Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-01 / 22. szám
„Sajnáljuk, de ma írásbeli érettségi van nálunk, jöjjenek inkább néhány nap múlva“ — fogadtak az Érsekújvár! (Nővé Zámky) Elektrotechnikai Szakközépiskolában, Az érv megfellebbezhetetlenül logikus, ezért aztán néhány nap múlva megismételtük a látogatást. Most már nagyobb sikerrel, jövetelünk oka az az egyszerű tény, hogy a szlovák és magyar tanítási nyelvű középiskolában az Idén fejezi be tanulmányait az első két számítástechnikai szakos osztály. jaroslav Demo igazgató és Imrich Zachar mérnök szaktanár szívesen látnak el információkkal, miközben nem hallgatják el gondjaikat-bajaikat sem. Hiszen ez a szak az Iskola számára is újdonság volt, és négy évvel ezelőtt szinte a semmiből kellett indulniuk, hogy valahová mégis eljussanak. Ma már elkönyvelhetik az első sikert: hatvan tanuló, a végzősök egyhar- mada újfajta szakmai képesítéssel léphet ki az életbe. De van-e kereslet az ilyenfajta végzettségű emberek iránt? — érdeklődünk. — Nagyon nagy a kereslet — kapjuk a választ Imrich Zachar mérnöktől. — Ennek két oka is van. Az első az, hogy a számítástechnikát, hál’istennek, hova tovább, egyre szélesebb körben alkalmazzák. Szükség van tehát a számítástechnikai szakemberekre. A másik ok pedig az, hogy iskolánk nagyon széles látókörű, nagy tudással felvértezett szakembereket készít fel. Gyerekeink nemcsak a programozásban mozognak otthonosan, hanem a számítástechnikai berendezések műszaki oldalával is tisztában vannak. Ez azt Jelenti, hogy a programozáson kívül az operátori, karban (a rtói feladatok ellátására is alkalmasak Sot. a számítógépek tervezésének alapelveit is elsajátították. Tehát univerzális szakemberek. Ennek köszönhetjük, hogy már az érettségi előtt minden végzősünk ismerte jövendő munkahelyét. No meg még egy tény diákjaink mellett szól: egyre inkább terjed az a jó szokás, hogy nem a szakvégzettséget bizonyító papír számít, hanem a szakmai felkészültség. A bizonyítvány — amelyet eddig mindenhatónak tekintettek — csak azt igazolja, hogy az illető jobban vagy gyengébben elvégezte a z iskolát, de nem ad számot arról, hogy a fejében mi és mennyi ragadt meg a tanulmányai alatt. Végzőseinket nem a bizonyítványuk alapján, hanem a tanári kar ajánlására vállalták el az egyes üzemek. Így mindenki olyan munkabeosztásba került, amely legjobban megfelel egyéniségének és tudásának. Az Iskolának negyven darab PMD 85 és Didaktik Alfa típusú számítógépe van. Ez lehetővé teszi, hogy a diákok másik kétharmada, akik nem számítástechnikai szakembereknek készülnek, szakkörökben szintén megismerkedjenek a számítástechnikával. A diákok túlnyomó része él is ezzel a lehetőséggel. Nem csoda tehát, hogy évente diákjaiknak körülbelül a harminc százaléka jelentkezik főiskolára. Sőt, az Idén ez a szám eléri *a negyven százalékot. Jő eredményeket érnek el a szakmai versenyekben Is. Az idén például a ZENIT országos fordulójában első és második helyezést értek el. De vajon a pedagógusok hogyan ítélik •meg az iskola műszaki felszerelését? — Erre nehéz egyértelmű választ adni. Az egyik szempontból, sajnos, nem éri el a kellő színvonalat, másik szempontból nézve viszont nincs is kihasználva. Az említett negyven számítógép hazai gyártású, nem nagyon éri el a külföldön gyártott gépek színvonalát. Hiányoznak hozzájuk a perifériális berendezések, kapacitásuk 8 bit, jóllehet ma már a 18 bites gépek a korszerűek. Továbbá nem kompatibilesek a külföldi gépekkel, ami azt jelenti, hogy nem lehet őket összekapcsolni. Sluáovicé- ben dolgoznak egy új típuson, de ez sem lesz kompatibilis. így nézve tehát műszaki felszerelésünk, bár mennyiségileg kielégítő, minőségileg a külföldi átlag mögött van. A számítógépeknek van azonban egy másik, jelentős felhasználási területe az iskolában. Főleg ott, ahol ilyen nagy számban rendelkeznek velük. Ez a terület pedig a többi tantárgy számítógépes oktatása. A számítógépet tehát nemcsak mint oktatási szemléltetőeszközt lehet kihasználni, hanem bármelyik tantárgy tanítási eszközeként is. A számítógépes tanítás eredményei bizonyíthatóan jobbak, mint azok nélkül. Tehát lehetne ... Csak ahhoz megfelelő programok kellenének, több száz. illetve több ezer jó minőségű program. Ezek pedig nincsenek. Egy történelemtanárt meg lehet tanítani, hogyan használja a számítógépet a történelemórán, de azt csak nehezen várhatjuk el tőle, hogy maga készítse a programokat. Erre ugyanis nincs képesítése. Az oktatásügyi minisztérium megfelelő osztályának lenne a feladata az erre alkalmas vállalatnál elkészíttetni a programokat. Eddig, sajnos, nem sok történt. — A baj állítólag ott van — toldja meg Demo igazgató —, hogy nem tudják eldönteni, ki készítse el a programokat, extern programozók vagy pedagógusok-e. Pedig a válasz egyértelmű: a gyakorló pedagógusok csoportja, tehát a programozást és az adott tantárgyat oktató tanárok közösen, tgv van ez a tankönyveknél is. Hiszen az oktatás gyakorlata sokkal közelebb áll ahhoz, aki naponta benne él. mint a csupán elméleti sikon dolgozóhoz. — Ha tehát ebből a szempontból vizsgálom iskolánk felszerelését, azt kell mondanom. hogy felszerelésünk távolból sincs kihasználva — fejezi be gondolatát Zachar mérnök. Az iskola Igazgatója zárja le beszélgetésünket: — Ha már a gondokról szóltunk, hadd mondtak még egv olyat, amelyet mi égetőnek talkálunk. Köztudott, szinte már közhely, hogy az oktatás színvonala, többek között a tanár tudásának a függvénye. Csak azt tudja a tanár átadni tanítványainak, amit maga is birtokol. Mivel a tudományok manapság gyors tempóban haladnak előre, a tanárnak, tanítson bármilyen tantárgyat, szüntelenül képeznie kell magát. Ha pedig ez érvényes bármilyen tantárgyra, a számítástechnikára. annak minden területére többszörösen is érvényes, hiszen a számítástechnika szinte kozmikus sebességgel halad előre. Ne reitsük véka alá, hogy számítástechnikánk. bizony a világszínvonal mögött kullog, így képzelhetjük, mennyi önművelésre van szüksége egy számítástechnikai tanárnak, ha megfelelő színvonalon kíván oktatni. Mivel eddig semmilyen központi továbbképzés nincs és nem is veit, marad az önképzés. És mivel nekem, igazgatónak nincs semmilyen lehetőségem arra, hogy anyagilag vagy a kötelező óraszámok csökken lésével ösztönözzem a tanárokat az önképzésre, az oktatás, és következésképpen a jövő szakembereinek szakmai színvonala a tanár Ügyszeretetétől; becsületességétől függ csupán. Hadd ne ecseteljem ennek esetleges következményeit. Két lehetőség van — ezt már a szerző teszi hozzá: — vagy egy más, kevésbé munkaigényes tantárgyra váltanak majd a tanárok, vagy fokozatosan csökken a számítás- technika oktatásának színvonala a maga konzekvenciájával a gyakorlati életben. Illetve lenne egy harmadik megoldás is: a probléma központi orvoslása, de erre sem az iskola, sem egy hetilap nem illetékes. Horváth Rezső Bezárta kapuit az idei Flóra 88 virágkiállítás. Az emberek ámuldoztak, csodálták a sok szép, különleges virágot, a rendkívüli fajtaválasztékot. Virágfesztivál, vlrágkarnevál — jutottak eszembe a közhelyszámba menő kifejezések, de azt hiszem, erre a nemzetközi kiállításra nem ezek a kifejezések a legtalálóbbak. A rendezők és a résztvevők ezúttal nemcsak elkápráztatni akarták a látogatókat és egymást, hanem célirányosan a mérleg- készítésre és a jövőre gondoltak. Nem a zsúfoltság, a kavalkád volt a jellemző, hanem a mértéktartó mérlegvonás és mindenekelőtt a jövő. A rendezőség, főleg a fővárosi virág- kertészet, úgy küldte el a meghívókat, hogy a holnapra, holnaputánra gondolt. Ezért is jelentek meg a kiállításon az új-zélandf termelők virágai és gyümölcsei: a kivi és a fejoa. És ezt csak dicsérni lehet. A kivi körül volt némi turpisság Is. A tévé jó előre beharangozta, hogy a kiállításon nemcsak látható lesz a kivi, hanem árusítani Is fogják a töveket, így aztán tódult a nép. Néha még délután öt körül is sorakoztak az egyes pavilonok bejáratainál a látogatók. Az lett a vége, hogy túlszárnyalva minden elképzelést, az utolsó napokra elfogytak a képeslap-belépőjegyek (ez is jó ötlet volt!), és a rendezők pótjegyekkel voltak kénytelen kielégíteni a nagy érdeklődést. Szomorúbb már az, hogy ezzel együtt mindössze nyolcezer klvitövet bocsátottak forgalomba, a közel háromszáz- ezer látogató-érdeklődő számára. Utólag nehéz eldönteni, hogy a reklám sikerült-e túl jól, vagy máshol volt a hiba, de tény, hogy az emberek nagy részét becsapták. Ennek ellenére talán senki sem bánta meg, hogy elment a kiállításra. Akinek nem jutott kivi, az vett — legalábbis vehetett — citrom-, narancs-, mandarin- vagy citrancsolt- ványt, szebbnél szebb dísznövényeket, magokat. De a magkereskedések és kertészetek autói alig győztek forogni a cserepes és vágott virágokkal Is. Az emberek ezúttal szótlanul vállalták a hosszas sorakozást, tolongást. Ez szokatlan volt, mint ahogy az Is, hogy a korábbi évekhez viszonyítva még az utolsó napokban is lehetett kapni ezt vagy azt a növényt. Ha elfogyott, a vállalatok feltöltötték boltjaik kéíszletét. De ... Talán az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy javult az üzleti érzék, de él az a szellem, hogy a vevő van az eladóért és nem fordítva, holott a modern kereskedés ezt az elvet vallja. Még mindig uralkodik az a gyakorlat, hogy Inkább a vevő várjon, tolongjon, mint sem kínálni kelljen az árut. Pedig de jó lenne már egyszer odáig jutni...! Arról már nem is beszélek, hogy aki ebben a tömegben és melegben megszomjazott vagy megéhezett, az magára vethetett, hiszen akár az egész napja sorakozással telhetett el. Más egyéb terméket — könyvet, kerti munkaeszközöket stb. — már meg sem említem. Pedig milyen kézenfekvő lett volna, ha a kereskedelem erre is gondol! A fővárosi kertészet és a kiállítás társrendezői rengeteg pénzt, energiát ölnek a szervező és előkészítő munkába, fáradhatatlanul ápolják nemzetközi kapcsolataikat, számtalan jelentős külföldi kereskedőt hoznak a városba, száz meg száz lehetőséget kínálva különböző szerződések megkötésére, kapcsolatteremtésre. Sem szép fővárosunk termelőt, sem ,a kereskedelem nem élt igazán a lehetőségekkel. Lehet, hogy ezt is csak én sajnálom? Mindettől függetlenül a kiállítás szervezőinek csak köszönet jár. Amit biztosítottak, az már a jövő előszele, valóban progresszív volt a válogatás. Már „csak“ gyakorlattá és általánossá kell tenni ezt —. az űj gondolkodásmódot hordozó — felfogást. Hogy ez nem olyan egyszerű? Lehet, de elkerülhetetlen! Németh István A Számítógépek program nélkül= Virágkarnevál, de... |
