Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-25 / 21. szám
f A jószándék még nem elég Mi tagadás, a természet pusztítása — a védelmében hozott kormányrendeletek, nemzeti bizottsági intézkedések, erdészeti, vízügyi és egyéb természetvédelmi szervek fellépése ellenére is — tovább folytatódik. Mint tudjuk, a környezet károsításának — tehát a talaj, a levegő és a víz szennyezésének — megfékezésére előirányzott 17 milliárd korona csak arra lesz elegendő, hogy az ország gátat vessen a további környezetszennyezésnek, s a nyolcadik ötéves tervidőszakban tartsuk az eddigi szintet. Ne rejtsük véka alá, ez az állapot számunkra csöppet sem kecsegtető. Az ipari termelés környezetszennyező hatásának megfékezése tetemes összegeket kívánna, ezt megértjük, de a természet állapota, annak óvása és gazdagítása mind- annyiunk érdeke, közös ügyünk. Példák akadnak jók Is, rosszak Is. íme, néhány eset a Közép-szlovákiai Műemlék- és Természetvédelmi Intézet Losonci (Lucenec) központi irodájának vezetőjétől, dr. G a á 1 Lajostóll — A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járásban Füge (Figa) falu útkanyarai már évek óta szedik áldozataikat. Többéves latolgatás után a Bratlslaval Otépítési Beruházó Vállalat ügy döntött, kiegyenesíti a hajtűkanyarokat. Ez viszont azzal Járna, hogy az üt melletti szántóföldek az építés áldozatául esnek. A járás mezőgazdasági földalapjának megtartása érdekében a Hruáovo-völgyet szemelték ki re- kultiválás céljaira. Egy évvel ezelőtt írásban kérték a beleegyezésünket. Kategorikusan elutasítottuk kérelmüket azzal az indokkal, hogy a szőbanforgó lokalltás C- kategőriába sorolt természetvédelmi terület. A völgyben csörgedező Balog-patak mentén ugyanis védett füzes-égeres biztosította az itt élő védett madarak életterét, s az ugyancsak Itt élő stTuccpáfrány egyedi darabjai is indokolták a Jnb által is jóváhagyott besorolást. A beruházó továbbra Is kötötte az ebet a karóhoz, más területet nem is próbált keresni. A jnb először a mi pártunkra állt, de mikor a jelentős anyagi eszközöket igénylő útépítés és rekultiválás dolgai összekuszálód- tak, s kérdésessé kezdett válni az akelő beindítása, ők is kértek minket: szálljunk magunkba, hiszen annyi ember veszteti* már életét a könyörtelen útszakaszonl A kerületi nemzeti bizottság illetékesei hívtak ezután értekezletre, ahol megkérdőjelezték az említett terület besorolásának jogosságát, s minket vádoltak az építkezés elodázásáért. Nagy nyomás nehezedett ránk, de egy év huzavona után sem adtuk fel a harcot, hanem kompromisszumos megoldást találtunk. A füzes-égeres és struccpáfrányos patakpart megmarad, mert itt kaszáló lesz, a patak alsó ágát terelik csupán új mederbe, ott lesz a szántó. A még hiányzó földterületet pedig egy szomszédos völgy részleges rekultivációjával pótolják. — Egy természetvédőnek sokszor akad személyes konfliktusa a törvénysértőkkel, gyakran egyénekkel Is. Egy alkalommal Fülekre (Flfakovoj hívtak, ahol a rendőrségen tartottak őrizetben egy orvmadarászt, akinek kalitkájában tizenegy lépre csalt, Ijedt madár röpködött. A rendőrség csak annyit tudott, hogy az illető fiatalember munkakerülő, s húsz koronáért árulta a madarakat. A kárt, illetve a madarak értékét nem tudták felbecsülni, ezért hívtak ki engem. A helyszínen rögtön felismertem a védett tengellcéket — ahogy mifelénk mondják: stiglínceket —, melyeknek eszmei értékük darabonként kllenc- száz korona. Az ügyet a rendőrség vizsgálta tovább, annak ellbnére,' hogy hasonló esetekben a ml közbenjárásunkkal a nemzeti bizottság is eljárhat a 72/1976-os törvényrendelet szerint, s egészen ötezer koronáig terjedhet a pénzbírság. A vétkes A fülekl gimnázium diákjai tereptisztítást végeznek a Somoskői Rezervátumban A Somoskői Rezervátum jellegzetessége a vár. Fotó: 6aél Lajos számára enyhítő körülménynek számított, hogy a madarakat nem védett területen fogta. Ennek ellenére, ijedtében bediktált egy-két elmet, ahol hasonló madárüzérek: laknak. Erre mondjuk ml, hogy minden rosszban van valami jő. — A hozzám tartozó körzet, a Nagykürtöst (Veik? Krtíá), Losonci és Rimaszombati Járás legszebb és legértékesebb területe a Medves-ajnácskői hegység, mely természeti értékelnek köszönhetően hamarosan tájvédelmi körzetté lesz nyilvánítva. Ennek egyik legszebb ékessége az 1954 óta létező Somoskői Rezervátum. A rezervátum területe ma 36,6 hektár s ezt mi a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudnánk rendben tartani az egyre növekvő turizmus kedvezőtlen hatásai miatt. Es ekkor Jött a felmentősereg, a fülekl gimnázium diákjai, akik az Életfa mozgalom irányelveit és lehetőségeit kihasználva közös megegyezésünk alapján, védnökséget vállaltak a rezervátum fölött. Nemcsak a tereptisztításban, a hulladékok összegyűjtésében segédkeznek már két év óta, hanem a vár alatti kőtengeren keresztülvezető, tenmészettanllag zavaró hatást keltő ösvény áthelyezésében Is részt vettek. Nekik is köszönhetően mondhatom el, hogy most már az 1,5 km hosszú tanösvényünk példásan tiszta, s a hét megállóhely új köntösben várja a természetbarátokat az ideérkező turistákat. A diákoknak, persze, minden egyes alkalommal előadást is. tartunk, a vár és rezervátum történelméről, valamint az itt élő növény- és állatvilág érdekességeiről. így lehet összekötni a természetvédelemben a kellemeset a hasznossal. Dr. Gaál Lajos még számtalan esetet mondott el, olykor szinte hihetetleneket az emberi felelőtlenségről a természettel szemben. Dicsérte viszont az Életfa mozgalmat, ezért megálltam még a SZISZ rimaszombati járási bizottságán; ahol Ján Kojnok titkártól értesültem az Életfa mozgalom egyik legújabb hajtásáról: június 9—12-e között járási Életfa-tábort szerveznek Hnüä. fa város közvetlen környékének erdősítését segítendő. A tábornak hetven állandó tagja lesz, a szombati napra pedig száz fiatal természetvédővel számolnak. A helyszín nem véletlen, hiszen ezen a területen legszennyezettebb a járás levegője a Szlovák Vegyiüzemek vállalatának „köszönhetően“. A látottak és hallottak alapján világossá vált előttem, hogy a jőszándék, az igyekezet ugyan a többségből nem hiányzik, de csak következetes és célratörő Igyekezettel, olykor ádáz harccal érhetünk el a Jövőben átütő sikereket, minduntalan rámutatva arra és azokra, ami és akik figyelmen kívül hagyják azt, hogy a természetet nemkihasználnl, hanem felhasználni kell, s az emberiség érdekeit komplex módon lehet csak megközelíteni. Végzetes lenne megfeledkezni arról, hogy mi magunk is az élő természet részei vagyunk, s ha azt pusztítjuk, akkor magunk ellen dolgozunk. P—13 I DAGÁLYRA VÁRVA „Azt a tudományt, amelynek ismeretében egy járművet me*ghatározott útvonalon az egyik helyről a másikra lehet vezetni, navigálásnak hívják. A fogalom a navigare (hajózni) szóból ered, ma azonban sokkal többet jelent, mint a hajők biztonságos célba vezetését és visszavezetését az anyakikötöbe,“ — ezzel az alap- információval kezdte öt és .fél évvel ezelőtt a navigálás tudományának lényegét magába szívni Bán István a Kalinylngrádi Tengerészeti Főiskolán. Ugyanitt idén áprilisban mérnök-navigátorrá avatták, ami egy hajő fedélzetén harmadtiszti ranggal és jogkörrel ruházná fel. Ruházná, mert nem egy hajő fedélzetén, hanem a rima- szombati (Rimavská Sobota) panelgyári lakásában beszélgettem az újdonsült tengerésztiszttel. De ne vágjunk a dolgok elébe... — Hogyan kerültél a Rima partjáról a Balti-tenger partjára? Milyenek voltak az első benyomásaid, barátkozásod az új környezettel, az iskolával, diáktársaiddal? •— őseim közül senki sem volt tengerész, engem is inkább a kíváncsiság, mint a tudatos jövőalapozás vonzott oda a Kassai (Koáice) Közlekedési Szakközépiskola elvégzése után. Az utolsó évben már intenzíven tanultam az orosz nyelvet, majd Ziiinában felvételiztem. Az ottani, kezdetben ugyancsak szokatlan világot, kaszárnyarendet máris könnyebb volt elviselni, mikor kiderült, hogy az Iskolában negyvenhetén tanulunk Csehszlovákiából. Mindvégig legjobb barátom volt Szaíai Marian Fülekről (Fifakovo), évfolyamunkban pedig még további hatan voltak hazánkból. Az Iskola csak kezdetben volt nehéz. Addig, amíg belelendültünk az orosz nyelvbe, idomultunk a követelményekhez és persze, akllmatlzálódtunk. — Mivel telt a szabadidő, a hosszú téli esték? Gondolom, SZISZ és a Komszo- mol baráti kapcsolatai itt tettekben is megnyilvánultak. — Nekünk, természetesen, volt saját SZISZ alapszervezetünk, s igyekeztünk munkánkat az érdeklődésnek megfelelő tartalommal megtölteni. Közös akciókat szerveztünk nemcsak a komszomolistákkal, hanem a szépszámban itt tanuló kubai diákokkal is. Nekem szép emlékeim fűződnek saját rock-zenekarunkhoz a „Clty“-hez, a- meiyben a technikusi teendőket láttam el. Egy alkalommal elnyertük a „Borostyános nyár“ nemzetközi dalfesztivál nagydíját. A városból nem mehettünk ki, de a tengerhez gyakran eljártunk. Ott aztán nemcsak a széles víztükör látványa üdített fel, hanem nagy előszeretettel gyűjtögettük a partra sodort borostyándarabkákat Is. A csehszlovák diákok további kedvtelése a filmforgatás volt. Igenl 25—30 perces játékfilmeket készítettünk előre megírt forgatókönyv alapján, természetesen, a diákok főszereplésével és zenei kísérettel. Sohasem unatkoztunk, a hosszú téli estéket is Igyekeztünk hasznosan eltölteni. Még egy érdekesség. Hat sorstársam közül kettőnek élettársa is akadt Kalinyingrád- ban. — Teltek tehát az évek, fogyott a vizsgák száma. A nálunk szokásos szakdolgozattal és az államvizsgákkal tettétek fel | ti is a pontot az l-re? Í — Majdnem ugyanúgy folyik az ottani főiskolákon, mint nálunk. Négy. jegyfokozat van ott is, csak a legjobb az ötös. Ott is van ösztöndíj és a tanulmányi előmenetelért járó anyagi juttatás. Havonta í 110 rubel ösztöndíjat, évente egyszer — a négy egész körüli tanulmányi átlagért — 400—500 rubelt kaptam. Étkezési lehetőségem viszont sem az iskolában, sem a kollégiumban nem volt. Szakdolgozatomat a hajődarabok helymeghatározási pontosságáról készítettem. Saját méréseimet, 111. a radar adatait egy műholdas rendszer pontos információival hasonlítottam össze. Két hónapig dolgoztam rajta. A megvédés után még négy tantárgyból tettem állam1 vizsgát. A vizsgák között mindig egy-egy hét felkészülési időm volt. A promóció a nálunk szokásos keretek között zajlott. — .Nem beszéltünk még a tengeri hajókon eltöltött napokról, hónapokról, de tudom, ezt a mesterséget sem lehet az iskola padjai között elsajátítani. Idézz most fel valamit tengeri élményeidből! — Az öt és féléves tanulmányi idő alatt 15 hónapot töltöttünk tengeren teher- éa halászhajókon. A közlegénytől az elsötlsz- tlg minden voltam már a hajón, de a legtöbbet azért szűkebb szakmámmal, a navigálással foglalkoztam. A Földközi-tengert, mondhatom, bebarangoltam, de szeltem már az Atlanti-óceán vizeit, sőt, hajóztam az Északi- és a Norvég-tengeren is. Számomra minden fedélzeten eltöltött perc, minden út egy szép élmény, mégha voltak — I a szó legszorosabb értelmében vett — viharos napjaim is. Csak egy példát a sok közül. Az elmúlt év október 10-én, amikor az Északi-tengeren, Svédország partjainál hajóztunk, hatalmas viharba keveredtünk. A tomboló, tajtékzó hullámok kabinjaink ablakait Is betörték, utána szó szerint úsztunk a fedélzeten. Egy álló napig küszködtünk a vízzel, vödrökkel, kannákkal méregettük ki a kabinból. Ez nem egyedi eset, a tengeren, hiszen bármikor megtörténhet. De ez is egy tengerész — hadd mondjam: szép — életéhez, foglalkozásához tartozik. — Zsebedben a diplomával: hogyan tovább? Mikor szeded fel újra a horgonyt és intesz búcsút a családnak, szülővárosodnak? I e—i Valahogy még mindig nem Jutott el tudatomig, hogy az iskolának végeszakadt. Mintha csak szabadságon lennék Idehaza. A valós élet azonban már letette névjegyét, és kész tények, problémák elé állított. A Csehszlovák Dunahajózási Társaság, amely lényegében tanulni küldött, kerek-perec közölte velünk, hogy Időközben gazdasági érdekekből csökkentette a tengeri teherszállítás volumenét, így a Jelenlegi helyzetben tengeri hajón nem akad számunkBán István ra hely. Most ■— tengerész nyelven fogalmazva — várjuk a kedvező szelet, a változásokat, annál Is inkább, mert dunai folyami hajózásra — itt kínáltak helyet — nincs képesítésünk. Mind a heten Szlovákiából vagyunk, s mindenki ezt a választ kapta. Még megpróbáljuk a prágai Csehszlovák Tengerhajózási Társaságnál. Én azt is szívesen venném, ha a Polytechna külkereskedelmi vállalat közvetítésével valamelyik szovjet tengeri hajón teljesíthetnék szolgálatot. Június végéig tart a szabadságunk, de minden héten értekezünk, tartjuk a kapcsolatot. Mindannyian reméljük, hogy a pillanatnyilag megfeneklett hajónk, a várva várt dagállyal végül is kisiklik az érvényesülés tengerére. Kép és szöveg: Polgári Lás.16 a
