Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-20 / 3. szám

y_i ji»« mju ■«» Tennivalóinkról, jöv ónkról 2 Szolgáltatások és igények a Csonkavár alatt 3 Őrzik a hagyományokat 5 Mire lesz képes a négyesfogat? 6 Szerelmem, Elektra 8 Nem szeretem a cseleket 9 Receptek 12 VÁRUNK BENNETEKET! |j 0) rovatunk címét most sok pionírcsapat tűzte zász­lajára. Legtöbbször ugyan csak képletesen, de mun­kájuk tartalmát a napokban mindenképpen ezzel a rö­vid felszólítással lehetne leginkább jellemezni. „Vá­runk benneteket, egykori vagy csak tavalyi ovistár- sak, gyertek közénk, nézzétek meg gyönyörű isko­lánkat, figyeljétek rajzainkat, hallgassátok dalainkat. Jövőre mindennek ti is részesei lehettek Mert a betű- és számvetés tudományának elsajátítása mellett az isiben is marad idő rajzolgatni, énekelni, táncolni és még sok sok hasznosat csinálni, szikraként, pionírként egyaránt!“ Várunk benneteket, gyertek — vagyis a beíratások ideje van most. Ez az aktus az utóbbi időben egyre nagyobb, szebb ünnep lett iskoláinkban, pionírszerve­zeteinkben. Hol két, három napba sűrített esemény, mint Somorján (Samorín — Január 30—31), Bélyben (Biel — január 25—26.) vagy Kassán (Koäice — ja­nuár 20—23 ). Másutt az lett szokássá, hogy egész héten látogatható az Iskola reggeltől estig, s a jö­vendő elsősök most egy kicsit belekóstolhatnak az iskolai életbe, ahogy azt Galántán (Galanta — január 18—22.), Vágsellyén (Sala — január 15—22.), Szepsi- ben (Moldava nad Bodvou — január 25—29.), Bodrog- szerdahelyen (Streda nad Bodrogom — január 26— 29.), Királyhetmecen (Královsky Chl-mec — február 1—5.), Sládkoviőovón (január 18—22.) vagy Gabőíko- vóban ()anuár 25—29.) teszik, de olyan falvak, vá rosok is akadnak, ahol még ennél is tovább tart az „iskolai nyitott kapu napjai“, például Losoncon (Lu- íenec — január 11-től február 15-lg), Füleken [Fifa- kovo — január 15—30 ), Rozsnyón (Roiűava) és Pel- sőcön (Pleälvec) |anuár 15 töl február 15-ig, Léván (Levice) és Zselízen (Zeliezovce) február 1-től 15 ig, vagy Nagykaposon (Veiké Kapuíany), ahol január 27 tői február 7-tg tart a beíratás, s az utolsó napon kultúrműsorral is kedveskednek a gyerekeknek, láto­gatóknak. j • A beiratkozásoknak az idén külön hangsúlyt ad Csehszlovákia dolgozó népe februári győzelmének 40 évfordulója, amelynek következtében megnyíltak nem­zetiségi Iskoláink. Az ünnepi hangulat, a kultúrműsor mindenütt egy kicsit a hála kifejezése is az egykori forradalmároknak, harcosoknak. Németh István felvétele — Tegeződhe- tfink fgy az ol­vasók előtt is? — Ez a világ legtermészete­sebb dolga. — Adataid? — A személyi számom: 410225/ 748. Ebben min­den benne van. Tehát 1941. február 25-én születtem. — Ezek szerint, ha jól számolom, 1947-ben lettél elsős. Hol? — Szülőfalumban, Vásárúton (Trho- vé M?to), a szlovák tanítási nyelvű alapiskolában. — Hogyan emlékszel vissza 1948 teb- rnárjára? — Ügy, hogy már a második osztály­ban magyar nyelven tanulhattam. — Ez így nagyon tömör válasz, ki­fejthetnéd ezt bővebben? — Nézd, köztudott hogy 1948-ban Csehszlovákiában a munkásosztály vet­te át a hatalmat, és ennek kapcsán a magyar nemzetiségű munkásosztály az uralkodó osztály, az egységes cseh­szlovák munkásosztály részévé vált. Ez határozta meg a csehszlovákiai magyar lakosság politikai helyzetének további-alakulását. Ezek között az én helyze­temet Is. — Milyen volt torsod további ala­kulása? — Az elemi Iskola befejezése után Szlovákia fővárosában folytattam ta­nulmányaimat a közgazdasági középis­kola magyar tannyelvű osztályaiban. Azt is gyorsan hozzáteszem, hogy na­Balogh Gézával, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatás­ügyi miniszterének helyettesével Csikmák Imre beszélgetett gyón jó középiskola volt ez, kár volt megszüntetni. 1959-ben érettségiztem. Az érettségi után egy jót szórakoz­tunk, már mint „érettek“, és két nap múlva munkába is.álltam az: akkor még létező nagymegyeri ifCalovo) járás nemzeti bizottságán. Mivel 1960-ban a kisebb járásokat nagyobb egységekké vonták össze, így Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda) kerültem, ahol a járási állategészségügyi központban dolgoztam, és ráadásul igazgatóhelyet­tesi minősítésben. — Vagyis karriert futottál be? — Igen, de egyúttal már kezdtem érezni, hogy tovább kell képeznem ma­gam. Nem lehet középiskolai szinten maradnom. — Hova kerültél? — Közgazdásznak a várkonyl állami gazdaságba. Itt fel Is ajánlották, hogy üzemi ösztöndíjjal főiskolán folytassam tanulmányaimat: Amikor kijelentettem, hogy elmegyek a főiskolára, kisült, hogy senkit sem tudnak a helyembe tenni. Ennek ellenére búcsút mondtam az állami gazdaságnak, és a dunaszer- dahelyl banknál folytattam munkámat. S persze a közgazdasági főiskolára is jelentkeztem. Itt, Dunaszerdabelyen kezdett „elcsá­bítani“ az ifjúsági mozgalom. Az üze­mi szervezet elnöke voltam, és tagja a járási bizottság elnökségének és a kerületi CSISZ-bizottságnak. Innét már valóban csak egyetlen lépés választott el attól, hogy az akkori' Csehszlovák Ifjúsági Szövetség hivatásos tisztségvi­selőjévé váljak. 1965-ben , a kerületi CSISZ-bizottság apparátusába kerültem, és mindjárt a mély vízbe dobtak. — Ezt hogy értsem? — Így, szó szerint. Jött a nagy du­nai árvíz. Mint a CSlSZ Nyugat-szlová­kiai Kerületi Bizottságának gazdasági felelőse, nem kis részt vállaltam ma­gamra, a gazdasági károk helyreállí­tásában, sőt elfoglaltságom : miatt még a főiskolai tanulmányaimat' is megsza­kítottam, és sajnos nem Is. folytattam, pádig akkor már. harmadéves voltam. — Mi következett? — Felgyorsultak életem eseményei. Az 1967-68-as évben elvégeztem Moszk­vában a Komszomol-iskolát. Innét visz- szatérve jószerével bele sem meleged­tem a munkába, újra Moszkvába, küld­tek a politikai főiskolára, amelyet 1975- ben fejeztem be. Ám hadd álljak meg itt, egy pilla­natra. Az is februárnak köszönhető, hogy elindul egy vásárüti gyerek on­nét, a Csallóköz kellős közepéből, és fokozatosan elfoglalhatja helyét ott. ahol a politikát csinálják, intézik és végre is hajtják. Nos, visszatérve Moszkvából a Nem­zeti Front osztályvezető-helyetteseként tevékenykedtem 1978-ig. Majd csaknem 10 évig a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetség Szlovákiai Központi Bizottságá­nak alelnöke voltam. — És most 1987. október elsejétől a Szlovák Szocialista Köztársaság ok- . tatásügyi miniszterének helyettese vagy. — Igen, de szeretném hozzátenni, hogy itt is gazdasági vonalon dolgo- . zom. — De munkád most már közvetlenül összefügg az ifjúság nevelésével. La­punkon keresztül mit üzensz a fiata­loknak? — Nem üzenet ez, csupán néhány gondolat, szinte tőmondatokban fogal­mazva. Ismerjék meg a múltat,» tanul­mányozzák a februári és az azt köve­tő eseményeket. De éljenek Is a győ­zelmes február adta lehetőségekkel. Korunk szakmailag jól felkészült em­bereket igényel. Ne feledkezzenek meg a nyelvek elsajátításáról sem. 1948 feb­ruárja az anyanyelven való tanulás 1 kezdetét, is jelenti. Most az adott le­hetőségek széles skáláját ki kell hasz­nálni. Hazánkban a szlovák nyelven • kívül a világnyelvek egész soFát sa­játíthatja el mindenki. Ma erre az is­kola minden lehetőséget megad, ami például nekem nem adatott meg.. , És még valami: a fiatalok tudjanak megküzdeni a mindennapi, sikerekért, eredményekért. — Köszönöm a beszélgetést. ■■■HMM mmm

Next

/
Thumbnails
Contents