Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-23 / 12. szám

új ifjúság 4

— D. G.: Nem szeretem a statisztikai kimutatásokat, de ez esetben nem árt megvizsgálni, hogy mit mutatnak a számok. Járásunkban 1986 ban ötvennyolc fiatalkorú ellen folyt büntető eljárás. Ez 8,7 százaléka a lefolytatott bűnvádi eljárásoknak. Ha a bűncselekmények struktúráját nézzük, az első helyen a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények vannak. A második helyiig az egészség ellen elkövetett bűncselekmények kerültek, mondhatnám azt is, hogy holtversenyben a nemi visszaélésekkel.

Még ennél is elrettentőbb a kép, ha a kiskorúak statisztikáját vizsgáljuk. Az említett évben járásunkban hetvennyolc kiskorú, vagyis tizenöt évnél fiatalabb személy követett el törvénybe ütköző cselekedetet. Ebből huszonnégy a bűncselekmények száma, a többi vétség. Ennél a korcsoportnál is első helyen vannak a vagyon elleni bűncselekedetek. Mivel kiskorúakról van szó, figyelmeztető tény, hogy szép számban előfordultak olyan bűncselekmények Is, mint a rablás és a nemi erőszak kísérletei. Hasonló volt a helyzet tavaly is.

— A közbiztonsági szervek tapasztalatai szintén ilyen komorak?

— A. E.: Sajnos, én is csak azt mondhatom, hogy az utóbbi években a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma egyre növekszik. Ebben nagy szerepet játszik az alkohol és az a közeg, amelyben a fiatal él. Munkánk során elszomorító esetekkel találkozunk. Azt tapasztaljuk, hogy a családok egy része távolról sem tud eleget tenni gyermeknevelési kötelezettségeinek. Az említett statisztikát én még kiegészíteném azzal, hogy javulás észlelhető a bűncselekmények kategóriájában, viszont megnőtt a vétségek száma. Persze, ez még nem ad okot a túlzott optimizmusra.

— Hogyan látják a pillanatnyi helyzetet a gyermekvédelmi szakosztály dolgozói?

— K. £.: Az eddig elmondottakat alátámasztják a mi tapasztalataink is. De hadd mondjam el, hogy a bűncselekmények és a vétségek elkövetését általában huzamosabb ideig tartó iskolakerülés előzi meg, ami a gyermekvédelmi szakosztály dolgozóinak igen nagy gondot okoz. E jelenség fölött nem szabad szemet hunyni, mert szinte minden bűncselekménynek ez az a- lapja. Az Iskolakerülő gyermek előbb-utóbb olyan társaságba keveredik, amely elvezeti őt az első törvénybe ütköző cselekedetek elkövetéséhez, s ha a segítő kéz nem érkezik meg Idejében, könnyen elindulhat a lavina.

— A közvélemény a jogi „gépezetben“ az ügyvédet másképpen látja mint a joggyakorlat és a bűnüldöző szervek más képviselőit. Meghatározza ez az ügyvédek szerepét a fiatalkorúak bűnözése elleni harcban?

— M. L.: Társadalmunk Óriási erőfeszítéseket tesz a bűnözés, de főképpen a fiatalkorúak bűnözésének megelőzésére. Bátran állíthatom, hogy ebből az ügyvédek is kiveszik a részüket. Az viszont tény, hogy sajátos helyzetben vagyunk. Elsőrendű feladatunk az ügyfeleink védelme, de emellett — a fiatalkorúaknál különösen — sokat tehetünk az átnevelésükért is. Köztudott, hogy az ügyvéd és védence között amolyan bizalmi viszony alakul ki. Ebből adódik, hogy az ügyvéd intenzíven tud hatni a védencére. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megmagyarázzuk a fiataloknak: cselekedeteik értelmetlenek és károsak személyiségük,, valamint Jövőjük alakulása szempontjából.

— Az esetek többsége, amelyekről eddig beszéltünk, a bíróságon végződik. Hogyan látja a helyzetet és a saját szerepét a bíró?

— P. L.: Én úgy érzem, hogy a ml helyzetünk sokkal nehezebb, mint az eljárásban részt vevő többi kollégáé. Természetesen ezzel nem akarom kisebbíteni az ő szerepüket és felelősségüket. Viszont mégiscsak nekünk kell kimondanunk a vizsgált fiatal bűnösségét vagy ártalmatlanságát. Igyekszünk olyan bünte ést kiszabni a fiatalokra, hogy azok abból okuljanak, neveljük őket általa. Csakhogy sokszor nehéz helyzetbe kerül a bíróság, mert kénytelen megállapítani, hogy a fiatalkorú már annyira mélyre süllyedt, hogy azt egy esetleges feltételes büntetéssel nem lehet rendbehozni. Ilyenkor nem marad -más hátra, mint a feltétel nélküli szabadságvesztés.

— Önök bizonyára jól Ismerik, milyen tényezők hatnak ennél a korosztálynál arra, hogy közülük egyesek törvénybe ütköző cselekedeteket követnek el.

— D. G.: járásunkban a fiatalkorú bűnözők egyharmada alkohol hatása alatt, vagyis ittas állapotban követi el a bűncselekményt, de az utóbbi években megnövekedett a toxikus anyagok hatása alatt elkövetett bűncselekmények száma is.

— Talán Krecskó Éva a legilletékesebb erről véleményt mondani.

— Én már utaltam arra a szomorú tényre, hogy a szülők nem figyelnek oda kellőképpen a gyermekeikre. Nem tudják, mivel töltik szabadidejüket, nem ismerik a szokásaikat, és akkor sem lépnek közbe — az esetleges verésen kívül —, amikor rádöbbennek, hogy gyermekeik káros szenvedélynek hódolnak. Az Igazsághoz tartozik az is, hogy a bűnelkövető fiatalok nagy része rendezetlen családban él, ahol az apa vagy az anya, de gyakran mindketten alkoholisták vagy kábítószerélvezők. Természetesen ebben a kérdésben sem lehet általánosítani, mert a látszólag rendezett családokból is kikerülnek fiatalkorú bűnözők, de ilyen esetekben is, ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, felszínre kerülnek a szülők ktsebb-nagyobb mulasztásai a gyermeknevelésben.

— Ábrahám Elemér rendőrfőhadnagy szerint mi a magyarázata annak, hogy a fiatalok könnyen hozzájutnak az alkoholhoz vagy más kábító hatású anyagokhoz?

— Ebben elsősorban a forgalmazókat terheli a felelősség. A közbiztonsági szervek rendszeresen ellenőrzik a vendéglátó egységeket. Sajnos, sok esetben észleljük, hogy a fiatalkorúak is betérnek ide, és kiszolgálják őket. Tehát a személyzet nem

áll feladata magaslatán. Ilyen esetekben helyszíni bírsággal sújtjuk a személyzetet, és figyelmeztetjük a feletteseket is.,

— A jelek szerint nem elég hatásosak ezek az intézkedések.

— D. G.: Ehhez nem férhet kétség, hiszen minden évben legalább fél tucat fiatalt kell elítélnünk ittasságból elkövetett bűncselekmény miatt, ami a gyakorlatban azt Jelenti, hogy ittas állapotban gépjárművet vezettek. Ugyanakkor a feltárt esetek száma nincs egyenes arányban a felelősségre vontak számával. Ezen a téren még nagyon sok javítanivaló vár ránk. Nem véletlen, hogy a felettes szerveink, a kerületi és a legfelsőbb ügyészség is behatóan foglalkozik ezzel a problémával. Vannak idevágó törvények, és nem is rosz- szak, viszont baj van az alkalmazásukkal, amiért elsősorban a nemzeti bizottságokat terheli a felelősség.

— M. L.: Szerintem itt szólni kell egy nagyon fontos tényezőről, mégpedig az emberek közönyéről is. Legyünk őszinték és valljuk be: tettünk-« valamit, ha egy vendéglőben azt láttuk, hogy a személyzet flatalkorúaknak szeszes italt szolgált fel? Biztos vagyok benne, hogy csak nagy ritkán figyelmeztettük a szabálysértőket arra, hogy helytelenül cselekednek. Én mint ügyvéd, a fiatalkorúak tárgyalásain mindig igyekszem rámutatni arra, hogy mások is felelősek a fiatalok ittas állapotban elkövetett tetteiért.

— Tudomásom szerint a bíróság ezt nem veheti enyhítő körülménynek ...

— P. L.: A bíróság minden esetben alaposan kivizsgálja, hogy a vádlott, illetve vádlottak, hogyan jutottak hozzá az alkoholhoz, de sajnos az az igazság, hogy

a fiatalkorúak nem csupán a vendéglőkben szerzik be az italt. Üzletekben bármikor, bármilyen mennyiségben megvásárolhatják. Márpedig ilyen esetekben semmi szín alatt nem beszélhetünk enyhítő körülményről. Más a helyzet, ha valóban vendéglőben fogyasztottak alkoholt, de még ekkor is abból kell kiindulnunk, hogy mindezt önszántukból tették. Tehát nagyon nehéz enyhítő körülményekről beszélni. Azok ellen, akik flatalkorúaknak szeszes Italokat is felszolgálnak, sokkal erélyesebben fel kellene lépni, mint ahogy azt eddig tettük.

— Az igaz, hogy az italozás a fiatalkorúaknái is tudatos cselekedetnek számít, másrészt viszont az is igaz, hogy a fiatalok egy része végképp nem tudja, mi számít törvénybe ütköző cselekedetnek.

— D. G.: Ezt, sajnos, mi is tapasztaljuk.

Tudjuk, hogy a jogi nevelésben még mindig nem tartunk ott, ahol egy ilyen fejlett társadalomban, mint a miénk, tartanunk kellene. De azért én ezt mégiscsak másodrendű kérdésnek tekinteném. A fiatalok nevelésére mindennél és mindenkinél nagyobb hatással van a család és az iskola, s én éppen a családokban és az iskolában látom a legtöbb hiányosságot.

— M. L.: yéleményem szerint a felvilágosító munkában és jogi nevelésben óriási lehetőségei vannak a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Más kérdés, hogy a SZISZ él-e ezekkel a lehetőségekkel. A jogászok, ha beszélgetésre hívják őket a fiatalok közé, mindig vállalják, s a közvetlen találkozások hatása megmutatkozik a fiatalok jogi nevelésében. De hangsúlyozom, hogy e téren az Ifjúsági szervezetnek kell megtennie az első lépést.

— K. É.: Munkánk során gyakran észleljük, hogy a szülők nem tudatosítják, de nem is akarják belátni, hogy a hibák egész sorát követték el gyermekük nevelésében, amíg az bűnözővé vált. Nem lehet ezen a helyen mindent részletezni, de a szabadidő eltöltésének módjára feltétlenül oda kell figyelni. Ha a szülőket megkérdezzük, mit tudnak gyermekük szokásairól, szabadidejük eltöltéséről, baráti körükről, igen lehangoló képet kapunk. A szülők nem is igen törődnek vele, mit csinál csemetéjük a szabadidejében. Egyedül a gyermekneveléshez szükséges anyagi feltételek megteremtéséért éreznek felelősséget. A többit az iskolára akarják áthárítani. Az iskola szerepe felbecsülhetetlen, hiszen a gyermek ideje legnagyobb részét az iskolában tölti el. De arról megfeledkeznek a szülők, hogy sem az Iskola, sem

más Intézmény nem helyettesíti, csak kiegészíti a család szerepét a gyermeknevelésben.

— D. G.: Én azért nem áilnék ki eny- nyire az iskola mellett. Tizenhét éves gyakorlatom alatt számtalan olyan esettel találkoztam, amikor az Iskola hanyagsága, a pedagógusok túlzott jóindulata tette lehetővé, hogy egyes tanulók, akár az iskola területén is, súlyos bűncselekedeteket követhettek el. Ez pedig figyelmeztető jelenség. A szakmunkásképző intézetek az iskolarendszerünkben rendkívül fontos szerepet kaptak, ennek megfelelően gondoskodik róluk a társadalom is. A hozzájuk tartozó korosztály nevelésében azonban számtalan hiányosság tapasztalható, a szakmunkástanulók járnak az élen a fiatalok bűnügyi statisztikájában.

— Súlyos esetek ezek, de talán még súlyosabbak a következményeik. A fiatalkorúaknál nemegyszer feltétel nélküli szabadságvesztést szab ki a bíróság. Menynyire hatásos ez a büntetési forma?

— P. L.: Nagyon nehéz helyzetben van a bíró — hát még ha olyan fiatal, mint én —, ha feltétel nélküli szabadságvesztésre kell ítélnie egy tizenhat-tizenhét éves embert, de sokszor elkerülhetetlen ez. Nem lehet egészen pontosan kiszámítani, hogy az ilyen szigorú büntetés milyen hatással lesz az élete elején álló ifjú jövőjére. Egyet viszont biztosan tudunk: amíg megfelelő nevelő hatások érik a megbotlott emberkét, többnyire tartózkodnak az újabb törvényekben ütköző cselekedetek elkövetésétől. A baj ott következik be, ahol ez a nevelő hatás megszűnik. Ilyenkor, sajnos, előfordul, hogy a büntetésüket kitöltő fiatalkorúak egy része visszaesővé válik.

— Jellemző ez erre a járásra?

— D. G.: Csak annyira, mint országos méretben. Én azt tapasztaltam, hogy a visszaesés veszélye azoknál a fiatalkorúaknái a legfenyegetőbb, akik feltételes büntetést kapnak. Az életformájuk, környezetük, baráti körük többnyire az első eset lezárása után sem változik meg, tehát nem okulnak, aminek egyenes következménye, hogy néha egy két hónap elteltével újra bűnvádi eljárást kell ellenük Indítani.

Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a fiatalkorúaknál visszaesésről is beszélhetünk. Tudjuk, hogy a tizenöt éven aluli gyermekeket büntetőjogilag nem lehet felelősségre vonni, amivei ők gyakran vissza is élnek. Az első figyelmeztető esetek után sem tesz meg a család és az iskola mindent azért, hogy a gyermek fejlődése megfeleljen törvényeinknek és erkölcsi, társadalmi normáinknak. Az első törvénybe ütköző cselekedeteket továbbiak követik, amelyekre csak akkor figyelünk fel Igazán, amikor már a fiatal betölti a tizenötödik életévét, és büntetőjogilag is felelősségre vonható lesz.

— Eddig főleg arról beszélgettünk, hogy a járásban milyen méreteket öltött a fiatalkorúak bűnözése. Szóba kerültek a kiskorúak, a bűnözés okai és a büntetések is. Azoknak a szerveknek és intézményeknek, amelyeket önök képviselnek, igen fontos szerepük van a megelőzésben is.

— M. L.: Ez igy igaz. Én már szóltam arról, hogy mi, ügyvédek, az ügyfeleinkkel kialakított bizalmas viszony jóvoltából Igen nagy hatást tudunk gyakorolni a fia- talkorúa.kra, de ők ekkor már valójában bűnelkövetők. Így gyakorlatilag abban tudunk hatni, hogy az első esetet, amely nem biztos, hogy büntetés kiszabásával fog végződni, továbbiak ne kövessék.

— P. L.: A bíróság minden epeiben leginkább a büntetés kiszabásával, illetve annak mellőzésével tud hatni a tévútra került fiatalokra. Természetesen ezen kívül mi Is bekapcsolódunk a szó szoros értelmében vett megelőző tevékenységbe. Eljárunk a fiatalok közé, előadásokat tartunk, igyekszünk őket beavatni a paragrafusok rejtelmeibe. Ennek pedig az a célja, hogy hassunk a tudatukra, és szándékosan kerüljék azokat a helyzeteket, amelyek bűn- cselekményekhez vezethetnek.

— É. E.: A közbiztonsági szervenneK is óriási szerepük van a bűnözés elleni harcban. Ezt legjobban azzal szolgáljuk, hogy az egyes bűnesetek kivizsgálása közben 1- gyekszünk felderíteni a bűncselekmények elkövetéseinek okait és körülményeit. Az észrevételeinket az Iskolák, munkahelyek, az Ifjúsági szervezetek tudomására hozzuk, amelyek aztán azokat felhasználva, hathatós tntézkedésket tudnak tenni.

— K. E.: Én azt hiszem, hogy a bűnözés elleni harc vagy a megelőző tevékenység nemcsak azoknak a szerveknek és intézményeknek a feladata, amelyek képviseletében most mi ezen a kerekasztal-beszél- getésen elmondtuk véleményünket. Várjuk az iskolák, munkahelyek, családok segítségét, de nem maradhatnak ki ebből a párt-, az állami szervek és a tömegszervezetek sem.

— Végezetül hadd kérdezzem meg dr. Dömény Géza ügyésztől: mennyire hatásosak azok az intézkedések és formák, a- melyekről az imént szóltak?

— Társadalmi összefogásra van szükség e kérdés megoldására. Ezt minden szinten és minden alkalommal sürgetnünk kell. Eddigi eredményeink azt bizonyítják, hogy a megelőzés nem hiábavaló. Remélem, a jövő is bennünket igazol.

Fiatalok

a

paragrafusok árnyékában

Rég elmúlt már az az idő, amikor azt hittük, hogy társadalmunk minden feltételt megteremt a fiatalok neveléséhez, és nem kell attól tartnunk, hogy a fiatalkorúak bűnözése esetleg társadalmi méreteket ölt. Ma már szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy a bűnesetek Jelentős hányadát kis- és fiatalkorúak követik el. Nincs ez másként a Dunaszerdaheíyl (Dunajská Streda) járásban sem, ahol a közelmúltban dr. Dömény Géza ügyésszel, K r e c s k o Évával, a jnb gyermekvédelmi osztályának előadójával, Ábrahám Elemér rendőrfőhadnaggyal, dr. Piros László bíróval és dr. Mészáros Lajos ügyvéddel beszélgettem a kialakult helyzetűi.

Kamocsai Imre