Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-11 / 19. szám
ÚJ* ifjúság 4 \ Jelentkezünk, szót kapunk... A Hurbanovói Építészeti Szakközépiskola kétnyelvű diáklapja, a Juventus az elmúlt tanévben nagyon sokat fejlődött. Egy évvel ezelőtt már közöltünk belőle szemelvényeket a Komáromi (Ko- márno) járás diáklapjait bemutató válogatásunkban. Most viszont az oldalon valamennyi írás a Juventus számaiból való. Gratulálunk hozzá! Utazás Hogy a fene egye meg ezt a vonatott Már unom. Miért kell nekem huszonhat órát nyomorognom ebben a fülkében? De csittn Végre, főn a kalauzt Hurrá, itt vagyunkI Itt? Na, ne oicceljl Olyan álmos vagyok. Az tuti, hogy a kijevi vad éjszaka nem sokat mond nekem. De majd holnap ... Ezt nevezemt Az elődeink értették a dolgukat. Figyeld, milyen szép ez a templomi — Ez a csaj se rossz! — Hé, öcsit Állítsd át magad más hullámhosszra! Mi most itt a kultúrát szívjuk. Khh! Khhl — Ez a sok autótól van. — Mi közöd hozzáI Nem veled megyek a városbal Taxival. — FigyeljI Ott egy taxi. Na, gyerünk, ez megállt. — Te, most hová megyünk? ■— Hát... üzletbe, elvtársam, magazin, gyerünk.. .1 — Klassz, meg kell hagyni. Ezt megveszem. Lenn találkozunk. ' — Te ez nagyon közelít felénkI Mi? ... Hogy, mit akar? — Oristen, ez oroszul beszél! Na futási Szedd a lábad, még utánunk jönl — Mondd, te nem félsz? — Mitől? r~. Hát a repüléstől. Na ne vicaelj, ez még mindig jobb, mintha a suliból repülnél. — Csípj megI Nem álmodom? Ez fantasztikust Szocsi... pálmák .. ■ szökőkutak .., virágok -... tenger .,. fiatalok.,. életi i—i Te, nekem kell fagyit — Na, tessék. Ilyen lírai pillanatban is zavarsz. — Hát én megörülök! Nekem már nem fér a táskámba még egy gombostű sem. Hogy fogom én ezt a vonatra feltenni?. i-i Ahá, ez segíteni akar. Tessék, vthetedl. ,. Pa)fi Ez német, És én nem értem, hogy mit gagyog az a csöpp kis szája. Majd legközelebb. ViszlátI — Álmos vagyok. De nézd csakl Ezt, ezt, ezt én már ismeremi Gyerekek itthon vagyunk! Itthon. Zsíros Andrea ... és a mozi? Iskolánk diákjaival gyakran találkozni a hurbanovói Hviezda mozi előadásain, sokan tagjai a mozi filmklubjának is. Ankétunkkal arra szeretnénk választ kapni, milyennek tartják diákjaink a városi mozit, s mit tudnak a filmművészetről. — Hogy tetszik nektek a városi mozi? D.: Nagyon alacsony színvonalú. Az előadásokra részegeket is beengednek, olyanokat, akikről lerí, hoigy nem képesek a film valódi élvezetére, zajongásukkal a többieket is zavarják. A moziban dohányozni Is lehet. A szellőztetés rossz, az utcai zajok pedig vetítés közben is tisztán hallhatók. M : Engem vonz a mozi régi, titokzatos, kopott belseje. Ügy érzem ott magam, mintha egy száz év előtti filmelőadáson ülnék. Hát az épület nem a legújabb, de az a fő, hogy egyáltalán van Itt mozi. — Hogyan képzelitek el az ideális moziépületet? D.: Egy moziépületben öltözőnek, szociális helyiségeknek, kényelmes székeknek kellene lenniük. A nézőtérnek megfelelő esése legyen, hogy mindenki láthassa a képet. Az előtérben és az épület előtt elhelyezett hirdetések csalogassák a nézőt, propagálják az előadást. M.: Kényelmes székek, szociális helyiségek, öltözők, két bejárat a helyiségbe — ezek alapvető követelmények. J.: Ideális mozi... elég, ha az ember jól érzi ott magát, nem zavarják őt neveletlen emberek a viselkedésükkel. — Moziba jártok szívesebben vagy inkább színházba? D.: Moziba, mert ezt egyrészt közvetlenebbnek, kötetlenebbnek tartom, másrészt oda könnyebben eljutok, mint színházba. M.: Moziba, mert ott jobban érzem magam. J.: Oda járok, ahová lehetőségem van járni. Szívesen járnék színházba Is. — A filmklubban szerintetek milyen filmeket kellene vetíteni? > D.: Olyan filmeket, amelyeket máskor a moziban, vagy a televízióban nem láthatunk. M.: Olyan filmeket* amelyeknek művészi értéküli van. J.: Értékes filmeket, olyanokat, a- melyeket moziban, televízióban nem láthatunk. Azt hiszem, a városi filmklub teljesíti küldetését. Emberközelben Sereghy Sándor okleveles mérnök az iskolánk igazgatója. Szerettünk volna többet megtudni róla, emberközelbe hozni őt, ezért kértük meg erre az interjúra. T- Ön két, egymással teljesen ellentétes beállítottságú Iskola vezetője. Mennyiben jelent ez gondot, többletmunkát? — Hát a kérdésben benne van a válasz is. Amikor Idekerültem, szó volt arról, hogy a pedagóguslányok elmennek Innen Lévára (Levlce), 111. Modrába. Én harcoltam az ellen, hogy lányaink Idegen környezetben érettségizzenek, jobb nekik itt, a megszokott környezetben. Ezt sikerült elérnem. Külön gondot jelentett a pedagógiai szaktantárgyak oktatása, de ezt sikerült úgy megoldanunk, hogy ha nem is az arra a területre kvalifikált, de általános pedagógiai képzettséggel rendelkező tanáraink vezethették pl. a szakmai gyakorlatot. Az építészeti szakközépiskolában a legnagyobb nehézségeink az első évfolyam beindításakor voltak, mivel összesen három pedagógusunk oktatta a szaktantárgyakat. Ezen már túlvagyunk, s remélem, hogy a jövőben ilyen gondjaink nem lesznek. — E témakörhöz kapcsolódva: hogyan képzeli el iskolánk jövőjét, mik a távolabbi tervet, céljai? — Kezdeném ? zal, hogy olyan iskolát szeretnénk kiépíteni, amelyből olyan végzős diákok kerülnek ki, akik megállják helyüket az életben, vagy ha a főiskolára bejutnak, azt bé Is tudják fejezni. Ez lenne a fő cél. De ehhez még sok minden hiányzik. Például a szaktantermek. Sikerült a beton-laboratórium kiépítése, ugyanakkor kevés a rajzterem, hiányzik az anyagtanra a laboratórium, valamint a számítástechnikai és az elektrotechnikai szaktanterem. S mennyi gondot okoz ez az órák elosztásában! Mindezeken kívül szeretném, ha a diákok étkeztetését a saját éttermünkben tudnánk biztosítani, ennek építését már elkezdtük, a befejezése 1989 áprilisa, d-e már most tudjuk, hogy legalább fél év késésben vagyunk. E késést szeretnénk behozni részben a diákok szakmai gyakorlati munkájával, ill. a nyári aktivitás nyújtotta lehetőségek ki-' használásával, valamint az olyan szülők segítségét is elvárjuk, akik jártasak a kőművesmunkákban. De nemcsak konyha és étterem épül, hanem 4 tanterem is, ebből 2 rajztanterem, 2 hagyományos osztály, valamint kabinetek, 111. szociális helyiségek. Remélem, hogy Ily módon sikerül biztosítani az Órák elosztását is. — Hogyan látja őn a kollégium helyzetét? Kielégítőnek találja-e a diákok szempontjából? — Sajnos, nem. És pillanatnyilag orvoslás sincs rá, legfeljebb három év múlva. Pillanatnyilag a diákotthonhoz a hozzáépítést tervezzük, de az építkezést az 1988-as év 4. negyedévében kezdjük el. S ez eltarthat három-négy évig is. Tudom, hogy gond van a meleg vízzel, tudom, hogy sokan vannak egy szobában, de legalább ez van. Az intemáitus befogadóképessége 78 fő, ennél több diákot nem tudunk elhelyezni. A meleg víz kérdését is elviselhetőbbé lehetne tenni, ha az ottlakők tekintettel lennének egymásra, s nem csak önmagukra gondolnának. — Térjünk vissza az iskolához és a diákokhoz! Milyen ön szerint a normális tanár-diák viszony? — Szerintem a pedagógus legyen példaképe a diáknak. Tanítsa meg a diákokat a tananyagra, és készítse fel az életre, A tanár-diák kapcsolat szerintem nem kielégítő. Hiányzik a kölcsönös bizalom. Nem beszélik meg a problémáikat, az pedig igencsak fontos lenne. — Hogyan emlékszik vissza diáik- korára? Volit-e kedvenc tanára, példaképe? S ha volt, miért választolttá? Voltak-e kedvenc tantárgyai? — Talán a gimnáziumra emlékszem a legszívesebben vissza, s gondolom, benneteket is ez az időszak érdekel a leginkább. Nem mondhatom, hogy kitüntetett tanuló voltam, de a gimnázium arra megtanított, hogy a főiskolát el tudtam végezni. Az is igaz, hogy tanáraink nem unszoltak annyit bennünket a tanulásra, mint manapság. Nem mondom, hogy nem volt ún. „reggeli másolás“, de ez nem volt rendszeres, ahogy ez ma divat. Talán úgy mondanám, hogy én is belevaló diák voltam. Kedvenc tanárom az osztályfőnököm, Czókoly Béla tanár úr volt. Matematikát és fizikát tanított, az én kedvenc tantárgyam is a matematika ‘ volt. Igaz, hogy nagyon szigorú volt, az iskola rémének tartották, sokszor szidtuk, de később, az iskola elvégzése után igazat adtunk neki. Szerintem nem az a jó pedagógus, aki megkedveltet! magát a diákkal, de nem ad semmit. Az igazi pedagógus az, aki .megköveteli az átvett anyagot, becsületes és igazságos. — Diákcsínyek? — Bizony voltak. Voltak és vállaltuk is mindig értük a felelősséget. Osztályfőnökünk pedig igazságosan járt el, a csínytevő is úgy érezte, hogy megérdemli a büntetést. Hogy én csináltam-© valamit, arra már konkrétan hirtelen nem emlékszem. Ezeket a lassan már elfeledett csínyeket csak az érettségi találkozón szoktuk felidézni. — Diákszerelmek? — Én ezen csak mosolygok, mert én ebbe a kategóriába tartozom. Feleségemmel a gimnáziumban ismerkedtem meg, s hosszú udvarlás után (ma ezt a Szót már nem nagyon kedvelik, ugye?) aztán összeházasodtunk. Családi életünk rendezett, fiam most érettségizik, a kislányom nyolcadikos. — Mi ösztönözte arra, hogy az építészetet válassza? — Eredetileg matematika-ábrázoló szakos tanárnak készültem. Fel is vettek a Komensky Egyetemre, dé az első évben megszakítottam tanulmányaimat, mert túlságosan száraznak éreztem az Itt tanított matematikát. Később a műszaki főiskolára kerülve a matematikával rokon szakot kerestem. S ez az építészet lett. — Gyermekei folytatják-e ezt a családi hagyományt, vagy, egészen más pálya felé orientálódnak? — A fiam mezőgazdasági középiskolába jár Gadőcra. Üt az állatok érdeklik, főleg a lovak. Ezt talán tőlem örökölte, gyermekkoromban én is nagyon szerettem a lovakat, képes voltam értük mindenre. A lányom gimnáziumba készül. A fiam is szeretne továbbtanulni a mezőgazdasági főiskolán. — Az ön pályája rögtön a tanítással kezdődött? — Nem. A főiskola befejezése után a vnb-hez kerültem Komáromba (Ko- márno), az építészeti szakosztályra, ahol mint előadó dolgoztam. Később ennek a szakosztálynak a vezetője lettem. . Miután eredetileg tanárnak készültem, átléptem az iskolaügyhöz, 1978—79-ben a gépipari szakközép- iskola igazgatóhelyettese lettem, a- mikor megnytották az első építészeti osztályokat. — Az igazgatói kinevezés, ön szerint, karriert jelent-e? — Sajnálom azokat, akik úgy gon. dblják, hogy ez karrier. Én állíthatom, hogy nem az, mivel ezen a területen annyi mindent kell megoldani, hogy ez rengeteg időt, főleg szabadidőt vesz Igénybe. Sokszor csak azt látják a diákok: „De jő az Igazgatónak, megint megy el vagy csak most jön!“ De azt nem tudják, hogy honnan jön, 111. hová megy, mit próbál elintézni, beszerezni, megoldani. — Nem dolgozna-e szívesebben építészmérnökként? — A gyakorlati részt itt sem hagyhatom el, már említettem az építkezést, s bízom benne, hogy a jövőben sem leszek olyan építészmérnök, aki teljesen eltávolodik a gyakorlattól. — Ha van szabadideje, mivel tölti ki? Van-e hobbija? — Kevés a szabadidőm, mint már említettem, de ha mégis akad, akkor azt a kikapcsolódásra szánom. Méhészkedők, bár a hétvégeken is nehezen jut rá Időm. — Ha lenne három kívánsága, mi lenne az? — Az első az, hogy szeretnék nálunk egy olyan tanári kart, amely az Iskola feladataival teljes mértékben meg tud birkózni, s olyan diákokat nevel, akik az életben megállják a helyüket. Jő összmunkát, nyílt és őszinte légkört szeretnék teremteni. A második az, hogy az éttermet határidőre be tudjuk fejezni. A harmadik legyen kicsit személyes jellegű. Szeretném, ha a lányomnak és a fiamnak sikerülne a felvételije, a közép-, ill. a főiskolára. — Mi mást kívánhatnék és kívánhatnánk önnek, mint azt, hogy ezek a kívánságok és még azok is, amelyeket nem említett, mind teljesüljenek. Köszönjük, hogy vállalta ezt a beszélgetést, s hogy ezzel egészen közel került hozzánk, diákokhoz. Boliony Beáta Elképzelt érettségi hangulatok Február — Tanárnő! Ne tessék haragudni, de nem tudtam készülni, mert hányingerem volt, az öcsém volt lázas, már épp bepakoltam a táskába, mikor a szomszéd kislány leöntötte, meggyulladt... az olajkályha, földrengés volt, árvíz volt, terroristák elrabolták a táskámat! Március — Mélabús tekintet, tétova mozdulatok, nem értem a matekot, a polgárit, az ateizmust, a pedagógusokat, a szüléimét, a világot... és nem értem a többieket, mert nem hü- lyézhetem le őket. Április — Táska a „holdon“, ez már mégiscsak sok! Legyen már mindennek vége!... Ezt pedig rám nem tuszkolja senki, ebben én ki nem megyek az utcára! Húsvét, írásbelik... Na és akkor mi van? Szükségem van egy kis csörgésre, kikapcsolódásra, moziba kell mennem, vagy csellengeni ide-oda, valahová ... Akárho- vá... Május — Feladom, nem izgat, ez sem érdekel, ez meg aztán abszolút. Nekem már tök mindegy! Az osztl rábeszélte a többit Is, hogy engem nyírjanak ki, ez á buta eső, az a baromi meleg, az az őrült szél — maga az őrület! Június — Csodálatos, álomszép, csak mese az egész, állandó vi- gyor, csendes önkívület... Strbík Mónika BETON Találós kérdések Két macska belebújt ugyanabba a csőbe. Miért nem találkoztak? (Mert az egyik sokkal hamarább bújt bele, s mire a másik belement, az addigra már rég kibújt belőle.) Mélyen a föld alatt van és búg, mi az? (Motorizált giliszta) Kék, és vízben úszik, mi az? (Hal SZISZ-ingben) Bölcsességek a papírkosárból A gólya azért áll egy lábon, mert a következő lépésen gondolkodik. A vízpára az, amikor a forró víz izzad. A fizikatanár: Az áramot nem a jó szándék hozza létre. Egy diáktól: Az asztal megterítve mindenféle jóval, s Agamemnón mégis az asztal alatt a véréhan fetreng. * A hidrogén reaktív, mint a disznó... r
