Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-25 / 21. szám
Kommentárunk KIHEZ, MIHEZ KÖTŐDIK A FIATAL? A legújabb közvélemény-kutatások eredményei, a pszichológiai és a szociológiai tesztek értékelései alapján az illető szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy ifjúságunk nevelésének rákfenéje az intézményesítés. Nem sokat mond így ez a következtetés, már csak azért sem, mert mint oly sokszor, ezúttal is homályosltóan szépíti a valóságot. Egyszerűen — és Őszintén — fogalmazva, arról van szó, hogy még az érzelmi nevelésbe is beleszólt az adminisztratív irányítási rendszer, a bürokratizmus. A kellé és valós helyzet megismerése helyett fantomképeket terveztek az Íróasztalok mellett, s célul tűzték azok elérését a nevelés során. Uni- verzálni akarták az embert, ráadásul a fiatalt, az emberkét is. Nagy trükkösen az univerzálishoz vezető utat nem szabták mbg (nincs ilyen út!), mondván, hogy minden ember egyedi megközelítést kíván. Az utóbbi kitétellel nem vitatkozom, mert igaz. Vitatkozom azonban a fantomképpel, mert eleve ellentmond annak, hogy minden ember más. Ezért nincs a kineveléséhez út. Tény, hogy vannak olyan általános emberi és társadalmi elvárások, amelyeknek meg kell felelnünk, de már arra is csak ki-ki műveltsége, tudása szerint képes. Vannak feladatok, amelyek valamennyiünkre kötelező érvényűek, de megoldásukhoz mindenki másként járul hozzá, mert a hozzájárulási arányt determinálja a munkakör és a funkció, s még ezen belül is számos körülmény — a rátermettség, a leleményesség, a kézügyesség, a munkaeszközök szinvunala és felhasználhatósága, a kis- és a nagyközösség elvárásai, igényei közti különbség stb. — szabja meg a cselekvés minőségét. Igaz viszont, hogy mindez az Intézményt (a bürokratikusán adminisztratív vagy ad- minisztratfve bürokratizmus — legtöbbször — egyént) nem érdekli. Nem, mert őt zavarja az egyéniség, a közkedvelt, erős személyiség, hiszen ő univerzálnl akar. Ezért találta ki azt is, hogy a diák a „formálható anyag", az ember a „kutatás szubjektuma”, az ifjúság a „ráhatás objektuma" és hasonlókat. Mert az intézménynek illik objektívnek lennie, s mi más lehetne az objektivitás, mint a személytelenség és az általánosság? „Az ifjúságnak meg kell találnia saját példaképeit, hőseit“ — hirdeti az intézmény, miközben azonos mércéket és követelményeket állít fel az iskolában, a tömegszervezetben, a kutatóintézetben, a munkahelyen. (Természetesen mindenütt a saját szája ize szerint, mert mint említettem, bürokratákról, az adminisztratív irányítás rabjairól, egyénekről van szó.) Eközben meggyőződésük, hogy példaképpé válni éppen ők a legalkalmasabbak. Ilyen értelemben rákfenéje tehát ifjúságnevelésünknek az intézményesítés. Az említett közvélemény-kutatások, a pszichológiai és szociológiai tesztek ugyanis még arról árulkodnak, hogy mind több ember vallja a család szerepének másodlagossá- gát a gyermek egyéniségének formálásában. Ez az általánossá fajuló nézet pedig veszélyesebb még az önjelölt-példakép- vagy intézmény-kiskirály-szindrómánál is, mert sokkal nehezebben gyógyítható kórt hordoz magában: a gyökértelenséget. A család szerepének háttérbe szorítása súlyos társadalmi problémához is vezethet, hiszen a család — mint a társadalom leg- ' kisebb, de szerves egységet alkotó közössége — nemcsak az érzelmi nevelés abszolút alappillére; szerepe helyettesithe- tetlen, feladatai át nem ruházhatók. Mert nemcsak a szeretetre, a kölcsönös tiszteletre, az őszinteségre való nevelés hordozója, hanem az alkalmazkodókészség fejlesztéséé, az igények és kötelességek tudatosításáé, azok összehangolásáé is. Sőt, feladatai között arra is gondolni kell, hogy minden lényeges társadalmi folyamatot kicsiben tükröz a család Is. Ha ez utóbbi gondolatsort megfordítom — tehát hogy a családban kialakult helyzetek jelentősen befolyásolják a társadalmi élet milyenségét —, akkor válik igazán érthetővé, miért tartom olyan fontosnak a család hatását a gyermekre. Akkor válik nyilvánvalóvá, hogy amíg a családokban nincs meg a férfi és a nő közti egyenjogúság, a társadalomban is csak műegyenjogúság jöhet létre. Ha a családban nem valósul meg az őt alkotó személyiségek — apa, anya, gyermekek — érdekeinek egyeztetése, hanem mindenki csak a saját szempontjait tartja szem előtt, a társadalomban sem várható el az egyéntől, hogy saját érdekeit alárendelje a közösségieknek. Ha nincsenek családi kötődések, hiányosnak a társadalmiak is. Az ifjúságnevelés alapkérdése pedig éppen az, kihez, mihez kötődik a fiatal. Ehhez csak a család lehet a támpont, mint ahogy ahhoz is, hogy egyéniséggé, személyiséggé gyarapodik-e egy emberkel Neszméri Sándor f Tennivalóinkról, jövőnkről Vladimír Jakubáőcsal, a SZISZ Bratislava! Városi Bizottságának elnökével Palágyi Lajos beszélgetett 0 A SZISZ Bratislava! Városi Bizottsága sajátos helyzetben van: kerületi jogkörrel felruházva lényegében egyetlen város szervezeteit irányítja. Előny ez vagy hátrány? — Inkább előny, hiszen villamossal, trolibusszal vagy autóbusszal fél óra alatt akár a legtávolabbi alapszervezetbe is ellátogathatunk. Sajnos, azt keLl mondanom, hogy a városkerlileti SZISZ-blzottságok — amelyeknek a jogköre, ugye, megegyezik a járási bizottságok jogkörével — nemigen alkalmazzák a személyes agltáclónak ezt az egyszerű módját, pedig az utóbbi Időben váltig hangoztatjuk, mennyire fontos ez. • Feltételezhető, hogy Szlovákia fővárosában, ahol központi szervek működnek, ahol egyetemek és főiskolák s nem utolsósorban hatalmas, kulcsfontosságú ipari üzemek vannak, meglehetősen magas színvonalon folyik a SZISZ munkája. Milyen hátországra építhet a városi szervezet? — Kétségtelen, hogy nálunk összpontosul az Ifjú nemzedék légképzettebb része. A központi hivatalokban, tudományos és kutatóintézetekben nagy tudású fiatalok dolgoznak, az egyetemisták és főiskolások műveltségéhez nem fér kétség, de az olyan kulcsfontosságú nagyüzemekben is, mint a Slovnaft, fejlett, öntudatos munkásfiatalok dolgoznak. Ez abban Is visszatükröződik, hogy a városi szervezet 80 ezer tagjából több mint 11 ezer a munkás, és 4479 SZISZ- tag egyúttal párttag vagy tagjelölt Is. Természetesen jó, hogy Ilyen fejlett a tagállomány, a másik oldalon azonban szigorúbbak az elvárásaink a mozgalmi munkával szemben. Ami a tagállomány összetételét Illeti, az városkerületenként változó. Az első kerületben összpontosulnak a központi hivatalok, az egyetemek és főiskolák, a második munkás kerület, bár Itt van a legtöbb, összesen huszonnégy, középiskola. A harmadik szintén munkáskerület, a negyedik városkerület viszont vegyes, ott már a mezőgazdaság is megtalálható. A legfiatalabb, a Duna túlsó partján levő ötödik városkerület a mozgalom szempontjából arról nevezetes, hogy ott van a legtöbb pionír, összesen húszezer, vagyis a bnatislavai pionírok egy- harmada. Most az foglalkoztat bennünket, hogyan szervezzük meg a lakótelepi SZISZ- munkét. Jó példát már említhetnék. A Lú- ky III. lakótelepen egy alapszervezet a popzene bázisára épül. A nemzeti bizottság jóvoltából a művelődési otthonban kaptak egy helyiséget, ahová bármikor eljárhatnak. Hogy félreértés ne essék, munkájuk nőm merül ki a popzenével, csupán ez volt az az érdeklődési pont, amely összehozta a harminchat fiatalt. Végül meg kell említenem a Bratislavához csatolt községeket, Oroszvárt (Rusovce) és Járfalut (Ja- rovce), ahol a társadalmi munkában jeleskednek a SZISZ-esek. A legjobbak között szerepeltek Az Ifjúság a városért versenyben. Ögy látszik, az Ilyen zártabb közösségben nagyobb az összetartó erő, az emberek jobban becsülik településüket. # Milyen a tagság szociális összetétele, és milyen irányzat uralkodik a tagállomány növekedésében? — A tagállomány lényegében megállapodott, Illetve a Radim bevezetése óta a középiskolások létszáma valamelyest csökkent. Az egyetemeken és főiskolákon 27 százalékos a szervezettség. Lehetne jobb Is, de a helyzet nem aggasztó. A munkás- fiatalok szervezettsége közel ötvenszázalékos, ami a legjobb Szlovákiában, mégis aggaszt bennünket, hogy az utóbbi időben visszafogottabb a SZISZ-be áramlásuk, ami az üzemi csúcsszervek rossz munkájának tulajdonítható. Megállapítottuk, hogy az üzemi bizottságok teljesen az alapszervezetekre bízzák a munka szervezését. A városkerületi bizottságok is többet segíthetnének az üzemi bizottságoknak, illetve esetenként azok megkerülésével az alapszervezeteknek. Mint már említettem, villamossal vagy autóbusszal pár perc alatt bármely szervezet elérhető, jobban ki kell hát használni ezt a lehetőséget. 0 A főváros helyzetéből eredően milyen sajátosságai vannak Bratislavában a mozgalmi munkának? — Elég gyakran hallom, hogy könnyű nekünk, mert a főváros tele van színházzal, mozival, művelődési házakkal, Intézményekkel, stadionokkal, sporttelepekkel. A fiatalok kielégíthetik igényeiket. Csakhogy ez mind fogyasztói, passzív kultúra. A fogyasztói kultúrára való hajlamot már tavaly, a SZISZ városi konferenciáján, legutóbb pedig a napokban, a párt városi konferenciáján Is bíráltuk. Nekünk tartalmasabb szórakozással kell kitölteni a fiatalok szabadidejét. A legjárhatóbb út a klubmozgalom fejlesztése. Hála a gondviselésnek, az utóbbi Időben e téren Is sikerült elmozdulnunk a holtpontról. Két évvel ezelőtt a V-klubon kívül mindössze tizenkét főiskolásklubunk volt az egyes karokon, amelyek azonban teljesen zártak. Csakis az illető kar hallgatói látogathatják. Ma már nagyon jól működik a klasz- szlkus klubok közül a Mladosf. Júniusban a Mihály utcában nyitunk száz fiatalt befogadó klubot, az év végétől pedig további száz fiatalt vár majd a Széplak utcában megnyíló klub. A harmadik városkerületben egy épület felújításán dolgozunk, ahol háromszáz fiatal élhet majd klubéletet. PetrZalkában 10 millió korona költséggel építünk klubot. S folyamatban van a tudományos-műszaki ifjúsági klubok létesítése is. Szeptemberig városkerületekként nyitunk egy-egy ilyen klubot, és létesítünk városi klubot is, amely módszertani irányítója lesz a többinek. 0 Minek köszönhető ez a hirtelen mozgás, és miért topogtunk eddig egy helyben? — Az egy helyben topogás a nemzeti bizottságok közönye miatt volt, sokáig hallani sem akartak a klubokról. Arra hivatkoztak, hogy nincsenek megfelelő helyiségek, újak létesítésére meg nincs pénz. Mt azonban rendíthetetlenül kilincseltünk, míg végre megértésre találtunk. Sokat segített ebben a szövetségi kormány rendeleté, amely kötelezte a nemzeti bizottságokat a klubok létesítésére. Tejeink szerint néhány éven belül Bratislavában húsz-huszonöt tudományos-műszaki és klasszikus klub fog működni, s így nyilván további fiatalokkal gyarapodik majd szövetségünk. • Csak futtában említetted a sportot. — A sport a másik lehetőség, amellyel ■megnyerhetjük a fiatalokat. Sajnos, a test- nevelési egyesületek sporttelepei Jobbára hozzáférhetetlenek, ezért Inkább az Igénytelenebb sportok, illetve az iskolai tornatermek felé fordítjuk figyelmünket. Annak idején elindítottunk egy teljesen új sportágat, a hokiba!!*, amelyet aszfaltpályán hokibotokkal és teniszlabdával játszanak. Kimondottan lakótelepi sport, a csapatok is a lakótelepi közösségekből tevődnek össze. Ma már nemcsak Bratislavában folyik háromszintű hoklballbajnokság, hanem egész Szlovákiában. Annyira elterjedt, hogy már nyakig vagyunk benne, nem győzzük a munkát. Legjobb lenne, ha átvenné tőlünk a testnevelési szövetség, ml pedig újabb sportágak után néznénk. Itt van például a ringó, a gumik oronggal való dobálás. jómagam is űzöm. Ez igencsak megfelelne a középiskolásoknak, annál Is inkább, mert a középiskolákban eddig semmilyen hosszú lejáratú sportverseny sem folyik a SZISZ védnöksége alatt. # Nem beszéltünk még a SZISZ tagak termelési-társadalmi elkötelezettségéről. — Ez 'már égy teljesen különálló beszélgetés témája lehetne, mert e helyen nehezen tudnám mindazt felsorolni, amit a fiatalok a népgazdaság fejlesztéséért tesznek. De hadd említsek egyetlen példát: a Juraj Dimitrov Vegyiművek fiatal újítói, feltalálói, ésszerűsítől csupán tavaly 12 millió korona értékű újítással, ész- szerűsltéssel gyarapították az Ifjúsági kezdeményezés számláját. Ezzel természetesen ők is jól jártak, mert félmillió korona az üzemi szervezetnek, félmillió meg az ifjúsági szövetség központi bizottságának maradt. Félmillióból pedig már lehet szép SZISZ-életet teremteni. A XVII. PÁRTKONGRESSZUS JEGYÉBEN Hazánk 10 kerületében, valamint Prágában és Bratislavában május 14—lS-én kerületi, illetve városi pártkonferenciát tartottak. Ezek a tanácskozások Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakitása 67. évfordulójának napján kezdődtek meg, amely párt vezetésével népünk győzött a burzsoázia fölött, s eljutott a szocialista jelenig. A konferenciákat a CSKP XVII. kongresszusának jegyében, a demokratizálás és a gyorsítás szellemében tartották. A kerületi és a városi konferenciákon, amelyek a párt és az egész társadalom életének fontos politikai eseményei voltak, mindenütt részt vett a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége. A delegációt Prágában Miloá Jakéi, a CSKP KB tőtitkára vezatte. Az ő felszólalásából emeltük ki az alábbi részletet. „Gazdasági és szociális céljaink sikeres elérésének jelentős tényezője a nemzetközi szocialista integráció ütemének meggyorsítása. Legsajátabb állami és társadalmi érdekünk, hogy ebben a folyamatban aktívan és kezdeményezőin részt vegyünk. Fontos szerepet tulajdonítunk a KGST 44. ülésszakának, amelyet július elején Prágában tartanak. Ezen a tanácskozáson hagyják jóvá a nemzetközi szocialista munka- megosztás 2005-ig terjedő kollektív koncepcióját. Ennek hozzá kell járulnia azon szerkezeti változások meggyorsításához szükséges alapvető feltételek megteremtéséhez, amelyek éppen népgazdaságunk számára rendkívül fontosak. A csehszlovák gazdaságnak számos belső tartaléka és erőforrása van, főleg a tudományos-műszaki fejlesztés terén. Egyúttal ez fontos felhívás a Prágában erősen konoentrált tudományos kutatási intézményekben és egyben a termelő szférában dolgozó kommunistákhoz. E téren nemegyszer hiányzik az a készség és kezdeményezés, hogy felhasználják a tudományos és műszaki eredményeket, feladják a megrögződött, kényelmes termelési módot. Ezzel kapcsolatban ki szeretném emelni a prágai pártszervezet kezdeményezését, a- mely a tudományos-kutatást front és a termelés kapcsolatának és együttműködésének szorosabbra fűzésére és arra irányul, hogy növekedjék a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság hozzájárulása e kapcsolatok kiszélesítéséhez. Ezt az együttműködést az új feltételekből kiindulva fejleszteni és támogatni kell, s lényegesen új szellemet kell belevinni. Itt az Ideje, hogy a tudományos kutatás területén — az alapkutatásokon kívül — áttérjenek az önelszámolásra. Ugyancsak nagy tartalék a termelés minősége. Például a rossz minőségű termelés okozta belső veszteségek. A legfontosabb Iparágakban 1987-ben 2 milliárd 840 millió koronát tettek ki. A reklamált gyártmányok hibáinak szavatossági Időn belüli kijavításával járó hasonló veszteségek csaknem 1 milliárd koronát tettek ki. E- zenkívül tetemes veszteségek keletkeznek a rossz minőség következtében a külkereskedelemben. Már e tartalékok sikeres mozgósítása elősegítené az ötéves terv feladatainak teljesítését a nemzeti jövedelem képzésében. Hasonlóképpen rámutathatunk számos további munkaterület tartalékaira és fogyatékosságaira, amelyek felszámolása elsősorban a fegyelemtől és a felelősségtől, a munkaszervezés és az ellenőrzés javításától és a javadalmazási egyenlősdi megszüntetésétől függ, hiszen az egyenlősdi átlagossághoz vezet — s nemegyszer a szocializmus vívmányának tekintik. Ezek súlyos problémák, s fontos, hogy megoldásuk figyelmünk előterében legyen. Ennek során jobban meg kell ismerni a legjobbak tapasztalatait, és az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell hasznosítani őket. • Jelentős szellemi potenciált képviselnek Prágában a felsőoktatási Intézmények. Korunk, társadalmunk továbbfejlesztésének szükségletei velük, pedagógiai, tudományos és nevelőtevékenységükkel szemben Is sok tekintetben új, igényesebb követelményeket állítanak fel. Az ott tevékenykedő kommunistáknak és más dolgozóknak teljes mértékben tudatosítaniuk kell, hogy a felsőoktatásra nagy felelősség hárul a társadalom életének minden területén dolgozó képzett szakemberek felkészítéséért és neveléséért. Munkájuk hatékonyságát is ebből a szemszögből kell értékelniük. Az Is cél, hogy a főiskolák és egyetemek aktívabban hozzájáruljanak a tudomány fejlesztéséhez és eredményeinek gyakorlati felhasználásához. Ennek fontos eszközei a felsőoktatási Intézmények és a vállalatok közti gazdasági szerződések. Az átalakítás tág teret nyit a fiatal nemzedék lendületének, tehetségének és ismereteinek, a tudományos-műszaki haladást elősegítő érdeklődésének és az új Iránti érzékének érvényesítése előtt. Ez megköveteli, hogy maguk a fiatalok viszonyuljanak aktívan művelődésükhöz, felelős kapcsolatot alakítsanak ki az ólet, a szocializmus értékeivel, szocialista hazájukkal. Természetesen szükséges, hogy ebben a felnőttek példát mutassanak. A fiatal nemzedékek nevelésének és felkészítésének tartósan a párt, a Nemzett Front, a szocialista állam, az Iskola, a család, az egész társadalom legfontosabb feladatai közé kell tartoznia. A felkészült, rátermett fiatalokat nagyobb mértékben kell megbízni felelős tisztségekkel." \
