Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-18 / 20. szám
új ifjúság3T Ladislav Cajko mérnök: „Igyekszünk futtatni a menő színeket.“ Marian Kuöerák mérnök: „Az fij árak még nincsenek megállapítva, így csak hozzávetőlegesen tudunk tervezni.“ jaroslav Jasenka: „A Rozsnyói járásban másodikként sikerült megnyitnunk az ifjúsági kezdeményezés számiáját.“ A takácsműhely az egyik legzajosabb munkahely. f _ V lakáskultúra rohamos fejlődésé- Ä nek köszönhetően ma már szin- I _ ■ te elképzelhetetlen egy lakás ■ szőnyeg nélkül. Nemcsak a bér- házakba tömörült lakosság, ha- nem a falun élők Is Igénylik a szebbnél szebb padlószőnyegeket. Színgazdagságuk, ötletes mintázatuk azonban gyakran borsos árat követel, mégsem morfondírozunk, mert ma már nem a luxusáruk skáláján szerepel a szőnyeg, hanem a mindennapi tartós használati cikkek közé sorolandó. Nem lebecsülhető esztétikai hatása sem, hiszen bizonyos értelemben művészeti értéket is képvisel, a minta- és színtervezők mesteri munkáját hirdeti. Hazai szőnyeggyártásunk Revúcából, ebből a barátságos, dinamikusan fejlődő észak- -gömöri városból indult el a világhírnév felé. Igen, a világhírnév felé, mert az innen kikerült termékeket már nemcsak a szocialista országokban ismerik, hanem a tbkés államokban is nagy előszeretettel vásárolják. Idestova harmincöt éve folyik itt a termelés, amely fokozatosan olyan szilárd alapokra került, hogy a tavaszi, sokak számára „kemény évet“ is nyereséggel zárták, s a Rozsnyói (Roznava) járás egyedüli vállalata volt, amely megbirkózott termelési feladataival. Persze, ez nem egyenlő a felhőtlen, gondtalan helyzettel. j HARMINCÖT EV DIÓHÉJBAN Dr. jana Strinková munkája mellett az üzemlátogatásra érkezők kalauzolását is vállalja. Ismeri a gyár múltját és jelenét, így kellemes gyárszemlét tarthattunk, amikor is a jelenen kívül megismerhettem az elrryilt három és fél évtized több fejezetét is. A CSKP annak idején célul tűzte Szlovákia Iparosítását. A revúcai textilüzem is ennek a pártpolitikának köszönheti létét. Az eredeti elképzelések szerint az üzem a Tatrasvithez tartozott, és harisnyákat kellett volna itt gyártani, kezdetben mégis gyapjúfonalat állítottak elő. Az imperialista hatalmak embargőpolitikája miatt aztán megváltozott a termékprofil, átálltak a lenfonal gyártására. 1953-ban kivált az anya- vállalattól — ekkortól számítódik önálló élete, amely eredményes múltból és sikeres jelenből áll. A Lykotex elnevezés, amelyet 1967-ben kaptak, Jiívebben tükrözi a gyár szerkezeti felépítését. Az ipari lenvászon és a szőttmintás, Rekos szőnyegek gyártásának bevezetése újabb mérföldkőnek számított, majd jöttek a festett és nyomottmintás szőnyegek, s ez újabb lépés volt előre: főleg a külföldi piacszerzést tette lehetővé. Az utóbbi időben szorgalmazott innovációs programnak köszönhetően tavaly augusztustól az ún. habos festés került előtérbe, mely festékanyag-megtakarítást eredményezett. Jelenleg a színtervezők egy kis csoportja Vastag István mérnök vezetésével az importból származó festékanyagok hazaiakkal való helyettesítésén fáradozik, s már eredményeik is vannak. A gyár nagy fejlesztés elé néz, hiszen 1992-től évente 5 millió négyzetméter üvegszálas textíliát kell gyárSzőnyegen a szőnyeggvár taniuk az elektrotechnikai ipar számára, így pótolva a behozatalt. Az is kiderült, hogy a gyár ma 7 millió 700 ezer négyzetméter szőttmintás szőnyeget készít, amelynek jelentős hányada exportra készül. FEJLESZTÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS Alkalmam nyílt ezután találkozni a vállalat két igazgatóhelyettesével, Stanislav Markus mérnökkel, a tudományok kandidátusával, aki a műszaki osztály munkáját irányítja, és Ladislav Cajko mérnökkel, a kereskedelmi osztály vezetőjével. A vállalat arculatáról, a menet közben felmerülő problémákról beszélgettünk. — Az eredményekért, bizony, keményen meg kell dolgoznunk — kezdte Márkus mérnök. — Gépeink nagyon pontosak és megbízhatóak, többségük angol, osztrák és NSZK-import, de sajnos, már öregek, egyre nehezebb ezáltal a technológia fejlesztése. Míg nyugaton ezeket két-nyolc év után kicserélik, nálunk másfél-két évtizedig termelnek rajtuk. Az elmúlt két évben menet közben hatalmas rekonstrukciót valósítottunk meg, 65 millió korona ráfordítással a lenfonalgyártó műhelyünket teljesen átépítettük. A gépcsere által bizonyos helyiségek felszabadultak, és ide telepítjük majd az üvegszálas textíliát gyártó gépsorokat. Ez az újabb beruházás, amely már az idén elkezdődik, további 105 millió koronát igényel. A másik fiatal ígazgagtóhelyettestől a szönyegértékesités problémáiról és a minőségről érdeklődtem. — Ma már nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér. A jó minőségű, ízléses szőnyeget is reklámozni kell, nem is kis ráfordítással. Színtervezöink, szerencsére, lépést tudnak tartani a közízlés diktálta követelményekkel. Saját fantáziánkon kívül természetesen a külföldi alkotók munkájából is merítünk, s igyekszünk mindig a menő színeket futtatni. Ilyen slágerszln najaink- ban a barna, a drapp, a zöld, a kék, az aranysárga és a bordó. Vannak persze problémák is. Sok levél érkezett már a vevőktől, amelyekben kifogásolják, hogy szőnyegeink szélessége nem egyezik a panelgyári lakások szélességével. Eddig három- és négyméteres szélességben készültek a szőnyegek, a jövőben viszont átállunk csak a négyméteresek gyártására. Más lapra tar- totzik, hogy az építészekkel folytatott tárgyalásaink a szélességek összehangolását illetően mostanáig eredménytelenek voltak. Sajnos, napjainkban is többféle lakásméret van, úgyhogy ezt a legjobb szándékunk ellenére sem tudjuk figyelembe venni a gyártásnál. Legalábbis jelenleg nem. Egy másik követelménynek viszont eleget teszünk, és már meg is tettük evégett a szükséges lépéseket. Arról van szó, hogy a szovjet partner szegett szélű és bevégzett szőnyegeket akar, míg köztudottan faltól falig rakjuk a szőnyegeket. Hamarosan termelni kezd- az a fonfeciós gépsor, amely a szőnyegek szegését végzi majd. Átépítés buktatókkal A elhangzottakból ugyan kitűnt, hogy a gyár további fejlődése töretlen, de az átépítésre az önfinanszírozásra gondolva megkérdőjelezem, hogy sikerül-e ezeket a beruházásokat megvalósítanunk. Kételyeimmel és kérdéseimmel a vállalati igazgató távollétében, annak közvetlen helyetteséhez, Marián Kucerák mérnökhöz fordultam. — Országos viszonylatban a beruházások visszafogottságáról beszélünk, a nyereségesség megőrzése mellett. Mennyire befolyásolja ez önöket fejlesztési terveik megvalósításában? — Fejlesztés, korszerűbb gépek alkalmazása nélkül a minőség is egy szinten maradna, ami egyúttal exportképességünket is visszafogná, és piacveszteségeket jelentene. Az üvegszálas textíliák programja esetében más a helyzet. Az állami érdek, az elektrotechnikai ipar további fejlődése múlik rajta, ezért annak megvalósításához állami dotációt kapunk. Bizonyos nehézségeket okoz az a követelmény, hogy az exportot növelnünk kell, a behozott anyagok hányadát viszont csökkenteni. Egyelőre sikerült megoldanunk ezt is, mivel az egyik ifjúsági brigádunk ragyogó eredményeket ért el az import festékanyagok hazaiakkal való helyettesítése terén. Szerencsénk volt a nemrég beszerelt román FIS 120 lenfonalkészítő gépsorokkal Is, mert nemcsak a munka termelékenysége nőtt meg, hanem javultak a munkakörülmények is. Kisebb lett a balesetveszély, márpedig az a munkaerő-vándorlás egyik oka volt idáig. — Az új vállalati törvény és a gazdasági rendszer átépítése bizonyéra itt is hoz változásokat. Milyeneket? — Azt már tudjuk, hogy Jövő év július elsejétől állami vállalattá válunk. Viszont nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Ml ellentmondások^ látunk az előzetesen jelzett ár- kalkulációkban. Az alap nyersanyagok nagykereskedelmi ára a tervezet szerint ugyanis növekedni fog, míg termékeink ára csökken. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a lenvászon, de a szőnyegek exportjából is évente közel negyvenmillió korona deficitünk van, mert olcsóbban adjuk el termékeinket, mint amennyiért gyártjuk. Sajnos, csak így vagyunk versenyképesek a külpiacokon. A kü- lönbözetet eddig az államkasszából egyenlítettük ki, de hogy mi lesz ezután, azt még pontosan nem tudjuk. Mivel az új árakat még nem állapították meg, csak hozzávetőlegesen tudjuk elkészíteni Jövő évi pénzügyi tervünket is. Az új vállalati törvény sok olyan kitételt is tartalmaz, amelyek a dolgozók közvetlen helyzetét és anyagi érdekeltségét is érintik. Ennek viszont örülünk, mert dolgozóink túlnyomó része fiatal, így nagyobb teret és lehetőséget kapnak az önmegvalósításhoz, a rátermettség bizonyításához. NÖ A TEKINTÉLY Valóban sok fiatalt, főleg lányt láttam a csarnokokat Járva. De azt is észrevettem, hogy egy-egy csarnokban más-más munka- körülményt biztosítanak. Például a takácsműhelyben a zajtszint és a levegőszennyezés mértéke jóval nagyobb a többi részlegnél. Jaroslav Jasenkának, a SZISZ üzemi csúcsbizottsága elnökének először ezt tettem szóvá. — Erre az a magyarázat, hogy minden iskolából kikerült kezdő itt esik át a tűzkeresztségen. Aki itt kibírja, és megkedveli a munkát, az másutt könnyebben helytáll. A munkaerő-vándorlásnak több oka van, nem ez az egyetlen. Szerintem nem a munkahelyi körülmények miatt távoznak elsősorban a lányok. Tudni kell azt, hogy rengeteg az idegen járásból érkező szakmunkás. Sokan vannak például a Tőketerebesi (yrebíáov) és a SpiSská Nová Ves-i járásból is. Rendszerint azzal ér véget Itteni munka- viszonyuk, hogy férjhez mennek. A 17 százalékos fluktuáció jelentős hányadát pedig a cigánydolgozók adják. — A SZISZ-rői mit lehetne a teljesség igénye nélkül elmondani? — Hogy nőtt az ifjúsági szervezet presztízse üzemünkben, azt az is bizonyítja, hogy egy évvel ezelőtt függetlenítették az üzemi csúcsbizottság elnöki funkcióját. Nem nagy, de erős szervezetet vettem át. öt alapszervezetben 212 tag dolgozik itt, de hozzánk tartozik a további három üzem fiatalsága Is. A termelésben öt ifjúsági brigád tevékenykedik a SZISZ égisze alatt, amelyek fő célja a tervteljesítés. Mennyiségben is, minőségben is. A legjobb brigádunk a színtervezők műhelyében dolgozik, de büszkék vagyunk fiatal újítóinkra Is, akik tavaly 32 újítási Javaslatot nyújtottak be, és a meghirdetett hat tematikus feladatból négyet sikerült megoldaniuk. Számunkra fontos az is, hogy fiatal dolgozóink szakmai képzése az új ismeretek elsajátítása, a régiek felelevenítése töretlen, folyamatos és célszerű legyen. Ezt szolgálja az évente megrendezett ZENIT-verseny a legjobb fonó- és szövőnők részére. A Rozsnyói Járásban másodikként sikerült megnyitnunk az ifjúsági kezdeményezés számláját, ami még konkrétabban tükrözi majd munkánk hord- erejét. A Jövőben két célra összpontosítjuk figyelmünket: a szervezettség növelésére és a munkaerő-vándorlás visszafogására. Egyéb teendőink mellett ez is nagy figyelmet, az eddiginél igényesebb munkát és kitartást kíván. POLGÁRI LAsZlO (A szerző felvételei) Dr. Jana Strinková a színtervezők ifjúsági munkabrigádjának is aktív tagja. A lenfonal új román gépsorokon készül.
