Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-20 / 3. szám
fiatalabbak, idősebbek, hogy minél többet megmutassanak városukból. Romániában úgy szokás, hogy a múzeumokban gyerekek, pionírok is szolgálatot teljesítenek, s a hivatásos tárlatvezetők mellett ők is bekapcsolódnak a magyarázatokba. Természetesen ez megtisztelő feladat minden pionír számára, s csak annak van része benne, aki valóban jól ismeri városát, bátor fellépésű, s nem okoz gondot számára váratlan kérdésekre is válaszolni. Egy-egy ilyen alkalomra felöltík pionír-egyenruhájukat, a lányok hatalmas masnit kötnek hajukba, s persze a pionírjelvény sem hiányzik mellükről. A Székely Nemzeti Múzeumban különösen nagy kedvvel vezetnek végig Ogy látom nekik is örömük telik a csodaszép népművészeti tárgyakban, szívesen nézelődnek. S persze büszkén beszélŐrzik a hagyományokat Bukarestből Erdély felé tartva nem pihenhet egy pillanatra sem az ember tekintete Olyan váltó zatos képét mutatja a táj, hogy azt sem tudom, a magasba törő kőolajfúrő-tornyokat, a legelésző birkákat vagy a takarbs falusi házacskákat figyeljem. De nem pihenhet a képzelet és a gondolat sem. Talán errefelé hordták Constantin Brancoveanu fejedelem bizánci stílusú tirgovistei palotájához az ékkövet, faanyagot, sziklatömböket ... Talán erre nyargalt Bem apó oldalán Petőfi is, talán itt, éppen itt érte őt a halál... S talán éppen ez alatt a tölgyfa alatt játszott gyermekként Mikes Kelemen... A képzelődésnek, a sok talánnak aztán véget vet a valóság: megérkeztem a romániai Kovászna megye székhelyére, Sepsiszentgyörgybe. Délelőtt van, A város forgalma ilyenkor a legnagyobb, gyors tempóban zajlik az élet. Az, aki csak szemlélődni, nézelődni akar, belesni a város hétköznapjainak világába, úgy követheti leginkább sodrását, ha csendesen félrehúzódik, leül egy padra, s engedi, hogy filmszerűen peregjenek előtte az események. A volt megyeháza épülete előtti parkban, az árnyas fák hűsében különösen jólesik elüdögélni. Asszonyok jönnek, hárman, büszke tartású székely menyecskék, vagy talán lányok. Öltözékük alapján ma már senki sem mondaná meg, honnan, melyik faluból valók, vagy hogy lány-e az illető avagy már bekötötték a fejét. Valamikor ugyanis a lányok csak piros, az asszonyok csak kék hímzéssel díszített blúzt, inget hordtak errefelé. Megfontolt, komoly képű, idős bácsi sétálgat, nézelődik a parkban, gondosan szemügyre vesz mindent. Ki tudja, talán sok év után jött újta erre, vagy csak az öregek alaposságával figyel minden újra és régire?! A játszótér mászókáit, libikókáit birtokba veszik az óvodások, vidámak, játékosak, akárcsak bárhol a világban. Mielőtt idejöttem, sokat olvastam a városról, azokról az egyéniségekről, akik valamiképpen kötődtek a helységhez. Kós Károly jut eszembe, a székely polihisztor, építész, író, képzőművész, fafaragó. Keze nyoma itt maradt a város több szép épületén. Az 1900-as évek elején új múzeumot tervezett a régi, 1879-ben alapított helyébe. Olyat, amely méltó a székelyek történelmi múltjához, s persze ahhoz a felbecsülhetetlen értékű anyaghoz, amely aztán helyet kapott benne. Az első pillantásra szinte megdöbbentő a nagy mennyiségű népművészeti tárgy, kerámia, varrottas, szőttes, öltözék, fafaragás. E kincs feldolgozása még évekre munkát ad a múzeumnak. A hagyományőrzést, a múlt emlékeinek tiszteletét egyébként lépten-nyomon tapasztalja az idegen. Ha észreveszik az érdeklődést, szívesen szegődnek mellé nek Kós Károlyról is, akinek emlékét nagy tisztelet övezi. Nemcsak a múzeum épületét, hanem a pionírházat is neki köszönheti a város. Mint ahogy minden általa tervezett épület, ez is magán viseli felfogásának jegyeit; a népi építészeti elemeket úgy alkalmazta a művész, hogy azok funkciójában szolgálják az épületet. A múzeum bejáratához székelykaput tervezett, amely mellett be- és kilépéskor nem lehet gyönyörködés nélkül elmenni. Jó lenne belenézni a múzeumi könyvtár gazdag anyagába is, amely nem kevesebb, mint 56 000 kötetet őriz — ezek nagy része a székelység történelmére, történetére, eredetére vonatkozó művek —, de sürget az idő. mást is látni akarunk a városból. Itt, a közelben áll Dózsa György robusztus mellszobra. A parasztság nagy vezére ugyancsak e vidék szülötte. Dálnok községben szülőházán emléktábla jelzi ezt, s az egész környék számon tartja, hogy e föld adta őt a magyarságnak. Már szóltam a hagyományőrzésről, a múlt tiszteletéről, ezt már kicsi gyermek korában beleoltják mindenkibe. A városi pionírház épülete egy mesevilág megelevenedett képét mutatja. Tervezője, építésének irányítója ennek is Kós Károly volt, az üvegablakokat pedig Ion Creangd romániai író elbűvölő meséinek hősei, csodálatos jelenetei „népesítik be“. A hagyományok tisztelete hatja át a pionírház munkáját is. A kerámiaszakkör tagjai például a régi, népi minták, munkamódszerek alkalmazásával dolgoznak. Azt mondják, ezek a kerámiatárgyak már nem mérhetők anyáik, nagyanyáik köcsögeivel, tányérjaival, bokályaival, de a mintákat, a színösszeállítást híven megőrzik. A hagyományok tükröződnek a város legújabb nagyszabású épületein is. A hatalmas áruház külső fala, homlokzata olyan, mint egy székely varrottas. S pontosan ez is. Akár le is számolhatók a szemek, mert egy székely varrottas mintája alapján készültek a mozaikképek. Látványnak is nagyon szép, s nem kevésbé szép a szándék. Az áruházzal szemközti impozáns művelődési ház építőit is hasonló szándék vezérelte. Itt is a Kós Károly-i hagyaték, a népi építészet elemeinek, praktikus megoldásainak felhasználásával készültek a tervek, épült fel az egész művelődési központ. S amilyen tetszetős kívülről az épület, a homlokzat, az előtér remekbe faragott tartóoszlopai, olyan belülről is, de persze a legnagyobb értéke mégis abban van, hogy könyvtára, termei, klubszobái méltón szolgálják a 27 000 lakosú város és környéke népének művelődését. Sepsiszentgyörgy hagyományait említve ugyanis elsőként kell szólni arról, hogy legrégibb történelmétől — 1322-ben említik nevét először az oklevelek — egészen napjainkig a környékbeli székelység művelődési központja a város. És iskolaváros. Ezt már délután tapasztaltam, amikor az általános iskolákból kitódulnak a lányok, fiúk. De iskolaváros volt a múltban is, hiszen már 1690-ben volt középiskolája. Később ebből alakult ki a híres Mikó református kollégium, amelynek épületét ma is nagy becsben tartják a helyiek. Régen itt őrizték az óriási értékű Oserey-gyűjteményt, amelynek 30 000 darabja a székelység történetének, kultúrájának, népművészetének tárgyi bizonyítékai, s a megyei múzeum anyagát is ezek a nagy értékű tárgyak alapozták meg. A klasszicista stílusú megyeháza is maga a történelem, homlokzatán Háromszék címere, falán emléktábla. A magyarázat pedig az 1848—49-es szabadságharc és Gábor Áron. Ebben az épületben volt ugyanis Háromszék honvédelmi bizottmánya, köztük Gábor Áron, s itt hangzott el később sokat emlegetett kijelentése: „Lészen ágyú!“ Nem felejtették el a történelmi tényt, s Gábor Áront sem a városban, az épület falán levő emléktábla és dombormű alatt friss a virág. BENYÄK MÁRIA Hajdú Endre felvételei Pattogó hangok — drága pénzért A megfigyelőképességüket általában komoly dolgokban hasznosító japánok legújabb leleménye a pohárban olvadás közben pattogó hangot hallató jég. Az alapötletet a természet adta, ugyanis tavasszal nagy mennyiségű kristálytiszta jeget „importált“ a szigetország az Antarktiszről. Az örök fagy hazájának szegélyéből lecsípett jég pohárba kerülve érdekes pattogó' hangot hallat, amikor olvadni kezd. A több ezer évvel ezelőtt, keletkezéskor belefagyott légbuborékok ugyanis furcsa hangot adnak, amikor elszabadulnak. A Nippon Kokan cég kapva kapott az ötleten, és megjelent a piacon az olyan mesterséges jéggel, amelybe „beépítették“ a légbuborékokat. A mindent hidegen fogyasztó japánoknál máris divatcikk lett a pattogó jég, amely ráadásul minél töményebb alkoholos italba kerül, annál hangosabban szól. A 39 fokos whis- kyben — szakértők szerint — a jégnek ideális a hanghatása, ugyanis másodpercenként 70 decibel erősségű jégolvadás „hallható“.Udvarias szöveg A zimbabwei krokodilfarm nézői számára plakátot függesztettek ki a következő udvarias szöveggel: „Azokat a látogatókat, akik különböző tárgyakat dobnak az állatoknak, arra fogjuk kérni, hogy személyesen hozzák vissza őket.“ Kígyó a nadrágszárban A londoni Heathrow nemzetközi repülőtéren a vámosok őrizetbe vettek egy olasz férfit, aki nadrágjába rejtve próbált becsempészni Angliába egy kígyót. A férfi közölte: azért dugta nadrágjába a kígyót, hogy melegen tarthassa a barátságtalan szigetországi éghajlatban. 1987 „legdrágább“ spanyol festői Pablo Picasso, Salvador Dali és Juan Gris áll a spanyol festők listájának élén, akiknek müveit a legnagyobbra értékelték az 1987-ben megrendezett árveréseken. Különleges helyzetet élvez a 83 éves Dali, ő ugyanis a világ egyetlen élő festője, aki kivételes elismerésnek örvend. Spanyol festő 1987- ben legdrágábban elárverezett képe Picasso Le Havre-i emlék című alkotása volt, amely 4 180 000 font sterlingért kelt el. ENSZ-közlemény az AIDS-ről Az ENSZ székházában közleményt tettek közzé az együttműködés fokozásának szükségességéről az AIDS leküzdésében. Az 1981-ben felismert betegség, amikor is mindössze nyolc országban jelentkezett elvétve, azóta globális járvánnyá terebélyesedett, jelenleg közel 63 ezer megbetegedést tartanak nyilván 127 országban. A közlemény megállapítja, hogy a betegség éppúgy elterjedt a fejlett országokban, akárcsak a fejlődőkben, és főként a lakosság 20—49 éves korosztályát érinti. Gioconda Eladták azt a házat, amelyben 1479- ben Mona Lisa, a Leonardo da Vinci által halhatatlanná tett Gioconda született, a bútorokat pedig Firenzében bocsátották árverésre. A Firenzétől délre eső Vignamaggio dombon épült villa a XV. századig a Gherardini család, Mona Lisa szülei birtokéban volt. A jelek szerint a családnak pénzügyi nehézségei voltak. Antonio Gherardini például 1480-ban megírt adóügyi nyilatkozatában megemlíti egyéves Lisa lányát, akinek semmi hozománya sincs. A család bizonytalan pénzügyi helyzetével magyarázható a szép Mona Lisa 16 évesen megkötött házassága a nálánál jóval idősebb emberrel, Francesco del Giocondóval. A művészetrajongó Giocondo kéri majd. fel Leonardo da Vincit felesége arcképének elkészítésére. A Gherardini-villa időközben e- gyik tulajdonos kezéből a másikéba került, míg végül Bino Samniateli író vásárolta meg, aki 1984-ben bekövetkezett haláláig jelentős bútor-, szobor- és festménygyűjteményre tesz szert. Az örökösök azonban, akárcsak Gherardiniék, pénzügyi nehézségek miatt arra kényszerültek, hogy eladják a villát, és árverésre bocsássák a műgyűjteményt. A passzív dohányzásról Brit kutatók legutóbbi vizsgálataik nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a dohányfüstöt beszippantó nem dohányzókat 10—30 százalékkal nagyobb mértékben érheti tüdőrák, mint a dohányosokat. Nicholas Wald londoni szakember szerint a tüdőrákesetek egyharmadát nemdohányzóknál a passzív dohányzás okozza, amely hozzájárul a szívbetegek egészségi állapotának rosszabbodásához és légzési zavarok fellépéséhez a .gyermekeknél. A nagy-britanniai egészségügyi nevelési tanács kampányt indított a dohányzás csökkentésére, ugyanakkor arra kívánja rábírni a cigarettagyárakat, hogy fokozzák kutatásaikat a dohány káros tulajdonságai csökkentésére. Einstein-kézírat Egy New York-i árverésben 1,155 millió dollárért kelt el Albert Einstein egyik kézirata, amelyen a lángelméjű fizikus kidolgozta az ismert relativitás- elméletet. A 72 oldalas kéziraton számos Javítás látható, s feltételezések szerint Einstein 1912-ben dolgozta ki ezt az elméletet, amely a fizika alaptörvényeinek jelentős módosítását eredményezte. 49
