Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-13 / 2. szám

1

új ifjúság 4

Tehetséggondozás egy gimnáziumban

•— A tavalyi Iskolai évben a fizikai olimpia országos döntőjébe tanulónk jutott be. Akkor tudjuk, hogy ez mennyire nagy eredmény, ha elmondom, hogy a döntőbe összesen 80-an kerülhettek, s akadt olyan kerület Is az országban, amelyet csak egy tanuló képviselt, Egyébként a nyugat-szlovákiai kerületi fordulóban az utóbbi 10 évben a fizikai versenyben 103 tanuló képviselte iskolánkat, a matematikai versenyben pedig 86 — mondja Ipóth Barnabás fizikatanár

A Komáromi (Komárnoj Magyar Tannyelvű Gimnázium már hosszú ideje kiváló eredményeket ér el a középiskolások matematikai és fizikai tanulmányi versenyében. A tehetséges diákokkal való rendszeres és módszeres foglalkozás hagyományát ebben az Iskolában Ipóth Barnabás szerint olyan tanárok teremtették meg, mint Oláh Imre és felesége, valamint Csókoly Béla.

Sikereik titkáról és a tehetség- gondozás problémáiról beszélgettem Ipóth Barnabás és Szabó Endre matematika-fizika szakos tanárokkal és néhány kiváló eredményt elért diákkal.

A komáromi Radi Zsolt a tavalyi iskolaévben a kerületi fizikai olimpián eredményes megoldó lett. Varga Renáta elsős, Gútáról (Kolárovo) származik, ö már az alapiskola ötödik évfolyamában elkezdett foglalkozni a matematikával. Tavaly, nyolcadikosként a kerületi fordulóban eredményes megoldó lett. Köteles Katalin a II. A osztályba jár, ő is eredményes volt a kerületi fordulóban, de fizikából, akárcsak a IV. A-s Básti Zoltán.

Olvasóink bizonyára furcsállják a gyakran előforduló „eredményes“ kifejezést. Aki részt vett már ilyen versenyben, az tudja, hogy a gimnáziumok első, második és harmadik évfolyamának kategóriájában a fizikai olimpiának nincsen országos, csak kerületi döntője, ahol nem állapítanak meg helyezéseket, hanem ún. eredményes megoldók vannak. A negyedikesek fizikai versenyének van országos döntője. Írásunk elején már szó volt róla, hogy a komáromi gimnáziumot tavaly hárman képviselték. Közöttük volt a komáromi Kis Petik Katalin is, aki most a IV. A osztály tanulója, tavaly tehát harmadikosként vett részt a negyedikesek országos döntőjében. S nemcsak részt vett

— országos válogatott lett, így eljutott az NDK-ban megtartott nemzetközi döntőbe is, ahol ugyancsak eredményes lett.

Miért éppen a fizika?

— ötlött fel bennem a kérdés, miután a két tanár is bevallotta, hogy szívesebben fizikát tanítanak, és a jelenlevő diákok közül is csak egy foglalkozik inkább matematikával. Talán így „válo- gatódott össze“ ez a társaság?

— Azt hiszem, azért a fizika, mert míg a matematikai feladatok megoldásához általában kell valamiféle „isteni szikra“, addig a fizikai feladatokra lobban fel lehet készülni, be lehet gyakorolni a megoldásokat — magyarázza Kis Petik Katalin.

— A fizika konkrétabb, mint a matematika — állítja Radi Zsolt.

— A feladatok megoldása a fizikában jobban ellenőrizhető, és a folyamatok jobban elképzelhetők, talán ezért vonzódunk inkább a fizikához,

— Van itt még egy lényeges momentum — mondja Ipóth Barnabás. — A fizikai olimpia mint verseny módszeresebben, átgondoltabban van megszervezve és lebonyolítva a matematikainál. És itt a tehetséges gyerekekkel is jobban foglalkoznak, mint a másik tudományág versenyében.A vonzódás, a tantárgy szereteRendszeresen (árnak a pedagógiai fakultásra — Köteles Katalin (baloldalt) és Kis Petik Katalin

Ml A TITKA?

te előfeltétele ugyan a Jó eredménynek, de önmagában még nem hozza meg a sikert. Kíváncsi voltam hát a siker egyéb összetevőire is. Mindenekelőtt az alapozásra, az iskolai fizika- és matematikaórákra, amelyeknek nemcsak kellékei, hanem segítői is a jó tankönyvek.

Mi tankönyvet még nem is láttunk

— árulja el a két negyedikes. És nyilván nem azért nem láttak, mert annyira nem szeretik a fizikát. Egyszerűen azért, mert tankönyv nincs. Oktatási rendszerünket 1976 óta folyamatosan átépítik. A mostani negyedikesek az átépítés úttörői. A fizika és egyéb tankönyvek magyar fordítása már elsős koruk óta mindig csak akkor érkezett meg az iskolába, miután ők már befejezték az illető évfolyamot. Ráadásul még a szlovák nyelvű tankönyvek beszerzése is gonddal járt.

— Ez részint jó volt, részint rossz — állítja Básti Zoltán. —■ Tankönyv híján csak a tanár előadásain készített jegyzetekből tanulhattunk, így, mivel a tanár nem engedhette meg magának a mellékbeszélést, csak a lényegre szorítkozó, jól felépített Jegyzeteink voltak. A tankönyvnek azonban ábrákkal, példákkal ki kell egészítenie a tanár magyarázatát, ez viszont hiányzott.

— Nekünk már elsőtől minden tankönyvünk megvolt — szól közbe Radi Zsolt. — És bár azt

mondják, hogy az új tankönyveink általában rosszabbak, mint a régiek, én a fizikakönyveinket jónak tartom.

— Szerintem ezek a könyvek sokkal jobbak, mint az előzőek — állapítja Ipóth Barnabás is.

— És a tananyag felépítéséhez mit szóltok? Logikusnak tartjátok-e az egyes anyagrészek épülését? Soknak-e vagy kevésnek a heti matematikai és fizikai óraszámot? — kérdezem.

— A tananyag, szerintem, elég logikusan épül fel — mondja Kis Petik Katalin. — Kisebb korrekciókra, persze, szükség van, de hát azért van a tanár, hogy ebben segítse a diákokat.

— Ami az óraszámot illeti, mind az öten matematika-fizika tagozatos osztályba járunk, így az óraszámunk valamivel magasabb, mint egy átlagos gimnáziumi osztályban, de nem lényegesen — tudom meg Básti Zoltántól.

— Hogyan válogatódnak ezek a matematikai-fizika tagozatos osztályok?

— A tanulóknak már a gimnáziumokba való jelentkezéskor el kell dönteniük, hogy akarnak-e ilyen osztályban tanulni, tehát a diákokat nem a felvételi után, hanem már a felvételin kiválasztjuk — magyarázza Szabó Endre tanár. — Tavaly több mint 50 jelentkezőből választottuk ki az idei harminckettes létszámú első osztályt. A felvétel elbírálásakor három dolgot vettünk figyelembe: magának a felvételi vizsgának az eredményét, a matematikai és fizikai versenyeken való részvétel eredményességét és a felvételikor írt teszt eredményeit.

Azok a diákok tehát, akik ilyen osztályba jelentkeznek, a matematika és a fizika szeretetét már az alapiskolából magukkal hozzák, mint ahogy öt beszélgetőtársam is. A gimnáziumban ez a vonzalom továbbra is megmarad?

Egy idő után rétegeződik az osztály

— mondja Ipóth Barnabás. — De hát ez természetes isi. Vannak jobb és valamivel gyengébb képességű tanulóink. Mi azonban igyekszünk a természettudományi tantárgyak iránti vonzalmat mindenkiben életben tartani.

— Ti, akik a fizikai versenyeken szép eredményeket értetek el, s a tananyaggal is lényegesen előbbre vagytok, mint az osztálytársaitok, tudtok-e figyelni a fizikaórákon? Érdekel-e még a tanári magyarázat? — kérdezem a diákoktól.

— Jó eredményt jó fizikaórák nélkül nem lehet elérni — világosít fel Radi Zsolt. — Mi az olimpia példáinak megoldása közben előrefutunk ugyan az anyagban, de ez tényleg csak afféle futás, nem jut időnk mindent alaposan áttanulmányozni. Erre jók a fizikaórák, amelyeken a tananyag egyes részeinek az elsajátítására lényegesen több időnk marad. Az igazi tudást szerintem ez adja.

— Egy olyan osztályban, ahová eredményes olimpiai feladatmegVarga Renáta: „A matematika ás a

fizika szeretetét már az alapiskolából hozzák.“

Ipóth Barnabás fizikatanár: „Olyan úton indítjuk el őket, amely törvényszerűen ide vezet."

oldok Járnak, sőt olyan is, aki országos válogatott, nem nehéz az osztályozás? Hiszen az ő év végi egyesük fizikából minden bizonynyal más, mint a többieké — fordulok a tanárok felé.

— Az ő teljesítményük semmiképpen nem lehet mérce a többi diák osztályozásakor. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákjainkkal inkább külön kell foglalkoznunk, mintsem hozzájuk mérni a többieket.

Meghívásos házi verseny — országos eredmények

— Náfunk a tehetséggondozás nem cél, hanem módszertani eszköz — mondják a tanárok.

Igen ám, de hogyan lehet egy osztályból kiválasztani azokat, akik valóban tehetségesek, akik a különböző versenyeken jó eredményeket érnek majd el?

— Már az órákon nyújtott teljesítmény is segít a tájékozódásban — szól Ipóth- Barnabás. —< Nagyon fontosak azonban az isj kólánk által szervezett saját versenyek. Negyedévenként a mi diákjaink mérik össze erejüket, • évente egyszer „meghívásos házi versenyt“ rendezünk, amelyen részt vesz több meghívott magyar tannyelvű iskola is.

Vajon mi készteti a diákokat arra, hogy részt vegyenek a különböző versenyeken? Talán tanári kényszer?

„Nem, semmiképpen sem. Ha megszerettetjük diákjainkkal ezeket a természettudományi tárgyakat, egy olyan úton indítjuk el őket, amely törvényszerűen ide vezet. Mi nem egy tétel elsajátítására, hanem gondolkodásra neveljük tanítványainkat. S a gondolkodás képessége ezeken a versenyeken maradéktalanul kibontakoztatható“ — ez a tanárok véleménye.

„Ha azt mondjuk, hogy a tudásvágy hajt, akkor ez nagyon frá- zisszerűen hangzik, de így van. A versenyeken való részvétel nem kényszer, s közben másra is jut időnk. Szórakozásra, diszkóra is. Természetesen nem hagyjuk, hogy »kisajátítsanak« minket“ — ezt pedig a diákok mondták.

— Az osztály „átlagos“ színvonala megelégedettséget is kiválthat a tehetségesebb diákoknál. Nem lenne jobb, hogyha ők a valóban tehetségesek külön tanterv szerint tanulnának?

— Erre a főiskoláinkon már megvan a lehetőség — mondja Ipóth Barnabás. — A középiskolákban is Szeretnék bevezetni, de egyelőre nem tudok arról, hogy valahol az országban volna már ilyen. Persze, itt nagyon kevés diákról, csak az igazán tehetségesekről volna sző. De a fizikában tehetséges diákokkal már most is külön foglalkozunk. A Jelenlevők közül a két Kati és Zsolt rendszeresen járnak Nyitrára (Nitra), a pedagógiai fakultásra, ahol előadásokat hallgatnak, példákat oldanak meg. Kluvanec docens foglalkozik velük, aki a fizikai olimpia országos bizottságának az elnöke.

Megtudom azt is, hogy ennek az országos bizottságnak Ipóth Barnabás is tagja, kollégája, Szabó Endre pedig benne van a kerületi bizottságban. Ez a gimnázium jó eredményeinek is elismerése.

A beszélgetés alatt egyre erősödött bennem a felismerés: annak ellenére, hogy a jelenlevők általában a fizikában érték el a jó eredményeket, nem váltak „szakbarbárokká“. Gondolkodásra, az összefüggések keresésére nevelik itt őket. Talán ez a titka a sikereiknek.

KLINKO ROBERT (A szerző felvételei)'

Radt Zsolt: „Természetesen nem hagyjuk, hogy »kisajátítsanak« minket.“