, az Ostrava! közlekedési vállalat is hátsó be- rakodási lehetőséget kér, ám a Karosának tudvalevőleg farmotoruk van. Sokat dolgoztunk rajta, végül sikerült is megoldani ezt a problémát. A teherkocsi" alvázakkal is volt már több próbálkozásunk, Izotermikus élelmiszer- szállítókat, hűtőkocsikat vagy a ruzynéi repülőtérnek szállított két darab konténeres repülőtéri kiszolgálókocsit is említhetném. Az innováció a jövőben sem szünetel. Most például egy speciális postakocsi építésén fáradozunk, aztán jön a LIAZ-alvázra szerelendő naposcsirke- és tojásszállító Jármű és a szekrényes utánfutó. — Ilyen termékfejlesztés mellett, gondolom, a technológiai foEbben az évben 230 autóbusz generáljavítását kell elvégezni a losonci üzemben. lyamatok továbbfejlesztése is szükségszerű. Lépést tudnak-e tartani a fejlődéssel, a megrendelők igényeivel? — A lépéstartás szükségszerű, különben lemaradnánk. Mivel nálunk a jelenlegi mostoha körülményekből kifolyólag a hangsúly az alkatrészfelújításon van, elsősorban ezzel foglalkoztunk. A det- vai gépgyárral és a 2ilinai közlekedési kutatóintézettel együttműködve hamarosan üzembe helyezünk . egy robotosított alkat“ részfelújítő munkahelyet, mely motor- és futóműalkatrészek javítását szolgálja majd. Úgy néz ki, hogy napjaink kardinális problémája, a vezetőfülkék hiánya is megoldódik. Elkezdjük ugyanis a gyártásukat. Itt két SPR 10-es festékhordó robot üzemel majd. Annak ellenére, hogy javítóüzem vagyunk, az alkatrészgyártásból továbbra is részt vállalunk. Jelenleg 22 féle alkatrészt szállítunk a LIAZ vállalatnak. A gyakori termékváltás, s az egyre bővülő termelés a tedhnológusoknak és konstrutőröknek is fokozott munkatempót diktál, de álljuk a sarat, ezt eredményeink is hűen tükrözik. Három év után tértem vissza az üzembe. Szép emlékeket őriztem, féltem, hogy csalódni fogok. Nem csalódtam, s ez nagy öröm, Nagy, mert ezúttal nemcsak lelkesedéssel találkoztam, hanem koncepciózus, az új igényeknek megfelelő munkaszervezéssel, kezdeményezéssel. Pedig a feltételek nem is olyan Jók. Polgári László (A szerző felvételei]' Vitovszky József: „Most vezetőfülkékből van óriási hiány.“ Stefan Hroncek: „Bizony, ez amolyan pepecske munka...“ ÁLLUNK ELÉBE!
