Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-08 / 23. szám

H

at évvel ezelőtt történt. Autóbusszal utaztam valahová. Az út hatalmas kukoricatábla mejlett vezetett el, de olyan siralmas táblát még életemben nem láttam! Június eleje volt, á kukorica azonban ahelyett, hogy szép zöld színben pompázott volna, sárgán kókadozott.

— Valami járási nagyokos kitalálta, hogy most kell permetezni, ki kell próbálni az új repülőgépet. De kukoricát ő is csak repülőből láthatott — beszélték az autóbuszban ülő helybéliek. — Hát most tessék, elsorvad az egészl A mezőgazdasági növények vegyszeres kezelésének ez csupán egy látványos negatívuma, szerencsére általánosan nem jellemző. A vegyszereknek azonban vannak más, gyakran alattomosan káros, a természetre s az emberre egyaránt veszélyes hatásai is.

Az aratás és egyéb betakarítási munkák eredményességének fokmérője manapság a hektárhozam, a termés mennyisége. A szövetkezeteknek rendszeresen növelniük kell a terméshozamot, így a környezetvédelem szempontjai gyakran háttérbe szorulnak. De van-e egyáltalán lehetőség a vegyszerezés visszafogására? A mezőgazdaság dilemmája, hogy vagy csökkenti a vegyszerek mennyiségét, s ennek következtében alacsonyabb hektárhozamokat érhet csak el, vagy vállalja a káros következményeket is. A dilemma logikus feloldása az lenne, hogy olyan növényfajtákat kell meghonosítani, amelyek kevésbé érzékenyek a betegségekre, kevesebb permet és műtrágya mellett is nagyobb termést hoznak. Kinemesíthetők-e ilyen növényfajták, s egyáltalán foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel hazánk magnemesítő állomásai, vagy a jó termőképesség az egyetlen és minden mást háttérbe szorító szempontja a nemesítésnek?

A jó termés ára

A Vásárát (Trhové Myto) és Vámosfalu (Horné Myto) között fekvő sósszigeti (So- lary) magnemesítő állomás búza, cirok- és dinnyegemesítéssel foglalkozik. Mivel a búza a legnagyobb területen termesztett kultúrnövényeink közé tartozik, elsősorban e gabonafajta nemesítésének eredményei érdekeltek. Erről beszélgettünk az állomás egyik fiatal mérnökével, Csémy Tiborral is.

A szlovákiai búzanemesítés jelenleg sikeres időszakát éli. Ez annyit jelent, hogy Szlovákia búzával bevetett szántóterületének mintegy 85 százalékán hazai fajták vannak.

A sósszigeti nemesítőállomás búzafajtái közül a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben kettőt alkalmaznak, a Danúbiát és az Agrát. Országos viszonylatban több mint 100 ezer hektáron termesztik őket. E két fajta közül az Ágra az, amely kevésbé érzékeny a betegségekre, és mivel a föld feletti vegetatív része kisebb az átlagosnál — vagyis alacsonyabb a szára és kisebb a levélzete —, e fajta kevesebb műtrágyázást igényel. A két említett fajta közül azonban mégis a Danúbiát termesztik nagyobb arányban, mert jobb termést hoz. Érzékeny viszont a gombásodásra, a llsztharmatra, így nagyobb vegyszeres kezelést igényei.

— Nálunk továbbra Is az a jellemző, hogy a mennyiségre, a nagyobb terméshozamra törekvés erősebb bármely más szempontnál — mondta Csémy Tibor.

Sajnos, sokszor az sem számít, hogy milyen árat adunk a jó termésért. A vegyszeres növényvédelem és a műtrágyázás teljes megszüntetése ma, természetesen,

Nemesítés alatt álló búzafajta Sósszigeten.

Kukoricahibridek Nyárasdról.

elképzelhetetlen. A vegyszerek, a műtrágya használatának mérséklése, a természetvédelem szempontjából elfogadható keretek közé .szorítása azonban létérdek. A termeszét! környezetnek a mezőgazdasági üzemek által, de más úton való szennyezése előbb-utóbb az emberiség és az élővilág létét iS veszélyeztetni fogja.

A feladat a növénynemesítők számára nem egyszerű. Hogy miért? Nézzük meg például azt, van-e lehetőség olyan búzafajták kinemesítésére, amelyekben megvan a legfontosabb betegségek elleni ellenálló- képesség!

— Ilyen fajták nagyon nehezen neme- síthetők. A rezisztencia genetikai öröklődése olyan bonyolult, hogy egy búzafajtát lehetetlen minden betegséggel szemben ellenállóvá tenni. A kórokozók párhuzamosan fejlődnek az ellenállóképességgel. Ha kinemesítünk is egy, a főbb betegségeknek ellenálló fajtát, az a mai intenzív termesztési viszonyok között öt-tíz éven belül újra sebezhetővé válik. Nem mintha ez mentség lenne, de még a legfejlettebb termesztési kultúrával rendelkező nyugat- európai országokban Is használnak vegyszereket e növények kórokozói ellen. A mi termeléstechnikai szintünkön meg egyenesen törvényszerű a vegyszeres védekezés.

— A műtrágyázással Is így állunk?

— A műtrágya használatára elsősorban az kényszeríti a szövetkezeteket, hogy a felettes szervek egyre nagyobb terméshozamokat várnak el tőlük. De erre a társadalom, s a szövetkezet tagsága Is kényszeríti a vezetőket, hiszen a nagyobb hektárhozam több jövedelemmel jár. Bár szövetkezeteink nagy része igyekszik tiszteletben tartani a műtrágyázás alapszabályait, nem túladagolni a műtrágyát, mégis történik mulasztás. Nem titkolhatjuk azt sem, hogy a műtrágyázás több veszéllyel jár. Sőt, befolyásolja például a növény betegségekkel szembeni ellenállóképessé- gét: minél több műtrágyát kap, annál érzékenyebb az egyes betegségekre. A műtrágyázás egyébként a búza esetében nem olyan veszélyes, mint a zöldségféléknél, mert hatása nem közvetlenül a végtermékben jelentkezik. De lemosódhat a mélyebb talajba, bekerülhet az ivóvízbe is. És, sajnos, mind a műtrágyák, mind a növényvédő szerek alattomosak, hatásuk csak később jelentkezik. Nálunk, Csehszlovákiában például 1986-ban elkezdték a mező- gazdaságban használt vegyszerek rákkeltő hatásának vizsgálatát. Több vegyszert ki kellett vonni a forgalomból. De amint tudomásom van róla, még nem tudták az egész skálát megvizsgálni, csak az új szereket, s azokat sem mind. Ezzel azt szerettem volna mondani, hogy ha már vegy- szerezünk, nem mindegy, milyen vegyszert használunk.

A sósszigeti búzanemesltő a piest'anyi kutatóintézet állomása, mint vállalatnak azonban a Slovosivo a fölöttes szerve. Szlovákiában hét ilyen búzanemesítö állomás működik. Vajon az itt dolgozóknak, munkacsoportoknak füződlk-e valamilyen — főként anyagi — érdeke ahhoz, hogy kevesebb vegyszeres kezelést Igénylő fajtákat nemesítsenek ki, s egyáltalán vannak-e a nemesítést illetően anyagi érdekek?

— A nemesítés jő anyagi hatásfokú tevékenység. Például a Danúbia fajta a régebben minősített, jól termő fajtákhoz viszonyítva. a többiettermésből 140 millió korona ( nyereséget hozott tavaly. A hét szlovákiai nemesítőállomás közül eddig azonban csak három helyen nemesítettek ki új fajtát, az egyik a mi állomásunk volt. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy anyagilag mi sem jártunk jobban azoknál, akik eddig még nem tudtak eredményt felmutatni. Igaz, a múlthoz képest mintha némi javulás volna tapasztalható e téren. Ami a vegyszerhasználatot illeti: van egy 2000 lg szóló fejlesztési programunk, amely meghatározza például a növény rezisztenciájának adatait Is, a kinemesített fajták azonban a legritkább esetben felelnek meg e'zeknek a paramétereknek. S mint mondtam, a legfontosabb szempont a termőképesség.

De hol vannak azok a vegyszerek?...

A kukorica a búzánál kevésbé érzékeny betegségekre, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell permetezni,: műtrágyázni. Kukoricanemesítéssel a Csallóközben a nyáras- di (Topolníky) nemesítőállomás foglalkozik. Ötszázötven hektáron gazdálkodnak, leginkább vetőmagot termesztenek, nemesítenek. A nemesítőállomás gazdasági területe már önmagában is elég nagy ahhoz, hogy hatása lehessen a természeti környezetre. Engem mégis inkább a kukorica

vegyszerezésének általános problémái érdekelnek. Kérdéseimet Ján Éráinak, az állomás kutatómérnökének tettem fel.

— Kevés az olyan körülmény, amelyet a kukoricanemesítő e növény esetében a nemesítéssel befolyásolni tud, néhány betegséggel szemben rezisztenssé, illetve részben rezisztenssé. tudja tenni a növényt. Hogyha sikerül ilyen ellenálló fajtákat létrehoznunk, a növényvédelemre használt vegyszerek mennyiségét valamelyest csökkenteni lehet. A többi már az embereken múlik.

Vegyszerek nélkül tehát manapság a kukoricatermesztés sem képzelhető el. A Csallóköz földműveseinek azonban különösen óvatosnak- kell (kellene) lenniük, hiszen e terület alatt hatalmas ivóvízforrás rejtőzik, amelyet veszélyeztethet a mező- gazdasági termelés. A Csallóköz egész területe legalább a másodfokú vízvédelmi övezetbe tartozik, de vannak olyan részei is, amelyeket elsőfokú ivóvízvédelmi övezetté nyilvánítottak. A Csallóközben tehát még azokat a vegyszereket sem szabadna használni, amelyeket máshol — a védelmi övezeten kívül — engedélyeznek.

— Valóban, a minisztérium évente kiadja a használható és a tiltott vegyszerek listáját. Itt feltünteti azt is, amelyeket szabad közülük használni a másodfokú ivóvízvédelmi övezetben, s; melyeket nem. Azzal azonban senki nem törődik, hogy az illető mezőgazdasági üzemek, s közöttük mi is, meg tudjuk-e-szerezni ezeket a vegyszereket. Így kénytelenek vagyunk a tiltottakhoz nyúlni. A járási mezőgazda- sági felvásárló és ellátó vállalatok gyakran csak olyan peraetszéréket és műtrágyákat f orga lmaznák, amelyeket itt, a Csallóközben nem szabadna használni. Ilyen például a Zeaain, amely ráadásul még a kiskereskedelemben is fórgtalomba kerül, bármelyik csallóközi kiskertész hozzájuthat, ha akar.

Amikor Sósszigetre mentem, közvetlenül a nemesítőállomás mellett istállókat láttam. Mint később kiderült, ezek az épületek a nyárasdi nemesítőállomás bikals- tá 1 lói. ' ,

— A bikatartásnak számunkra több haszna van, többek között az ts, hogy a trágyával a kutatőállomás földjét javíthatjuk, részben pedig a műtrágyázást helyettesítjük vele. Ma már egyébként mindinkább jellemző, hogy a szövetkezetek a lehetőség szerint műtrágya helyett Inkább Istállótrágyát használnak.

— Ez a műtrágyázás csökkentésének e- gyetlen lehetősége?

— Van még egy másik is, mely szintén •most van elterjedőben. Ez az úgynevezett zöldtrágyázás, amelynek lényege az, hogy egy bizonyos földterületre valamilyen gyorsan növő növénykeveréket vetünk, amelyet aztán beszántunk a -talajba, ezzel növeljük a termőföld humusztartalmát.

Mindez azonban nem küszöböli! ki a vegy- szebhasználatot. Mint Krát mérnök elmondta, még a nemesítéskor is alkalmaznak növényvédő permetszereket, mert nem engedhetik -meg maguknak azt a luxust, hogy a kifejlesztett genotípusokat valamilyen beCsémy Tibor mérnök: „A mi termeléstechnikai szintünkön egyenesen törvényszerű a vegyszeres védekezés."

tegség elvigye. A kukoricánál sem az a kérdés manapság, hog^ vegyszerezni vagy sem, hanem az, hogy hogyan vegyszerezni. És ez elsősorban a társadalmi és emberi felelősségtudat kérdése.

Ivóvízvédelmi

övezetben

A Csallóköznek sok földműves-szövetkezete van, ezért aztán a somorjai (Sämorin) Kék Duna Efsz növénytermesztési ágazat- vezetője, Vladimír Algayer mérnök módfelett csodálkozott azon, miért éppen az övéket választottam. Arra voltam ugyanis kíváncsi, hogy a szövetkezetnek milyen érdekel fűződnek a vegyszerezés csökkentéséhez, s van-e lehetőségük' kevfesebb vegyszert használni. Elme hettem volna más szövetkezetbe is. Hogy mégis mellettük döntöttem, annak több oka volt: nagy területen gazdálkodnak, amely — mint mér korábban szó volt róla — ivóvízvédelmi övezet. A másik ok pedig az, hogy a szövetkezet, földjei az épülő gabfiíkovo-nagy- marosi vízlépcsőrendszer' közvetlen közelében vannak, s e létesítmény' üzemelésének megkezdéée köztudottan kihat a talajvíz szintjének mozgására, így esetlegesen, a vegyszerek talajba, talajvízbe kerülésére Is.

Algayer mérnök elöljáróban etynondta, hogy öt mezőgazdászként elsősorban és kötelezően a, jó termés érdekli, s ennek eléréséhez elengedhetetlenek 1 a vegyszerek.

— Igyekszünk azonban az állami környezetvédelmi ölőírásokhoz , tartani magunkat, s csak a megengedett vegyszereket használjuk. Az istái lőtrágy ám kívül egyre gyakrabban használunk folyékony műtrágyákat is, amelyek, ellentétben a korábbiakkal, nem a gyökéren, hanem a levél- zeten keresztül szívódnak fel a növénybe, így kevésbé károsak a környezetre és az emberre.1

Az ágazatvezető mérnök is megerősíti azonban azt, hogy a használható vegyszerek beszerzése sokszor körülményes, nem könnyű. A magas hektárhdzamo-kból azonban; az állam nem engedj s a szövetkezetednek mindenáron teljesíteniük kell a tervet.

— A gabCíkovo-nagymarosl vízlépcsőrendszer,, ha üzembe helyezik, milyen hatással lesz a szövetkezet földjeire, nem kell-e majd átalakítani a vegyszerezés jelenlegi struktúráját?

— A vízlépcsőrendszer hatásálnak tanulmányozása nem az én feladatom, hanem a biológusoké. Mint már mondtam, én mezőgazdász vagyok.

— A talaj mostani szennyezettségét, a vegyszerezést ellenőrzi-e valaki. S ha igen, ki az?

— A közegészségügyi szakemberek rendszeresen, kétszer-háromszor ellenőrzik é- vente. Bennünket azonban nem Ismertetnek ■meg a mérések eredményeivel. •

Mint kiderült, a szövetkezet eddig nem Is nagyon kérte ezeket az eredményeket. Erre, véleményem szerint, nem lehet érv, hogy a mezőgazdászokat elsősorban a jó termés érdekli, hiszen nézetem szerint egy földművesnek nemcsak az idei, hanem a jövő évi termésre is gondolnia kell. Ha meg — mint legtöbbjük állítja — a különböző kényszerek miatt nem teheti meg —, el kell tüntetni ezeket a kényszereket, mert nemcsak mi, hanem még unokáink is szeretnének aratni e tájon.

(A szerző felvételei) Klinke Róbert

Kényszer vagy szükségszerűség ?

A VEGYSZEREZÉS CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A MEZŐGAZDASÁGBAN