Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-15 / 24. szám
I új ifjóságT] A mikor a Kreml-palota György-termében Mihail Gorbacsov és Raisza Gor- bacsova búcsúztatta Ronald Reagant és Nancy Reagant, búcsúbeszédében a főtitkár megköszönte az elnöknek a tárgyalások folyamán tanúsított együttműködési készséget, őszinteséget és az építő szellemű hozzáállást. Hangoztatta: minden alap megvan arra, hogy a látogatást a szovjet-amerikai párbeszéd elmélyítéséhez való hasznos hozzájárulásnak tekintsék. Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy a három esztendeje, Genf- ben megkezdett út nem volt kátyúktól mentes, de győzedelmeskedett a realista szemlélet, és a kapcsolatok jő úton haladnak, bár gyorsabban Is haladhatnának. Örömét fejezte ki, hogy Reagan elnök késznek mutatkozik tovább munkálkodni a dialógus szélesítésén, s biztosította az amerikai küldöttséget hogy szovjet részről is hasonlóan vélekednek. Reagan ezután megköszönte a szovjet nép és a Gorbacsov há- easpár vendégszeretetét, az Ö- römteljés fogadtatást, amelyben őt és feleségét részesítették. Sajnálkozását fejezte ki a látogatás szűkre szabott ideje miatt, ám elégedetten állapította meg, hogy e néhány nap alatt is sikerült a szovjet társadalom, a művészet és a kulturális élet néhány jéles képviselőjével találkoznia. A NEGYEDIK CSÜCS M. Gorbacsov és R. Reagan május 30-án a Kremlben 'A tárgyalásokról szólva utalt a búcsúceremónia színhelyeként szolgáló terem névadójára, Sárkányölő Szent Györgyre — mondván: véleménye szerint a megbeszéléseken „sikerült legyőzni néhány sárkányt“, és történt mindez a világ népeinek békéje és szabadsága nevében. Köszönetét fejezte ki Mihail Gorbacsovnak és Ralsza Gorba- csovának a csodálatos napokért, s azt mondta vendéglátóinak: „Mi a barátainknak tekintjük önöket.“ Megkétte ugyanakkor Gorbacso- vot, tolmácsolja a szovjet népnek, milyen mélységes tiszteletet érez iránta. Ezt követően Raisza Gorbacso- va, Nancy Reagan, Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov karonfogva hagyták el a György-ter- met. Egy újabb kézfogást követően az elnöki házaspár motoros rendőrök díszkíséretében, fekete limuzinján kihajtott a Kremlből. A szovjet és az amerikai zászlóval feldíszített utcákon moszkvaiak ezrei vettek búcsút, lelkesen integetve. Mint a tv-közvetítést vezető riporter megjegyezte, a szovjet emberek — különösképp a moszkvaiak, akik nap mint nap láthatták a fekete limuzint — nagyon megkedvelték az elnöki házaspárt. „Nem vagyunk haragtartók, szívesen elfeledjük az elnöknek, hogy régebben milyen kijelentésekkel illette országunkat“ — közölte a riporter. Egyébként épp a látogatás napjaiban számtalan levél és távirat érkezett az elnök és a főtitkár címére, amelyek szerzői tudatták, hogy újszülött gyermekeiket Ronald. Mihail, Nancy vagy Ralsza névre keresztelték. A Vecsernya- ja Moszkva című lap fényképet közölt azokról a moszkvai ikrekről, akik tavaly decemberben, a washingtoni csúcstalálkozó után a „Rony“, Illetve „Misa“ neveket kapták szüleiktől. Charles Price nagykövet a BBC televíziónak adott nyilatkozatában „kimagasló sikernek“ nevezte a moszkvai csúcstalálkozót. Az Egyesült Államok londoni nagykövete hangsúlyozta: Reagan elnök Moszkvából hazatérőén azért látogatott el Londonba, mert „nagyon baráti érzelmeket táplál a brit nemzet és kiváltképpen miniszterelnöke iránt.“ A csúcstalálkozó napjaiban a moszkvai Arbaton készült ez a felvétel A CSTK felvételei Mihail Gorbacsov beszéde a nemzetközi szervezetek és mozgalmak képviselői előtt A köztünk és az amerikaiak között zajló folyamatok nemcsak bentiünket érintenek, hanem mindenkit, akit foglalkoztat az, hogy merre halad a világ — jelentette ki Mihail Gorbacsov a nemzetközi szervezetek, mozgalmak képviselői előtt a véget ért szov- Jet-amerikal csúcsról. — Nagy nemzetközi esemény fejeződött be, amely megerősítette a nehéz, de nagyon szükséges szovjet-amerikai párbeszédet. Lehet, hogy nem mindent sikerült kellő alapossággal megvitatnunk — folytatta —, de néhány lépcsőfokkal ismét feljebb jutottunk. Gorbacsov emlékeztetett rá, hogy az elnök bizonyos dolgokban még a régi szemléletmóddal érkezett Washingtonból. Közéjük tartozik az emberi jogok ügye. A szovjet fél elhatározta, hogy félreteszi szégyenlősségét, érzékenységét, amely korábban az emberi Jogok kezelését Jellemezte. — Ez ugyanis nemcsak ártott nekünk — tette hozzá Gorbacsov —, de mindenütt zavart is keltett. — A főtitkár elmondta, hogy nem fogadta el az emberi Jogok szovjetunióból! helyzetéről az elnök által előadott értékelést. Az általa megnevezett tények léteznek — mondta , de mégsem mutatják a szovjet társadalom egészének képét. Mint emlékeztetett rá, a tárgyalásokon kifejtette a szovjet álláspontot az emberi Jogok egyesült államokbeli helyzetéről. A vitás kérdések folyamatos tisztázását hivatott elősegíteni az általa javasolt állandó fórum létrehozása, ahol a problémával a törvényhozás tagjai foglalkoznának. A nemzetek önrendelkezési joga Is szóba került. — Minden nép — mondta — a jobb utat kérési, s megengedhetetlen a népek Iránti bizalom hiánya, annak megkérdőjelezése, hogy meg tudják lelni a Jobb utat. — Ügy vélem, a közös szovjet- amerikai űrrepülés az SDI-nak, a világűr mllitarizálásának alternatívája — jelentette ki Gorbacsov. Mint mondta, az SDI hívei a programtól újabb műszaki, technológiai áttörést várnak. Ezt az űreszközöknek a Marsra való eljuttatásával Is elérhetjük, s ez nem lesz ellentétes a népeink jólétének növelését célzó terveinkkel. A tárgyalások visszhangja A moszkvai csúcstalálkozó „Jő realista és tárgyszerű“ megbeszéléseket hozott — jelentette ki George Shultz amerikai külügyminiszter az ABC amerikai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában. Gennagyij Geraszimov, a szovjet küldöttség szóvivője interjújában azt hangoztatta, hogy a találkozó eredményeivel szovjet részről elégedettek, de az többet is hozhatott volna. Ennek ellenére a szovjet vezetés hasznosnak és fontosnak tartja a tárgyalásokat, és arra számít, hogy újabb előrelépés következhet be. Geraszimov leszögezte: ha sikerül megegyezésre jutni a 'hadászati fegyverek ötvenszázalékos korlátozásában, Mihail Gorbacsov kész az ötödik találkozóra is Reagan elnökkel. Az amerikai külügyminiszter nyilatkozatában azt mondotta, hogy a moszkvai csúcs „a szovjet-amerikai kapcsolatok érettségének jele“ volt: nem konkrét megállapodások aláírása indokolta azt, hanem a párbeszéd folytatása, a széles körű eszmecsere rendszeresítése. Ugyanakkor Shultz szerint számos kérdésben gyakorlati előrelépés történt, főként a hadászati fegyverekre vonatkozó szerződés terén. A tárgyalásokon például alaposan csökkent a vitatott pontok száma a légi indítású manőverező robot- repülőgépek és a változtatható indítóállású hadászati rakéták ellenőrzésével kapcsolatban. A miniszter azonban elismerte, hogy változatlanul nem jutottak előbbre a tengeri indítású manőverező robotrepülők kérdésének megoldásában, és továbbra is fennáll a véleménykülönbség Reagan elnök úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezéséről. „Ennek ellenére nincs kizárva, hogy a megegyezés a hadászati fegyverekről az elkövetkező hónapokban létrejön“ — mondotta. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja fantasztikusnak nevezte a Moszkvában megtartott szovjet-amerikai csúcstalálkozó általános kimenetelét, egyúttal azonban óvott attól, hogy a találkozót elsietett Jelzőkkel, a történelmi szóval illessék. Kifejezte reményét, hogy a START-megálía* podást a felek még ebben az évben tető alá hozhatják, kiváltképp a németség szempontjából hangsúlyozta a további leszerelési lépések fontosságát a vegyi, a hagyományos és a rövid hatótávolságú európai atomeszközök területén. Erősödött a türelem és a megértés A negyedik csúcstalálkozót csak a szovjet-amerikai kapcsolatok egészébe ágyazva lehet és kell vizsgálni. E kapcsolatok a szembenállás hosszú időszaka után az elmúlt három esztendőben — miként Mihail Gorbacsov megfogalmazta — eljutottak arra a szintre, ahonnan már sokkal könnyebb előrelépni, más szóval megindult a szovjet-amerikai viszony hosszú távú stratégiai rendezése. E folyamat továbbvitele az áttörés ígéretét hordozza. Ezúttal Is bebizonyosodott, hogy a csúcstalálkozó hatékony tárgyalási fórum, vannak olyan kérdések, amelyek tisztázásához, a továbblépés biztosításához a két világhatalom vezetőjének személyes bevonására, döntésére van szükség. A moszkvai tanácskozás új irányokét vázolt és erősített meg a két nagyhatalom viszonyában. Mindez természetesen kihat a világpolitika egészére, és kedvezően befolyásolja az államok közötti sokoldalú együttműködés előmozdítását. Egy felsőszintű megbeszélés e- redményességét nemcsak azon lehet lemérni, hogy aláírnak-e egy nagy horderejű szerződést vagy sem. így például a reykjavikl találkozón sem született megállapodás, de enélkül elképzelhetetlen lett volna a kettős nulla-egyezmény aláírása Washingtonban. Ez a csúcstalálkozó mindkét fél részéről a nemzetközi viszonyok újszerű megközelítése igényének erősödését tükrözte. A megbeszélések és a konkrét megállapodások — amelyek mint „apró lépések“ nélkülözhetetlenek a nukleáris háború veszélyének végleges elhárításához — megőrizték a genfi csúcs őta tartó lendületet és hozzájárulnak ahhoz, hogy a két nagyhatalom viszonyában ne következhéssék be a nyolcvanas évek elejéhez hasonló jégkorszak. Rendkívül fontos, a szubjektív tényező szerepének növekedése; az, hogy Reagan személyében tizennégy év óta először járt amerikai elnök szovjet földön, a bizalom további e- rősödését eredményezte. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy a két vezetőnek sikerült közös nyelvet találnia a legkényesebbnek tartott kérdések megtárgyalásához Is. ami pedig megfelelő alap a még fennmaradt nézeteltérések tisztázásához. Egymás országának kölcsönössé vált megismerésével erősödött a türelem és a megértés. A nemzetközi biztonságot döntően meghatározó fegyverkorlátozási kérdések számos. a továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges részletkérdésében előrehaladás történt. Ez tükröződik a tárgyalásokról kiadott közös közleményben Is, amikor egyértelműen megfogalmazzák, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelsőbb szinten egyetértésre jutott a hadászati fegyverrendszerek nagyarányú, ötvenszázalékos csökkentését célzó megállapodás létrehozásáról. A két vezető találkozóit olyan megbeszélések kísérték, amelyek önmagukban világpolitikai szenzációt jelentenek. Itt említjük meg mindenekelőtt Jazov és Car- lucci honvédelmi miniszterek tárgyszerű véleménycseréjét.
