Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-01 / 22. szám
3 A Szádelől-völgy Ismert zarándok- helye -a turistáknak, s ma már külföldről érkező természetbarátok is ellátogatnak ide. Hírük kelt a cukorsüvegszerű sziklaképződménynek, útikönyvek is említik a völgy sajátos csöndjét, flóráját, a völgyet lezáró menedékházat. A völggyel szemben az 50-es főút másik oldalán viszont égbe nyúló kémény pöfékel. Olyan, mint egy hatalmas felkiáltójel a festői tájba ékelve. Bizonyára a turistáknak is feltűnt már ez az ellentmondásos panoráma. Sőt, alig pár száz méterre a kéménytől hangulatos falucska búvik meg: Ud- varnoki (Zádielske Dvorníky). Nem az ősök hozták létre ezt a helyzetet. Ok a Pál-hegyvonulat gyö- nyörüszép kulisszái elé települtek. Akkor még híre sem volt a cementgyárnak. A hatvanas évek iparosítása közepette született meg a döntés, hogy ide cementgyárat kell építeni, hiszen már úgy Is folyik itt a kőkitermelés a Kelet-szlovákiai Vasmű részére, és szerény becslések szerint is kétszáz évre elegendő az alapanyag. Az építés öt éven belül be is fejeződött, megkezdhette a termelést a Trenőíni Cement- és Mész- kogyárak konszernvállalat mintaüzeme. v Hiába jár a falu szája!... Ä falucska utcáján több emberrel Is szóba elegyedek. A téma a cementgyár, a levegő-, a környezet- szennyezés. Nem hiányzott ez a falunak, hiszen van helyben szövetkezet, abból is megélnének, mások meg azt rótták fel, hogy miért kellett itt is meg az alig tíz kilométerre levő Sotnodiban (Drienovec) is nekiesni a hegynek, hiszen egy helyen is elég lett volna. A turisták fogják a fejüket, és ők is csodálkoznak a falu népén. A beszélgetésekből még az i* kiderül, hogy a széljárástól függően több-kevesebb por a száradni kiteregetett ruhadarabokon, ablakpárkányokon is lerakódik. ■— Hiába jár a falu szája, nekünk a hivatalos álláspont a mérvadó — mondja a gyár termelési igazgatóhelyettese, Gabriel Spisák mérnök. — Rendszeresen járnak ide a közegészségügyi szakemberek méréseket végezni, és az engedélyezett határon belül vagyunk. Hogy annak idején nem a legsikeresebb volt a hely kiválasztása, azzal én is egyetértek. Nem is annyira a falu és a turistaparadicsom közelségére gondolok, mint inkább aura, ami a legtöbb gondot okozza. Excentrikusán elhelyezett gyár a miénk. Rozsnyótól (Ro2üava) Kassáig (Koéice) harmincnyolc községből ingáznak ide a dolgozók. El tudod képzelni, hogy a három műszakos üzemelés mellett mennyibe kerül nekünk szombaton és vasárnap a dolgozók szállítása? Bármennyire automatizáltuk is a termelést, így is negyven ember kell égy műszakra. Meg aztán az itt élő embereknek nincs viszonyuk ehhez a munkához, hiszen nem volt kitől megtanulniuk, megszeretniük ezt a szakmát. A kör. nvezetszennyezés tehát szerintem eltúlzott kérdés. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az országhatár közelségét, hiszen csak pár száz méPORFELHŐK NYOMÁBAN térré vagyunk Magyarországtól, de még sohasem volt vita közöttünk, sohasem tették szóvá a levegőszeny- nyezést. Ebből is látható, hogy egyesek túloznak. Persze mi sem állítjuk azt, hogy egyáltalán nincs szennyezés. Jelenleg három jelentős anyagi ráfordítást igénylő beruházással 1- gyekszünk ezt mérsékelni. A tizen- hétmilHó korona ráfordítással épült rostos hűtőrendszer . portalanítása már lényegében a kolaudációs hibák elhárításánál tart. A porfelhőket „termelő“ forgókemencének a portalanítása sem kerülte ©1 a figyelmünket. A negyvenhárom milliós beruházást még az idén megkezdjük, üzembe helyezését pedig 1991-re tervezzük. Időközben elkészült a víztisztító állomás tervdokumentációja is, de az építkezés elkezdéséhez nincs még pénz. Közben eltelt tizennégy év A modernnek nevezett gyáron Gáspár György mérnök, az itteni számítóközpont vezetője kísér végig. Miután bemutatja a nyerslisztmalom, a szárftó-forgókemence és a két cementmalom berendezéseit, a központi vezérlőbe indulunk. Közben szavaiból kiderül, miért nevezik modernnek ezt a gyárat. — 1974-ben, képletesen fogalmazva, fejlődésben leköröztük a meglévő gyárakat. Az itt látható berendezések jelentős hányada nyugati importból származik. A számítóközpontban például Siemens-technika van, amely akkor az egyik legmodernebb volt. Ma már ezt nem lehet állítani, mert közben eltelt tizennégy év és Nyugaton sok minden változott azóta. Számítógépekkel, különleges érzékelőkkel, . kamerákkal figyeljük a gyártási folyamatot. Ezen a képernyőn — mutat a vezérlőpult sarkában látható kis tévére — a rotációs kemence belvilága látható, tehát az a tér, ahol 1400 Celsius-fok a hőmérséklet, és a cement alapnyersanyaga, a klinker szárítódik. A számítógép irányít és figyel mindent. Optimalizálja, a meglévő nyersanyag mennyiségi és minőségi mutatóihoz idomítja a termelés ütemét. Egyszóval nélkülözhetetlen segítőtárs. Angyal Zoltán operátor is közbeszól: — Ezek a mérőműszerek tájékoztatnak a teljesítmény alakulásáról, de arról is, hol mi hibásodik meg. A meghibásodásokból, sajnos, hovatovább egyre több van. A tizennégy év mégiscsak hosszú idő, és évente csak kb. három-négy hétre tudjuk megszakítani az éjjel-nappal folyó termelést. Mondjuk meg őszintén azt is, hogy pótalkatrészekre nincs valutafedezetünk, a hazai ellátásból pedig csak toldozzuk-foldoz- zuk a gépeket, műszereket. Csak egy példát említek: a forgókemence tűzálló téglafalát rendszerint félévenként cseréljük, de akkorra már katasztrofális állapotba kerül. Jóval többet ki kellene bírnia, de hát a magnezittégla, minősége kritikán aluli. — Való igaz — folytatja Gáspár György. — S az alkatrészeket, a beépített elemek rossz minőségét a itt vagyok a kezdet kezdetétől, így számítógépek sem tudják pótolni. Én tudom, hogy a tervteljesítésben ntu- takozó lemaradásokat a gépek meghibásodása okozza. A három műszakos termelés viszont lehetetlenné teszi, hogy a lemaradást behozzuk! Egyszerűen nincs mikor. Ennek ellenére nyereségesek vagyunk, természetesen csak úgy, hogy a kieséseket drágább cement előállításával pótoljuk. Másik tényező, hogy fizikai elhasználódás ide, erkölcsi elöregedés oda, a mi gyárunkat még tizennégy év után is a tervezett maximális kapacitás körüli 700 ezer t-onna cement gyártásával terhelik meg. — Akkor, gondolom, az új vállalati törvény bevezetése sem hoz különösebb változásokat? — Meggyőződésem, hogy rajtunk segíteni fog, hiszen eddig ml húztuk a gyengébbek szekerét is. Az önelszámolási elvet az egyes üzem- részlegekben mi már a múltban bevezettük, erős gyökereket vert a bé- rezés brigádformája, a nyereségességünket pedig még az említett problémák ellenére is tartani tudjuk. Kellemesebb és egészségesebb munkakörnyezet a cél Ezután a minőség- és termelésellenőrző részlegre megyek, ahol Mária DiniCová mérnöknővel szeretnék találkozni. Mária az üzemi laboratórium vezetője, mozgalmi vonalon pedig a gyár SZISZ-alapszervezeté- nek alelnöke. Először a végterméken, a cementen végzett vizsgálódások és a minőség felől érdeklődöm. — Természetesen végzünk műveletközi ellenőrzéseket is. Nem mindegy, milyen a finomsága a cement- lisztnek, a klinkernek. Ha valami nem felel meg a normánknak, azonnal kérjük a vezérlőitermét a technológiai paraméterek megváltoztatására. Ellenőrizzük a cement térfogat-állandóságát, litersúlyát, finomságát, és röntgenvizsgálatokat is végzünk a kötöttség ellenőrzésére. Ennek nagy figyelmet szentelünk, hiszen volt már rá példa, hogy a cement rossz minősége miatt repedtek meg betonfalak, épületelemek. Reklamációt még nem kap tünk, ami elsősorban az automata számítógépes vezérlésű technológiának köszönhető, no és persze munkatársaimnak, a minőség őreinek. — Eddig aránylag kevés fiatallal Gabriel Spisák: „Nekünk a hivatalos álláspont a mérvadó." Angyal Zoltán: „A meghibásodásokból, sajnos, hovatovább egyrp több van." Mária DiniCová: „Mi tagadás, nem népszerű munkahely ez a fiatalok körében.“ találkoztam. Ez azt jelentené, hogy a fiatalság elkerüli a gyárat? — Mi tagadás, nem népszerű munkahely ez. Be kell járni, három műszakos a termelés, és természetesen a levegő sem kifogástalan. A csúcs- technológiák mellett sok még a fizikai munka is, amelyet főleg cigány- dolgozók végeznek, s számukra a munkahely-változtatás sem szokatlan, így a munkaerőhiány itt is ajkút probléma. Ami a fiatalokat illeti: évente tíz-tizenöt szakmunkás érkezik ide, s az ő támogatásukon egyként fáradozik a gyár vezetősége és a SZISZ- a la pszervezet. A lakás nálunk nem gond. Én például alig egy éve jöttem ide a Michalovcei járásból, és már kaptam is lakást Szepslben (Moldva nad Bodvou). Az ifjúsági szervezetben egyelőre harmincnégyen vagyunk, ami az alkalmozattak négyszáztíz fős állományát tekintve, ugye, nem sok. — Mire irányul a kis létszámú alapszervezet tevékenysége elsősorban, és hogyan tervezitek tovább a munkát? »—i Elsősorban a gyár háza tájának csinosítására és tőlünk telhetőén a levegőszennyeződés csökkentésére összpontosítjuk Igyekezetünket. Ifjúsági Fényszórónknak köszönhetően feltárjuk, lefényképezzük az elhagyatott, gazdátlan üzemrészlegeket, a nagyjavítások utáni helyzetképet. Sajnos, sokszor figyelmen kívül hagyják kritikánkat, és csak többszörös figyelmeztetés után változik a helyzet. Próbálkoztunk fákat ültetni az üzem területén, de e téren még sok a teendőnk. Szeretjük a természetet, ezért is van egy jól működő turisztikai csoportunk, meg azért is népszerű a természetjárás, mert szinte szükségszerű a tüdő ktszellőztetése az itteni levegő után. A jövőben, azt hiszem, legfontosabb számunkra a taglétszám növelése, a tagság ak-' tivizálása mellett a fiatal és a cigányfiatalok megnyerése, a munka- környezet további szépítése, kellemesebbé és egészségesebbé tétele. Bárcsak mindenki minden munkahelyen ezt az elvet vállánál Akkor tán a falu szája sem járna hiába!. Polgári László (A szerző felvételei! É jfél van. Sem tudsz elaludni. Ä múlt és a jelen ébren tart. Az éjjelilámpa fényében Jól látod, hogy kislányod nyugodtan és békésen alszik. Hosszú és fá- raszjó napja volt. A család kézről kézre adta őt. A kis emberke pislogott, sírt, és fogalma sem volt, mi történik körülötte. A keresztapja végigfotózta a napot, így majd ha a lányod nagyobb lesz, láthatja, micsoda ünnepet rendeztek első születésnapjára. Nézed őt, és még mindig nem tudod elhinni, hogy ő a tiéd. Az események olyan gyorsan követték egymást, hogy Időd sem maradt tudatosítani. Egy év távlatából próbálod visszaidézni az elmúlt napok, hónapok sorsdöntő perceit, óráit. Azon a nyáron a szüléiddé! és a húgoddal a Balatonnál nyaraltál. Krisztiánnal a strandon ismerkedtél össze. Magas, kissé sovány, de jóképű fiú volt. A színművészeti főiskolára készült, így minden tettét, cselekedetét úgy irányította, hogy próbára tegye színészi tudását. Te amúgy is könv- riyen ismerkedsz, Krisztiánnak nem jelentett hát nagy színészi feladatot megismerkedni veled. Megkedvelted a fiút. Egyre többet voltatok együtt, igaz, hármasban. Tízéves húgodat a szüleid őrszemnek állandóan és mindenhová veled küldték. Övták és féltettek a „bajtól“. Az esti diszkókba sohasem engedtek el. mert szüleid szerint ott történnek meg ezek a „bajok“. Nálad nem így történt. Reggel volt, fényes nappal. Nyaralásotok utolsó napján bevásárolni indultál a húgod kísérete nélkül, Talán éppen ezért egyenesen Krisztiénék nyaralója felé vetted az Irányt. Csak az a gondolat foglalkoztatott: holnap már elutaztok. Krisztián szobája kedves és barátságos volt. Amikor megtudtad, hogy terhes vagy. a nyárnak már nyoma sem volt sehol, csak a méhedben. Olyan eszeveszett pánik és félelem fogott el, hogy percekre azt hitted, ez a megbolondulás. Apád két erös^ pofonja észhez térített. Anyád pedig a gondolatnál is gyorsabban határozott. Az engedély már ott volt a kezedben: jogod van megszakittatni terhességedet. Minden a magzat ellen szólt: a tizenhét éved, a tanulmányaid, a jövőd és nem utolsósorban az egész népes családod. Nem is nagyon tiltakoztál. Megbarátkoztál a család döntésével: a gyereknek nem szabad megszületnie. Az ítélet végrehajtása előtti nap a tévében egy csodaszép verset hallottál, amelyet a költőnő meg nem született gyermekéhez írt. Ahogy hallgattad, ráébredtél anyaságodra. Tudattalan vágyad egyszer csak tudatossá szilárdult. Nem engedheted a semmibe elillanni egy megszületni vágyó életet. Az egész család együttes erővel háborodott fel döntéseden. Minden szó nélkül tűrted apád ismétlődő kiborulásait, fenyegetőzéseit. Tűrted az iskolában a megvető pillantásokat. Tűrted a szülés fájdalmait, érte: a kislányodért. A szülés utáni első negyed év szokatlan I volt. Äz eddigi életformádat teljesen felborította a kis jövevény. Vége volt a diákéveknek. Szerettél a lányoddal lenni, d8 csak egy-két óráig, a harmadik órában már Irigyelted a barátnőid felhőtlen szabadságát. Szégyellted, hogy más gondolatod is van, mint csecsemő lányod. Ha jó zenét hallottál a rádióban, azonnal táncolni kezd- tél. Anyád ilyenkor mindig rád ordított: „Komolyodj meg végre, anya vagy!“ Mielőtt anya lettél, a helyi falusi SZISZ- szervezet elnöke voltál. Aktív és lelkes vezető. Össze tudtad tartani a fiatalokat. Ä falu népe fel is nézett rád. De most? Ahogy sétálni indulsz a kicsivel, a pletykálkodő, ráérő asszonyok összesúgnak a hátad mögött: „Ezt a szégyent! És pont ő!“ Te a példa voltál. A jó tanuló, a szüleinek mindenben szófogadó, engedelmes kislány. A falunak egyszerűen rejtély volt, hogyan is történhetett meg veled ez a .tragédia“. Ojra példa lettél. Igaz, már nem a követendő, a jő példa. Az óvatos szülők egyik rétege okulva „tragédiádon“, lemondták lányuk nyárra tervezett Balatoni útját. Szeretted volna nekik megmagyarázni, hogy nem a nyár és nem a Balaton tehet a történtekről. De úgy gondoltad, ezt ők úgysem értenék meg, pláne falup nem, ahol előbbrevalé a szomszédasszony véleménye. Igazából csak most döbbentél rá a falu kétarcúságára. Ahogy gyermeked egyre több helyet kővetelt magénak méhedben, úgy zárult be egyre több ajtó előtted. Tapintat nélkül adták tudtodra, hogy nem vezetheted továbti a SZISZ-t. Pedig mennyi jó, kiaknázatlan ötleted volt még, de nem hagytak szóhoz jutni. Azt mondták, ilyen állapotban ne dirigálj. Később, a szülés után azzal utasítottak el, amikor kulturális programot akartál szervezni a falu felszabadulásának évfordulójára, hogy szívtelen, rossz anya vagy, mert minden alkalmat megragadsz, hogy ne kelljen a lányoddal lenned. Lelktismeret-furdalásod volt, mert valóban megragadtál minden kínálkozó alkalmat, hogy egy kicsit szabadulj a gyereksírással betöltött szobából. Vágytál el otthonról. Valami vitt és hajtott vissza a régi életformádhoz. Már-már elhitted, hogy tényleg rossz anya vagy, amikor apád pszichológus ismerőse elmagyarázta neked, hogy az a valami, ami visszahív a régi kerékvágásba, az a tizennyolcadik éved. A szervezeted természetes reakciója, hogy továbbra Is megkövetelje magának, ami neki jár. A szívnek, a léleknek továbbra ld jár az a felemelő lebegés, amit egy-egy Jól sikerült szervezés után éreztél, még amikor SZISZ-elnök voltál. Az agynak továbbra is jár, hogy ne csak limonádéfilmeket nézzél a moziban, hanem színházba Is járj, úgy, mint azelőtt. Attól, hogy nem csak anya akarsz lenni, nem vagy rossz és romlott —< magyarázta a pszichológus. A kis Marcella már morzsolgatja, ízlelgeti, a szavakat. Lassan összeáll az új neved, az új megszólítás: mama. BALÁZS ZSUZSA Anyaságod története
