Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-13 / 2. szám
Moszkvai diákok HIGGYENEK NEKÜNK! Oktatási vegyessaláta A Szovjetunióban végbemenő változások úgyszólván testközelből érintik a tizenévesek hatalmas seregét. A peresztrojka hangosan bebocsáttatást kér az iskolafalak közé Is. Szenvedélyes viták dúlnak az immár harmadik évébe lépett oktatási reform körül. Először szerényebb célokkal, az alsófokú oktatási rendszer jobbá tételének igényével indult. Időközben azonban a társadalom valamennyi szférájában meghirdették a peresztrojkát. a gyökeres átalakulást. Az iskolai reform ügye így általánosabb tartalmakat kapott Mindez párosulva a glasznosztv — nyilvánosság — új igényével, vagyis a oroblémák feltárásnak és kimondásának igényével, új megvilágításba helyezte az oktatási rendszer viszonylag korlátozottabb szándékaival Induló folyamatot. Az iskolai reform megakadt — hangzott el a Komszomo! XX kongresszusán Legutóbb a Komszomolszkaja Pravda hasábjain 'átott napvilágot egy erről szóló kiterjedt cikkvita. Leegyszerűsítve úgy lehetne fogalmazni: az élet lehagyta az iskolai reformot. A peresztrojka alapvető célkitűzését Mihail Gorbacsov az SZKP nevezetes januári plénumán így fogtalta össze: „Több demokráciát, több szocializmust akarunk!“ Erre lenne szükség az iskolákban is — ekkéon összegezhető a vitában felszólalók véleménye. „Amióta megkezdődött a reform — írja Tatjana Ivanova —, azóta a legtöbb változás az. hogy az ellenőrökből még több lett. Az elmúlt tanévben legalább hússzor voltak. Kedves elvtársak: hallgassák meg a pedagógusok vészkiáltását! Adjanak nekünk szabadságot! Higgyenek nekünk!“ A fiatal tanár csalódottan számol be arról, hogy sok kollégája elhagyja a pályát, mert minden szigorúan meg van szabva. Percre előírják, hogyan kell levezetni egy órát, s a tervtől eltérni nem szabad ö viszont nemcsak a tárgyszerű oktatásra, hanem a gyerekek nevelésére tette fel az életét — sok egykor lelkesnek induló tanártársával egyetemben. Azt viszont a jelenlegi kötöttségek nem teszik lehetővé. (Levele végén elnézést kér, hogy nem meri a saját nevét aláírni.) ,,Ma az Iskola az ellenőrök számára működik, nem a gyerekeknek“ — írja N. F. tanár a kurszki területről (ő Is csak ennVlt árul el magáról). Diákok, pedagógusok egyaránt panaszolják: formalizmus hatja át a nevelést. „Nem titok, hogy az iskolák »közepes embereket« bocsátanak ki minimális Ismeretekkel — írja Andrej Levcsenko harmadikos technikumi hallgató. — Ezt viszont gondosan leltározzák, lajstromozzák. Hogyan végzik a munkát az iskolában? Nagyon egyszerű. Van egy rendezvénvterv. amely mindenki számára kötelező. Ha mondjuk Vaszla mindent a terv szerint végez, akkor ő jó gyerek Ha nem, akkor rossz. Hogy ő mit akar? Semmit! Megszokta, hogy mindent készen kap. az iskola pedig örül. milyen szőfogadó ez a gyerek “ Az önálló cselekvés, az önálló gondolkodásra való késztetés hiányát vetik fel a legtöbben. Pedig ugye papíron ... Itt van például az iskola! dtákkormányzat, az önigazgatás — „Mit-e jó az, — kérdi felháborodottan a kilencedikes Marina az orenburgi területről —, ha tnár alsőtagozatos korunktól fogva a hazugságra nevelnek bennünket, nem hagynak szóhoz jutni? Ha egy szót próbálunk a saját védelmünkre felhozni, a tanárok nyomban szemtelennek titulálnak. Mi pedig megszokjuk, hogy hallgatni kell. Ha új tanár jön az iskolába, és megpróbál kapcsolatot teremteni velünk, tanát társai azonnal megkérik, hagyja abba, vagy menjen el az iskolából.“ Ugyanezt sérelmezi M. K. tanár is, akinek igoazgatója a szemébe vágta, hogy miért akar ilyen olcsón tekintélyt szerezni magának. Csak mert az Iskolán kívül Is találkozott diákjaival. Aligha bíztató ez a kép, ami a vitában az olvasó élé tárul. Talán kissé egyoldalú is. De akárhogyan legyen is, a változtatás szükségességét senki sem vitatja, a reform eddigi ütemével senki sem elégedett. A változtatás pedig nem öncélú. Máskülönben hogyan lehetne megvalósítani a célt: a tudományos-technikai haladás felgyorsításának folyamatába bekapcsolódó, azt továbbvinni tudó fiatal szakemberek kinevelését. Közepes emberekkel aligha van remény a sikerre. De szólni kell a vita egy kétségbevonha- tatlanul pozitív elemétől is. Két éve ezek a levélírók valószínűleg hasonlóképpen gondolkodtak. De elképzelhetetlen volt, hogy gondolataikat bármely szovjet lap közölte volna. Éppen húsz éve történt — az 1907- es közel-keleti háború napjaiban. Abban a marylandi középiskolában, ahova lányom Járt, erre az évre volt tanrendjében előírva a világföldrajz. Tanítónője, aki eddig lelkiismeretesen foglalkozott a világ országaival, úgy határozott, hogy „megbünteti“ az arab államokat, s velük együtt a ' Szovjetuniót Is: egyszerűen kihagyja a programból ezeknek az országoknak földrajzát. Ez az osztály így azután sohasem foglalkozott a világ két ilyen jelentős részének megismerésével. Valószínűleg sohasem tanulta meg. hol van a Bájkál-tó vagy Ríjad városa. Ha arról kérdeznek, ml lehet a baj az amerikai közoktatással — mert hogy baj van, azt az eredmények mellett a szinte menetrendszerű pontossággal közreadott amerikai tanulmányok is mutatják —, rendszerint ez a példa jut eszembe Az alapvető probléma u- gyanis az egységes oktatási rendszer hiánya, s ami ebből következik, az óriási különbség az oktatási színvonalban az egyes körzetek, sőt az egyes városok között. Az oktatásügy ugyanis helyi irányítás alá tartozik: az ország területén 15 ezer helyi „schoolboard“, az oktatás Irányítására hivatott választott testület, iskolaszék határozza meg a tananyagtól kezdve a pedagógusok fizetésén át az osztályok létszámáig mindazt, ami az oktatással kapcsolatos. Szó sincs róla, hogy a testületben nem törődnek az oktatással — pusztán az okoz problémát, hogy egységes normák híján a tananyag igencsak vegyessé válik. Egy 1983-ban — a szövetségi kormány utasítására — elkészített jelentés azt írta. hogy sürgős reformokra van szükség. a tananyag reformjától kezdve e- gészen a szorgalmi év meghosszabbításáig. A javaslatok nyomán ugyan születtek változások, de korántsem elegendők. Az ötven amerikai állam közül például mindössze tizenötben foglalkoznak a középiskolákban négy éven át az angol nyelvvel, csak tízben kötelező, hogy a középiskolások legalább három éven át tanuljanak matematikát, mindössze négy követel legalább három éven át tartó természettudományos oktatást — ez utóbbi viszont valóságos vegyessaláta, mert a kémiát, a biológiát, a földrajzot egyaránt ebbe a kategóriába sorolják. Egyetlen állam sem követeli meg, hogy a középiskolák legalább két éven át tanítsanak idegen nyelveket. Félreértés ne essék, a helyi iskolaszék módosíthat ezen, magasabb követelményeket szabhat meg — egyszerűen baj van a normákkal. A következmények meglehetősen jól felmérhetők. Egy — a U. S. News című hetilap kérésére elvégzett — felmérés, amelyet az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és japán oktatásügyi szakembereinek részvételével készítettek, néhány fő tantárgyban „osztályozta“ a diákokat számos országban. (A legjobb osztályzat 10, a leggyengébb 1.) íme a szakértők véleménye az amerikai diákok átlagosztályzatáról: matematika 5,63, természettudományok 6,36, társadalomtudományok 6,77, anyanyelvi ismeretek 6,31, idegen nyelvek’ ismerete 4,68. (A nyugati szakértők a szovjet diákok jegyeit is megadták: ezekben a kategóriákban véleményük szerint az „átlagjegy“ számukra: 7,21, 7,14, 6,14, 7,42 és 6,71.) A hivatalos amerikai felmérések is igencsak szomorú képet adnak a diákok tudásáról, A magyar érettségihez hasonló záróvizsga híján, a végzős középiskolások tudásának felmérésére az úgynevezett Scholastic Aptitude Test — valamiféle egyetemi alkalmassági vizsga — szolgál. Az elért átlagok 1981- ben, körülbelül tíz százalékkal voltak alacsonyabbak, mint 1961-ben, azóta lényegében egy helyben maradtak — vagyis a színvonal visszaesése meglehetősen tartós. Egy bonyolultabb teszt — az előző vizsgához képest sokkalta finomabb képességvizsgálat — szerint az 1983—1984-es tanév végén a diákoknak mindössze 39,2 százaléka volt azon az olvasási szinten, amelyet az iskolai oktatás az adott osztályban tantervi követelménynek tekint. (A fekete diákoknál az arány csak 15,5, százalékos volt.) Az oktatásügyi minisztérium egy vizsgálata pedig azt mutatta ki, hogy az egyetemekre, főiskolákra bejutott diákok 16 százalékát voltak kénytelenek kiegészítő olvasási, 21 százalékát helyesírási, 25 százalékát pedig matematikai tanfolyamra utalni, ennyien nem érték el az oktatásban megkövetelt minimális szintet sem. Az ilyen adatok azért nem adnak teljes képet; az amerikai oktatásügy helyzete nem olyan sötét, mint amire ebből lehetne következtetni. Az iskolák jelentős része kiválóan fel van szerelve, jól el van látva. Az utóbbi időben enyhült a pedagógushiány is, bár a szakma még mindig a rosszul fizetettek közé tartozik a legtöbb államban. Az oktatás szintjében is javulás mutatkozik: a legújabb vizsgálatok szerint például az elmúlt két évben kifejezetten jobb lett az olvasási készség: S vannak olyan iskolák, amelyek kifejezetten magas színvonalúak, elvégre a számítógépes zsenik, a tizenéves csodagyerekek nem a semmiből kerültek elő. De a helyzet korántsem megnyugtató, s ezt maga Reagan elnök ismerte el. Kormányprogramjában az amerikai gazdaságot és általában az Egyesült Államokat fenyegető legsúlyosabb problémának nevezte az oktatásügy hiányosságait, s így igen sürgető feladatnak minősítette az oktatásügy korszerűsítését. A világgazdaság sötét kilátásairól Az elkövetkező évek az utóbbi öt évtized legsötétebb évei lesznek a világgazdaság számára, ha nem hoznak határozott intézkedéseket a Jelenlegi egyensúlyhiány leküzdésére — hangsúlyozza az a nyilatkozat, amelyet kilenc nyugati ország 33 jeles közgazdásza tett közzé több nyugati fővá- rosbaan egy időben. A dokumentum rámutat, hogy a világgazdaságnak rendkívül súlyos válsággal kell szembenéznie, az égető problémák megoldásának halogatása pedig világszintű recesz- szióval fenyeget. A világgazdasági válságot — emeli ki a nyilatkozat — táplálja az Egyesült Államok hatalmas költségvetési és kereskedelmi deficitje. ami japán óriási kereskedelmi többletével, a tőkés országokban tapasztalható nagyméretű munkanélküliséggel, a fejlődő országok nagy kflladósságá- val, illetve a fejlődési ütem stagnálásával párosul a harmadik világ egész sor államában. Francia deficit A nemzetgyűlés által Jóváhagyott francia költségvetés 115 milliárd frank deficitet irányoz elő, kevesebbet, mint az előző évi hiány. A költségvetési megtakarításokat, elsősorban az egészségvédelmi, szállítási, Iparfejlesztési és kulturális célokra fordított kiadások csökkentésével érték el. A kommunista képviselők a költségvetés-tervezet ellen szavaztak, szorgalmazva a fegyverkezésre előirányzott összegek 40 százalékos csökkentését. Átkelés Daniel Hodes amerikai ügyvédnek sikerült két órát mennie ...' a vízen. Mindkét lábára egy-egy csaknem 3 méter hosszú műanyag pontont erősített és „gyalog“ tette meg az utat Ceuta (spanyol fennhatóság alatt álló észak- afrikai kikötőváros) és Gibraltár között. Az átkelés sikeréhez a kitűnő idő, a rendkívül nyugodt tenger is hozzájárult. A bemutatás alkalmából összegyűjtött összegeket (a nézőket adományozásra kérték fel) egy rákkutató központ rendelkezésére bocsátották. Aranyrög Egy mlndanaői földcsuszamlás alkalmával, amely 22 személy megsebesülését okozta, egy Fülöp-szigeteki aranyásót kellemes meglepetés ért. Miután magához tért a földomlás okozta sokkból, kézétől néhány centiméterre egy 650 grammos, 6000 dollár értékű aranyrögöt talált... Demográfiai óra A különleges, egy japán cég által készített demográfiai órával Federico Mayort, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetének (U- NESCO) főigazgatóját ajándékozta meg a minap Nafissza Szadik, az ENSZ népesedési alapjának (UNFPA) vezérigazgatója — jelenti az AFP hírügynökség. Az elektronikus mérőszerkezet kijelzője percenként mutatja, hogy mennyivel gyarapodott az eltelt 60 másodperc alatt bolygónk lakossága, az ötmiíliár- dos küszöb felett. A világ népessége, mint ismeretes, múlt nyáron lépte át az ötmilliárdos határt. A
