Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-23 / 12. szám
»j RAJTÁM __________________KULCSÁR TIBOR ROVATA______________ Ardamica Gabica: TITKOS SZERELEM No végre! Már azt hittem, soha sem fejezzük be a „jeszty“ ige helyes használatának gyakorlását. Diáktársaim tódulnak kifelé az osztályból. Én nem sietek. Szeretek egyedül lenni. Már csak én vagyok egyedül bent a teremben. Hallgatom a csendet. Nézem a padom, amelyre föl kellene tennem a széket, de most ez nem megy. A legszívesebben rádőlnék. Úgy érzem, nyomban el tudnék aludni. Hány óra is van? Kettő múlt három perccel. Szedelőzködnt kéne már, s hazafelé venni az irányt. A még kint heverő irkát és tollat behajítom a táskába. Lehajolok, hogy összehúzzam a villámzárat, de egy csikorgó hangra felkapom a fejem. Nézek az ajtó felé. Hát már megint! Megint ő az! Utánam jött! Nem bírom tovább! Belebo- ilondulok ebbe a hajszába. Belép az osztályba és a tekintete rám esik. — No, szép! Ismét itt vagy? Mit akarsz még? Már mindent megbeszéltünk! — támadok rá. — Nem egészen. — Nem? — Nem. — Mondd, miért csinálod ezt? Miért? — Csak. Mert jólesik. — Úgy. Szóval jólesik. És hogy nekem jőleslk-e, az neked teljesen mindegy, ugye? önző vagy. És még azt mondják, hogy a férfiak nem olyan kitartók, mint a nők. — A kivétel erősíti a szabályt. — Miért jöttél? — Beszélni akarok veled. — Ugyan miről? — Tudod te azt Jól. — Igen? Akkor rajta! Kezdd el! Egy ideig csönd. — Szeretsz? — Hát persze: biciklizni! — Jaj, nem azt kérdezem, hogy biciklizni szeretsz-e! — Tudom én Jói, mit kérdeztél! — Akkor miért nem arra válaszolsz? — Mert már ezerszer megmondtam, hogy nem! — Ha ezt mondod, hazudsz! — Miért tenném? — Nem tudom. Talán mert szégyellsz. — Jó. Tegyük fel, hogy így van. Szeretlek, de nem akarom, hogy tudd. Persze, te már sejtesz valamit. Én pedig tagadom. Nem akarom, hogy véletlenül más is tudomást szerezzen róla. Mit gondolsz, miért szégyellek? — Azért, mert... Mondd, tényleg nem szeretsz? — Hát ez őrület! — Nel Most ne dühöngj! Előbb mondd a szemembe, hogy nem szeretsz! Hogy nem kellek! — Mire jó ez? — Arra, hogy megtudjam végre az igazat. Mindenféle hülyeségekkel tömik a fejed a barátnőid, ezek a libák. Ahelyett, hogy azt tennéd, ami neked jó, te rájuk hallgatsz. Tudom! Tudom, várj, ne szólj közbe! Most az egyszer végig fogom mondani. Azt is tudom, hogy elmondtad már százszor, sőt ezerszer: nem szeretsz. De soha nem mondtad még a szemembe. Érted? Soha! Ismerlek jól. Ha nem mondasz igazat, akkor nem nézel az ember szemébe. Ez a tapasztalatom. És nem csak az enyém. Mindenki ismeri ezt a szokásodat! — kicsit csillapodik. — Nekem se nézel a szemembe, ha hazudsz. Nem értesz velem egyet? Jó, jó. Akkor nézz a szemembe, nézz bele, és úgymondd. No rajta! Félőn ránézek, de meg nem szóla- Jok. — Ugye, nem megy? — Nem. Igazad van, nem megy. — Miért nem akarsz boldog lenni? Velem biztosan az lépnél. — Hülyeség! Mintha csak valami romantikus könyvet olvasnék. Hogy mik vannak?! — Félsz, hogy elítélnének miattam a többiek, ugye? Hallgatok. — No jó, nekem így is jó. — Ne mondj nekem ilyet! Tudom, hogy neked se minden mindegy. — De nem ám. No én megyek, — Ne menj, várj! ■— Érdemes várnom? — Igen. Azt hiszem. Nem tudom .,, Azért nem akartam veled járni, mert.., — Mert?! — Nem mered kimondani, ml? Hát majd én megmondom. Ijedten ránézek, ö pedig újra kérdez: — Félsz, hogy beszélek? Ejnye, ejnye, de elsápadtál. — Igen. Félek. — Félsz, mert ha beszélek, úgy lehet, hogy mondok is valamit. — Szégyellsz, mert cigány vagyok. Így van, ugye? — Ez ... Ez közönséges rágalom. Nem érdemied meg, hogy az ember szóba álljon veled! És egyáltalán... hogy gondolhatsz rólam ilyet? Nekem egyáltalán nem számít, hogy te az vagy. — Mondd, hogy utálsz! — Ugyan... Mi ütött beléd? — Nagyon kérlek! Mondd azt! Nem tudom, mit tegyek. Néz rám. Úgy néz rám, azzal a párducéhoz hasonló szemével, hogy egész testem beleremeg. Viszonzom a tekintetét, és őszintén odasúgom: <— Szeretlek. Száz Ildikó versei: Tizenhét év a „mindenki“ távirányításával az önmegvalósítás lexikonjának könyvjelzőjét (ön)marcangolom Versfürdő Nyers lüktet a szó lázadó aorta az időt egyetlen fénnyé tiporta egoista inak vasalják a feszültséget érzést kérnek vért az érnek Érkezés Ide estem. Forrón szétfolytam, mint a láva, beleszerettem a Föld kenyérillatába. Még szilárd tápja leszek a fáknak. Czibulka Imre versei: T avaszköszöntő Megnyílnak az ölek, és a madarak torka himnuszt formálgat. A szívek vörös virágokat álmodnak. Csillog a gyöngy homlokunkon és a Föld sóhajt a zöld vetésre. Reccsenő bokrok alatt tücskök ciripelik színes vágyaikat. Az öröm lefut a fák gyökeréig és a csillagok most másképp ragyognak. Jó, hogy itt vagy Egy hangya nyújtja csápját a tegnap szétszakadt gyöngyöd felé. fin is megtapogatlak a szivemmel. Jő, hogy itt vagy, s én lehetek veled! Majd a Vág medrében a sejtekkel tovarlngok. Mintha nem is lenne testem. Tisztaságban szálló friss gondolat lettem: teljesség. Mint elhagyott csigaházak, sóhajtották ki múltjukat a dohos romok. Műfordítói műhelysarok Daniela Blazeková: Félelem félek hogy egyszer fölébredek és minden más lesz és csak fagyfestette virágokat árulnak majd s az én városom megtagad mert nem lesz mit adjak neki így' lesz a vándorból száműzött s a patakból vízcsepp minek nincs hová leesnie félek hogy gyermeklótem tojáshéját valaki feltöri s így szól Micsoda hordaléka a szennynek! s nekem aztán nehezebb lesz átjutnom az éjből a reggelbe mint a tevének a tű fokán félek hogy amit mondok már elmondta más hogy amit írok már leírta más hogy úgy mosolygok ahogy már valaki mosolygott s többre már nem lesz erőm félek hogy fölébredek és minden más lesz több lesz a szerelmes vers mint a szerelem és Jegyre adnak csak egy falat kenyeret és papír nélkül tilos lesz beszélni és az élőket a holtaktól már semmi sem különbözteti meg s kezünket melengetni csak a nap képe fölött fogjuk s félek hogy a jégcsapoknál is fagyosabban kérdezzük majd egymást Miért nem melegít Miien Marcell fordítása H. S.: Ancslkának című verse nem közölhető, kezdetleges próbálkozás, szlovák fordítása még gyengébb. A hozzánk küldött írásoknak más lapokhoz való továbbításával nem foglalkozunk. Az említett újság, mint általában a lapok, minden számában közit címét, telefonszámát. Különben azt anjáljuk, fogadja meg a felesége tanácsát: úgy látszik, 6 reálisabban ítéli meg az írásait. H. O. G.: „Először elfogult vagyok az Irományaimmal szemben, azután, ha részletesen elemzem, rájövök, hogy nem Is (gy akartam megírni, hogy szóklncsszegény, stlílsztlkailag hibás, logikátlan... egyszóval: pocsék. Mikor végigjártam az összes lépcsőfokot, a jótól a rosszig, végképp nem tudom eldönteni, milyen“ — írja levelében, örvendetes, hogy önkritikusan vizsgálja írásait, ez a legelső előfeltétele annak, hogy eljusson arra a „lépcsőfokra“, amikor elfogulatlan tud lenni önmagával szemben. „Levelezőink lélekelemzésével“ különösebben nem foglalkozunk, mielőtt azonban új munkatársaink írását közölnénk, megállapítjuk a szerző legfontosabb adatait: életkorát, foglalkozását, munkahelyét, sőt ú- jabban a személyi számát Is. Az Agy című írását, akárcsak előbbi próbálkozását, érdekesnek tartjuk. Egy mondatát Idézzük: „A színtelen valóság tgazabb volt, mint a tarka káosz.“. írásában ez utóbbiból aránytalanul több van, a főhős állapotának, elmagányosodásának okait, előzményeit alig érinti. A befejező rész mesterkéltnek, teátrálisnak hat. Próbálkozzék meg az írás átdolgozásával. Levelét utótratával együtt szellemesnek találtuk. Várjuk a következő, lehetőleg géppel írott kéziratát. Betty: „Kedvtelésből írt“ versei kezdetlegesek. Mielőtt újra próbálkozna, helyesírási hiányosságait kellene pótolnia. Különösen a „suk- süközés“ bántő, ez a művelt ember fülének még a szóbeli közlésben Is elviselhetetlen. D. S.: A béke tavasza című Írása gyenge, kezdetleges próbálkozás, főleg frázisokat, szólamokat és közhelyeket tartalmaz, így vajmi I köze van a vershez. Sz. K,: Makacs elszántsággal küldött versel a korábbiakhoz hasonlóak, így válaszunk sem lehet más, tehát marad minden a régiben. F. I.: Első jelentkezése kellemes meglepetés. Beküldött versel tetszettek, egyéni hangvételű, friss szemléletű próbálkozások, egy részüket rövidesen közöljük. Ath: Három beküldött verse nem azt Igazolja. hogy ebben a műfajban kellene tovább próbálkoznia. Viszonylag a Kutató, társas magány a legelfogadhatóbb, de ebben Is sok a képzavar, a meginunkálatlan, klérleletlen sor. F. F.: Beküldött versel közül csak egyet találtunk közlésre alkalmasnak. Többi próbálkozására ugyanaz vonatkozik, amit múltkori szerkesztőt üzenetünkben válaszoltunk. S. R.: „Bennem tényleg annyi minden gondolat, érzés van, össze-vlssza kavarog, hogy nem akarom meg nem is tudom rímek közé szorítani őket. Én csak úgy ösztönösen írok, mert muszáj. Túl keveset, szinte semmit sem tudok még az Írásról. Amit meg tudok, az velem született. Mindenesetre nagyon fontos nekem ez az egész“ — írja. öt múltkor) verse közül azért az említett a legjobb, mert az a legtömörebb, a legjobban lényegre törő. Érzéseit, gondolatait nem kell feltétlenül „rímek közé szorítania“. A rovatunkban közölt versek nagy többsége sem ilyen. A vers azonban — kötött vagy oldottabb versformában — mindenképpen tudatosságot, fegyelmezett szerkesztést kíván. Prózai , írásának átdolgozása sikerült, rövidesen közöljük. Balaton 79: Két beküldött prózai írása közül a korábbi kevésbé tetszett. A történet vége kissé mesterkéltnek hat, elbeszélése eléggé szokványos, szürke.- írásaira általában az a jellemző, hogy nem használja ki eléggé a stílus lehetőségeit. Mondatszerkesztésében is a rövid, egyszerű mondatok vannak túlsúlyban, holott az írás cselekménye sokszor éppen összetettebb kifejezésmódot Igényelne, jobban ügyeljen arra, hogy stílusa ne váljék egysíkúvá.- Másik elbeszélését — bár a fentiek részben ennek a stílusára Is vonatkoznak — idővel közöljük. b v
