Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-06 / 14. szám
Az 1988 os madridi úszó-világbajnokság után közel egy évig mély hullámvölgyben volt a múltban oly sok sikert elérő csehszlovák űszósport. A spanyolországi VB utáni viharos eseményekkel teli hetekben, hónapokban bekövetkezett az, amire aligha gondolt valaki: az év végén a Csehszlovák Űszószövetség feloszlatta a férfi és a női válogatottat. Az Illetékesek szerint azért, mert tagjai komolytalanul, érdek nélkül versenyeztek. Csehszlovákia nem vett részt két évvel ezelőtt Ma lmőben az Európa-kupa döntőjén, pedig egy évvel korábban a férfiak csapata negyedik lett. Tanácstalanság Hónapokig a bizonytalanság, a határozatlanság, már-már a kétségbeesés jelei mutatkoztak, aztán 1987 tavaszán úgy tűnt, (részben) megoldódik a probléma. Ismét megalakult a válogatott, amelybe tapasztalatlan, fiatal versenyzők kerültek. Ez azonban kezdetben nem sokat segített, nem sikerült egyik napról a másikra a múlt sikereit idéző sportággá varázsolni az úszást. Azt hangoztatták a szakemberek, hogy üszősportunk mindig Is az egyéniségeknek, lf|ú tehetségeknek köszönhetően ért el figyelemre méltó eredményeket. Ketten-hár- man képesek voltak felvenni a harcot a világ élvonalával (és ez mindenkit megnyugtatott], de ez már régen a múlté. Hol vannak azok az idők, amikor a csehszlovák úszók feliratkoztak a csúcstartók közé, éremmel tértek haza az Európa- és világbajnokságokról?! — Pillanatnyilag egy olyan üszőnk sincs, aki megállná a helyét a világ legjobbjai között. Ennek az az oka, hogy az abszolút élvonalba tartozó Géry és Hladky elárulták hazájukat, disszidáltak, Fr^dlovát pedig betegség tette harcképtelenné. A madridi VB (1986 augusztus] óta majdnem egy évig nem edzett. Ezek után nem csoda, hogy visszaestünk — mondta Paval Pazdirek, a Csehszlovák Űszószövetség elnöke közvetlenül a tavalyi Strasbourg! Európa-bajnokság előtt. Fiatalok a válogatottban Az éremnek természetesen van egy másik oldala is. Vajon hol volt két évvel ezelőtt az utánpótlás? Seholl Az edzők Ondfej Bures: „Ötször ugyan nyertem, de a rekord elmaradt!“ Alexander Maréek: „Csiicso(kaJt akartam úszni, és ez sikerült.. Életre keltették a tetszhalottat megfeledkeztek a fiatal tehetségek neveléséről. Nehéz, sőt lehetetlen volt egyik napról a másikra jó, ütőképes válogatottat kialakítani. Jóval korábban, évekkel ezelőtt kellett volna gondolni a fiatalításra. A legutóbbi világbajnokságot követő dicstelep korszakért nemcsak az edzők, hanem a szakvezetők Is felelősek, akikre a nehéz, nézeteltérésekkel teli időszakban a határozatlanság volt jellemző. Furcsán hangzott a szövetség azon érthetetlen és elhamarkodott döntése — fél évvel a Strasbourg! Európa-bajnokság előtt —, hogy a csehszlovák üszők nem lesznek ott a kontinensviadalon. Ilyen és hasonló kijelentések nem ösztönözték a fiatalokat, sőt letörték őketl Később azonban győzött a józan ész, változtatott korábbi megalapozatlan elhatározásán a szakvezetés: aki elérte a nevezési szintet, részt vehetett az Európa-baj- nokságon. Azt mindenki tudta, hogy a Strasbourg!« utazók közül senki sem kerülhet dobogóközeibe, ezért csak ismerkedni mennek a nagy nemzetközi viadalok hangulatával, továbbá tapasztalatot szerezni. Már ez is (rész)siker volt, hiszen a múltban a fiatalok csak hébe-hóba' indulhattak rangos nemzetközt versenyen. Többet kezdtek velük foglalkozni, lehetőséget kaptak, a szereplésre, bizonyításra. Szerencsére sokan támogatták ezt az elhatározást a válogatott feloszlatása után ... Csak így léphetett előre a sportág, amely nem volt könnyű helyzetben, ám reménytelenben sem! Reménykedés Annak ellenére, hogy a strasbourgi Eu- rópa-bajnokságon a részvétel volt a fontos, nagy várakozás előzte meg úszóink szereplését. A tisztes helytállás reményében utazott az Ondfej Bures (200 m vegyes, 200 m pillangó), Petr Kladiva (50 m, 100 m gyors, 100 m pillangó), Alexander Maróek (100 m, 200 m mellúszás), Marek RaniS (100 m, 200 m hát), Bronislav Szarzec (100 m, 200 m mellúszás), Pavel Vo- koun (100 m, 200 m hát,, 200 m vegyes) összetételű csapat a kontinensviadalra. Közülük egyedül Bureä volt jó formában: a zágrábi nyári Universiadén nem kis meglepetésre bronzérmet szerzett a 200 méteres pillangóúszásban. Nem sok vizet zavartak a csehszlovák úszók a strasbourgi Schiltigheim uszodában: a hat versenyző 16 számban állt rajthoz, s mindössze Búréinak sikerült kiharcolnia a nyolcas döntőbe jutást a zágrábi „bronzos távon“. Cseh csúccsal hatodik lett... A többiek a vert mezőnyben végezteki A kontinensviadal előtti eredmények alapján nem is várhattunk jobb szereplést. Az, hogy egyetlen csehszlovák úszőnő sem állt rajtkőre Strasbourgban, továbbra is azt bizonyította: a nőknek nem sikerült előbbre lépniük a madridi világ- bajnokság óta. N fan Vokaty, a válogatott edzője így értékelte a hattagú együttes EB-szereplését: — Többet vártunk a fiataloktól, kissé csalódott vagyok. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy ezek a versenyzők, most először mérhették össze tudásukat Európa legjobbjaival. Eléggé leszakadtunk az élvonaltól, a közeljövőben fel kell zárkóznunk. Ehhez minden feltétel megvan, reméljük, a válogatott tagjai élnek majd a lehetőséggel. Valami elkezdődött Ezt örömmel tapasztaltuk idén az év elején — több mint egyéves kudarcsorozat után! Februárban a párizsi 25 méteres medencében lebonyolított úszóviadalon Mar- fek második lett a 200 m-es mellúszásban (2:14,73), 100-on pedig ötödik (1:02,82). RaniS is várakozáson felül szerepelt 200 m-es háton: 2:00,84-es idővel szintén a második helyen ért célba a francia fővárosban. Természetesen mindhárom idő országos csúcsnak számít — 25 méteres medencében. Ezek után fokozott várakozás előzte meg a március közepén Bratislavában rendezett országos téli úszőbajnokságot, amely a téli idény utolsó nagy versenye volt. A négynapos úszómaraton minden várakozást felülmúlt: négy országos rekordot is lát-' hatott a szép számú közönség, amely végig hatalmas hangerővel buzdította a határtalan lelkesedéssel küzdő versenyzőket. Jan Passer szövetségi kapitány az utóbbi évek legjobb és legsikeresebb viadalának nevezte a pasienkyí fedett uszodában rendezett Idei téli országos bajnokságot. Csak így tovább! Jó formában voltak Bratislavában a válogatott tagjai, ami igen biztató a közelgő szöuli nyári olimpia előtt. A martini Alexander Maröek — április 1-jétől már a VS Praha versenyzője — rövid idő alatt a hazai élvonal legjobbja lett. Két nap alatt két remek országos csúcsot is úszott. A második versenynapon több mint két másodpercet javított a 200 méteres mellúszás általa tartott rekordján (2:17,49). Huszonnégy órával később a 100 m-es mellúszás fináléja előtt magabiztosan kijelentette: — Szarzectől nem félek, csak az idő lesz az ellenfelem ... Így Is volt! „Marconl“ fölényesen, remek országos csúccsal diadalmaskodott (1:03,39), és felkerült az idei európai ranglista negyedik helyére. Megérdemelten kiáltották ki az országos bajnokság hősének. Petr Kladivát tavaly a rendezők fosztották meg az országos rekordtól, mert OstI nad Labemban nem működött az elektromos időmérő ... Bratislavában már a legrövidebb sprintszám előfutamában hatalmas iramban kezdett, és új rekord lett a v,ége (23,28). Az esti fináléban ,nagyon akart duplázni, de nem sikerült. Ennek ellenére kitett magáért. A negyedik országos csúcsot a nyitónapon Pavel Vokoun úszta a 100 méteres hátúszás döntőjében (57,88). Ondfej Bures ugyan nem javított csehszlovák rekordot, de szerzett 5 elsőséget, és Kladiva (6 aranyérem) mögött az országos bajnokság második legeredményesebb versenyzője lett. )an Vokaty edző végre fellélegezhetett; hosszú Idő után ismét van kikből válogatnia. A nőknél továbbra sincs kimagasló eredményre képes úszó, Romana Ftydlová hosz- szú sérülése után aligha tudja elérni két évvel ezelőtti csúcsformáját Bratislavában két ízben is meglepő vereséget szenvedett. A fiatalok azonban a nők mezőnyében 1* bontogatják szárnyukat. Főleg a 14 esztendős kassai (Koáice) Sylvia Rusinovával — három sprintszám győztese — és a 17 éves trnavai Alena Buresovával minden esetre érdemes lesz foglalkozni. összehasonlíthatatlanul Jobb helyzetben van a csehszlovák űszósport, mint egy évvel ezelőtt. Ezt az utóbbi hetek eredményei, csúcsai is bizonyítják. És még egy fontos dolog: mindenki derűlátói Ilyen is régen volt már... Minden jel arra mutat, hogy sikerült életre kelteni a tetszhalottat. Zsigáról László Eugen VojtíSek felvételei Vereknyéröl (Vrakufta) a ma már Bratislavához tartozó, és lassan a szó szoros értelmében „felszívódó“ kis községből már sok jó labdarúgó került ki. Hogy csak egy nevet említsek b legutóbbiak közül: Fieber Péter, a DAC és a csehszlovák olimpiai válogatott kiválósága is itt ismerkedett a fociábécével. Az utóbbi Időben egyre gyakrabban hívja fel magára a figyelmet Fieber földije, Schwartz Richárd, az Inter ZTS Bratislava tartaiékcsapatának középpályása. A Sport cfmű napilap egyik cikke szerint már az elsőligás csapat edzője. Karol Kögl is kiszemelte. A nyurga fiú május 24-én még csak 19 éves lesz, tehát pályafutása elején tart. s csak rajta múlik, milyen jövő előtt áll. A beszélgetésből kitűnik, hogy Richárd tudja, mit akar a labdarúgásban elérni, és következetesen megy célja felé, olykor lemondások árán is. 0 Hogyan kerültél kapcsolatba a futballal, a neves bratislavai egyesülettel? . — Vereknyén mindig jó futballt játszottak. Édesapám is szerepelt annak idején a község egyesületében, a kerületi bajnokságban. Nekem is a labda kergetése volt a legkedvesebb szórakozásom Tízéves koromban édesapám a Veőemík hirdetése nyomán elvitt az Inter tehetségkutató akciójára. Ügy látszik, megtetszettem a bizottságnak, mert felvettek az ún. „előkészítőbe“. Régen volt, Egy fiú, aki tudja, mit akar= de még most Is emlékszem StanCík edzőre, aki nagyon tudott bánni a magamfajta gyerekekkel, és lelkiismeretesen végezte feladatát. Nagyon szívesen emlékszem rá vissza. Igaz, én is igyekeztem mindig lelkiisme1- retesen végezni a feladataimat, nem tartoztam a fenegyerekek közé, akik időnként direkt truccoltak az edzővel. Azt mondják, elég szolid technikám van, ezt Is Sta-níík edző nevelésének köszönhetem, mert —■ bár koromnál fogva nem tartom magam futballszaktekintélynek — azt tudom, hogy a technikát legjobban a legzsengébb korban lehet elsajátítani. Ezt azoknak a fiúknak az okulására mondom, akik komolyan akarnak foglalkozni a focival. Később Simon- íií és Gusto Mráz és egy ideig Mo-' ravec edző keze alatt nevelkedtem. Mlndannyiukra szívesen emlékszem vissza. Nekik is köszönhetem, hogy -már tizenöt éves koromban az elsőligás ifjúsági csapatban játszottam. Amíg eljutottam a középpályáig, csatár és védő is voltam. 9 Sokan abba a hibába esnek, hogy egyoldalúan képezik magukat. Mi erről a véleményed? — Ez valóban nagy hiba. Én korábban asztaliteniszeztem, és nem is rosszul, meg kosárlabdáztam, kézt- labdáztam. Véleményem szerint fiatal korban sokoldalúságra kell tör«kedni. A téli időszakban például, most is hokiballt játszok a brattsla- vai első ligában, a Hulladékgyűjtő Vállalat csapatában. Nagyon jő kiegészítő sportnak tartom a hokiballt. • Egy fiatal futballistának vannak álmai, eszményképei. Kit tartasz az eszményképednek, és melyik csapatot tartod nálunk a legjobbnak? — Nagyon tetszik nekem Littbarski és Gullit játéka azért, mert technikásak. Szinte állandóan ki vannak téve a védők kíméletlenségének, de technikájukkal túljárnak az eszükön. Hozzám ts a támadóimban áll a legközelebb, bár mint középpályásnak, védőfeladatot is el kell látnom. Az ifjúsági csapatban két évfolyamban 13 gólt adtam középpályás létemre. A csapatok közül a Spartát tartom a legtöbbre, rendkívül érett futballt játszik. Itthon jóformán nincs is ellenfele. De tetszik a DAC is mert igyekszik támadó futballt játszani. • Ha hívnának, elmennél-e a DAC- ba? — El. Mondtam már, hogy tetszik a játékstílusa. Sőt, az az igazság, hogy tavaly vagy kétszer tárgyaltunk is, de valahogy abbamaradt az érdeklődés. 0 Mi a szakmád? — Tévészerelő vagyok. 0 Akkor hamarosan vír a katonai szolgálat. — Valóban. Feltehetően július elsején rukkolok a CH Bratislavába vagy Hurbanovőba. De még egyik sem biztos. Különben pedig nem mindegy, hogy a katonaévek alatt, hol Játszik az ember. Két év az két év, sokat lehet fejlődni, de sokat lehet romlani i*. 0 As Inter ZfS B csapata megfelel azoknak a követelményeknek, amit egy tartalékcsapattól várnak? — Ogy hiszem, megfelel. Ez a ritka kivétel, mert a többi nagycsapat tartaléka eléggé rapszodikusan vagy alacsonyabb osztályban játszik. Ml a II. Szlovák Nemzeti Ligában szerepelünk, ami úgy hiszem, erős bajnokság. Fiatal gárda vagyunk, de van közöttünk néhány, korábban ligát is megjárt idősebb játékos: Sebő, Kubica, Chovanec, Drobny. Elég jó közöttünk a viszony, úgy érzem, még mindig sokat lehet tőlük tanulni. Kazimir Gajdos edzővel Is elégedettek vagyunk. Vannak olyan tervek is, hogy a B-csapat esetleg még feljebb kerülhetne, hogy valóban a nagycsapat tartaléka legyen. Ez lenne az Ideális állapot. 0 Miből áll egy fiatal labdarúgó magánélete? — Hát majdnem csak labdarúgásból. De én roppant szeretem a focit. Előfordul, hogy szombaton, ha nincs meccsünk, a vereknyei srácokkal elmegyek a tornaterembe focizni. Egyszerűen nem tudok ezzel a játékkal betelni. A magánéletem egészen más, mint a barátaimé, sokkal kevesebb a szabadidőm, és diszkóba is csak néha-néha mehetek el. Pedig szeretem a popzenét, ha Időm van, legtöbbször azt hallgatom. Ha már egyszer ezt a sportpályafutást választottam, egy kis lemondás nem számít. Kárpótolnak a sportsikerek. Palágyi Lajos rr
