Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-23 / 12. szám
VALLOMÁSOK A SZÍNHÁZBÓL Jubilált a Matesz Mindjárt az elején hangsúlyozottan 1« kell szögeznem: ezt az évfordulót olyan környezetben ünnepelhetjük meg, amelyről tudjuk, hogy nem átmeneti. Itthon vagyunk. Oj épületünk nemcsak tetőt ád a fejünk fölé, hanem lehetőséget azoknak a körülményeknek a megteremtéséhez, a- melyek nagymértékben meghatározhatják eredményeinket. Amikor a Magyar Területi Színház első bemutatójának 35. évfordulójára emlékezünk, tudatosítjuk, hogy nem csoda a három és fél évtized, hanem logikus következmény. A mi évfordulónkra a februári események 40. évfordulójának előestéjén került sor. A negyven év előtti események teremtették meg azokat a viszonyokat, a- melyek többek között a szlovákiai magyar nyelvű hivatásos színjátszást is létrehozták. A munkásosztály februári győzelmének köszönhető, hogy a CSKP és szocialista kormányunk a szükséges társadalom- építő stratégiájának részeként kitűzte a kulturális forradalom programját, rendezte a nemzetiségek helyzetét. A párt nemzetiségi politikája, az antagonists viszonyok felszámolása, az Internacionalizmus, az egyenjogúság gyakorlása, valamint a társadalomépítés eredményeként 1953. január 28-án bemutatkozhatott a szlovákiai színházak között a legifjabb, a Magyar Területi Színház. Komáromi (Komárno) székhellyel, de szlovákiai feladatokkal. Az első naptól kezdve tájoló színház, mert a magyaT nemzetiségű állampolgárokért született. Feladatai közismertek. Megtett útja azt bizonyítja, hogy képes küldetésének eleget tenni. A bemutatott darabok címe bizonyítja, hogy művészeti feladatai mellett a színház tartalommal töltötte meg a művészet funkcióit: nevelt, szórakoztatott, állásfoglalásra buzdított, esztétikai élményt nyújtott. Nincs ez másképp most sem, s nem lesz másképp a Jövőben sem. Tevékenységünk megbízható és kipróbált forrása a szocialista realizmus módszere és formái, melyekkel képesek voltunk és leszünk Is kortárs, mai, aktuális színházzá válni. Tudom, nem minden bemutatott darab, megtartott előadás volt Ideális. A színházban sem ünnep minden nap. Itt Is keményen meg keli küzdeni az eredményekért. Mi sem engedhetjük meg, hogy „raktárra“ gyártsunk. Egy-egy ciklus eredményeinek összegezésekor bizony olykor rideg a valóság: nem jutottunk el az áhított eredményhez, mert számunkra és nagy- közönségünk számára idegen, nem elfogadható gondolatok, eszközök, irányzatok kerültek előadásainkba. Sikereink titka tehát: nem eltávolodni a közérthető formáktól. A színház felnőttségét bizonyítja, hogy mindig képes volt módosítani, és nem téveszti szem elől az előadó fontos alkotó elemét, a nézőt. Azt a nézőt, aki nemcsak partner, hanem címzett is. Ha nincs kihez szólni, vagy úgy szólunk, hogy az érthetetlen, akkor értelmét veszti a szó és kép, a cselekmény, a színház művészete. A krónika feljegyzi majd a számokat. Az eltelt 35 év nem csak a több mint 260 bemutatót és a közel 10 ezer eladást eredményezte. Sok szellemi és testi erő van mögötte, kikezdett egészség, rengeteg kilométer napsütésben, hóban, esőben, fagyban. Mindemellett lényeges, hogy a sok áldozat nem marad elismerés nélkül. Társadalmunk elismeri tevékenységünket, aminek bizonyítéka a több állatni kitüntetés, amelyeket a színház és művészei, dolgozói kaptak. Az estéről estére felcsattanó taps egy-egy előadást ismer el, a társadalmi elismerés az elvégzett munka egészét fejezi ki, és még nagyobb kezdeményezésre ösztönöz. Büszkék vagyunk, hogy mi is segítjük a társadalom fejlődését. Pértos és elkötelezett müsorpolltikánkkal részt veszünk a sokoldalúan fejlett ember nevelésében, lehetőséget nyújtunk dolgozóink szabadidejének nemes és gondolatokban-érzelmekben gazdag, tartalmas eltöltéséhez. Hisszük, hogy egy-egy sikeres előadással hozzájárulunk a néző alkotó tevékenységének felszabadításához, aktivizálásához. Nemcsak szépet nyújtunk, hanem gondolatokat is közvetítünk, hozzáállást tolmácsolunk. Részt veszünk társadalmunk formálásában. Prózai színház vagyunk és maradunk, de lehetőségünkhöz mérten bővíteni igyekszünk a műfajklnálatot, hogy minél szélesebb réteg látogassa előadásainkat. Büszkék vagyunk azokra az eredményekre is, amelyeket a kortárs szerzők művelnek bemutatásával értünk el. Céljaink, hogy kortárs színház — a mát, a mai ember mai problémáit szem előtt tartő színház — legyünk, és ezt csak akkor érjük el, ha minél több mai darabot mutatunk be. Olyanokat, amelyek az aktuális problémákkal, mai emberek örömeivel, sikereivel, bánatával, kudarcaival foglalkoznak. A mi vágyunk is az, hogy békés, alkotó, eredményekben gazdag életet élhessünk. Minket is bosszant a lustaság, a nemtörőd cmség, felemeljük szavunkat a háborús veszély ellen, ostorozzuk a hiányosságokat. Pellengérre álltjuk a haladást akadályozó jelenségeket. Célunk az őszinte, tiszta, nézeteiben progresszív ember. Aktív kapcsolatot tartunk a szlovák és cseh drámairodalommal, a bemutatott művek elősegítik a hazafiság, az együvétar- tozás érzetét. A szovjet, a magyar és a többi szocialista drámairodalomból választott darabjaink az internacionalizmus érzetét mélyítik, hisz örömünk, gondunk egy, így kerülünk közelebb egymáshoz. Ezáltal Is terjesztjük az értékeket. Felnőtt korunkat bizonyltja, hogy többet tudunk tenni a legifjabb nemzedékért Is. Müsorpolitikánk sarkalatos pontja az évente bemutatott gyermek- és Ifjúsági darab. Így nemcsak e korosztályok nevelésében veszünk részt, nemcsak kiegészítjük az iskolai esztétikai nevelést, hanem foly-, tonossá válik a színház és a néző kapcsolata. Van még művészeti tevékenységünknek egy fontos része: a hazai magyar drámák bemutatása. Nemzeti színház nincs nemzeti drámaírás nélkül. Ez érvényes a nemzetiségi színházra is. Ennek a feladatnak nem tudunk igazán eleget tenni. A múlt tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem csak a színház tehet róla, ez azonban mellékes. A fő, hogy a jövőben ezen változtatni tudjunk, hogy javítani tudjuk kapcsolatainkat a hazai magyar Irodalommal. Mert a Jövőben sem távolodunk el művészi hitvallásunktól. Továbbra is elkötelezett és magas esztétikai, művészi színvonalú előadásokkal akarunk hozzájárulni nézőink szórakoztatásához, az ifjú nemzedék neveléséhez, társadalmunk fejlődéséhez. Hiszem, hogy vérbő előadásokkal sikerül ezt elérnünk. Takáts Ernőd, a Matesz igazgatója A Bánk bánnal jubilált a Matesz. A felvétel egy drámai pillanatot örökít meg: Bánk bán az összeesküvők között. (Nagy Teodor mérnök felvétele) A KÉKEK VILÁGA Fügedi Jenő ZZUZZZZZI Bút még csak ötvenhárom éves múlt februárban, de azt hiszem, nyugodtan titulálhatom őt akár a komáromi (Komárno) képzőművészeti élet nagy „ö- regjének“ Is. Egy kis túlzással azt Is mondhatnám, hogy úgy hozzátartozik a komáromi képzőművészeti élethez, mint a városképhez a Szent Andirás- templom kettős tornya, vagy újabban a hajógyári Duna-ág felnyitott csapó- hídja. Jellegzetes, dús, mostanában már inkább deres szakálla, megtermett alakja Jóvoltából közismert a városban. További Ismertetőjele, hogy egészen biztosan felbukkan mindenhol a városban, ahol bármilyen formában a képzőművészetről van szó. Ha nagy ritkán mégis előadódik, hogy valami miatt elmarad egy-egy megnyitóról, összejövetelről, közvetlen egyszerűsége, derűje, mindig élesre állított humorérzéke észrevehetően hiányzik. Azok közül való, akiben megvan a művészet iránti alázat, aki nemcsak szakmai, hanem erkölcsi, emberi szükségességét is érzi annak, hogy érdeklődésével, a másik iránti magatartásával tisztelje és támogassa mások alkotó igyekezetét. Fügedi Jenő egyike azoknak, akiknek besorolásával, minősítésével esetenként bajban van a képzőművészeti publicisztika. Titulálták már őt amatőr festőnek, munkásfestőnek, autodidakta festőnek egyaránt. S az az igazság, hogy helytálló a három minősítés bármelyike, de együttvéve is. Bármelyik minősítés azonban csak a szó legnemesebb értelmezésében alkalmazható. Mert munkásfestő ő abban az értelemben, hogy három és fél évtizedes festői pályájának sikerei, esetleg másra is feljogosító eredményei ellenére megmaradt mind a mai napig kétkezi munkásnak. Amatőr festő, abban a régi, klasszikus értelemben, amikor az nem lekicsinylést, hanem egzisztenciális különbözőséget jelent csupán. Az autodidakta festő, aki sohasem tanult senkitől intézményesen festeni, ám aki tanulja azt mind a mai napig önszorgalomból mindenkitől és minden hozzáférhető forrásból. Képzőművészeti tevékenykedése már régen túlnőtt a szűk regionális határokon. Volt egy időszak, amikor gyakori részvévője volt a magyarországi képzőművészeti táboroknak. Az akkor szőtt baráti szálak révén munkái elkerültek Romániába, Lengyelországba, Jugoszláviába, a Szovjetunióba, az alkotótáborok befejeztével pedig neves művésztársak társaságában állította ki képeit, s bekerült neve a kiállítások katalógusába és a művészeti köztudatba. S hogy nem érdemtelenül, hadd Idézzek egy teljesen pártatlan véleményt. Egy komáromi önálló tárlata kapcsán így ír róla egyik könyvében az erdélyi festő-művészettörténész Nagy Pál: ........ Ügy érzem, nem hagyhatom ki annak a műkedvelőnek az egyéni kiállítását sem, aki rendkívül érett képeivel mindenkinek meglepetést okozott már első jelentkezésével. Soha senkitőJ nem tanult sem rajzolni, sem festeni, és mégis teljes biztonsággal, erőteljes ecsetkezeléssel és nem kevésbé határozott színérzékkel rendelkezik. Az átlagos műkedvelő szlnvoFügedi Jenő: Önarckép kalapba« nalát Jóval meghaladva, néha még a képzett művészek teljesítményére Is rádupláz, pedig kezdetben még a festékkeverés elemi szabályaival sem volt tisztában. Különösen az arcképfestészetben mozog otthonosan. Fügedi Jenő képzőművészetének sokrétűségét kell elsősorban kiemelni. A portré, a csendélet és a tájfesztészet egyaránt foglalkoztatja, s Igen változatos a technikai fegyvertára Is. Rajzol ceruzával, tussal, golyóstolilal, fest akvarellt, olajat, dolgozik a pasztell különböző fajtáival, és ezen túl szakavatott mesterévé vált egy aránylag ritkán látott festői technikának, az ún. mosott technikának. Képeit szemlélve komáromi mivolta tűnik fel elsőként. Az ő képein tovább élnek a még nem is olyan messzi régmúlt Komároménak mára már teljesen eltűnt jellegzetes utcái, ám krónikása a megújuló városnak is. S a komáromi tematikán belül is kedvelt, gyakorta visszatérő témái a Duna- és a Vág-Du- na-part, e folyók hidjai, a kikötő és a vele szomszédos szűkebb pátriája, az egykori Erzsébet-sziget. Kötődése e szűkebb régióhoz azonban sohasem válik esetleges, földhözragadt lokálpatriotizmussá. Szlovákia hegyeinek csipkéit vagy Prága ezernyi tornyát ugyanolyan belső átéléssel örökíti meg, amihez pedig feltétlenül érzelmi kötődés szükségeltetik. Önarcképei külön fejezetet képviselnek művészetében. Rengeteget készített már belőlük a legkülönbözőbb technikával, s ezek az önarcképed egyértelműen tanúsítják alkotójuk magas szintű mesterségbeli tudását. Ezek az önarcképei azonban sohasem öncélúan, valamifajta egoista önmutogatás szándékával készülnek, hanem egyrészt Fügedi Jenő mindig kísérletező-mfl- vész-alkatának, mindig valami újat felfedezni akaró igyekezetének köszönhetően, másrészt pedig pillanatnyi hangulatok, egy emberi, művészi lélek leheletfinom rezdülései örökítődnek meg ezeken az önarcképeken. Németh Gyula Pályázati felhívás A Csemadok Központi Bizottsága és a KB történelmi-honismereti szakbizottsága helytörténeti pályázatot hirdet. Pályázhatnak csehszlovák állampolgárságú személyek, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti kutatások eredményeit tartalmazó pályamunkákkal. A tanulmány fog. lalkozhat munkásmozgalmi hagyományokkal, település-, illetve családtörténettel, kézműves- és iparosszervezetek, szövetkezetek, kulturális intézmények, társaságok, színjátszó társulatok, egyesületek (Csema- dok-alapszervezetek), valamint településhez vagy régióhoz kötődő fontosabb események, eseménysorozatok, műemlékek, törté, nelml emlékhelyek, lapok, kiadók történetével. A bíráló bizottság még meg nem védett szakdolgozatok anyagát is elfogadja. A pályamunkákat 1989. március 31-ig kell beküldeni két példányban a Csemadok Központi Bizottságára (Nám. 1. mája 10, 815 57 Bratislava, telefon: 528 07, 533 94): Pályadíja.k: 1. dij 3000 KCs 2. díj 2000 KCs 3. díj 1000 Kis Az egyes díj fok ozat okát a bíráló bizottság megoszthatja. A pályamunkáikon fel kell tüntetni a szerző nevét, foglalkozását és lakcímét. A munkák terjedelme, legalább 20 oldal legyen. A beküldött pályamunkák első példánya — a pályázók szerzői jogának tiszteletben tartásával — a Csemadok KB levéltárába kerül megőrzésre. A pályázat eredményét a bíráló bizottság 1989 novemberében a Csemadok történelmi-honismereti szemináriumán hirdeti ki.
