Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-20 / 3. szám

m ADIDAS NÁLUNK Az Adidas sportruházat, lábbeli és sport­cikk világmárka. Adidas mezben pályára lépni megbecsülést, tekintélyt jelent. A kö­zönséges halandó számára elég drágák ezek a holmik, de talán már nem sokáig, mert éppen az év végén a sviti Tatrasvit szerződést kötött a herzogenaurachl cég­gel. A szerződés értelmében már 1988 má­sodik felében megjelennek a hazai piacon a Tatrasvit — Adidas melegítők, fürdönad- rágok és szabadidőruhák. A Tatrasvit gyár­tástervező osztályának vezetője, Teodor Ka- raäin elmondta, hogy az Adidasszal kötött licencszerződés rendkívül előnyös, mert szinte korlátlan mennyiségű terméket dob­hatunk piacra, és az ellenértéket kész ter­mékekben törleszt jük. Ez a szerződés nyílván azoknak a vál­tozásoknak az eredménye, amelyek össze­függnek a cégtulajdonos, Horst Dassler ha­lálával. Az ötvenegy éves gyáros rákban halt meg, s nem érkezett rendezni az egész világra kiterjedő üzleti ügyelt. Ügy látszik, megteszik helyette az utódai. Mindeneset­re a nemzetközi sportélet olyan „jelensé­ge“ volt, akt megérdemel néhány sort. Dassler három évtized alatt a „világ • sportjának titkos patrónuso“ lett — leg­alábbis így minősítette működését Monique Berlioux asszony, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt Igazgatója. Fáradhatatlan szervezőmunkával olyannyira bevonult a világ sportéletébe, hogy az Adtdas-sport- eszközök nem hiányozhattak már egyetlen világversenyről és a sportolók mindennapi életéből sem. Az elhunyt vállalkozó hatalmas Ismeret­ségi kört alakított ki életében. Barátai közé sorolhatta a NOB elnökét, juan An- j tonio Samaranchot, Havelange-t, a FIFA elnökét. Marat Gramovot, a szovjet NOB enlökét, és még hosszan sorolhatnánk a neveket. Már a cégalapító Idejében szoros kap­csolatok alakultak ki a szocialista orszá­gokkal, amelyek most újabb lökést kaptak. A Szovjetunióval egy évtizede, 1978-ban kötötték meg az első együttműködési szer- ; zödést. Kijevben most állítanak üzembe egy új cipőgyárat, s az évi 300 ezer da­rabos termelésével 1,3 millió párra emel­kedhet a Szovjetunióban előállított Adidas cipók mennyisége. Hasonló kapcsolatokat épített ki az Adidas Magyarországgal és hazánkkal Is. A tatrasvitl kezdeményezés nem az első, de az egyik legreménytelje- sebb. Olyan lehetőségeket teremt, hogy a nagyobb szériábah történő gyártással le­nyomjuk az Adidas-sportruhák egyelőre meglehetősen magas árát. M. J. Jozef VengloS öt év után; — ........................ .........- — Újra a válogatott élén Nem irigyiésremélté a labdarfigőedzők sorsa. Elég egy kisebb kudarc vagy még ennél is kisebb kudarcocska, s máris úti­lapot kötnek a talpa alá. üt évvel ezelőtt ez a sors érte dr. JOZEF VENGLOST, a csehszlovák válogatott szakvezetőjét is a spanyolországi világbajnokságon való „le- szereplés" után. A nagy nemzetközi te­kintélynek örvendő szakember azóta a vi­lágot járta, előadásokat tartott, szeminá­riumokat, tanfolyamokat vezetett elsősor­ban a labdarúgásban is még csak fejlődő országokban. Azúta sem igen ment jobban a csehszlovák futball, s most újra őt kér­ték fel a szövetségi kapitányi tisztre. Az olimpiai válogatott edzőjének, Miinui Kva- öeknak a társaságában kell megkisérelnie az olaszországi világbajnokságon való sze­replés jogának kivívását. Alig egy héttel a megbízatása után saj­tóértekezletet tartott. Az ott elhangzottak alapján prúbál|uk felvázolni, milyen el­képzelésekkel vatta ismét a kezébe a kor- mányrudat. „A spanyolországi világbajnokságon (1982-ben — a szerk. megj.) játszott nyitó mérkőzést Kuvatt ellen természetesen nem felejtem el soha. A silány döntetlen min­den számításunkat keresztülhúzta. Azóta sokkal okosabb lettem. Merem állítani, hogy egy ahhoz hasonló fiaskó elképzelhe­tetlen a számomra. Ma is nyugodt szívvel elmondhatom azonban, hogy tudatosan nem követtem el különösebb vétket. Ahol csak eddig dolgoztam, mindig a legjobb képes­ségeim és tudásom szerint igyekeztem meg­oldani a feladatokat. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy ma nem is olyan könnyű helytállni az európai labdarúgás­ban. Nagyon sok országnak legalább olyan — ha nem nagyobb — ambíciói vannak, mint nekünk. A sportban mindig lesznek győztesek és vesztesek. Talán mondanom sem kell, hogy én szeretnék mindig győz-, tes lenni. Hangsúlyozom, hogy az eltelt öt év alatt sokat tanultam, tapasztaltam. Csakis így mertem vállalni ezt a nem köny- nyű, felelősségteljes feladatot. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy akik kiválasztottak erre a posztra, szintén nem döntöttek el­hamarkodottan.“ A továbbiakban a csapatépítésről beszélt. Elutasította azokat a feltevéseket, hogy tel­jesen új csapattal akar dolgozni. „A válogatott nem összeállítás, hanem jozef Vengloi építés kérdése. Kvaöek edzővel egyetemben átvesszük a már jól bevált kádert. Mert el kell mondanom, hogy Masopust és le­iek edzők nagyon Is jó munkát végeztek. Ezt végeredményben az elért eredmények is bizonyítják. A munkamódszereikből és tapasztalataikból Is szeretnék tanulni. Ogy képzelem el a munkánkat, hogy szüntele­nül párbeszédet folytatunk a ligaedzőkkel, és építő opponenseknek tekintjük nem utol­sósorban a hírközlő szervek embereit, az újságírókat. A csapatépítésnek megvannak a maga szabályai és szakaszai. Ezeket nem lehet átugrani. De nem szeretném, ha azt hinnék, hogy már eleve Igazolást keresek arra, ha eleinte nem minden megy úgy, ahogy elképzelnénk. Nem is tudom, mtért ne mehetne. Ott voltam Malaysiában az olimpiai válogatott sikeres tornáján. Lát­tam, hogy ezek a fiatal gyerekek rend­kívül kiegyensúlyozott teljesítményre képe­sek, és nagy becsvággyal játszanak. Miért ne lehetne erre építeni annál Is inkább, mert néhány kulcsjátékos — Janeöka, Ja- rolím — visszavonult a válogatott szerep­léstől, mások esetében meg csak idő kér­dése, hogy külföldre szerződnek. Ezért na­gyon gyorsan fel kell tölteni a keretet. Ismét hangsúlyozom azonban, hogy a csa­pat gerince marad. Ugyanakkor nagyon jól el tudom képzelni, hogy némely játékos egyidőben szerepelhet az olimpiai váloga­tottban és az A-válogatot.tban is. Az olim­piai torna nagyon jó felkészülés lehet a fiatal játékosok számára.“ A szakvezető beszélt a csehszlovák vá­logatott várható játékstílusáról. „A csehszlovák válogatott játékának ha­tározottan jellegzetesnek kell lennie. Ezt a történelmi fejlődés, a hagyományok, a ná­lunk található játékostípusok határozzák meg. Teljesen értelmetlen lenne, ha min­denáron olyan virtuóz játékot szorgalmaz­nánk, mint a braziloknál szokás, vagy any- nyira az improvizálásra építenénk, mint a portugálok. Hazai elemekre kell építeni, és ezeket olyan tökéletességre kell fejleszte­ni, amely nemcsak sikert hoz, hanem ér­dekes és élvezetes is. Nem hallgathatom azonban el, hogy a siker alapja egy ki­egyensúlyozott és erős liga. Amilyen szín­vonalon lesz a bajnokság, olyan színvo­nalon játszik majd a válogatott is. Itt csak nagyon kis eltérések lehetnek. Mindeneset­re nagyon örülök annak, hogy még a vi­lágbajnoki selejtezők előtt olyan erős el­lenfelekkel mérkőzhetünk meg a tavasz folyamán, mint a Szovjetunió, Spanyolor­szág, Bulgária és Dánia.“ A csehszlovák . labdarúgó-válogatott lap­zárta után mutatkozott be az új szakve­zetők irányítása alatt — nem hivatalos válogatott mérkőzéseken — a Kanári-szi­geteken. Viszont egy nappal az imént vá­zolt sajtóértekezlet után — amelyen még nagyon sok minden elhangzott — meg­egyezés történt a világbajnokság VII. cso­portja selejtező mérkőzéseinek lebonyolítá­sáról. E szerint Csehszlovákia október 19- én Luxemburgban kezd, majd november 16-án itthon fogadja Belgiumot. ‘1989-ben április 30-án lép pályára Belgiumban, má­jus 10-én itthon mérkőzik Luxemburg e- gyüttesével, június 7-én Svájcba látogat, október 6-án és 25-én ismét itthon sze­repel, előbb Portugália, majd Svájc ellen. A vb-selejtezőket november 15-én Portugá­liában fejezi be VengloS gárdája. A játék­nap mindig szerdán lesz, csupán Belgium­ban játsszák vasárnap a találkozót, s ide­haza pénteken a po-rtugálOk ellen. Az ősz-1 szecsapásók színhelyét később jelölik ki. jaroslav Sálek Mire lesz képes a négyesfogat? Nem hiszem, hogy van a lab­darúgás szerelmesei között olyan, aki ne tudná: a Magyar Labdarú­gó Szövetség Elnöksége Bálint Lászlót, a magyar labdarúgó-válo­gatott és a Ferencváros volt ki­válóságát, később több profi­együttes játékosát nevezte ki a „magyar válogatottak technikai igazgatójává.“ Hogy miért Idéző­jelben a megnevezés? Mert még az MLSZ illetékesei sem tudták egé­szen pontosan megfogalmazni, mit Is takar ez a titulus. Általá­ban a szövetségi kapitány és a menedzser közötti valami, ö felel minden válogatott munkájáért, ugyanakkor állítólag — az edzők szabadon dolgoznak majd. Hagyjuk azonban ezt a kérdést, a szurkolót úgy sem az érdekli, kit minek titulálnak, hanem mi­lyen eredményeket ér el a csa­pattal, konkrétan pedig az, to­vább jut-e a magyar válogatott az 1990-es olaszországi világbajnok­ságra. A szakembereket azonban más Is érdekli. Az tudniillik, hogy egy esetleges felemelkedésnek meny­nyire lesznek szilárd alapjai, hűl a vége annak a hullámvölgynek, amelyben a magyar labdarúgás napjainkban — idestova húsz éve — találtatik. Azóta ugyanis csak szép felvillanásai voltak a magyar labdarúgásnak, kiugró és főleg tartós sikert nem tudott felmu­tatni. A ‘szakembereket az érdek­li. mire lesz képes a Bálint—Táj ti —Száger—Kaszás négyesfogat, azaz Bálint László (nevezzük egy­szerűen főnöknek], Tajti József, az A-csapat edzője, Száger György, az olimpiai válogatott ed­zője és Kaszás Gábor, az után­pótlás (értsd: Ifjúságii válogatot­tak edzője. Felelősségük, felada­tuk nehéz, helyzetük — mondjuk ki őszintén — nem Irigylésre mél­tó. Nem, mert a szurkolók gyors sikert akarnak, a szakembereit tartósat, miközben mindenki egy­behangzóan vallja, hogy a ma­gyar válogatott világbajnoki be­sorolása szerencsés, jobb, köny- nyebb csoport nincs is ennél. Na­gyon kevés az a józan hang, amely a Ciprus elleni keserves győzelemre is emlékszik, s nem feledkezik meg a magyar klub­csapatok szomorú kupaszereplé­séről sem, amikor Is a hazai me­zőny legjobbjai közepes vagy an­nál is gyöngébb csapatok ellené­ben estek ki az európai kupák­ból. De nézzünk néhány véleményt a négyesfogatről! Albert Flórián: „Nem Irigylem Bálint Lacit. Sok közös élmény köt minket össze. Tudom, hogy ilyen nagy feladattal még nem állhatott szemben.“ Bicskei Bertalan: „Az én sze­memben egyértelmű, hogy Bálint László a szövetségi kapitány. Bár­hogy nevezik is, az első lépései határozottan azt mutatják, hogy a maga mellé vett szakvezetőket pályaedzőknek szánja. Ezt a fel- építettséget eleve hibásnak tar­tom. Az MLSZ eredetileg egy úgy­nevezett menedzseri rendszert akart kialakítani. Kerestek egy tekintélyes, nyelveket beszélő, jól felkészült embert, akt ugyanúgy, mint a profi csapatoknál a me­nedzserek bárhol a világon, a labdarúgó-válogatottak szerveze­ti, gazdasági, sajtó vonatkozású és egyéb fontos kérdéseivel fog­lalkozik. Ez a személy kéri fel, bízza meg az edzőket egy-egy nagy feladatra, ö fogalmazza meg az Igényeket, ítéli meg a béreket, az ő kezében összpontosulnak a te­endők. Edzéseket azonban nem tart, csapatokat nem állít össze. Ennélfogva ha az együttes vala­mikor leszerepel, a pályán elért eredményért a felelősség sem köz­vetlenül az övé. Én úgy értékel­tem, hogy eredetileg az MLSZ Is ezt az utat tartotta követendő­nek. Mintha mást várt volna Bá­linttól. ő azonban látszatra az összes teendőt, felelősséget ma­gára vállalta.“ Illov8zky Rudolf: „Egykor Baró- tl Lajos szövetségi kapitány mel­lett az A-válogatottnál én is vol­tam pályaedző. Ugyanakkor dr. Lakat Károly az olimpiai váloga­tott élén tevékenykedett. Baróti- nak ő is rendszeresen beszámolt, közösen alakítottuk ki a kerete­ket, persze a döntő szó Barótié volt. Nem kétséges, hogy Bálint is az embereire épít. Engem azért valami foglalkoztat. Amikor an­nak idején Barótl engem és dr. Lakatot maga mellé vett, ml már kellő eredményeket felmutató ed­zőknek minősültünk. Én nagyra értékelem Kaszás helytállását Szegeden Is, Siófokon is, tudom, hogy Tajti a válogatottnál és a Videotonnál mikép dolgozott, Szá­ger pedig külföldön hogyan sze­repelt. Mégis... A múltban talán még ennél is többet kellett bizo­nyítani ahhoz, hogy valaki a vá­logatottakat felkészíthesse.“ Hidegkúti Nándor: „Hiszek a fiatalok feszítő erejében. Állítom, hogy képtelenek lazítani. Érzik, hogy kiteljesedhetnek. Naggyá le­hetnek. Tudják, hogy milyen nagy dolog az, ha valaki teret kap? Ha bizonyíthat? Ezek a fiatalemberek ma még a vasat Is szétharapnák'. Bízom abban, hogy mindenkire számítanak, aki képes átvenni az ő tempójukat. Pezsgésre van szük­ség. Lelkesedésre, dinamikára!“ Sorolhatnánk még tovább Is a különböző szaktekintélyek értéke­lését, ám talán az eddigi idéze­tekből is kiderül, hogy megoszla­nak a vélemények. Adjunk hát szót inkább az Illetékeseknek, akik — természetesen — első­sorban az olaszországi világbaj­nokságra koncentrálnak, a selej­tező mérkőzések sikeres megvívá­sára. Tajti József: „Tudom, még egy­szer nem lehet ugyanúgy csinálni mindent, ahogy korábban a válo­gatottnál tettünk a Mezey-kor- szakban. Ami jó volt, azt meg kell tartani, ami meg nem, azt egyszer és mindenkorra el kell felejteni. Nem lehet beleesni a régi hibák­ba, ezt valamennyien tudjuk. Úgy vélem, most már van elég tapasz­talatunk, hogy mi volt a jó és mi az, ami hátráltatta a csapatot ab­ban, hogy sikerrel szerepeljen a világbajnokságon. Az út, amely­re most lépünk, csak a kívülálló számára tűnik világosnak, átte- kinthetőnek. Aki átélt már hason­ló időszakot, az tudja, mennyi a buktató, az üresjárat, mennyi a munka, a veríték, az idegesség. Most megpróbálunk valami olyat csinálni, ami a selejtezők után, Olaszországban, meghozhatja vég­re a jó folytatást.“ Mint Ismeretes, a magyar válo­gatott Franciaországban kezdte meg felkészülését a nagy soro­zatra. Amikor a kedves olvasó kezébe veszi a lapot, már néhány eredmény is ismeretes lesz, ame­lyekből esetleg bővebb következ­tetéseket is le lehet vonni, bár ez még tűi korai, hiszen ez a csa­pat, ez a vezetés valóban az út legelején tart. Bálint László a franciaországi út előtt nyilatkozta: „Alapos mun­kát kívánunk végezni odakint. Á húsz napot kemény edzésekkel és erős előkészületi mérkőzésekkel töltjük. Tavaszi és őszi progra­munkra most készülünk, felmér­jük erőinket.“ Az említett tavaszt és őszi programmal kapcsolatban Bálint a következő tájékoztatást adta: „A lehető legerősebb ellen­felekkel játszunk. Anglia, Olasz­ország, Uruguay jön hozzánk. Má­jusban megyünk a kanadai nem­zetközi tornára, majd december­ben három meccs következik Bra­zíliában. Idén ősszel csak egy se­lejtező mérkőzést kívánunk ját­szani. 1989-ben rövid szakaszok­ban szeretnénk szerepelni a se­lejtezőkön. Úgy véljük, s ez év­tizedes tapasztalat, hogy a ma­gyar játékosokat egy rövidebb szakaszra jobban fel lehet készí­teni. Igaz, ennek lehet hátulütője is, ha például valaki megsérül. Ezt a kockázatot azonban vállal­nunk kell. Mint játékos, részt vet­tem két világbajnoki felkészülés­ben, sok tapasztalatot szereztem. Jót is, rosszat is. Azon leszünk, hogy minél több legyen a hasznos abban, amit most csinálunk.“ Hogy végül mire lesz képes & négyesfogat, előre nem lehet tud­ni. Kár lenne azonban megvonni tőlük a bizalmat, de az is hibás lépés'lenne, ha a felhőtlen opti­mizmus ringatna el minden szur­kolót. A magyar labdarúgás je­lenlegi helyzete ugyanis távolról sem rózsás, inkább kemény rea­litás. H. BÁN OTTO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents