Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-30 / 13. szám

r

rténelmi tény, hogy a felsőpa- tonyi (Horná Potöfi) Vörös Csillag Efsz annak idején az elsők között alakult meg az országban. Mai valóság, hogy a legjobban gazdálkodó, virágzó szövetkezetek közé tartozik nemcsak a Csallóközben, hanem az egész országban.

Ezt alátámasztandó csupán néhány adat: tavaly a rossz időjárás ellenére a szövetkezet 73 millió 432 ezer korona mezőgazdasági termelést ért el, a melléküzemági és egyéb termelési formákkal együtt közel 100 millió korona az összteljesítmény, ebből több mint 10 millió korona a tiszta nyereség, az egy főre eső munkatermelékenység 179' ezer 220 korona.

A felsőpatonyi szövetkezet még arról is ismert, hogy az alapvető mezőgazdasági termelés mellett virágzó gyümölcs- és zöldségkertészete, valamint szőlészete van, egy hektár húsz ár területen üvegházi termelést folytat. Van tizenöt 50X8 méter területű fóliasátra, 57,6 hektáros gyümölcsöse és 53.7 ha szőlője. Ezenkívül melléküzemági termelésként fafeldolgozással foglalkozik, amely tavaly mintegy 15 millió koronával járult hozzá a közös vagyon gyarapításához. Meghatározó azonban az alapvető mezőgazdasági termelés, amit Tánczos László mérnök, szövetkezeti elnök szavai is igazolnak:

— Fő tevékenységünk a növénytermesztés olyan mértékben, hogy önellátók lehessünk az állattenyésztésben — mondja a fiatal elnök. — A mai hely-' zetben ez másképp nem is lehet, mert nem számíthatunk takarmányjuttatásra. különösen nem az új szövetkezeti törvény életbe lépése, a gazdasági mechanizmus átalakítása után. Alapelvünk, hogy az állattartás egy hektárra eső sűrűsége olyan legyen, amilyent a növénytermesztés elbír. A növénytermesztők dicséretére legyen mondva, hogy képesek biztosítani az eddigi állattenyésztés folytatását. Következésképpen a földterület 60 százalékán szemesterményt termesztünk. Különösen nagy figyelmet szentelünk a kukoricának. Tavaly alkalmaztuk először a bajai (Magyarország) termesztési rendszert, amelyhez nagy reményeket fűzünk. Bár három mázsával túlteljesítettük a tervezett hektárhozamot, a 68 mázsás átlaghozam azonban így is kisebb volt a járási átlagnál. Ezt annak tulajdonítjuk, hogy még nem sajátítottuk el kellőképpen a rendszer technológiáját, sok hibát vétettünk a technológiai fegyelemben, nem voltak megfelelő gépeink a vegyszerek alkalmazására. De meggyőződésem, hogy a folyamatosan szerzett tapasztalatokkal egyre jobb eredményeket érünk el, az emberek is mind jobban elsajátítják a rendszer lényeges műveleteit, és ez döntő tényező. Hátrány, hogy csak a terület 15 százalékát tudjuk öntözni. A Felső-Csallóközben például egyáltalán nem tudunk öntözni, mert nincs vízforrás, s az öntözőrendszer sem épült ki, mert azelőtt itt olyan magas volt a talajvíz szintje, hogy ez volt a legtermékenyebb terület. Mára viszont apadt a talajvíz szintje, és aszályos évben ez kész veszedelem. Száz hektáron, amelyet öntöztünk, tíz mázsával volt magasabb a hektárhozam. Sajnos, ezt az állapotot örököltük, és ezen, egyelőre, képtelenek vagyunk változtatni, Lehetséges, hogy idővel pótolhatjuk a mulasztást.

Az iménti szavak már előrevetik, hogy a felsőpatonyi szövetkezet életét ma az újításra, átalakításra, a szemléletváltásra való törekvés jellemzi. Ezzel függ össze a nemzedékváltás is, amely az irányító posztokon egy ideje folyamatban van. Az elnök két éve került a szövetkezet élére, és további tizenkét mérnöki oklevéllel rendelkező. jobbára fiatal szakemberre támaszkodhat.

Az elnök pályamódosítással került a mezőgazdasági pályára. Eredetileg a kassai (Kosice) ipari szakközépiskolába jelentkezett. Fel is vették, de bizonyos megfontolásból átirányították a Bocsári Mezőgazdasági Műszaki Szak- középiskolába. A gépektől így sem vált meg, mert a prágai Agrártudományi Főiskola Gépészeti Karán szerzett mérnöki oklevelet. Mielőtt Felsőpatonyba került, dolgozott a Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságon, a Gab- Őíkovói Állami Gazdaságban, s végül hét évig Budapesten, a KGST Agromas nevű közös gazdasági szervezeténél. Különösen ez a legutóbb említett állomáshelye járult hozzá ahhoz, hogy széles nemzetközi látókörre, tapasztalatokra tegyen szert a mezőgazdasági termelés terén, tágabb összefüggéseiben lássa a gazdasági és irányítási kérdések megoldásának lehetőségeit. Végtelenül érdekes, amit a hazai mezőgazdasági üzemekben uralkodó helyzetről, irányításról és a lehetőségekről mond.

— Természetesen nagy hasznomra van, hogy hét évig az Agromasban dolgoztam. Ez egy olyan közös szervezet, amelynek feladata a szőlő-, a gyümölcs- ,és a zöldségtermesztés gépesítéséhez szükséges gépek fejlesztésének és gyártásának összehangolása.

A növénytermesztésben gyakorlatilag már a traktorosok végzik az összes munkát a talajelőkészítéstől, vetéstől kezdve a növényvédő- és gyomirtősze- rek alkalmazásán keresztül a betakarításig. Gyalogmunka a mezőgazdasági termelésben ma tulajdonképpen nincs. Ennek ellenére a traktorosok még ma is inkább műszakiaknak tekintik magukat, kijavítanak bármilyen műszaki hibát, de nincsenek tisztában az agrotechnika legalapvetőbb kérdéseivel sem. Pedig az lenne az igazán jó, ha a traktoros elsősorban az agronómia kérdéseiben lenne otthon, és tudná, mit, miért tesz, milyen következményei lesznek, ha nem tartja be a technológiai folyamatokat.

Kétségtelenül érdekes okfejtés, és mindenképpen megszívlelendő. Ezek után — mivel már előrebocsátottam,

Engedjük ki a (vállalkozó) szellemet a palackból

Az új nemzedék egyik képviselője. Molnár Tibor mérnök, a kertészet és a gyü- möicsészet vezetője

Gyakran megfordultam több KGST-tag- államban, tanulmányozhattam, hol tartanak a mezőgazdasági termelésben, az irányításban, műszaki ellátottságban. Ha ezt összevetem a hazai helyzettel, azt mondhatom, hogy nem állunk rosszul. Vegyük például a mezőgazdaság gépi ellátottságát. A 100 hektárra eső gépek számát tekintve az európai élvonalba tartozunk. Más kérdés, hogy nem minden gép felel meg a követelményeknek, vagy nem szakszerűen bánunk velük. Az a véleményem, hogy a legtöbb hazai gyártmány megüti a nemzetközi színvonalat, de sok esetben nem rendeltetésszerűen kezeljük, ezért nagyok a veszteségek és gyakori az üzemhiba. Sajnos, általában nemigen kíméljük a gépeket. Rosszul tároljuk őket, műhelyeink nincsenek kellőképpen ellátva a gépek diagnosztikálására és javítására. Mi éppen ezért tervbe vettük egy jól felszerelt diagnosztizáló műhely létesítését. Ettől függetlenül: jó lenne, ha a mezőgazdasági gépgyártásban lenne bizonyos egészséges konkurencia. Amíg a gyártók monopolhelyzetben lesznek, nem nagyon törik magukat a korszerűsítésért. De ha megszűnne ez a monopolhelyzet, és a mezőgazdasági ü- zemek választhatnának a különböző gyártmányú, de ugyanolyan küldetésű gépek között, akkor a gyártó nagyon meggondolná, hogy mivel jön a piacra. Csakis így oldható meg a pótalkatrész- ellátás is, amit negyven év alatt sem sikerült kimozdítani a holtpontról. S még valami: a mezőgazdasági üzemekben is szemléletváltásra van szükség.

Tánczos László mérnök

A szerző felvételei

hogy Felsőpatonyban szerencsésen ötvözték a vállalkozó szellemet a mező- gazdasági termelés továbbfejlesztésével —, hadd térjünk rá a napjainkban folyó átalakítás idején oly időszerű témára. Már azt is jeleztem, hogy ebben a szövetkezetben sikerült a vállalkozó szellemet a termelés szolgálatába állítani.

— Említettem, hogy sok országban megfordultam, amíg az Agromasban dolgoztam Budapesten. Általában érdekelt a kérdés, hogy hol hogyan engedik szabadjára az emberek alkotó fantáziáját, vállalkozó szellemét. Országa válogatja, hogy hol, meddig mentek el, de, az az érzésem, hogy az utóbbi időben egy egészséges folyamat indult el a vállalkozó szellem szabadjára bocsátásában nemcsak nálunk, hanem máshol is. Legfőbb ideje, hogy az e- gészséges vállalkozószellemet támogassuk, ne kössük gúzsba a kezdeményezést. Meggyőződésem, hogy a szövetkezetekről szóló törvény jóváhagyása ennek tág teret ad.

Aki olyan gyakran járt az utóbbi évben a Bratislavát Dunaszerdahellyel (Dunajská Streda) összekötő ún. nagylégi úton, az bizonyára felfigyelt arra a szokatlanul magas fúrótoronyra, a- mely közvetlenül az út mentén, a felsőpatonyi szövetkezet üvegházának tő- szomszédságában állt. Már nem emlékszem, ki üzemeltette a tornyot, amely Időközben eltűnt, de az elnök magyarázattal szolgált:

— Mi már hosszabb ideje termálvízzel fűtjük az üvegházat. Ingyen van, ha a fúrás költségeit nem számítom, amely amúgy is állami vállalkozásból történt. Mondhatom, hogy ez a víz a természet ajándéka. Szerencsénkre, olyan összetételű, hogy lerakódása sincs. Egyetlen probléma, hogy a forrást nem használhatjuk korlátlanul, mert azért bizonyos szennyező anyagokat tartalmaz a víz, és környezeti ártalmakat okozhat. Csakis olyan mértékben használhatjuk, amennyire sikerül hígítással megfelelő szintre csökkenteni a szennyezést. Ezért főleg télen a fafeldolgozó üzemünkből a hui- ladékfa felhasználásával pótoltuk a szükséges hőenergiát. Az a torony, a- melyet említett, a geotermikus ener- gia felhasználásának állami' programja értelmében végzett fúrás — nem csekélység — hétmillió korona ráfordítással. A furat majd arra szolgál, hogy a fűtésre használt termálvizet rajta keresztül ismét visszajuttatjuk a föld mélyébe, s megelőzzük a környezet- szennyezést. Bizonyos természetes körforgást érünk el, hiszen ezek a megoldások rendkívül kifizetődőek: a természet teljesen korlátlan ideig szolgáltatja majd az energiát.

Az imént szóba került a fafeldolgozó üzem, amelynek a hulladékfájával fűtik az üvegházat. Ennek az üzemnek azonban ennél sokkal fontosabb a küldetése és termelési szerkezete. Ez az, ami valóban a vállalkozószellemre vall. A szövetkezet tulajdonképpen a Mihály fai (Michal na Ostrove) Efsz- szel történt egyesüléssel örökölte a fa- feldolgozót, és az elnök nem felejtette megemlíteni Wiedemann Béla érdemeit, aki évekig irányította itt a termelést és a közelmúltban vonult nyugállományba. Végigjártuk az üzemet, a- melynek termelése 15 millió korona, pedig egy kicsit elavult körülmények között kénytelenek a munkát végezni. Ezt a szövetkezeti elnök sem vonja kétségbe. A fűtetlen csarnokokban benzinmeghajtású rakodókocsík futkároz- tak. Volt is mit hallgatni a munkásoktól. A probléma nem kicsiség, hiszen 65 emberről, ezek mindennapi munka- körülményeiről van szó. Az elnök nem tért ki a nyilvánvalóan jogos követelések elől, s hadd nevezzük az újságírás nagy győzelmének, hogy azonnali utasítást adott a már meglévő elektromotorok alkalmazására.

— Tisztelet illeti azokat, akik ezt a fafeldolgozó üzemet létrehozták — mondta —, de már megérett az idő a felújításra. Meg is vannak az akkumulátorok, nem is értem, miért nem helyezték üzembe a villanymeghajtást. Famegmunkálógépeket is szereztünk -— tőkés piacról. Ne értse kérkedésnek, mert mi egészen szép nyugati exportot bonyolítunk le, tehát teljes mértékben megérdemeljük a különleges elbánást. Pillanatnyilag úgynevezett összecsukható raklapokat, ládákat gyártunk, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságból kapott megrendelésre, de tárgyalások folynak egy szovjet megrendelővel, amely szinte korlátlan meny- nyiségben képes lenne átvenni termékeinket, ráadásul ellenszolgáltatásként fát szállítana nekünk. Csak mellékesen említem, hogy ezeknek az összecsukható raklapoknak mi is nagy hasznát vesszük, elvégre nagy gyümölcsösünk és zöldségkertészetünk van. Ezeknek az az előnye, hogy a sarokvasaláson kívül kizárólag fából készülnek, tehát könnyebbek, mint a fémből készült paletták. Ha lenne még több fánk, akkor a téli hónapokban akár el is áraszthatnánk a tőkés piacot e keresett termékekkel.

Egyenes beszéd, a szövetkezeteinkben lassan eluralkodó új gondolkodás megnyilvánulása. Felsőpatonyban már elindultak azon az úton, amely egyelőre még mindig rögös, de nem járhatatlan.

Sőt, ez az egyetlen járható út.

Palágyi Lajos