Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-06 / 14. szám

Negyedórái gyaloglás után elértem a Járáshatárt: tábla figyelmeztet, hogy utam már nem a Bratíslava- vidéki, hanem a Galántai (Galanta) Járás területén vezet tovább. Már látom a falu tornyát, és ha jól sejtem, még legalább két kilométert kell megtennem, hogy Hegysúrra (Hruby áúr) érjek.

Azért e séta, mert elnéztem a menetrendet. Olyan autóbuszjáratot találtam, amelyik Bratislavából egyenesen Hegysúrra visz, csak éppen a délelőtti Járat nem tér be a faluba...

A majd háromnegyed órás gyaloglás alatt legalább volt időm elgondolkodni azon, mit is akarok én abban a faluban. Mélyen nem merülhettem gondolataimba, hiszen rövidesen a főútra értem, ahol nagyon vigyáznom kellett, mert a Súrt is átszelő forgalmas országúton egymást kergetik a magyar, bolgár, holland, török, görög és más „felségjelű“ kamionok. A falusiak szerint naponta ezret Is megszámlálhat az, akinek jobb dolga nem akad. A község utcáit a lakosság társadalmi munkában már rég portalanította, de a kamiontalanításra eddig még nem kerülhetett sor. Pedig erre is akadna munkáskéz! Azt ígérik a falunak, ha elkészül a főváros új hídja, megszabadulnak e „Járványtól“. De addig még várhatnak néhány évet!

Bár a kamionjárás se kutya, érte Súrt már nagyobb ba] is történelme során. Múlt század közepe táján, 1847—48-ban például olyan kolera- járvány pusztított itt, amely csaknem az egész falut elvitte. Tíz év múlva 1858-ban a községet elöntötte az ár, a falu határában folyó Kis- Duná lépett ki medréből. Hogy a tűz is megmutassa erejét, egy évre rá 6 söpörte el a fajú összes házát. Nem utoljára: 1891-ben újra nekirugaszkodott, hasonló eredménnyel.

Az elemi csapások mellett a történelem viharai se kímélték Hegy- súrt. Elég csak századunkat említeni. A község 1918-ig a Szenei járáshoz tartozott, majd a megalakult Csehszlovákia része lett. Az új állam által végrehajtott 1920-as va- gyondézsma jelentősen sújtotta a falu nagy- és kisgazdáit. A vagyonukra kivetett adót sokan évekig nyögték, Majd valamivel jobb idők következtek, ezeknek azonban csakhamar véget vetett az 1929-ben kitört gazdasági válság. Az akkor körülbelül 400 lakosú faluból vagy 10 családfő megélhetést keresve külföldre vándorolt, legtöbbjük Franciaországba.

A falut 1938-ban Magyarországhoz csatolták, majd 1945-ben visszacsatolták, s még ugyanebben az évben 28 férfit csehországi kényszermunkára szállítottak. 1947-ben két családot kitelepítettek Magyarországra. 1948. februárja után a faluban újjáalakult a kommunista párt, megindult a szocialista fejlődés.

Űjabb nagy járvány tört ki itt: 1964-ben a haszonállatokat sújtó száj- és körömfájás. Ennek azonban már „hasznát“ is látta a falu. A hatóságok szigorú karanténba zárták Súrt, még a Kis-Dunát is el akarták rekesztenl. Senki nem hagyhatta él a községet, így a polgárok — mit volt mit tenni — otthon kerestek maguknak munkát. Akkor még a falunak saját földműves-szövetkezete volt, az egyesítésre csak a hetvenes évek elején került sor. így a szövetkezet gépei is segíthettek abban, hogy a falusiak üzletet, buszmegállókat építsenek, felújítsák a községi utakat. A falu igazi fejlődése azonban nem ekkor, hanem az 1971- es választások után kezdődött, amikor új vezetőség került Hegysúr élére. 1972-ben iskolát kezdtek építeni, két év alatt be is fejezték. 1976 —1977-ben vízvezetéket, majd járdát építettek. Megvettek egy házat, a- melyben postát és könyvtárat rendeztek be. Legutóbb az üzletüket újították fel, s bővítették a választékot. Addig csak élelmiszerüzlet volt, most már hentesáruval is ellátja a községet.

Figura jenő a két évvel ezelőtti választások, 1986. júliusa óta elnöke a helyi nemzeti bizottságnak. 197Ó tői elnökké választásáig a hatszáz lakosú, csaknem száz százalékban magyar nemzetiségű község pártszervezetének, s egyúttal Nemzeti Frontjának az elnöke volt. Amikor felkerestem, épp egy új beruházás. egy közös épületbe tervezett tűzoltószertár és ifjúsági klub jóváhagyását Intézte, s az illetékes bizottság tagjainak érkezését várta. Az addig fennmaradó időt arra használtam fel, hogy néhány kérdéssel

Roman István

Karácsony Szilvia

Figura Jen#

Húsz percnyire a fővárostól=

a falu jelenéről és jövőjéről faggassam az elnököt.

Számos, Súrhoz hasonló kistelepülésnek okoz gondot a lakosság számának apadása. A lélekszám csökkenéséhez hozzájárult az a hosszú évekig, egészen 1985 végéig érvényben levő rendelet, hogy a nem fejlődőnek nyilvánított községekben csak azok kaphatnak építkezési engedélyt, akik a faluban dolgoznak. Súr is ebben a kategóriába tartozott. Mivel az ilyen kistelepüléseken az egyedüli munkalehetőséget a szövetkezet jelenti, a legtöbben, bár szívesen maradtak volna, arra kényszerültek, hogy elhagyják falujukat.

— Hát 1961-ben is voltunk eny- nyien, mint amennyien most — évente csak egy-két házat építettek mondta a tanácselnök. — Azelőtt Sáron, most már valamelyest változott a helyzet. Tavaly és az idén is öt-öt építkezési engedélyt adtunk ki. Azelőtt bizony előfordult, hogy két súri fiatal összeházasodott, szerettek volna itt letelepedni, de mivel egyikük se dolgozott a faluban, el kellett menniük. Most már arra is van példa, hogy akik korábban elköltöztek, visszajönnek Súrra.

Az emberi szempontból megmagyarázhatatlan rendelet következetes betartása abszurd, gyakran tragikus helyzeteket is szült. A tanácselnök elmondott néhány esetet. Tud olyan volt súri lakosról, aki más faluban volt kénytelen építkezni, súri telke meg üresen maradt. Mivel van egy olyan rendelet is, hogy falvainkban nem maradhat beépítetlen telek, és az említett lakosnak szülőfalujában már nem állt szándékában házat é- píteni, meg a telkét sem akarta eladni, a községi tanács kénytelen volt azt kisajátítani. Az elnök azt mondja, hogy ilyenkor igyekeznek méltányosak maradni, de hát a rendelet az rendelet.

Ezek után beszélgetésünk a községfejlesztés terveire, a választási programra terelődött.

— Most leginkább ez az építkezés foglalkoztat minket — mondta az elnök, és a jóváhagyásra előkészített tervekre gondol. — A későbbiekben szeretnénk művelődési házat é- píteni, s vele egy fedél alatt lenne a helyi nemzeti bizottság is. Jelenleg az öreg iskola meg a vendéglő udvarán található terem szolgál kul- túrházként, de mindkettő nagyon öreg, rossz állapotban van. A gázt is be akarjuk vezetni a faluba, de ez egyelőre még kérdéses, mert rendeleti akadályai vannak. Az előírások szerint ugyanis csak olyan település kaphat gázfűtést, amelyben a lakosság száma meghaladja a kétezret, vagy van olyan üzeme, amely a kívánt gázmennyiséget biztosítja. A gázvezeték itt, húzódik száz méterre a falu szélétől, s reméljük, egyszer Súr is kaphat majd belőle.

— Ügy érzem, annak ellenére, hogy kis falu vagyunk, az utóbbi években sokat építettünk. Ez elsősorban nem a helyi nemzeti bizottságnak, tanácsának az érdeme, hanem a polgároké, akik sokat dolgoznak társadalmi munkában, községünk javára. Nálunk a társadalmi munka jól meg van szervezve. Községünket tiz körzetre osztottuk, mindegyik körzetben egy-egy agitátor felelős azért, hogy az embereket meggyőzze a munka szükségéről. A társadalmi munkában való részvételről pontos kimutatásokat vezetünk, ez megkönnyíti aztán a kiértékelést.

Hegysúr kitünően megírt falukrónikáját lapozgatva sok érdekességen akadt meg a szemem. Még olyan adatot is találtam benne, hogy egy 1854-ben megrendezett szépségversenyen a falut ketten képviselték, And- rássy Júlia és Takács Erzsébet. Az meg egyenesen meglepő, hogy: „Az 1880—1890-es években községünkben bábáskodott Báthory Erzsébet, az erdélyi fejedelmi család leszármazottja.“ A krónikából megtudtam azt is, hogy a falu első Iskoláját 1903-ban építették. Ez az épület hosszú ideig szolgált, egészen a hetvenes évek elejéig. Mint korábban már szó volt róla, 1972-ben kezdték el az új iskola és óvoda építését. Az Idejében elkészült épületnek, beruházásnak köszönhető, hogy az iskola egyáltalán megmaradhatott Süron, hogy ki tudták védeni a hetvenes évek elejére jellemző, mára már ugyancsak túlhaladott iskolaösszevonási kísérleteket.

A súri iskolának ma két összevont magyar és egy ugyancsak összevont szlovák osztálya van. A két magyar tannyelvű osztályba összesen 30 gyerek jár, a szlovákba 21. A nebulók nemcsak Súrról toborzódnak, a magyar osztályokba a közeli Egyházfáról (Kostolná pri Senci) ts járnak. Az igazgató, Roman István is Egyházfáról származik, de már régóta Szencen lakik. Tíz éve tanít Süron, korábban Egyházfán működött.

— A tanítványaimat is magammal hoztam, így vált lehetővé, hogy két magyar osztályt nyissunk itt, mert rendelet határozza meg, hogy a minimális osztálylétszám 15 tanuló. Iskolánk jelenleg négy tanerős, alsó tagozatos, a magyar osztályokból tanulóink Szencre, a szlovákból a Szenckirályfai Alapiskolába (Králo- vá pri Senci) kerülnek.

Roman István ezután a kisiskolák előnyeiről beszélt:

— Mivel az egyes osztályokba kevés gyerek jár, egy-egy tanulóval többet foglalkozhatunk. Az, hogy például az elsősök és a másodikosok egy osztályba járnak, azt eredményezi, hogy tehetségesebb elsőseink hamarább megtanulnak olvasni, és sok minden mást is ellesnek a másodikosoktól. A szülők azért is örülnek ennek az iskolának, mert gyerekeiknek így nem kell naponta Szencre utazniuk.

Az igazgató kivételével az Iskolának valamennyi pedagógusa nyugdíj előtt áll. Lesz-e utánpótlás?

— Lennie kell. Bár a környékről senki sem tanul tanítóképző főiskolán, nyugodtak vagyunk. A járási szervek ma már másképpen kezelik a kisiskolák kérdését.

Tanító tehát lesz. De lesznek-e tanulók? Hiszen ilyen kis faluban egykét család elköltözése Is problémáNaponta ezer kamion le áthalad a «úri főutcán

kát okozhat. Benéztem az óvodába, ahol Vankő Júlia igazgató-óvónő' és_ Pollák Terézia óvónő fogadott. Az iskola és ez a magyar tannyelvű óvoda közös épületben kapott helyet.

— Jelenleg 26 óvodásunk van —< mondták az óvónők —, de sokkal több nem is lehetne, mert nincs elég hely. Lehetséges azonban, hogy jövőre mégis többen leszünk. Ez, persze, nem baj.

A gyerekek közül évente átlagosan 10 éri el az iskoláskort, ebből 3—4 szlovák, 6—7 pedig magyar tannyelvű osztályba megy. Az iskolával na- gypn jó a kapcsolatuk, közös rendezvényeik Is vannak. Ilyen például az évenkénti karnevál.

Süron 17 tőmegszervezeíet tartanak nyilván, s a helyi nemzeti bizottság elnöke szerint ez azt eredményezi, hogy a község polgárai túl. szervezettek, egyszerre 2—3 tömegszervezetnek ts tagjai, s ez nem hat jól e szervezetek működésére.

Az elnök a falu SZISZ-szervezetét tartja a leggyengébbnek az összes tömegszervezet közül. Úgy érzem, ez nemcsak Súrra jellemző, hanem meglehetősen általános probléma. A súri Ifjúsági szervezet élére nemrégiben új elnök került, Karácsony Szilvia, a Szenei Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja. A falu vezetői abban bíznak, hogy fellendül a SZISZ tevékenysége.

— Legnépszerűbb rendezvényeink a diszkók, mulatságok és a már hagyományos tábortüzek. Szeretnénk ezeket minél jobban megszervezni, hogy ezáltal közösséget kovácsoljunk a faluban. Ez nem könnyű, már csak azért sem, mert egy ilyen kis faluban kevés a fiatal. Most például sok fiút elvisznek katonának, alig marad valaki.

Putz Tibor, a helyi nemzeti bizottság titkára, aki főállásban a Galántai járási Népművészeti Központ i- gazgatóhelyettese, a kultúra és a SZISZ-élet pangásának okait abban látja, hogy azok a polgárok, akik azelőtt a falu közösségi és kulturális életét szervezték, lassan kiöregednek, a fiatalok között meg nem akad olyan erős, rátermett személyi, ség, aki átvenné a szervezést. Sajnos, a faluban élő értelmiségiek sem törik magukat.

Pedig valamikor jó Csemadok-szer- vezet működött itt. A kulturális élet motorja akkor a ma már hetven fölött járó Hamerlik Anna volt; akkor menyecskekórus, táncegyüttes működött a faluban, hárman táncoltak a Szőttesben a súri fiatalok közül.

Az óvoda és az iskola ma is rendez műsoros esteket, de ennek, mint az óvónőktől megtudtam, vannak nehézségei is.

— Nincs elég anyag, a műsorok

előkészítésekor nem tudunk mihez nyúlni. A

A Galántai Járási Népművelési Központ színházi szakelőadója, Lőrincz József is megerősíti az óvónők szavait.

— A óvodás gyermekeknek magyar nyelven tényleg nem tudunk semmit kínálni. Az alapiskolás korosztály számára négy évvel ezeltt kaptunk néhány színdarabot, csehszlovákiai magyar szerzők mese játékait, de ezek senkinek se keMenek. Sajnos, a járási népművelési központ a közelmúltban leégett, így még a könyvtárunkból se tudunk kölcsönözni.

De Lőrincz József állítása szerint a felnőtt színjátszó csoportnak se tudnak jó darabokat kínálni:

— A Szlovák Irodalmi Ügynökség, a LIta kevés magyar nyelvű anyagot küld nekünk. Tavaly hat színdarabot kaptunk, de abból Is a legtöbb olyan, hogy amatőr színpadon nem lehet megvalósítani. Mint például Illés Endre Spanyol Izabella című alkotása, amely azon tül, hogy kosz. tíimös darab, nagyon sok szereplő kell hozzá. A színjátszó csoportok inkább maguk választanak darabot, de itt meg az előadás engedélyeztetésével vannak problémák.

Hegysúr autóbusszal hűszpercnyl járásra van Bratislavától. Lakosságának zöme a fővárosban dolgozik, de semmiképpen nem költözne el Súrról, mert szereti szülőfaluját. Bízom benne, hogy a műit hibáiból tanulva a jövőben a társadalom is jobban megbecsüli az ilyen és hasonló kistelepüléseket!

Klinko Róbert

(A szerző felvételei)

■KSH