Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-01 / 22. szám

Edzett ifjúságért

Az idősebb nemzedék általában hajlamos arra, hogy lebecsülje a fiatalok képességeit. Gyakran halljuk, hogy: bezzeg az én időmben! Különösen azt róják fel az ifjú nemzedéknek, hogy gyengébb fizikumú, nincs kellő kitartása, s ebben — sajnos — van is némi igazság. A megnövekedett mennyiségű tananyag a különféle szakkörök látogatása eleve megfosztja a mai fiatalokat annak a lehetőségétől, hogy több időt töltsenek a természetben. Hányszor elmondtuk már, hogy a heti egy kötelező testnevelés- éra a szaktanintézetekben. illetve a kettő az alapiskolákban és a középiskolákban édeskevés az ifjúság harmonikus testi fejlődéséhez. Elmondtuk, de még mindig nem tettünk semmit, illetve vajmi keveset azért, hogy e téren változás álljon be. Kevés az iskolai tornaterem és sportpálya, kevés a sportkörökben tevékenykedő tanuló. Ezért elhatároztuk, hogy a legközelebbi hetekben. hónapokban egész Szlovákiát átfogó felmérést végzünk arról, hogyan is állunk a tanulóifjúság fizikai adottságainak fejlesztésével. Milyen lehetőségek állnak az egyes iskolákban a kötelező és a szabadidősport és -testedzés tízesére Először azonban ellátogattunk a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi. Testnevelési és Sportminisztériumába, hogy képet nver|Bnk a mai helyzetről, az anyagi ellátottságról, a tervekről, kilátásokról. Beszélgetőpartnerünk dr. Viera jamriáková, az iskolai sportköri testnevelésre specializált szakosztály vezetője. Szeretnénk, ha testnevelő tanárok, oktatok, szakemberek, esetleg tanulók is hozzászólnának a felvetett kérdéskörhöz, hogy közös erőfeszítéssel elmozdulhassunk a holtpontról.

9 Elegendő-e a heti kötelező egy. illetve két testnevelésóra ahhoz, hogy a tanuló- ifjúság ne csak szellemileg, hanem fizikailak is kiegyensúlyozottan fejlődjön?

— Köztudott, hogy nem. Sajnos a tananyag annyira terjedelmes, a tanterv annyira zsúfolt az alap- és középiskolákban, hogy eddig senki sem vállalta a felelősséget további kötelező órák bevezetéséért. De már körvonalazódik a kérdés intézményes megoldása. A szaktanintézetekben már a most folyó Iskolaévben fokozatosan áttértek a heti kötelező két testnevelésórára. A minisztérium rendelete értelmében azonban 1995-től az összes középfokú iskolákban áttérnek a heti kötelező három test- nevelésórára.

9 Ez még mindig nem sok, és csak részmegoldás.

— Ezt mi Is tudjuk, ezért támogatjuk a különféle önkéntes sportköri munkát, 11* letve az alapiskolákban a mozgásgyakorlatokat. De nemcsak támogatjuk, hanem intézményes kereteket ts teremtettünk hozzá. Sokan talán nem ts tudnak az SZSZK Kormányának 1986. évi 86/ számú rendeletéről, amely Intézményes keretek közé fogja az Iskolai tornatermek és sportpályák, a nemzeti bizottságok használatában levő csarnokok és pályák használatát. A kormány évi

17,5 millió koronát fordít arra a célra, hogy a sportkörök oktatóit honorálja, a szabadidőben űzött sportköri munkához lehetőséget teremtsen, pályafenntartókat, felügyelőket fizessen. Elképzeléseik szerint 1990-lg elérjük, hogy a tanulóifjúság háromnegyed része bekapcsolódjon a sportköri munkába.

9 Mi a helyzet jelenleg?

— Idén a tanulóifjúság 45 százaléka látogatja a sportköröket és a mozgásgyakorlatokat. A helyzet kerületenként változó. Legjobb a Kelet-szlovákiai kerületben, ahol a tanulóifjúságnak már majdnem a háromnegyed része látogatja a sportkört foglalkozásokat. Legrosszabb a helyzet Bratlslavá- ban, figyelembe kell azonban venni, hogy a fővárosban a tanulóifjúság jelentős része már az egyesületekben edz. Ennek tulajdonítható, hogy a főváros az előző iskolaévben a rá eső költségvetésből nem merített ki két és fél millió koronát. A Kelet-szlovákiai kerület viszont 400 ezer koronával többet merített a tervezettnél. Kelet-Sz'o- váklában azért Is olyan jó a helyzet, mert nagyszerű az együttműködés az Iskolák, a testnevelési szövetség, a Honvédé'mi Szövetség és a szülőt munkaközösségek között. A 4055 sportkör közül 503-at a szülői munkaközösség tagjai, 191-fit a honvéilelmtsek, 365-öt a testnevelési szövetség oktatói vezetnek. Megfigyeltük, hogy lélektan) szempontból sokkal jobb, ha a sportkört nem a pedagógus vezeti, akivel a tanulók a kőtelező testnevelésórákon is találkoznak. Ä gyerekek jóval felszabadultabban gyakorolnak, ha Idegen oktató vezeti őket. Ezért szeretnék a szülőkhöz, a testnevelési ás

üt. Viera famrisková-Honvédelmi Szövetség tagjaihoz apellálni, hogy vállaljanak többet a tanulóifjúság vezetéséből, Végső soron ez az erkölcsi befektetés megtérül, mert a sportkörök tagjai általában vagy a testnevelési szövetségben, vagy a Honvédelmi Szövetségben folytatják a megkezdett munkát.

9 Nyilván nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy az iskolai testnevelés és sportmunka további fejlődésének legfőbb akadálya az iskoiai tornatermek és sportpályák nem kielégítő hálózata hiányoznak a sportfelszerelések. Hogyan látják ezt a minisztériumban?

— Való (gaz, hogy az iskolai tornatermek és sportpályák hálózata nem kielégítő. A 2307 alapiskolában mindössze 938 nagy és 320 kis tornaterem van. legtöbbször egymással párhuzamosan A 283 gimnáziumban, illetve a szakközépiskolában 191 nagy és 38 kis tornaterem üzemel, a 305 szaktanintézetben 183 nagy, Illetve 40 kicsi. A teljesség kedvéért még megemlíteném, hogy a 13 egyetemen és főiskolán 14 nagy tornaterem és 21 kicsi működik. £s egy kirivő eset: Bratislavában, a malomvölgyi diákvárosban, ahol több mint nyolcezer diák lakik mindössze két tornaterem van. Hasonló a helyzet a futó- és egyéb pályákkal. Természetesen nem elégszünk meg a jelenlegi helyzet szomorú megállapításával. A minisztérium döntése értelmében 2000-ig egyetlen Iskola sem lehet tornaterem nélkül. Az új tornatermek építésére az építőanyag mai áraiból kiindulva négy és fél milliárd koronát akarunk fordítani. Ügy hiszem. megéri a ráfordítást, mert az 1986/ 1987-es iskolaévben csupán az egyetemek és főiskolák 4 millió 400 ezer koronát fizettek tornatermek bérleti költségeire. Ha ezt beszorozzuk az évek számával, egészen szép kis összeg jön ki. Természetesen a most uralkodó áldatlan állapotokon is lehetne javítani, ha a testnevelési szövetség nagyobb megértést tanúsítana, és rugalmasabban rendelkezésünkre bocsátaná a berendezéseit, Szerintem a ^50 korona bérlett dfj egy órára kissé túlméretezett. Lehetségesnek tartom, hogy most, miután a testnevelés is a minisztériumunk hatáskörébe ment át. sikerül e téren áttörést elérnünk.

9 Manapság elég gyakran hangsúlyozzuk az emberi tényező fontosságát. Az iskolai testnevelésben, a sportköri mozgalom kibontakoztatásában is bizonyára sok múlik az embereken. Vagy talán nincs igazam?

— De még mennyire, hogy Igaza van. Már említettem, hogy ahol a szülői munka- közösség, a testnevelési vagy Honvédelmi Szövetség képviselői is besegítenek, öröm a munka. Sajnos, a testnevelő tanítóknak sincs sok esetben megfelelő képzettsége. Az alapiskolákban csal; a 76 százalékuk rendelkezik testnevelői képesítéssel. Jobb a helyzet a középiskolákban és a főiskolákon, ahol 96—99 százalékos a képzettség szintje. Néhány helyen, pl. a Bardejovl, a Michalovcei. a Dóin? Kubín-i, a Stará Lubov na-i és a Terebesi ÍTrebiSov) járásban azonban a már említett 76 százaléknál is rosszabb a helyzet, a tanítók tele nem rendelkezik kellő képesítéssel. Ezért programot dolgoztunk ki a testnevelő tanítók képzési spartakiád mindig ló alkalom a fiatalok tömeges testmozgására.

sére. A Nitrát Pedagógiai Főiskolán évente 170 testnevelő tanárt akarunk képeztetnl, s ezzel 8—10 éven belül megoldódik a kérdés.

9 Elég sötét képet festett az iskolai testnevelés helyzetéről. Valóban ilyen rossz a helyzet?

— Azért nem. A tanulóifjúság egy része az egyesületekben, a Szocialista Ifjúsági Szövetség vagy a Pionírszervezet hatáskörében folyó testnevelési, honvédelmi és sportmozgalmakba is bekapcsolódik. Csupán egy kézzelfogható példa: 1980 és 1986 között megduplázódott azoknak az alap- és középiskolás tanulóknak a száma, akik különféle rátermettségi jelvényt szereztek. Ä számbeli összehasonlítás: 1980-ban 320 ezren, 1986-ban pedig már 681 ezren tettek eleget a követelményeknek. Természetesen az eredmények lehetnének jobbak Is. Nagyobb társadalmi összefogásra van szükség. Elvégre mlndannylunk közös érdeke az Ifjú nemzedék egészséges, kiegyensúlyozott szellemi és fizikai fejlődése. Kívánom, hogy az Oj Ifjúság szerkesztőségének készülő sorozata is segítse elő az iskolai sport- és testnevelési mozgalom ügyének továbbvitelét. PALAGYI LAJOS

Legnagyobb tornaterem a természet, avagy: a láb mindig kéznél van.

Elkészülni - vigyázz - rajt!

Alig egy hét múlva a Német Szövetségi Köztársaság nyolc városában elkezdődnek a labdarúgó Európa-bajnokság küzdelmei. A nyitómérkőzés június 10-én 20.15 órakor lesz; az NSZK Olaszországgal mérkőzik meg. A döntőt június 25-én 15.30 érakor rendezik Münchenben.

Mint ismeretes, a résztvevő csapatokat két csoportba osztották. Az első csoportban az NSZK, Olaszország, Dánia és Spanyol- ország, a másodikban Anglia, Írország. Hollandia és a Szovjetunió szerepel. Sajnos, mi ismét csak távolból szemlélhetjük az eseményeket. De olvasóinkat is bizonyára érdekli, hogyan vélekednek esélyeikről a nyolcas döntő mesterei:

Franz Beckenbauer (NSZK]: „A nehezebb ellenfelekkel szemben mindig jobban megy a játék, mint a közepes játékerőt képviselők ellen. Az EB nyitómérkőzése az olaszok ellen mindkét részről óvatosnak Ígérkezik, s nem hozza majd lázba a nézőket.“ Azeglio Vicini (Olaszország): „Fiatal játékosokból áll a válogatott, a résztvevők közül a legkevesebb tapasztalattal rendelkeznek. Számunkra minden ellenfél nehéznek Ígérkezik."

Sepp Piontek (Dánia): „Ismét a spanyolok ellen kezdünk, van mit törlesztenünk. Bfzorn abban, hogy a sérültek meggyógyulnak, s )obb teljesítményt nyújtunk, mint

EURO ’88

a selejtezők során. Gondban csak a szurkolók lesznek: szövetségünk egy-egy mérkőzésére 28 ezer legyet kap, s ez nem elégíti ki az igényeket.

Miquel Munoz (Spanyolország): „Csoportunk nehezebb, mint a másik. Az NSZK válogatottja az első számú esélyes, jó csapattal rendelkezik, és mellette szól a hazai környezet is."

Bobby Robson (Anglia): „Az Eurőpa-baj- nokságon a nyolc legjobb csapat szerepel, tehát számunkra mindegy, hogy ki lesz az ellenfél. Nem fedjük fel idő előtt a kártyáinkat."

Rinus Michels (Hollandia): „A' sorsolás két oknál fogva megörvendeztetett. Olyan városokban lépünk pályára, amelyek közel vannak a holland határhoz, így számos szurkoló biztathatja csapatunkat. A három stadion között minimális a távolság, ezért egy szállodában fogunk lakni, innen utazunk majd a mérkőzések színhelyére.“

Valerij Lobanovszkij (Szovjetunió): „Csoportunknak nincs kimondott esélyese, a pillanatnyi forma dönt.“

Jackie Charlton (Írország):' „Velünk" senki sem számolt, meglepetést akarunk szerezni,

s ezt nem befolyásolja a sorsolás sem.

Az angol fogadólrodák szerint az elődöntőbe az NSZK, Olaszország, Anglia és a Szovjetunió jut. A rendező országot favorizálják, a legkevesebb esélyt — Jackie Charl- tonnal ellentétben — Írországnak adják.

Sajnos a szervezőknek ezúttal is a biztonsági intézkedések okozzák a legnagyobb gondot. Szinte már egy éve működik egy majdhogynem válságstáb, amely minden eshetőségre felkészült.

„A .brüsszeli katasztrófa óta a nagy érdeklődésre számot tartó sportrendezvények zavartalan lebonyolítása a legfelelősség- teljesebb feladat“ — Jelentette ki Wilhelm Hennes, az Euro ’88 szervező bizottságának biztonsági szakértője. Ojdonság ezzel kapcsolatban. hogy a külföldre szánt belépőjegyeket a nemzeti szövetségeken keresztül juttatták el az érdeklődőkhöz. Ezzel a nemzeti szövetségek közvetlen felelősséget vállaltak szurkolóikért.

„Ez a rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy a résztvevő csapatok szurkolótáborát a stadion egymástól távol eső részein helyezzük el, és hogy az Ismert, bűncselekményekre hajlamos elemeket be se engedjük oda. Á rendfenntartó szervek felhatalmazást kapnak, hogy szükség esetén egyes csoportokat más szektorokba Irányítsanak át. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy százszázalékos biztonságról nem tudunk gondoskodni, de kötelességünk felkészülni minden eshetőségre“ — mondja Wilhelm Hennes, aki „civilben“ a kölni járásbíróság bírája. A bajnoksággal kapcsolatos munkáját ehhez mért körültekintéssel végezte, semmit sem hagyott a véletlenre. Sorra látogatta az Európa-bajnokság arénáit, s munkatársaival számos változtatásra tett javaslatot. Majdnem mindenütt leszűkítette az állóhely szektorait, „pánikkijáratokat" építtetett a pályák Irányába, kamerákat szereltetett fel, hogy azok segítségével állandóan figyelemmel lehessen kísérni a lelátókon zajló eseményeket.

Ä rendőrség bevetésével kapcsolatban eltérnek a vélemények. Az NSZK kormányzata diszkréten kívánja megoldani a feladatot, szeretné elkerülni, hogy az ország az EB alatt rendőrállam benyomását keltse. A rendezők viszont abból indulnak ki, hogy a biztonsági szervek határozott felvonulása kezdettől fogva elrettentő hatással lehet.

Elég baj, hogy manapság már csak így lehet kordában tartani egy sportesemény közönségét. (mész)