Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-22 / 25. szám
Kommentárunk A FOGYASZTOK ÉRDEKÉBEN A Szövetségi Kormány az elmúlt időszakban többször foglalkozott a belső piac jobb ellátásának kérdéseivel. Intézkedéseket hozott, hogy több eszközt szabadit fel a hiányzó áru behozatalára, és keresi annak módját, hogyan lehetne csökkenteni az olyan cikkek exportját, amelyekkel piacunk nincs kellően ellátva. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy több devizát fordítunk a behozatalra, másik oldalon viszont visszafogjuk bizonyos cikkek exportját. Ez a népgazdaság szempontjából nem teszi köny- nyebbé helyzetünket, de ugyanakkor bizonyltja, hogy a fogyasztók elégedettségét a kormányzat mindennél fontosabbnak tartja. A CSKP KB főtitkárának, MiloS jakéinak legutóbbi távol-keleti útján szóba került a kínai közszükségleti cikkek nagyobb arányú importja hazánkba. A legfontosabb azonban az, hogy a belső piacra termelő valamennyi hazai üzem tegyen eleget tervezett szállításainak, a megkötött gazdasági szerződéseknek, és a választékot, valamint a minőséget tekintve alkalmazkodjanak a fogyasztók igényeihez. A különböző mintavásároknn és kiállításokon igen sok olyan cikket látunk, amelyeket szívesen megvásárolnánk, de a belső piacra olyan kevés jut belőlük, hogy gyakran „pult alatti" árunak tekithetők. Tudjuk, hogy a monopolhelyzetben lévő rugalmatlan termelő sok esetben „diktál“, és a kereskedelem a termelő alárendeltjévé válik. J/z a fajta kiszolgáltatottság, alárendeltség nemcsak valamely gazdasági viszony kedvezőtlen jellemzője, hanem negativ erkölcsi vetülete is van, immoraütás forrása lehet az ipar és a kereskedelem oldaláról is. Többször elhangzott a párt vezető testületéi részéről, hogy a belkereskedelem munkájával sem lehetünk elégedettek. A jobb piackutatás, a megrendelő kívánságainak tiszteletben tartása, szükségleteinek feltérképezése és a rugalmas reagálás a kereslet alakulására olyan probléma, amelyet a belkereskedelem irányítóinak gyorsabban kell megoldaniuk. Bonyolult a kereskedők és a fogyasztók kapcsolata is. A vevő kiszolgáltatottsága, e helyzetének éreztetése szintén gazdasági és erkölcsi probléma. Ez a sokrétűen összetett viszonyrendszer az alapja a kereskedelmi erkölcs jelen gyakorlatának és normáinak, egyszersmind a vásárló és eladó közötti feszültségnek, e terület erkölcsi konfliktusainak. A fogyasztási cikkek kínálatának bővítése végett a kormány gyorsítva kívánja megvalósítani egyes fogyasztási cikkeket gyártó üzemek korszerűsítésének több esztendős programját. A 8. ötéves tervidőszakban — vagyis ezekben az években — erre a célra négy és fél milliárd koronát szabadított fel, amely összeget nagyrészt a csúcstechnika importjára kell költeni, hogy a hazai textil-, ruha- és bőripar műszaki bázisa a szükségnek megfelelően fejlődjön. A korszerűsítési programnak meg kell teremtenie az előfeltételeket ahhoz, hogy a kereskedelem jobban kielégítse a kötöttáruk, a ruha- ég a bőripar termékei iránti keresletet. A kormány határozata kimondja azt is, hogy ezeket a korszerűsítési akciókat további ágazatokban is folytatni kell, pl. a színes tévékészülékek gyártásában. A hazai termelés és behozatal aránylag jelentős fellendülése ellenére, sajnos, számolni kell azonban azzal, bogy a kereslet teljes mértékben csak az ötéves tervidőszak vége felé elégíthető ki. Általában megállapítható, hogy a gépiparban és az elektronikában nem fordítanak kellő figyelmet a fogyasztási cikkek gyártására Elmaradtk a szükséges beruházások, és ezzel a jövő terveiben is számolni kell. Bár a szocialista gazdaság alapját kétségtelenül a nagyipari termelés jelenti, nem tudja teljesen kielégíteni a sokrétű társadalmi igényeket. Ezen kfvül sok igény javarészt egyéni, és így kielégítése is ilyen munkát kíván, tehát nem tömegtermelést. Érvényes ez mindenekelőtt a szolgáltatásokban, a családiház-építésben, lakások felújításában, háztartási gépek, ruhafélék, cipők javításában stb. A kormány tisztában van azzal, hogy a színvonal emelése feltétlenül megkívánja a szolgáltatások tökéletesebb anyagi-műszaki ellátottságát, a képzett dolgozók számának lényeges növelését, a kisgépekkel és szerszámokkal való jobb felszerelést. Az irányító szervek kimondják azt is, hogy a termelő vállalatoknak sokkal nagyobb megértéssel kellene reagálniuk a szolgáltatóágazatok szükségleteire, felkínálva ezeknek különféle anyagokat, gépeket és gépi berendezéseket. Az utóbbi időben növekszik azoknak az állampolgároknak a száma, akik szolgáltatásokat kívánnak nyújtani a kisüzemekben, illetve egyénileg is. A nemzeti bizottságoknak jobban támogatniuk kellene ezt a törekvést, hogy érvényesülhessen ezen a területen is a mindent a fogyasztóért elv. STRASSER GYÖRGY Egyszerűbben és demokratikusabban A SZISZ szervek és -szervezetek most értékelik taggyűléseken a SZISZ politikaioktatási évét. Tavaly a járási és kerületi konferenciákon, majd a legfelsőbb fórumon, a SZISZ IV. kongresszusán is számtalan észrevétel, hozzászólás hangzott el a politikai oktatás színvonalának emelése végett. Hogyan sikerült ezeket valóra váltani, és milyen tapasztalatokkal zárult az oktatási év a Kelet-szlovákiai kerületben, erről beszélgettem ZSELENÄK JÓZSEF mérnökkel, a SZISZ kerületi bizottságának ideológiai titkárával. — Az oktatás ebben az évben még többé- kevésbé a régi mederben folyt, habár számtalan új formai elemmel Is találkoztunk. A Kassal (KoSlce) Nehézgéplpari Műveket és az Állatorvosi Főiskolát említhetném elsősorban 16 példaként. Míg az előbbiben igyekeztek az élethez, a gyakorlathoz közelíteni. s több fzben is meghívták a vállalat gazdasági- és pártvezetőségét eszmecserére, a közvetlen tapasztalatok és észrevételek felvonultatásához, addig a főiskolán a SZISZ SZKB és Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának dolgozói fordultak meg gyakran a haladó tapasztalatok propagálásával és az ú) követelmények feltárásával. El kell mondani, hogy nem tipikus évfolyama volt ez a SZISZ-oktatásnak, mivel közvetlen a IV. kongresszus után voltunk, és a társadalmi átalakulás első fázisában éltünk. Tág teret kaptak a kongresszusi anyagok. Számtalan szervezet élt azzal a lehetőséggel, hogy tagjaik személyesen találkozzanak és elbeszélgessenek a kongresszusi küldöttekkel. Du5an Strapko például a Preéoví Ipari Automatizálási Müvek SZISZ-szervezetének elnöke huszonnyolc alapszervezetben járt. ■ Mit tartasz a mostani oktatási év alapvető tanulságainak? — Kerületünkben még mindig hiányosságok mutatkoznak a következetességben, nincs kellő színvonalon az oktatásért vállalt felelősségtudat. Egyes alapszervezetek, de még járási bizottságok is maradtak a formalizmusnál, és „tudjuk le“ jelszó alatt szervezték az oktatást. Nem jártak eleget az alapszervezetekbe, a lektorok felkészítése is több kívánnivalót hagyott maga mögött, lasszú ütemben halad a SZISZ-oktatás kabinetjei munkájának a megkezdése. Újból bebizonyosodott, hogy a nem SZISZ-es fiatalokra vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset gondolnak, húzódoznak a cigányfiatalokkal való munkától is. Bár az oktatáson a korábbinál nagyobb volt a részvétel, de még mindig voltak helyek, ahol a SZISZ-tagok 50—60 százaléka jelent csak meg egy-egy órán. örvendetes viszont, hogy egyre kevesebb a monotón óra, annál több a spontán beszélgetés és vita. ■ Mi volt a helyzet azokban a középiskolákban, ahol már a RADIM-ot is bevezették? Itt is folyt az oktatás? — Annak ellenére, hogy több tanfolyamot módszertani összejövetelt is rendeztünk a járási szervezetekben dolgozók részére, értesüléseink szerint több iskolában a SZISZ- avatás és a politikai oktatás is a régi kerékvágásban zajlott. A többiek — és ők voltak túlsúlyban — viszont a témához kötődő összejövetelek időpontját nem ismertették előre, és a feladatukat jól teljesítő harmadikos instruktorok nem is emlegették a kötelező oktatást. Az a célunk, hogy kötetlen formában, elsősorban a diákokat érdeklő kérdésekkel és problémákkal foglalkozzanak, de legyen ennek a tevékenységnek átgondolt alapja, és nevelő oktató hatása. ■ Már megjelent az elkövetkező év oktatási segédanyaga is. Mire helyezitek ti a fő hangsúlyt az elkövetkező évben, s a tanulságokat levonva min változtattok az oktatásban? — Az elkövetkező év az oktatásban is demokratikusabb lesz, vagyis lényegében egy kötelező téma mellé a SZISZ KB által kiadott oktatási segédanyag húsz témája közül kell további kettőt választani. De még ez sem kötelező, mert alapszervezetek további témaköröket Iktathatnak be, ami éppen foglalkoztatja vagy érdekli őket. Nem ragaszkodunk semmilyen sablonhoz, de azért nagyjából körvonalazzuk a kivitelezést. Minden témához háromszori összejövetelt javasolunk. Az elsőn legyen vagy bevezető előadás, filmvetítés, múzeumlátogatás vagy ezek kombinációja, a lényeg az érdeklődés felkeltése. A második összejövetelen legyen beszélgetés, vita, a részvevők tegyenek fel kérdéseket, világítsák meg a problémákat. A harmadikon beszélgetés, vetélkedő vagy teszt formájában ismételjék át a tanultakat, és ezzel lezárhatják a témát. Az oktatás leglényegesebb küldetése: megmagyarázni a fiataloknak az átépítés szerepét, jelentőségét és céljait, és megnyerni őket e célok valóraváltására. POLGÁRI LÄSZLÖ ÍA szerző felvétele) Kishatármenti barátság Hosszú évekre, sőt évtizedekre nyúlik vissza a SZISZ Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának és a KISZ Győri Városi Bizottságának baráti kapcsolata. De hogy még pontosabb legyek, nemcsak a szervek tartják a kapcsolatot, hanem az ifjúsági szervezetek is élénk együttműködést folytatnak. Ez így jó, így van rendjén. Mondhatnánk: gyakorlati internacionalizmus. Összekötnek bennünket a közös elvek, célok, ezen túlmenően pedig sokat tanulhatunk egymástól. Éppen ezért elég gyakoriak a kölcsönös látogatások. A minap járt Dunaszerdahe- lyen a KISZ Győri Városi Bizottságának küldöttsége, Soós Annának, a bizottság titkárának a vezetésével. A meleg fogadtatás, az eszmecsere és városnézés után a magyar fiatalok ellátogattak a Tesla üzembe, ahol Jászai Miklós mérnök, igazgató ismertette velük a gyár életét, termelésszerkezetét. A győri fiatalok megtekinthették a gyárcsarnokot, ahol többek között a Magyarországon is népszerű autórádiók készülnek. — Nem véletlenül esett a választás a Teslára — mondta egy nyugodtabb pillanatban Soós Anna .— A küldöttség tagjai az iparban és a szolgáltatásban dolgozó fiatalok. Én is a dolgozó ifjúság ügyeivel foglalkozom. Vannak közöttünk olyanok is, akik rokon szakmát végeznek. Ami a köztünk fennálló kapcsolatot illeti, végtelenül hasznosnak tartom. A két szerv szintjén rendszeresen találkozunk. E találkozókon kicseréljük a mozgalmi munkában szerzett tapasztalatokat, eszmecserét folytatunk arról, hogyan tehetnénk még érdekesebbé, vonzóbbá ifjúsági szervezeteink tevékenységét. Fel se tudnám sorolni, hány érdekes munkaformát vettünk át a SZISZ akciónaptárából, és bizonyára a dunaszerdahelyiek is ellestek tőlünk valamit. Persze, nem lenne jó, ha csak az apparátusok dolgozói tartanák egymással a kapcsolatot. Szerencsére ez nem így van. Tudomásom szerint a Duna- szerdahelyi járásból majdnem minden egyes SZISZ-alapszervezetnek van partnerszervezete Magyarországon. Gyakran látogatják egymást, hogy megmérkőzzenek a különböző sportágakban, kulturális fellépésekkel szórakoztassák egymást. Vannak csereüdülések. Mi például július 18—25-e között negyven dunaszerdahelyi fiatalt látunk vendégül Balatonszárszón. Ugyanakkor negyven győri KISZ-tag utazik Csehszlovákiába, Vörösköre. Az utóbbi időben nagyon szépen fejlődik a KISZ-rétegtanácsok kapcsolata — ezek az 1986-ban tartott KISZ-kongresszus határozata alapján jöttek létre — a SZISZ hasonló tanácsaival. Az említett szervek tapasztalatcseréje nyomán gazdagítottuk például a lakótelepi — itt még eléggé gyerekcipőben járunk —, az ipari vagy értelmiségi szervezetek munkáját. — Ez van, de hogyan képzeled el az ecyüttműködést a jövőben? folyó munkát? Milyennek tűnik neked a SZISZ munkája? — Nehéz az összehasonlítás, mert mindenütt mások a feltételek. Viszont mondtam már, hogy tanulunk egymás tapasztalataiból, és szervezeteink mozgalmi munkája, munkastílusa közeledik egymáshoz. Úgy tűnik, hogy a SZISZ nagy anyagi támogatást kap a munkájához, például a klubok, a különféle körök működéséhez. Gondolok itt a számítógépes körökre, amelyek elég drága technikával vannak felszerelve. Nálunk is vannak hasonló klubok, de szerényebb felszereléssel. Viszont egy nemrégi rendelet értelmében a vállalati KISZ-szervezeteknek úgynevezett „szerződéses közösségi munka- vállalásra“ nyílik lehetőségük. Ez azt jelenti, hogy például a vállalat számítógépein programokat dolgozhatnak ki bárki számára, amelyeket szabadon értékesíthetnek. Az így szerzett jövedelem negyven százalékát, hanem tévedek, eloszthatják maguk között a munkát végző fiatalok, hatvan százaléka közösségi célra fordítható: számítógépekre, televízióra, sportszerekre, szakmai kirándulásra, színházi vagy hangversenybérletekre, a lakásfejlesztési alapra. Vannak KlSZ-szer- vezetek, amelyek jelentősen meggazdagodtak ezzel. Végül a legutóbbi kongresszus óta arra törekszünk, hogy nagyobb önállóságot kapjanak az alapszervezetek. A központilag megszabott akciókat igyekszünk a minimálisra csökkenteni. A szerződéses közösségi munkavállalás máris egy újabb ötlet lehet, hogyan bővítsék a SZISZ-szervezetek munkájukat. Hal- gas Dezső, a SZISZ Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára is megerősítette, hogy nagyon sokat tanulunk egymástól. — A mozgalmi munka sohasem lesz olyan jó, hogy ne lehessen rajta javítani. Az elkövetkezőkben azon leszünk, hogy kitlppel- jük azokat az üzemeket, amelyek közvetlen kapcsolatot teremtenének egymással — mondta Halgas Dezső. PALÄGYI LAJOS (Polgári felvételei) Soós Anna — Természetesen hasznosnak tartom az ilyen szakmai kirándulásokat, véleménycseréket az egyes szervek között. A jövőben azonban azt tartanám a legjobbnak, ha az alapszervezetek tartanak egymással a kapcsolatot. Ez folyik a gazdasági életben, erre lenne szükség a társadalmi szervezetek között is. A közvetlen kapcsolatot egészen konkrét munkával lehetne megtölteni mindkét fél javára. Mindenesetre a szervek részéről messzemenően támogatunk minden ilyen törekvést. — Említetted, hogy többször is Jártál már KISZ-titkári minőségben Csehszlovákiában, össze tudnád hasonlítani a két szervezetben A KISZ-küldöttség tagjai a Teslában. x-c T
