Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-01 / 22. szám

3 A Szádelől-völgy Ismert zarándok- helye -a turistáknak, s ma már külföldről érkező természetba­rátok is ellátogatnak ide. Hírük kelt a cukorsüvegszerű sziklaképződmény­nek, útikönyvek is említik a völgy sajátos csöndjét, flóráját, a völgyet lezáró menedékházat. A völggyel szemben az 50-es főút másik olda­lán viszont égbe nyúló kémény pö­fékel. Olyan, mint egy hatalmas fel­kiáltójel a festői tájba ékelve. Bi­zonyára a turistáknak is feltűnt már ez az ellentmondásos panoráma. Sőt, alig pár száz méterre a kéménytől hangulatos falucska búvik meg: Ud- varnoki (Zádielske Dvorníky). Nem az ősök hozták létre ezt a helyzetet. Ok a Pál-hegyvonulat gyö- nyörüszép kulisszái elé települtek. Akkor még híre sem volt a cement­gyárnak. A hatvanas évek iparosí­tása közepette született meg a dön­tés, hogy ide cementgyárat kell épí­teni, hiszen már úgy Is folyik itt a kőkitermelés a Kelet-szlovákiai Vasmű részére, és szerény becslések szerint is kétszáz évre elegendő az alapanyag. Az építés öt éven belül be is fejeződött, megkezdhette a ter­melést a Trenőíni Cement- és Mész- kogyárak konszernvállalat mintaüze­me. v Hiába jár a falu szája!... Ä falucska utcáján több emberrel Is szóba elegyedek. A téma a ce­mentgyár, a levegő-, a környezet- szennyezés. Nem hiányzott ez a fa­lunak, hiszen van helyben szövetke­zet, abból is megélnének, mások meg azt rótták fel, hogy miért kel­lett itt is meg az alig tíz kilomé­terre levő Sotnodiban (Drienovec) is nekiesni a hegynek, hiszen egy he­lyen is elég lett volna. A turisták fogják a fejüket, és ők is csodál­koznak a falu népén. A beszélgeté­sekből még az i* kiderül, hogy a széljárástól függően több-kevesebb por a száradni kiteregetett ruhada­rabokon, ablakpárkányokon is lera­kódik. ■— Hiába jár a falu szája, nekünk a hivatalos álláspont a mérvadó — mondja a gyár termelési igazgató­helyettese, Gabriel Spisák mérnök. — Rendszeresen járnak ide a köz­egészségügyi szakemberek méréseket végezni, és az engedélyezett határon belül vagyunk. Hogy annak idején nem a legsikeresebb volt a hely ki­választása, azzal én is egyetértek. Nem is annyira a falu és a turista­paradicsom közelségére gondolok, mint inkább aura, ami a legtöbb gon­dot okozza. Excentrikusán elhelyezett gyár a miénk. Rozsnyótól (Ro2üava) Kassáig (Koéice) harmincnyolc köz­ségből ingáznak ide a dolgozók. El tudod képzelni, hogy a három mű­szakos üzemelés mellett mennyibe kerül nekünk szombaton és vasárnap a dolgozók szállítása? Bármennyire automatizáltuk is a termelést, így is negyven ember kell égy műszak­ra. Meg aztán az itt élő embereknek nincs viszonyuk ehhez a munkához, hiszen nem volt kitől megtanulniuk, megszeretniük ezt a szakmát. A kör. nvezetszennyezés tehát szerintem el­túlzott kérdés. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az országhatár kö­zelségét, hiszen csak pár száz mé­PORFELHŐK NYOMÁBAN térré vagyunk Magyarországtól, de még sohasem volt vita közöttünk, sohasem tették szóvá a levegőszeny- nyezést. Ebből is látható, hogy egye­sek túloznak. Persze mi sem állítjuk azt, hogy egyáltalán nincs szennye­zés. Jelenleg három jelentős anyagi ráfordítást igénylő beruházással 1- gyekszünk ezt mérsékelni. A tizen- hétmilHó korona ráfordítással épült rostos hűtőrendszer . portalanítása már lényegében a kolaudációs hibák elhárításánál tart. A porfelhőket „termelő“ forgókemencének a porta­lanítása sem kerülte ©1 a figyel­münket. A negyvenhárom milliós be­ruházást még az idén megkezdjük, üzembe helyezését pedig 1991-re ter­vezzük. Időközben elkészült a víz­tisztító állomás tervdokumentációja is, de az építkezés elkezdéséhez nincs még pénz. Közben eltelt tizennégy év A modernnek nevezett gyáron Gás­pár György mérnök, az itteni szá­mítóközpont vezetője kísér végig. Mi­után bemutatja a nyerslisztmalom, a szárftó-forgókemence és a két ce­mentmalom berendezéseit, a központi vezérlőbe indulunk. Közben szavai­ból kiderül, miért nevezik modern­nek ezt a gyárat. — 1974-ben, képletesen fogalmaz­va, fejlődésben leköröztük a meglé­vő gyárakat. Az itt látható beren­dezések jelentős hányada nyugati im­portból származik. A számítóközpont­ban például Siemens-technika van, amely akkor az egyik legmodernebb volt. Ma már ezt nem lehet állítani, mert közben eltelt tizennégy év és Nyugaton sok minden változott az­óta. Számítógépekkel, különleges ér­zékelőkkel, . kamerákkal figyeljük a gyártási folyamatot. Ezen a képer­nyőn — mutat a vezérlőpult sarká­ban látható kis tévére — a rotációs kemence belvilága látható, tehát az a tér, ahol 1400 Celsius-fok a hő­mérséklet, és a cement alapnyers­anyaga, a klinker szárítódik. A szá­mítógép irányít és figyel mindent. Optimalizálja, a meglévő nyersanyag mennyiségi és minőségi mutatóihoz idomítja a termelés ütemét. Egyszó­val nélkülözhetetlen segítőtárs. Angyal Zoltán operátor is közbe­szól: — Ezek a mérőműszerek tájé­koztatnak a teljesítmény alakulásá­ról, de arról is, hol mi hibásodik meg. A meghibásodásokból, sajnos, hovatovább egyre több van. A tizen­négy év mégiscsak hosszú idő, és évente csak kb. három-négy hétre tudjuk megszakítani az éjjel-nappal folyó termelést. Mondjuk meg őszin­tén azt is, hogy pótalkatrészekre nincs valutafedezetünk, a hazai el­látásból pedig csak toldozzuk-foldoz- zuk a gépeket, műszereket. Csak egy példát említek: a forgókemence tűz­álló téglafalát rendszerint féléven­ként cseréljük, de akkorra már ka­tasztrofális állapotba kerül. Jóval többet ki kellene bírnia, de hát a magnezittégla, minősége kritikán alu­li. — Való igaz — folytatja Gáspár György. — S az alkatrészeket, a be­épített elemek rossz minőségét a itt vagyok a kezdet kezdetétől, így számítógépek sem tudják pótolni. Én tudom, hogy a tervteljesítésben ntu- takozó lemaradásokat a gépek meg­hibásodása okozza. A három műsza­kos termelés viszont lehetetlenné te­szi, hogy a lemaradást behozzuk! Egyszerűen nincs mikor. Ennek elle­nére nyereségesek vagyunk, termé­szetesen csak úgy, hogy a kiesése­ket drágább cement előállításával pótoljuk. Másik tényező, hogy fizi­kai elhasználódás ide, erkölcsi el­öregedés oda, a mi gyárunkat még tizennégy év után is a tervezett maximális kapacitás körüli 700 ezer t-onna cement gyártásával terhelik meg. — Akkor, gondolom, az új válla­lati törvény bevezetése sem hoz kü­lönösebb változásokat? — Meggyőződésem, hogy rajtunk segíteni fog, hiszen eddig ml húz­tuk a gyengébbek szekerét is. Az önelszámolási elvet az egyes üzem- részlegekben mi már a múltban be­vezettük, erős gyökereket vert a bé- rezés brigádformája, a nyereségessé­günket pedig még az említett prob­lémák ellenére is tartani tudjuk. Kellemesebb és egészségesebb munkakörnyezet a cél Ezután a minőség- és termelés­ellenőrző részlegre megyek, ahol Má­ria DiniCová mérnöknővel szeretnék találkozni. Mária az üzemi labora­tórium vezetője, mozgalmi vonalon pedig a gyár SZISZ-alapszervezeté- nek alelnöke. Először a végtermé­ken, a cementen végzett vizsgálódá­sok és a minőség felől érdeklődöm. — Természetesen végzünk műve­letközi ellenőrzéseket is. Nem mind­egy, milyen a finomsága a cement- lisztnek, a klinkernek. Ha valami nem felel meg a normánknak, azonnal kérjük a vezérlőitermét a technoló­giai paraméterek megváltoztatására. Ellenőrizzük a cement térfogat-állan­dóságát, litersúlyát, finomságát, és röntgenvizsgálatokat is végzünk a kötöttség ellenőrzésére. Ennek nagy figyelmet szentelünk, hiszen volt már rá példa, hogy a cement rossz minősége miatt repedtek meg beton­falak, épületelemek. Reklamációt még nem kap tünk, ami elsősorban az au­tomata számítógépes vezérlésű tech­nológiának köszönhető, no és per­sze munkatársaimnak, a minőség őreinek. — Eddig aránylag kevés fiatallal Gabriel Spisák: „Nekünk a hivatalos álláspont a mérvadó." Angyal Zoltán: „A meghibásodásokból, sajnos, hovatovább egyrp több van." Mária DiniCová: „Mi tagadás, nem népszerű munkahely ez a fiatalok körében.“ találkoztam. Ez azt jelentené, hogy a fiatalság elkerüli a gyárat? — Mi tagadás, nem népszerű mun­kahely ez. Be kell járni, három mű­szakos a termelés, és természetesen a levegő sem kifogástalan. A csúcs- technológiák mellett sok még a fi­zikai munka is, amelyet főleg cigány- dolgozók végeznek, s számukra a munkahely-változtatás sem szokatlan, így a munkaerőhiány itt is ajkút prob­léma. Ami a fiatalokat illeti: évente tíz-tizenöt szakmunkás érkezik ide, s az ő támogatásukon egyként fára­dozik a gyár vezetősége és a SZISZ- a la pszervezet. A lakás nálunk nem gond. Én például alig egy éve jöttem ide a Michalovcei járásból, és már kaptam is lakást Szepslben (Moldva nad Bodvou). Az ifjúsági szervezet­ben egyelőre harmincnégyen va­gyunk, ami az alkalmozattak négy­száztíz fős állományát tekintve, ugye, nem sok. — Mire irányul a kis létszámú alapszervezet tevékenysége elsősor­ban, és hogyan tervezitek tovább a munkát? »—i Elsősorban a gyár háza tájá­nak csinosítására és tőlünk telhetőén a levegőszennyeződés csökkentésére összpontosítjuk Igyekezetünket. Ifjú­sági Fényszórónknak köszönhetően feltárjuk, lefényképezzük az elhagya­tott, gazdátlan üzemrészlegeket, a nagyjavítások utáni helyzetképet. Saj­nos, sokszor figyelmen kívül hagyják kritikánkat, és csak többszörös fi­gyelmeztetés után változik a hely­zet. Próbálkoztunk fákat ültetni az üzem területén, de e téren még sok a teendőnk. Szeretjük a természetet, ezért is van egy jól működő turisz­tikai csoportunk, meg azért is nép­szerű a természetjárás, mert szinte szükségszerű a tüdő ktszellőztetése az itteni levegő után. A jövőben, azt hiszem, legfontosabb számunkra a taglétszám növelése, a tagság ak-' tivizálása mellett a fiatal és a ci­gányfiatalok megnyerése, a munka- környezet további szépítése, kelleme­sebbé és egészségesebbé tétele. Bárcsak mindenki minden munka­helyen ezt az elvet vállánál Akkor tán a falu szája sem járna hiába!. Polgári László (A szerző felvételei! É jfél van. Sem tudsz elaludni. Ä múlt és a jelen ébren tart. Az éjjelilámpa fényében Jól látod, hogy kislányod nyugodtan és békésen alszik. Hosszú és fá- raszjó napja volt. A család kézről kézre adta őt. A kis emberke pislogott, sírt, és fogalma sem volt, mi történik körülötte. A keresztapja végigfotózta a napot, így majd ha a lányod nagyobb lesz, láthatja, micsoda ünnepet rendeztek első születés­napjára. Nézed őt, és még mindig nem tudod el­hinni, hogy ő a tiéd. Az események olyan gyorsan követték egymást, hogy Időd sem maradt tudatosítani. Egy év távlatából pró­bálod visszaidézni az elmúlt napok, hóna­pok sorsdöntő perceit, óráit. Azon a nyáron a szüléiddé! és a húgod­dal a Balatonnál nyaraltál. Krisztiánnal a strandon ismerkedtél össze. Magas, kissé sovány, de jóképű fiú volt. A színművé­szeti főiskolára készült, így minden tettét, cselekedetét úgy irányította, hogy próbára tegye színészi tudását. Te amúgy is könv- riyen ismerkedsz, Krisztiánnak nem jelen­tett hát nagy színészi feladatot megismer­kedni veled. Megkedvelted a fiút. Egyre többet voltatok együtt, igaz, hármasban. Tízéves húgodat a szüleid őrszemnek állan­dóan és mindenhová veled küldték. Övták és féltettek a „bajtól“. Az esti diszkókba sohasem engedtek el. mert szüleid szerint ott történnek meg ezek a „bajok“. Nálad nem így történt. Reggel volt, fé­nyes nappal. Nyaralásotok utolsó napján bevásárolni indultál a húgod kísérete nél­kül, Talán éppen ezért egyenesen Krisztié­nék nyaralója felé vetted az Irányt. Csak az a gondolat foglalkoztatott: holnap már el­utaztok. Krisztián szobája kedves és barát­ságos volt. Amikor megtudtad, hogy terhes vagy. a nyárnak már nyoma sem volt sehol, csak a méhedben. Olyan eszeveszett pánik és félelem fogott el, hogy percekre azt hit­ted, ez a megbolondulás. Apád két erös^ pofonja észhez térített. Anyád pedig a gon­dolatnál is gyorsabban határozott. Az en­gedély már ott volt a kezedben: jogod van megszakittatni terhességedet. Minden a magzat ellen szólt: a tizenhét éved, a tanulmányaid, a jövőd és nem utol­sósorban az egész népes családod. Nem is nagyon tiltakoztál. Megbarátkoztál a család döntésével: a gyereknek nem szabad meg­születnie. Az ítélet végrehajtása előtti nap a tévében egy csodaszép verset hallottál, amelyet a költőnő meg nem született gyer­mekéhez írt. Ahogy hallgattad, ráébredtél anyaságodra. Tudattalan vágyad egyszer csak tudatossá szilárdult. Nem engedheted a semmibe elillanni egy megszületni vágyó életet. Az egész család együttes erővel háboro­dott fel döntéseden. Minden szó nélkül tűr­ted apád ismétlődő kiborulásait, fenyegető­zéseit. Tűrted az iskolában a megvető pil­lantásokat. Tűrted a szülés fájdalmait, érte: a kislányodért. A szülés utáni első negyed év szokatlan I volt. Äz eddigi életformádat teljesen felbo­rította a kis jövevény. Vége volt a diák­éveknek. Szerettél a lányoddal lenni, d8 csak egy-két óráig, a harmadik órában már Irigyelted a barátnőid felhőtlen szabadsá­gát. Szégyellted, hogy más gondolatod is van, mint csecsemő lányod. Ha jó zenét hallottál a rádióban, azonnal táncolni kezd- tél. Anyád ilyenkor mindig rád ordított: „Komolyodj meg végre, anya vagy!“ Mielőtt anya lettél, a helyi falusi SZISZ- szervezet elnöke voltál. Aktív és lelkes ve­zető. Össze tudtad tartani a fiatalokat. Ä falu népe fel is nézett rád. De most? Ahogy sétálni indulsz a kicsivel, a pletykálkodő, ráérő asszonyok összesúgnak a hátad mö­gött: „Ezt a szégyent! És pont ő!“ Te a példa voltál. A jó tanuló, a szüleinek min­denben szófogadó, engedelmes kislány. A falunak egyszerűen rejtély volt, hogyan is történhetett meg veled ez a .tragédia“. Ojra példa lettél. Igaz, már nem a köve­tendő, a jő példa. Az óvatos szülők egyik rétege okulva „tragédiádon“, lemondták lá­nyuk nyárra tervezett Balatoni útját. Sze­retted volna nekik megmagyarázni, hogy nem a nyár és nem a Balaton tehet a tör­téntekről. De úgy gondoltad, ezt ők úgy­sem értenék meg, pláne falup nem, ahol előbbrevalé a szomszédasszony véleménye. Igazából csak most döbbentél rá a falu kétarcúságára. Ahogy gyermeked egyre több helyet kő­vetelt magénak méhedben, úgy zárult be egyre több ajtó előtted. Tapintat nélkül ad­ták tudtodra, hogy nem vezetheted továbti a SZISZ-t. Pedig mennyi jó, kiaknázatlan ötleted volt még, de nem hagytak szóhoz jutni. Azt mondták, ilyen állapotban ne di­rigálj. Később, a szülés után azzal utasí­tottak el, amikor kulturális programot akar­tál szervezni a falu felszabadulásának év­fordulójára, hogy szívtelen, rossz anya vagy, mert minden alkalmat megragadsz, hogy ne kelljen a lányoddal lenned. Lelktismeret-furdalásod volt, mert való­ban megragadtál minden kínálkozó alkal­mat, hogy egy kicsit szabadulj a gyerek­sírással betöltött szobából. Vágytál el ott­honról. Valami vitt és hajtott vissza a régi életformádhoz. Már-már elhitted, hogy tény­leg rossz anya vagy, amikor apád pszicho­lógus ismerőse elmagyarázta neked, hogy az a valami, ami visszahív a régi kerék­vágásba, az a tizennyolcadik éved. A szervezeted természetes reakciója, hogy továbbra Is megkövetelje magának, ami ne­ki jár. A szívnek, a léleknek továbbra ld jár az a felemelő lebegés, amit egy-egy Jól sikerült szervezés után éreztél, még amikor SZISZ-elnök voltál. Az agynak továbbra is jár, hogy ne csak limonádéfilmeket nézzél a moziban, hanem színházba Is járj, úgy, mint azelőtt. Attól, hogy nem csak anya akarsz lenni, nem vagy rossz és romlott —< magyarázta a pszichológus. A kis Marcella már morzsolgatja, ízlel­geti, a szavakat. Lassan összeáll az új ne­ved, az új megszólítás: mama. BALÁZS ZSUZSA Anyaságod története

Next

/
Thumbnails
Contents