Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-15 / 24. szám

\ új ifjúság 6 Olimpiai reménységeink VASJANKÓ TIZENÖT ÉV — Ml AZ NEKÜNK? Győzelemmel kezdte rendes évi „működé­sét“ a csehszlovákiai magyar öjságtrők lab­darúgó-válogatottja: Gútoron (Hamuliakovo) a helyi öregfiűk ellen 4:l-es félidő után 5:3-ra győzött. Nyolc gól, egy meccsen — ez is valami, de még nem minden, hiszen egy kissé ünnep is volt számunkra ez a találkozó. Ez már a tizenötödik évfolyam. Ki gondolta volna 1973-ban Kirátyhelmecen (Krárovsky Chlmec), hogy az után a hirte­len felhőszakadás után, azon a rekkenő nyári napon ilyen szép hagyomány születik? Azóta végigjártuk a fél országot, sőt, kül­földön is megmérkőztünk, de még mindig talány, hogy tizenöt év után a csapat fenn­áll, törzsgárdáját tekintve ugyanabban a fel­állításban. Ilyen sem volt még. Hogyan lé­tezhet ez? Ezt kérdeztem a csapat örökös kapitányától, a tizenöt év előtti ötlet atyjá­tól, B a 11 a Györgytől, akit egymás közt csak törzsfőnöknek hívunk. ■ Törzsfőnök, hogyan született meg a fe­jedben ilyesmi, hogy megalakítsd ezt a csa­patot? — Én valamikor, lparlsta koromban a Lo­komotive KoSice ifjúsági csapatában első ligát játszottam. Aztán egy sajnálatos sérü­lés miatt abba kellett hagynom, de a focit szerettem, és változatlanul szeretem ma is. Egy bizonyos, az engem kellemetlenül érin­tő pályakorrekció miatt a fővárosba kerül­tem, és gondoltam, hogy nem ártana fel­rázni ezt a tunya társaságot. Sikerült. Hogy milyen munka volt ez, ne is kérdezd. Még szerencse, hogy kezdetben kéznél volt egy olyan ember, mint a szegény megboldogult Neuman János, aki „szabadúszó“ volt, tehát ráért szaladgálni a csapat ügyeiben. Most se ártana egy ilyen ember. ■ Széval tizenöt év eltelt, focival, élmé­nyekkel. Hogyan tovább? — Hogyan? Majdnem ugyanazzal a gár­dával. A törzstagok maradtak. Csak egy ki­csit súlyban gyarapodtak. Most nem tudom, hogy a szavaimat mivel illusztráljam, mert egyesek majdnem olyan szélesek, mint hosz- szúak, hogy a korról ne is beszéljek. Az említett idő alatt a hecc kedvéért mindig vittünk magunkkal egy-két ligás, „kivén- hedt“ Játékost. Kivénhedt? Némelyikük a törzsgárda egyik-másik tagjának akár a fta is lehetne, de már visszavonult. Mi azon­ban nem vonultunk vissza. Mi sose vonu­lunk vissza. Példáját akarjuk mutatni, hogy sportolni kell, sportolni lehet, minden kor­ban. Tulajdonképpen ez vezérelt, amikor elindítottam ezt a csapatot. Hogy ne csak Írjunk a fociról, a sportról, hanem játsz- szuk is. Magunk és mások kedvére. Szóval, hogy soroljam fel hevenyében, hogv ki min­denkivel játszottunk már. vagy egvütt, vagy ellene: Szikora, Gögh, Tóth László, Móder Laci, Nagy Jóska. Józsa, Strausz. Capkoviö Ján, Capkovíő Jozef. Dragúfi, Remeg, Bu- berník, Marko (ez bíró). Angyal. Schrojf, Tamás Laci... Ha valakit kihagytam, ne haragudjon. Arról nem is beszélve, hogy a magyarországi színészválogatottal Is játszot­tunk már sok szép mérkőzést. Olyanokkal, mint Komlós Bandi, Buftor István, Németh Sándor, Szirtes Adám, Garas Dezső, Straub Dezső, Koós János, Garics János (aki idő­közben elhunyt), Aradszki László, Moldova 'György (az író), Juhász Jácint és mások. Megint csak elnézést kérek, ha valakit ki­hagytam. Ebben a korban már meg lehet bocsátani, ha feledékeny az ember. Egyben azonban nem vagyunk feledékenyek: válto­zatlanul szeretjük a focit. ■ Mik a további tervek? — A csapat változatlan felállításban ját­szik tovább. Bebizonyítjuk a tömegsport nagy logikai alapeszméiét, hogy a kor nem akadály. Rengeteg meghívásunk van, szíve­sen el is megyünk bárhová, ha az időnk engedi. Mindig, mindenhol nagyon Jól érez­zük magunkat, ahol szintén ügy gondol­ják, hogy a sport, a testnevelés nagy em­berformáló erő, az egészség megóvásának egyetlen és legfontosabb tényezője korunk túltechnizált világában. Egyébként legköze­lebb Június 19-én Bátorkesziben JVojnice) lépünk pályára a helyi öregfiúk ellen. Vár­juk a további meghívásokat. PALÄGYI LAJOS Ahogy a doki látja Lapunk következő számától ezzel a címmel Indítunk sorozatot, amelyben Széher Mátyás, a Start című hetilap főszerkesztő-helyettese a DAC orvosá­nak, dr. Stadtrucker Sándornak a meglátásai alapján mutatja be a nép­szerű csapat játékosait. Ä Nemzetközi Atlétikai Szövetség két évvel ezelőtt biztonsági meg­fontolásokból lényeges szabály- módosításokat hajtott végre a férfi- gerelyvetésben. A legjobbak ugyanis már olyan messzire hajították a szer­számot, hogy veszélyeztették az atléti­kai versenyek további résztvevőit, sőt a nézőket is. Az NDK-beli Uwe Hohn 104 méteren felüli dobásával teljesen betelt a pohár. A gerely majdhogy­nem a nézők soraiban ért talajt. Ek­kor jött a NASZ döntése, és a szer súlypontját előbbre vitte. Így hama­rabb hullik alá, nem száll olyan mesz- szire. Ezzel a módosítással megoldó­dott egy további probléma is: a becsa­pódásnak mindig van éle. Az előző gerelynél előfordult elég gyakran, hogy nem az élével vette a talajt, és a bí­rók néha semmisnek nyilvánították a dobást. Lehet, hogy a gerelyvetés az új szer­rel nem olyan látványos, mint régen, de mindenesetre biztonságosabb. Az •első világcsúcstartó az új gerellyel az NSZK-beli Klaus Tafelmeier volt. 1966. őszén 85.74 méteres teljesítménnyel kezdte el írni a gerely vetés történeté­nek újabb szakaszát. Nem sokáig tün­dökölhetett azonban a világcsúcstartó fényében, mert egy évvel ezelőtt jött egy alig 21 éves cseh fiú, Jan Zeleznú, aki a Nitrai A-P-C nemzetközi atléti­kai viadalon 1,92 méterrel túlszárnyal­ta. Az új világcsúcs 87,66 métert ér, birtokosa Jan Zelezny. Magamban tü­A Mladosf Galanta, a Galántaí járás egyik legkisebb testnevelési egyesüle­te. A Járási Pionír- és Ifjúsági Ház égisze alatt működik már kilencedik éve. Tagjainak létszáma csupán 75, de ők valamennyien aktívan kiveszik ré­szüket a munkából. Vannak közöttük diákok, lfikorúak, lányok asszonyok, Illetve egész családok is. Az alapozó testnevelési és a turisztikai szakosz­tály a családi turisztikára, sportolásra' irányítja a figyelmet. Felismerték u- gyanis, hogy fel kell karolni azokat a családokat, amelyek sportolni akar­nak, lehetőséget kell nekik rá adni. Ez az egyesület a tömegsport egyik fejlesztője, e téren példaképül szol­gálhat a járás többi sportegyesületé­nek. Rendezvényeik kezdetben helyi jellegűek voltak, de a tagok gyarapo­dásával egyre több járási és kerületi versenyt szerveztek és szerveznek. Ta­valy például 4 téli és 20 nyári sport- és testnevelési napot, továbbá 4 sport­tornát, 3 tömegsport- és honvédelmi akciót rendeztek, s ezeken összesen több mint 1600-an vettek részt. Az e- gyesület tagjai 25 járási és 28 kerü­leti, Illetve szlovákiai sport-rendezvé­nyen' vettek részt. A Mladosf egyesü­körfordításban Vasjankónak neveztem el. Mondtam is neki. „Ez azért túlzás. Sajnos, nekem, az edzőmnek, a szakvezetőknek is az a véleménye, hogy túlságosan filigrán alkat vagyok. Híznom kellene.“ Sokan mit nem adnának azért, ha ez lenne a legkisebb gondjuk. Egyéb­ként ez a filigrán alkat 185 cm magas és 81 kilő. Igaz, hogy 5 centivel ala­csonyabb Tafelmeiernél, viszont mel­lette szól a kora, hiszen június 16-án lesz huszonkét éves. Keresgélni kelle­ne az emlékezetemben, de merem állí­tani, hogy a technikai dobószámoknak ilyen fiatal világcsúcstartőja még nem volt. Legnagyobb ellenfelei közül Ta- felmeier és az amerikai Petranoff majdnem hat, az angol Hill két, a szov­jet Jevsziukov tíz, az NDK-beli Micheí pedig tizenegy évvel idősebb nála. És a dobóatléták általában úgy harmin­cadik életévükben érik el csúcsformá­jukat. Hol van még azf mondom neki. „Bizony, hol van még az — mondja a Dukla Banská Bystrica versenyzője. — Persze két évvel az új szer meg­jelenése után nehéz még jóslásokba bo­csátkozni, hová fejlődik a férfigerely- vetés. Nincs kizárva, hogy a verseny­zők, szakemberek kitalálnak valami­lyen technikai fogást, amellyel ez is messzebb röpíthető. Technikailag ne­kem is javulnom kell.“ Ami azt Illeti, még épp elég Ideje lesz rá, hogy a technikáját csiszolja. De amit az eddigi — szerinte — hiá­nyos technikájával elért, már az sem kevés. Nem sokkal a világcsúcsot je­lentő dobása után bronzérmet szerzett Rómában, az atlétikai világbajnoksá­gon. Azt mondja, többre becsüli, mint a világcsúcsot. „Versenyző típus vagyok. Szeretek győzni a versenyeken. Hogy csúccsal vagy anélkül, az mellékes. Egy ver­seny egészen lázba hoz. Tavaly Tafel- meier egy ízben azt mondta rólam, kár, hogy annyit versenyzők, mert ha rit­kábban állnék rajthoz, lehet, hogy jobb eredményt értem volna el. Nem sajná­lom, hogy így alakult a helyzet, mert let olyan ismert rendezvényedet szer­vezett, mint pl. Galánta felszabadulási futóversenye. Az idén március 26-án került sor a hatodik évfolyamra. Már hagyományosan húsvéti és karácsonyi tollaslabdatornát rendeznek; ezek amo­lyan nem hivatalos járási bajnokságok ebben a sportágban. A nem regisztrált sakkozók és asztaliteniszezők szintén rendszeresen összemérhetik erejüket. Tavaly, amikor Galánta fennállásának 750. évfordulóját ünnepelte, további ér­tékes rendezvényeket szerveztek a vnb ifjúsági és sjrortbizottságával karöltve. Volt lábtenisatoroa és további tollas­labdaverseny, és akkor először esti fu­tás. A szervezők, természetesem, gon­doltak a gyerekekre Is, és a CSSZTSZ, a HSZ, a jb és a vnb már említett sportbizottságával karöltve gyermekek­nek sport- és honvédelmi napot ren­deztek. Hagyományosak már nálunk a Galánta — Tomasíkovo családi kerék­pártúrák, idén tizenhetedszer tették ineg ezt a távot. Az egyesület elnökétől', Vladimír Sev- Cenkótól megtudtuk, hogy szép ered­ményeket érnek el a rátermettségi jel­vényszerző versenyekben Is. Tavaly 8 gyermek, 12 ifi és 7 felnőtt szerezte meg a rátermettség! jelvényt. a világbajnoki bronzérmet többre be­csülöm, mint a világcsúcsot.“ Az idén nagy verseny lesz, a verse­nyek versenye — nyári olimpia. Szak­vezetésünk nem is titkolja, hogy Jan Zeleznytől érmet vár. „Tudom, ás nem félek a követel­ménytől. Mondtam már, hogy verseny­zőtípus vagyok. Igazán az tud nagy teljesítményre sarkallni, ha egy ver­senyen erős mezőny gyűl össze, már­pedig nem vitás, hogy az olimpiai já­tékokon ott lesz a gerelyvetés színe- java. Meggyőződésem, hogy nem val­lók köztük szégyent.“ Aki nem ismeri, azzal vádolhatnál, hogy túlteng benne az önbizalom. Aki viszont ismeri ezt a kedves, közvetlen fiút, tudja, hogy csöppet sem bekép­zelt. Egyébként is van mire alapoznia, Még csak az atlétikai idény elején tar­tunk, de az atlétikai liga első fordu­lójában máris 84,34 méterre dobta á gerelyt, amely az idei második legjobb eredmény a világon. Ennél többet csak a nagy vetálytárs, Klaus TafelmeieE dobott, eredménye 85,96 méter. Nagy párharcra van kilátás kettejük között. És akkor még figyelembe kell! venni, hogy gerelyvetőnket tavaly so­rozatos balszerencse kísérte. Elősző« az Achllles-ínával bajlódott, aztán hát- gerincbántalmak üldözték. Emiatt a- ránylag keveset edzett. S ha még ez­után is képes világraszóló eredményre, az versenyzői nagyságára vall. Mindenesetre nagy jövő áll még a Mladá Boleslav-I fiú ©lőtt, aki legény­korában inkább a kézilabdához vonzó­dott. Legnagyobb ellenfele, Tafelmeiee mondta rőla, hogy dobótechnikája a1 kézilabdázók dobótechnikáját juttatja az eszébe. „Egyébként is túlságosan vékony ez a gyerek. Kész csoda, hogy; ekkorákat képes dobni.“ Elfelejtette viszont, Hogy ez a gye­rek csupa Izom. S ha a technikáján! javít és néhány kilót magára szed, aligha akad majd méltó vetélytársa eb­ben a sportágban. . 1 Palágyi Lajos r X Míadosf mellett már Harmadik évé működik a rekreációs futók klubja, a maga nemében egyedülálló Ilyen klub a járásban. Vezetőjük Éliás Ferenc. A1 futáson kívül kiveszik részüket a szer­vezésből Is. Az év folyamán több tő­megfutóversenyben Is részt vettek, el­sősorban amelyeket a Nyugat-szlová­kiai kerületben rendeztek. Rendszere­sen rajtolnak a Komárno — Komárom nemzetközi futóversenyen, a Devín —< Bratislava vagy Devínska kobyla és más futóversenyeken. A klub a szlo­vák nemzeti felkelés tiszteletére min­den évben augusztus végén hálafutást szervez jankov vfsokról (Topol’őanyí járás) Gajlántára. X Mladosf Galante sikeres munká­jáért megkapta a „Példás testnevelési egyesület“ címet, A sokrétű tömeg­sportfejlesztő munka mellett aktívan bekapcsolódtak a társadalmi megmoz­dulásokba Is. A Járási Pionír- és Ifjú­sági Ház környékének, valamint a ne- bojsai és jánovcel ifjúsági állomások karbantartási munkáiban ledolgoztak 330 órát, továbbá fákat; 'díszcserjéket ültettek. j Kép és szöveg: Oláli Gyula Az esti futás jobbára szintén „családi vállalkozás“ volt. ül családi kerékpártúra IX, évfolyamának egy csoportjai (A szerző felvételei) Nagy László felvétele Sikeresen fejlesztik a tömegsportot =========

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents