Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-08 / 23. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk TÁVOL! ÉS MÉGIS KÖZEL! ORSZÁGOK MiloS lakesnek, a CSKP KB főtitkárának Kínában, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban és Mongóliában tett látogatása az ország érdeklődését Távol-Kelet felé irá­nyította. A helyzetmagyarázók közül sokan felhívták a közvélemény figyelmét arra, hogy huszonkilenc esztendeje ilyen magas rangú csehszlovák politikus nem járt Kí­nában. Az utóbbi években észrevehetően Javultak a két ország kapcsolatai. Cseh­szlovákia polgárai megértéssel és tisztelet­tel viszonyulnak a Kínai Kommunista Párt­nak országépítő, társadalmi céljaihoz. Pártfőtitkárunk kínai tartózkodása során sokszor nyugtázták, hogy a nálunk folyó átalakításnak és a kínai reformpolitikai ki­bontakozásnak az eszméi sok mindenben találkoznak. A két ország keresi a lehe­tőségeket ahhoz, hogy nagyobb inértékben bekapcsolódhassanak a nemzetközi munka- megosztásba. A gazdasági, tudományos­műszaki és kereskedelmi együttműködés bővítésében pedig adva vannak a lehető­ségek. A kölcsönös árucsere jelenlegi nagy­sága svájci frankban kifejezve 1,3 milliárd, ami azonban még nem meríti ki a két ország lehetőségeit. Hazánk például szí­vesen részt venne a kínai energetikai és gépipar fejlesztésében, Kínától viszont több fogyasztási cikket és egyéb terméket sze­retnénk vásárolni, amivel gazdagíthatnánk piacunkat. A látogatás lehetőséget adott több do­kumentum aláírására is. így például meg­állapodás született hosszú távú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés el­veinek lefektetéséről is. A dokumentum hangsúlyozza: a gazdasági és a tudomá­nyos-műszaki együttműködés legfőbb cél­ja, hogy a kutatásokban elért legújabb e- redményekre alapozva mindkét országban járuljanak hozzá a vállalatok műszaki kor­szerűsítéséhez, az új ágazatok kiépítéséhez és további vegyesvállalatok létrehozásához. Csehszlovákia és Kína egyaránt tudato­sítja, hogy a gazdaság hatékonyságának legfontosabb tényezője a tudományos-mű­szaki haladás. Ezért a két ország arra fog törekedni, hogy elmélyítse a kétoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működést, valamint tizenhat speciális ága­zatban bővítse az árucsere-forgalmat. Olyan fontos ágazatokról van szó, mint az atom- energetika, a gépipar, a fémkohászat, a könnyűipar vagy a mezőgazdaság. Az együttműködés kiterjed az idegenfor­galomra, az egészség- és az iskolaügyre is. A 2000-ig szóló megállapodást ötéven­ként hosszabbítják meg, amíg a szerződést valamelyik fél fel nem bontja. A kínai és a csehszlovák vezetők egybe­hangzó véleménye, hogy a szocializmus to­vábbi fejlődése a kommunista pártok ve­zetésével valósulhat meg. A pártszervek azonban nem helyettesíthetik az állami és a gazdasági szerveket. Újságírók kérdéseire válaszolva Milos jakes rámutatott arra, hogy a két ország­ban zajló reformnak több közös vonása van, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden tapasztalatot át lehet venni. Pél­daként a CSKP KB főtitkára a csehszlovák és a kínai mezőgazdaságot hasonlította össze. Csehszlovákiában a nagyipari for­mákat alkalmazzák, a mezőgazdaság jól működik, ezért nem lesz szükség arra, hogy megváltoztassák ezt a rendszert. Csak az irányítás formái változnak meg. A konkrét feladatok központi meghatározása helyett a gazdasági ösztönzők lépnek elő­térbe. Csehszlovákia épp ezért nem tartja fontosnak az olyan formákat, mint a csa­ládi gazdálkodás. A módszerek és a meg­oldások minden országban sajátos jelle­gűek A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­sággal és Mongóliával országunk kapcso­latai az elmúlt évtizedekben jól fejlődtek. Mongólia teljes jogú tagja a KGST-nek, és ez meghatározza gazdasági kapcsolataink jellegét is. Mind a három ázsiai szocialista ország támogatja hazánk békekezdeményezéseit, főleg azt, hogy a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán létre kell hoz­ni a jó szomszédi kapcsolatok övezetét. Bár mind a három említett ország föld­rajzilag távol fekszik hazánktól, érdekünk, hogy ezekben a térségekben is béke és nyugalom uralkodjék. Elképzelhetőnek tart­juk, hogy megszűnték a veszélyes feszült­ség a Koreai-félszigeten, és megkezdődjék az egész koreai nép nemzeti problémájá­nak megoldása Csehszlovákia teljes egé­szében támogatja a KNDK-nak a békés e- gyesitésre vonatkozó erőfeszítéseit, vala­mint azt, hogy a Koreai-félsziget váljék az enyhülés és béke övezetévé. Strasser György Pillanatképek egy baratságfesztnrilrol Vízváry József üdvözli a pártszékház előtt a Komszomol-küldöttség vezetőjét, Pjatrasz Ignotaszt. Dudás Kálmán, a járási pártbizottság vezető titkára tájékoztatja a vendégeket. Jobb­ján Pjatrasz Ignotasz, balra tőle Jozef fiurica és Lubomir Lédl. I gencsak becses vendégeket vártak Du- naszerdahelyre (Dunajská Streda) a járási pártbizottságon a csehszlovák és szovjet Ifjúság 4. baráti fesztiválja al­kalmából. Maga a szovjet fesztiválküldött­ség vezetője, a Kotnszomol Központi Bi­zottságának titkára, Pjatrasz ignotasz Je­lezte jövetelét a küldöttség néhány to­vábbi tagjával. Meg is érkeztek szinte másodpercnyi pontossággal, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága elnökének, Jozef Űuricának és a SZISZ Központi Bizottsága titkárának, Eubomír Lédlnek a kíséretében, és ekkor majdnem hiba csúszott az ünnepélyes fo­gadtatásba. A vendégek gépkocsijai már bekanyarodtak a pártszékház elé, és Dudás Kálmán, az SZLKP jb vezető titkára sehol. A helyzetet Vízváry József, a járási párt- bizottság titkára mentette meg: kézfogás­sal és meleg szavakkal köszöntötte a ven­dégeket. De alig mondott néhány szót, a- mikor további gépkocsi fékezett a párt­székház előtt, s a járási pártbizottság ve­zető titkára ugrott ki belőle. Köszönés he­lyett elnézést kért a vendégektől a ké­sésért, mondván, az új kórház ünnepélyes avatása miatt nem jöhetett hamarabb. — ö, az sokkal fontosabbl — hárította el szabadkozását Pjatrasz Ignotasz. — Mi rövidesen elmegyünk, de a kórház marad, és a népet szolgálja majd. E kedves közjáték után Dudás Kálmán vezető titkár röviden ismertette a vendé­gekkel a járás múltját, történetét, jelenét, gazdasági és társadalmi eredményeit. El­mondta, hogy a múltban ez volt az ország egyik legszegényebb vidéke, s ma a leg­gazdagabbak közé tartozik. Mezőgazdasági termelése meghatározó az élelmezés szem­pontjából. A sertéstenyésztésben a 100 hek­tárra eső sűrűséget tekintve a járás első helyen áll az országban, éppúgy a ga­bona hektárhozamainak tekintetében is, s nem hallgathatta el, hogy a gabonater­mesztés kezdetben teljes egészében a szov­jet búzafajtákra épült. A járás dolgozói jól élnek — mondta többek között, és egy érdekes epizódot elevenített fel: — A közelmúltban magánlátogatáson já­rásunk vendége volt André Lajoinie, a Francia Kommunista Párt Központi Bizott­ságának tagja, a nemrég megtartott elnök­választásokon az FKP elnökjelöltje. Ami­kor megmutattuk neki a járást, Dunaszer- dahely lakónegyedeit, Lajoinie elvtárs ne­kem szegezte a kérdést: „Árulja már el, kik laknak ezekben a pazar villákban? Nagyvállalkozók, gyártulajdonosok?“ Ugyan! Miféle nagyvállalkozók, miféle villák? dí­szen ezek csak családi házak és gyári munkások, szövetkezeti parasztok, tanítók, orvosok, mérnökök laknak bennük. Az örökké mosolygó Pjatrasz Ignotasz, miután megköszönte a szívélyes fogadta­tást, és bemutatta küldöttsége tagjait, el­mondta, hogy nem újdonság számára a csallóközi nép Jóléte. — Nem először vagyok a járásukban — mondta. — Tavaly Bratíálavában töltöttem a szabadságomat, és akkor arra kértem a csehszlovák elvtársakat, hogy vigyenek el egy földműves-szövetkezetbe, hadd ismer­kedjem meg az ott folyó termeléssel, í .et­tél, az emberekkel. Választásuk a somor- jai (Samorín) szövetkezetre esett. A saját szememmel Is meggyőződhettem, hogy az emberek valóban jól élnek. Az az érzésem azonban,* hogy csak azért élhetnek ilyen jól, mert dolgosak. A Komszomol-tltkár ezzel a kijelentésé­vel általános tetszést aratott, jóllehet nem bóknak szánta. A kedélyes beszélgetés során Jozef Du- rica, a SZISZ SZKB elnöke csak úgy ülté­ből megjegyezte: — A járási pártbizottság vezető titkára kissé szerény, mert azt el sem mondta, hogy huszonhárom évvel ezelőtt egy bor­zalmas árvíz szinte az egész járást elpusz­tította. Jóformán a semmiből építették újjá és Ilyenné mindazt, amit itt látnak. Hogy milyen árvíz pusztított huszonhá­rom évvel ezelőtt a Csallóközben, arról a vendégek Is meggyőződhettek a Csllizközi Efsz-ben tett látogatásukkor. A falakon még most is láthatták a víz nyomait, azt, milyen magasan volt az ár. Ezek után a kedélyes esti szórakozás alatt Pjatrasz Ignotasz meg is jegyezte: — Most még jobban meg vagyok győ­ződve arról, hogy a csallóköi nép dolgos, és én a dolgos nép között mindig jól ér­zem magam. Még a járási pártszékházban tartott be­szélgetés alatt történt, hogy vállalatunk, a Smema kiadó igazgatója, Jarosilav Si5o- lák mérnök, aki társadalmi munkában a CSSZTSZ Szlovákiai Labdarúgó Szövetségé­nek alelnöke, nem hazudtolhatta meg ebbé­li mivoltát, és azzal toldotta meg Jozef Durlca szellemes megjegyzését, hogy a já­rási pártbizottság vezető titkára szerény­ségből azt is elhallgatta, hogy Szlovákiá­ban Dunaszerdahelyen játsszák a legjobb futballt. A DAC tavaly Csehszlovák Kupát nyert, jelenleg a második helyen áll (ak­kor ott állt) a bajnoki táblázaton. Nyárasd- nak, a járás alig négyezer lélekszámú köz­ségének női kézilabdacsapata pedig tizen­két éve az országos első ligában szere­pel, többek között nemzetközt kupamecs- cset játszott a Zsalgirisz Kaunasszal. — Amikor a Zsalgirisz vezetői a nyá- rasdi mérkőzés előtt — mondta -* azzal a kéréssel fordultak Moszkvában a cseh­szlovák nagykövetséghez, hogy közöljék, melyik legközelebbi repülőteret használhat­nák különgépükkel, alaposan zavarba hoz­ták külképviseletünk embereit. Azt sem tudták, hol van Nyárasd. Na és a DAC edzőmérkőzést játszott a híres Dinamó Ki- jevvel, és megverte, jóllehet olyan tehet­ségek játszottak az ellenfél csapatában, mint a legendás Blohin, Belanov és Za­varov. A Komszomol-titkár végig mosolyogva hallgatta az igazgató szavait, majd hozzá­tette: — Nagyon jó, hogy fiaink és leányaink is olyan sűrűn találkoznak, és úgy van rendjén, hogy a jobbik győz. Komáromba népesebb küldöttség látoga­tott a Nyugat-szlovákiai kerület testvér- körzetéből, a Szaratovi körzetből, az egész Nyugat-szlovákiai kerület képviselőinek je­lenlétében. Tartózkodásuk másnapján elő­ször kétórás hajókirándulásra indultak, amely alatt vendéglátóik, a hajógyár kép­viselői téjékztatták őket a termelési prog­ramról, a gyár életéről. Tolmács sem kel­lett, mert Janek Stefan mérnök tökéletes oroszsággal ismertette a tényeket. Arra a kérdésre, hogy hol tanult meg ilyen jól, ezt válaszolta: ' — A hajógyár produkciójának 95 száza­léka a Szovjetunió számára készül, ezért úgy járok már oda, mint haza, annál is inkább, mert a feleségem is a Szovjet­unióból származik. Hát lehet itt nem tudni oroszul? A hajókirándulás alatt új slogan is szü­letett. Amikor a Ziliiia utasszállító hajó fedélzetközében véget ért a hivatalos tá­jékoztató, mindenki a nyitott felső fedél­zetre tódult, és amíg a parton elsuhanó, füzesekkel borított romantikus tájat szem­lélték, egy emberként énekelték az ismert sportbuzdítás dallamára: — Olé, olé, olé, olé — druzsba, druzsbal A hajógyárban Eubomír Prekop mérnök, a SZISZ üzemi csúcsblzottságának elnöke azzal fogadta a küldötteket, hogy egy ki­csit afféle történelmi pillanatnak lehetnek tanúi. Már a Duna hullámain ring készen az ötszázadik Amur típusú folyami-tengeri teherszállító hajó. A népes küldöttség te­tőtől majdnem talpig — mert azért a víz alá még sem merülhetett senki — meg­tekinthette a hajót, kívülről, belülről. Fel­mehetett a parancsnoki hídra, vagy a szűk lépcsőkön learaszolhatott a teljesen auto­matizált gépházba. — Ez már egy kicsit szovjet felségte­rület is — mondta Eubomír Prekop —, mert hamarosan elindul, hogy leereszked­jék a Dunán. Igaz, hogy a jugoszláviai Új­vidéken még le kell szerelni a parancsnoki hidat, mert nem fér el a híd alatt, mert akkora monstrum ez, de az utószerelés után valamelyik szovjet folyam vagy bel­tenger vizelt szántja majd. Lehet, hogy a Volgán találkoztok vele, Szaratovban. El­mondhatjátok, hogy elsőként láttátok ős jártatok benne. Jusson eszetekbe, hogy ez és az előző 499 hajó is baráti együttműkö­désünk és szövetségünk jelképe. És nemcsak ez, hanem a KAMA típusú kotróhajók is. Most 1« már kettő teljesen készen ott ringott a Dunán az Amur mel­lett. “ Palágyi Lajos Ez is történelmi pillanat: Alekszandr Po­pov, a Komszomol Szaratovi Körzeti Bi­zottságának első titkára bejegyzi benyo­másait a hajógyár krónikájába a félezredik Amur fedélzetén, jobbra tőle Eubomír Pre­kop a Stefan janek mérnökök. Fogas és Palágyi felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents