Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-20 / 3. szám
Királyhelmec (Král, Chlmecj, a csodálatos Bodrogköz központja — mint a neve is Jelzi — már a középkortól szabad királyi városként virágzott. Évszázadokig fontos szerepet játszott a környék gazdasági, kulturális és politikai életében. Azt is mondhatnám, hogy egészen 1960-ig, az ország közigazgatási átszervezéséig. 1960-ban Királyhelmec megszűnt járási székhely lenni, s attól kezdve hanyatlásnak indult. Évekig nem folyt itt semmilyen köz- vagy magánépítkezés, az emberek másfelé keresték boldogulásukat, az öreg, többnyire földszintes házsorok lassan omladozni kezdtek. Ügy tűnt, hogy a hajdani büszke királyi város lassan elnéptelenedik. Erre mégsem került sor, mert egy idő óta, a legutóbbi két választási időszakban rohamos fejlődésnek indult Királyhelmec. Oj korszak kezdődött a várost jelképező Csonkavár alatt. A tatárjárás után épült, és a mohácsi vész után rommá dúlt vár sok történelmi sorsfordulót megért, de ilyen virágzást még aligha. Impozáns lakásépítési program Lázár Lászlónak, a Királyhel- meci Városi Nemzeti Bizottság fiatal alelnökének a szavai szerint az utóbbi években valóban gyökeresen megváltozott az élet. — És ezt nem azért mondom, mert Pandy Péter városatya helyettese vagyok, hanem kézzelfogható tényekkel is bizonyíthatom. Hogy miért állt be olyan megtorpanás a város fejlődésében a korábbi években, annak az elbírálása nem rám tartozik, már csak azért sem, mert nemrég óta vagyok ebben a tisztségben. Az mindenesetre tény, hogy az utóbbi két év alatt 302 lakást építettünk fel. Azelőtt egy év alatt legfeljebb ha tíz-húsz lakás épült. Bizonyára látta a hegyoldali üj lakótelepet, amelyet Furcsának neveznek az emberek. Nem tudom, miért, talán, mert Kassán (Kosice) is van egy ilyen nevű lakótelep. Itt az első szakaszban, 1990-ig összesen 600 új lakás épül. A második szakaszban, 1990 után további 800 lakást építünk. Ez egy soha nem látott nagyszabású lakásépítési program. Láttam az új lakótelepet. Valóban impozáns, és gyönyörű környezetben fekszik, a szőlősdomb alatt. Bár lehet, hogy a lakóknak más erről a véleménye. Azt mondják, hogy télen eleget csúszkálnak a lejtős utakon, míg a városba érnek. Az utak még amúgy sincsenek rendben, kevés az üzlet, meg ilyesmi. Mert nem elég csak lakást építeni, a teljes elégedettséghez megfelelő infrastruktúra is kell. Mi erről a nemzeti bizottság alelnökének a véleménye? — Amíg a világ világ lesz, a szolgáltatásokon és a kereskedelmen mindig lesz kifogásolnivaló, elégedetlen vevők és ügyfelek is lesznek mindig. El kell azonban ismernem, hogy a város valóban kinőtte a meglevő szolgáltatásokat. Annak ellenére, hogy tavaly nyitottuk meg az új szolgáltatóházat, amely tulajdonképpen még nem is befejezett vállalkozás. Közvetlenül mellette épül egy új szolgáltatóegység a Közszolgáltató Vállalat és a Jednota egyesített eszközeiből. Ezt a közös kivitelezést a nemzeti bizottság kezdeményezésére hoztuk- tető alá. Aránylag könnyen meggyőztük a két felet a vállalkozás fontosságáról Feltételezzük, hogy ez a szolgáltatóház még ebben az ötéves tervben elkészül. Persze az az igazság, hogy ezek közül egy sincs vagy lesz az új lakótelepen Csakhogy nálunk minden új lakóteleden első az iskola, az óvoda és a bölcsőde, hogy a tanulóknak és a csöppségeknek ne kelljen messzire járniuk, csak azután jöhetnek az üzletházak, a Ferencz Béla Lázár László Józsi bácsi, az utolsó mohikán a Csonka vár alatt szolgáltatások. A lakótelepén egyébként van egy ideiglenes, úgynevezett városszéli üzletközpont, ahol a legfontosabb élelmiszereket azért megkapják a lakók. A jednota bevásárlóközpontja, a város szívében, pedig minden igényt kielégít. Van benne önkiszolgáló élelmiszer- és húsbolt, drogéria, papír-, ruházati, villamossági-, üveg- és porcelán-, cipőbolt szóval minden. Igaz, előfordul, hogy valaki pont akkor nem kap virslit, amikor akar, és elégedetlenkedik, esetleg panaszt tesz nálunk. Ezt csak azért mondom, mert éppen nemrég kaptunk egy ilyen „virslipanaszt“ a kereskedelemre. A helyzet különösen azóta javult sokat hogy üj vezető került a bevásárlóközpontba. Nagyobb az árukínálat, a rend, a tisztaság, tetszetősebbek a pultok, polcok, kirakatok. De hát ami hiánycikk másutt, hiánycikk nálunk is. E téren sem az üzletvezető, sem mi nem teszünk csodát. Hagyományosan a város vonzáskörzetéhez tartozik a fél Bodrogköz, legalább 15—17 falu. jóllehet az utóbbi években a nagyobb községekben is építettek bevásárlóközpontokat, de a rátarti polgár azért csak Helmecre megy a pénzét költeni, mert szerinte ott jobban lehet vásárolni. Lázár László szerint erre fel vannak készülve. A bevásárlóközpont előtt két középkorú asszonnyal beszélgetek az ellátásról. Ázt mondják, jó. Hús van elég, az élelmiszerboltban rendszerint minden szükségeset megkapnak, az áruházban megfelelő a kínálat. Jólesik hallani. Esernyőn kívül mindent Bár már említettük, hogy tavaly megnyitották a szolgáltatóházat, de csak e ponton jutottunk el a szolgáltatásokig. — Esernyőn kívül képesek vagyunk mindent kijavítani, és minden szolgáltatást vállalni — mondja egyértelműen a vnb alel- nöke. — Erről a Közszolgáltató Vállalat és a Járási Ipari Vállalat, valamint a mi kisipari üzemünk gondoskodik. Azzal dicsekedhetünk, hogy a helyi gazdálkodási vállalatok közül a járásban nekünk van a legnagyobb kisüzemünk. Teljesen önellátók vagyunk például a saját intézményeink, a bölcsődék, óvodák, iskolák és egyéb középületek tatarozásában, karbantartásában. Pedig iskoláink nagy része régi, elavult épületben van, állandóan javításra szorulnak. Ez egy fájó pont. Viszont annyi a lehetőségünk, hogy mázo- lóink jelenleg például a svidníki ruhagyárban dolgoznak. De elfelejtettem felsorolni, hogy mi mindennel foglalkozunk kisüzemünkben. Szóval végezhetünk kőműves-, asztalos- és bádogosmunkát, vállalhatunk gépkocsifuvarozást. Van saját virágkertészetünk, -üzletünk, kőfaragóműhelyünk és temetkezési üzemünk. Az utóbbi kettőn és a gépkocsifuvarozáson kívül a lakosság a többit nemigen igényli. Pedig kőműveseink szívesen vállalnának munkát családi házak építésénél is. Egy 14-szer 12 méter alapterületű családi ház bevakolása brizolittal nálunk például 15—16 ezer koronába kerülne. Ennyiért a maszekok nem csinálják meg, és nekik ráadásul ételt, italt kell adni. Festő-mázo- lőink egy helyiséget úgy 300— —350 koronáért tennének rendbe, megint csak „járulékok“ nélkül. S tudjuk, hogy az étel, ital mibe kerüj. Szóval valahogy az előítéletek, a beidegződött szokások teszik, hogy az emberek szívesebben dolgoztatnak fusizókkai, vagy végzik el a munkát kalákában, még ha ez temérdek sokba kerül is. Szeretnénk már legalább mutatóba kivitelezni valamit magánrendelésre, hogy lássák, mire vagyunk képesek. Az az érzésem, hogy sok maszeknak elvennénk a kenyerét. A festő-má- zolőkról hallottuk is, hogy olyan munkát, mint ők, a maszekok sem végeznek. De így sem panaszkodhatunk, mert a 12 festő-mázolónk tavaly másfélmillió korona értékű munkát teljesített. A kőművesek is több mint egymilliót produkáltak. Nincsenek kihasználva kőfaragóink, akik a korábbi tfflö A bevásárlóközpont nyolcszor hatos helyiségből egy 70-szer 40 méteres csarnokba kerültek, és korszerű gépeket kaptak. Vállalhatnánk' padok, díszítő kővázák és egyebek, kivitelezését. Ígéretesen fejlődik virágkertészetünk és -üzletünk. Azelőtt ráfizetéses volt, mert a virágokat majdnem teljes egészében vásároltuk, de amióta a saját üvegházunkban neveljük a virágot, már nem ráfizetéses az üzlet. Igaz, nem is nyereséges, de reméljük, hogy a Ferencz Béla vezette részleg rövid időn belül azzá lesz. Ferencz Béla kíséretében megtekintettem az üvegházat, amely már a nemzeti bizottság újszerű vállalkozó szellemének a megnyilvánulása. A részlegvezető így fogalmaz: — Öt éve üzemeltetjük az üvegházat. Sokat bíbelődtünk a fűtéssel, ezért is volt ráfizetéses a vállalkozás, de most már rájöttünk a titok nyitjára, és szerintem lesz még ez nyereséges is. Ä vállalatokról szóló új törvény elfogadása után másként nem is lehet. Rokonszenves gondolkodás. Térjünk azonban még egyszer vissza a városfejlesztés kérdéseihez. \ — Mint már mondtam, az esen* nyőjavításon 'kívül minden lakossági igényt kielégíthetünk —< mondja Lázár László. — Sőt, egy, kicsit már tovább is mentünk. Némely szolgáltatást „kivittünk“ a környező falvakba a munkaerő és a lakosság után. Fodrász- és borbélyműhely van több helyen, kozmetikus is meg egyebek. Egyetlen dolog miatt aggódom: a hatvankét éves Horváth Józsi bácsi az egyetlen cipész az egész környéken. Mi lesz, ha egyszer leteszi a kalapácsot? Józsi bácsi valóban alig látszik ki a sok reparálásra váró cipő közül. Az ügyfelek szinte egymásnak adják a kilincset. Amíg beszélgetünk, legalább tíz ember gyűlik hamarjában össze. — Nekem már az apám is suszter volt — mondja Józsi bácsi. —“ Jómagam harminchét éve dolgozok a szakmában, ennek ellenére most is csak azt mondhatom, hogy nagyon szép mesterség. Pedig tudja, mi az havonta öt-hat- száz pár cipőt kézbe venni? Nem értem, hogy a mai fiatalok miért nem érdeklődnek e szakma iránt. Tudomásom szerint az egész járásban csak tíz cipész van. Valamennyien az én korombeliek. Mi lesz, ha letesszük a szerszámot? Egy kis türelmet Ä nemzeti bizottság alelnöke tovább vázolja a kilátásokat. Bevásárlóközpont épül az új lakótelepen, felépül a postahivatal, mert a régi egy ugyancsak rozoga épületben van. — Tudom, hogy a polgárok elég sokat bosszankodnak a felásott utak miatt — mondja a nemzeti bizottság alelnöke. — Szomorú, de az a helyzet, hogy 35 kilométernyi olyan út van a városban, amelyiknek nincs szilárd alapja. Most fejezzük be a gázvezeték lefektetését, az új lakótelepen elkészült a csatornahálózat, mert bármilyen furcsán hangzik, ez a város eddig nem volt közművesítve. Derítőállomás is épül. Amíg ezek a létesítmények nem készülnek el, teljesen értelmetlen lerakni az útburkolatot. Ezért a lakosság türelmét kérem, mihelyt ezeknek a munkálatoknak a végére járunk, az utakra is sor kerül. Hogy ez mennyi időt vesz igénybe? Szerintem legfeljebb öt évet. Ha már eddig megvoltunk ebben a városban, valahogy csak kibírjuk ezt az időt. S aztán, úgy érzem. Ki- rályhelmecnek végre a nevéhez méltó képe lesz. PALÄGYI LAJOS Fotó: Pásztor Béla (3): és a szerző (1)
