Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-06 / 14. szám
és a kirándulási lehetőségek sokasága várja az üdülő vendégelt. A Napospartot Burgasszal, Ne- szebarral, Várnával és más helységekkel menetrendszerű, sűrű autóbusuzjárat köti össze, a helyi közlekedésnek pedig az autósvonat kölcsönöz romantikus jelleget. Ez a vonat a Cubán Szállótól késő esti órákig az üdülők rendelkezésére áll. Az igényesebbek meg felülhetnek a frakkos-cilin- deres, büszke kocsisnemzedék konflisaira, s körülutazhatják az óriási parkokat. Hosszan lehetne sorolni az érdekes szórakozóhelyeket, a sportolási lehetőségeket, az eldugott, romantikus, csendes pihenőzónákat, de mindent elmondani szinte lehetetlen. Élmények a tengerparton — talán így folytathatnám. A Burgasz A felejthetetlen Naposparton------Alig kezdődött el a tavasz, mi máris a nyárban járunk. Igaz, az utazási irodák még nálunk is hamarabb kezdték idézni a felüdülést hozó turistaszezont, ami az egyre nagyobb igények és alig bűvülő ajánlat miatt indokolt is. Mi most a tavalyi szezon egyik leglátványosabb, legizgalmasabb Cedok-utazására emlékezünk, ami talán kedvcsinálónak sem lesz rossz, egyúttal' azonban felhívjuk a nyaralni szándékozók figyelmét arra is, hogy legfőbb ideje utánanézni, milyenek is az előttünk álló nyári turistaidény ajánlatai, milyenek a lehetőségek. Hiszen a dolgos hétköznapok után fontos a pihenés, a további dolgos hétköznapok előtt meg az erőgyűjtés. Ä Transdanubium nemzetközi gyorsvonattal indultunk útnak Bulgáriába a Napospartra. A hosz- szú, de érdekes utazás három országon keresztül vezetett. Magyarországon egykettőre átsuhantunk, a curtici határállomáson, Arad felé átléptük a román határt. Útirányunk Romániában Temesvár és Craiova felé haladt, hol síkságon, hol magas hegyek, szakadékok között, hol folyók mellett. Giurgiunál mentünk át a Dunán, s Ruszenál már ismerkedni kezdtünk Bulgáriával, a Balkán-félsziget e szép, vonzó országával és a turistákat mindig szeretettel fogadó lakosságával. Hosszú, de változatos érdekes utazás után érkeztünk meg Bur- gaszba, ebbe a 150 000 lakosú forgalmas tengeri kikötőbe. A várost a 17. században alapították, de óriási ütemben fejlődött, s ma jelentős szerepet játszik Bulgária iparának vérkeringésében. Már többször jártam Bur- gaszban, így tudom, hogy jelentős a vegy-, gép-, textil- és bútoripara, gazdag és sokrétű a kulturális élete, sok az emlékmű, szép középületek és szállodák vannak a városban, de látogatóit elbűvöli a nagy területen fekvő, tenger melletti parkjával, a Bol- sevik-sziklaszigettel és az Anasz- tázia-kolostorral a Burgaszi-öböl- ben. Megérkezésünk után nem nagyon volt időnk átadni magunkat a városban zajló mozgalmas életnek, mert a Balkanturist idegenvezetője, Georgi Colev máris szívélyesen üdvözölt bennünket, s indult autóbuszunk a Burgasztól negyvenöt kilométerre levő úti- célunk, a közkedvelt tengerparti üdülőhely, a Napospart (felé. Az út egyik oldalán hatalmas szőlőtáblákat, a másikon sóbepá- rolókat láttunk. Majd egy érdekes műemlékváros, Neszebar következett, amely csupán négy kilométerre fekszik a Naposparttól. Szinte észre sem vettük, s már az üdülőkomplexum vezetője, Peter Barakov üdvözölte széles mosoly- lyal népes csoportunkat. Egyszerre csaknem nyolcszázötvenen voltunk az óriási hotelkomplexum lakói, sok nemzetet képviselve. Nem véletlenül' említettem meg Peter Barakov nevét. Csodálatraméltó ember, aki ebben a sokszínű, soknemzetiségű vendégseregben is megtalálta mindenkihez az utat mindenkihez volt egy kedves szava, s közben reggeltől estig irányította az ott dolgozó stábok munkáját. Igyekezett minden kérésünknek eleget tenni, a- mivel csak hozzá fordultunk. Az első napon a Kaukaz étteremben elfogyasztott kiadós ebéd, majd a vacsora után mindenki elindult, hogy ismerkedjék a kellemes pihenést és sok érdekes szórakozást ígérő üdülőteleppel. Az aranyszínű, selymes homokú, dű- nék, sekély, meleg öblöket alkotva, hat kilométer hosszan nyúlnak a víz partján. A tenger vize mindenütt kristálytiszta. Érdekes a klímája a vidéknek: az év nagyobb részében verőfényes, felhőtlen az égbolt, huzamosan rossz idő nem rontja itt az üdülők kedvét. Több mint 100 szálloda, 25 000 férőhellyel, éttermek, szórakozóhelyek, sporttelepek, játszóterek Szálló mellett a tengerparton csaknem mind a tizennégy napon történt valami. Biztonságunkra a bolgár úszómesterek vigyáztak. Az üdülők a strandon napernyőt, vizibiciklit, csónakot, vitorlás jachtot, motorcsónakot, búvárfelszerelést és még sok minden mást kölcsönözhetnek. Nem volt más gondunk, mint élvezni a 20 — 27 fokos tengervíz hűsítő hullámait. Csak egyszer, egy délután volt fent a fekete zászló, amikor a hatalmas hullámzás már veszélyeztette az üdülőket, de így legalább gyönyörködhettünk a rejtélyes tenger morajlásában is. A bolgár tengerpart csodálatosan ki van építve, minden megkapható, ami szemnek és szájnak ingere: közvetlenül a strandon a legnagyobb sikernek az ananászos meleg szendvics és a hűtött ananászos kőkusztej örvendett. Naponta megcsodálhattuk a Glóbusz Szálló melletti parton a sárkányrepülőket, a vízi ejtőernyősök bátor mutatványait. Az ügyes segédek a parton felcsatolták a bátor vállalkozókra az 6- riási színes ejtőernyőt, aztán a számomra alig érthető aerodinamikai elvek alapján a levegőbe röppent a motorcsónak, hogy a vállalkozó nyaralók a magasságból gyönyörködhessenek a Napos- part szépségeiben. Kedves színfoltja a strandnak a Fregatt nevű hajóvendéglő. „Igazi kalózok“ szolgálják ki a vendégeket. Aki megfelel a bejáratnál az „őr“ kérdéseire, az bármelyik testrészére vagy a könyvébe megkaphatja a kalózbélyegzőt. Ennek ellenére mi hűek maradtunk Ivan Kalvakovhoz, a Kavkaz vendéglő főszakácsához és társaihoz, akik mindig jobbnál jobb falatokkal vártak bennünket. Azt hiszem, nem véletlenül emlegetik a Kavkaz vendéglőt úgy, hogy itt főznek a legjobban. Jók voltak a hazai ízek, de a bolgár nemzeti ételek, a műszaka, a saslik, a roston sült húsok és halak, a dzsuvecs és a baklava is nagyon ízlett. A baklava különleges bolgár rétes, amelyet édesen meg sósán, tejfölösen és túróval szolgálnak fel. Finom volt a pitka is, a cipóra emlékeztető kalácsszerű kenyér. Ilyet'csak a népi stílusú éttermekben — mint a Bacsvata (Hordó), a Csúcsúra (Csap), a Vjaterna melnica (Szélmalom) — lehet kapni. Bolgár vendéglátóink sok élményről gondoskodtak esténként is. Gazdag és sokrétű kulturális műsor tette emlékezetessé az ü- dülést. Csak egyet említsek meg a sok közül. A Lágeren ogan (Tábortűz) piknik tizenkét kilométerre északi irányban van a Naposparttól, a Sztará planina sztrandzsa hegység keleti lankáin. Itt miden este gazdag népművészeti program várja a látogatókat. Az óriási, kör alakú, fából készült szórakozóhely előtt, a- melynek belső része nyitott, hangulatos népzenével, kenyérrel és csutorával vártak bennünket, majd következett az ízletes vacsora, a roston sült húsok és más ételkülönlegességek. Közben a szórakozóhely közepén égett a hatalmas tábortűz, a mellette levő emelvényen pedig zajlott a tarka folklórműsor, amely népi táncokból, népdalokból, valamint szokáshagyományok színpadi változataiból állt össze. Miután parázzsá szelídültek a tábortűz lángjai, népviseletbe öltözött legények nagy körben szétterítették a parazsat, s elkezdődött az est fénypontja, a „Nesztinárok tánca“, amely egy ősrégi rituális táncot elevenít fel: a gyors ritmusú bolgár népzenére mezítlábas fiúk és lányok táncolnak az égő parázson. Szinte elállt a lélegzetünk: amikor befejezték táncukat, meggyőződhettünk róla, hogy a lábuknak semmi baja, nem voltak égési sebeik a táncosoknak. A titkukat, természetesen, nem árulták el, így máig sem tudom, hogyan tudták elviselni a nagy forróságot. Hasonló szép élményben volt részünk „Robinson“ szigetén is, ahol a sziget két „eredeti“ lakója, Robinson és Péntek szórakoztatott bennünket, tanított meg halászni óriáshálóval, tüzet csiholni, puszta kézzel vadászni és sok más hasznos dologra. Gyorsan teltek a napok, szinte észre sem vettük, hogy vége a naposparti üdülésünknek. Következett az utazás haza. Azóta is szívesen gondolok vissza a tengernél eltöltött napokra. Búcsú- záskor egyként hangoztattuk: aki még nem volt Bulgária egyik legnagyobb és legszebb tengerparti üdülőhelyén, biztosan látogassa meg, nem fog csalódni. Dr. Bende István Fiatalok az új gazdasági helyzetben A Szovjetunióban ma a fiatalok alkotják az* összes dolgozó egyharmadát, a diplomások és termelésvezetők egyötödét, a tudósok egynegyedét. Dr. Szerge] Plakszl] szociológusnak, az ifjúsági kutatóközpont egyik vezetőjének felmérése szerint a fiatalok többsége támogatja a gazdasági reformot, az áttérést az adminisztratív irányításról a közgazdasági módszerekre, az igazgatás demokratizálását, az egyéni érdekeltség és kezdeményezés fejlesztését; ehhez kapcsolja az egész peresztrojka sikerét. A fiatalok egy részében aggodalmat is kelt a reform sorsa. Pavel Voscsanov, a Szovjet Tudományos Akadémia Közgazda- sági Intézetének vezető kutatója a Kom- szomolszkaja Pravdában arról ír, hogy sok fiatal párhuzamot von a mai és a sikertelen, 1965-ös gazdasági reform között. A ■mostani reform átfogó — amit nem mondhattunk el az 1965-ösről — írja a szerző. A mai reform kiterjed az árképzésre, a tervezésre, az elosztásra és így tovább. De a legfontosabb az, hogy megváltoztatja az Irányítás adminisztratív jellegét. A reform egyik alapja a demokratizálás. A vállalati törvény, amely január 1-én lépett életbe, kiterjeszti a vállalatvezetők jogait, érvényesíti az igazgatóság munkája fölötti ellenőrzést, előírja a vezetők választását, és a kollektív vezetést a vállalati tanács kezébe adja. Ebben sok vállalatnál a fiatalok arányos képviseletét is biztosítják (30—50 százalékig). A XXVII. pártkongresszust beszámoló szükségesnek mondta, hogy az ifjúság 83 százalékát tömörítő Komszomol-szerveze- teknek meg kell adni a lehetőséget, hogy a fiatalok érdekeit érintő igazgatósági döntéseket ellenőrizzék. Ezt várhatóan az idén vitára bocsátandó ifjúsági törvény foglalja magában. Kísérletképpen most ilyen jogot kaptak a halgazdálkodási és a közlekedési vállalatok Komszomol-szervezetel. / Sok vállalatnál szerveződnek ifjúsági tanácsok, ezek összehangolják a társadalmi és adminisztratív szervezetek ifjúságot é- rintó tevékenységét, ifjúsági vállalati alapot hoznak létre, a fiatalok maguk rendelkeznek a szociális és kulturális igények kielégítésére adott pénzzel, ifjúsági termelő csoportokat szerveznek, amelyek évente kötnek szerződést az Igazgatóságokkal. A fiatalok kezdeményezése az új munkaformákban gyakran ütközik ellenállásba. Az új munkamódszerre áttérő vállalatok közül minden ötödik Ifjúsági kollektíva, amely nem kapta meg sem az igazgatóság, sem a Komszomol-btzottságok támogatását — mondta a Komszomo! Központi Bizottságának decemberi ülésén Viktor Mt- ronyenko első titkár. Utalt arra Is, hogy egy felmérés szerint a fiatalok 90 százalékának igen ködös elképzelései vannak az önelszámolásról, az önfinanszírozásról és a rentabilitásról. Márpedig ezek ismerete elengedhetetlen az üj közgazdasági gondolkodás kialakításához, anélkül elképzelhetetlen maga a gazdasági reform. Szerge) Plakszl] adatai szerint a kom- szomolaktívából egy év alatt nem fordult problémával az igazgatósághoz 20, a szak- szervezeti bizottsághoz 68 százalék. A megkérdezetteknek csak 11 százaléka mondta azt, hogy Komszomol-szeryezetük befolyása elegendő lenne a fiatalok munkakörülményeinek javításához, 14 százalék szerint elég a szakmai előrelépéshez és 3 százalék gondolja, hogy elég a káderkérdések megoldásához. A Komszomol-szervezeteknek elhanyagolhatóan csekély a tapasztalata az ifjúsági jogok védelmében (gyakorlatilag elvesztették az e téren a húszas években szerzett tapasztalatokat). Ez a téma azért válik egyre Időszerűbbé, mert a számítások szerint az ezredfordulóig egy sor ágazatban 13—20 millió ember munkája válik feleslegessé, és mindnyájukat el kell helyezni. Nem alaptalan az a feltételezés, hogy elsősorban a termelésben gyakorlatlan fiatalokat bocsátják el — véli Szerge] Plakszl]. A fiatalok érdekelt az ifjúsági szervezeteknek kell védelmezniük. A Komszo- molnak meg kell határoznia, hogy a vállalatoknál hány százalék legyen a fiatalok aránya, mint volt ez a húszas években. (APN)
