Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-23 / 12. szám
Fekete Etelka és Antal Kornélia már két éve a fénycsöveket gyártó gépsoron dolgoznak. Történelmi tény, hogy a Bódvá mente dolgos népe évszázadokon keresztül mezőgazdasággal foglalkozott. Az első lépéseket a környék iparosításához csak az ötvenes évek elején tették meg, amikor megkezdődött a Kelet- szlovákiai Vasmű építése. A gépiparhoz lassan, de fokozatosan felzárkózott az elektrotechnikai ipar is. Amikor már Kelet-Szlo- vákia számos városában a fejlesztés második szakaszába lépett az iparág, a Bődva partján is megjelent az első kis üzem. Kisebb huzavona után végül is úgy döntöttek az illetékes szervek, hogy a Tesla Holeáovice konszernvállalat kráhkyi üzeméből Szepsibe (Moldva nad Bodvou) költöztetik a villamos izzók gyártásának egy részét. 1976 áprilisában jobb híján egy hatalmas raktárhelyiségnek szánt épületben megkezdődött az izzók gyártása. Megkezdődött? Inkább csak akadozva döcögött, mert az ide telepített angol Philips gépsor már akkor közel harmincéves volt, a gépekhez állított, a többnyire mezőgazdasági munkához szokott „elektrósok“ pedig, mi tagadás, nem álltak feladatuk magaslatán. Napjainkban a rohamos fejlődéshez és a progresz- szív munkamódszerekhez szokott szakemberek ezt szemrebbenés nélkül tudomásul vennék,, mert hiszen ők is túlélték a kezdeti nehézségeket. Az egyik még meg is jegyezte: közben azért eltelt jó néhány év, és sokat változott, fejlődött a tudomány azóta, bizonyára a Teslában is túl vannak már a kezdeti évek nehézségein. Valóban: ,ha csak nagy vonalakban összegeznénk a jelent, ez kézenfekvő lenne, hiszen ma már négy gépsor ontja a 40-100 W-os izzólámpákat; 19 milliót évente. Azóta a fénycsövek gyártása is meghonosodott, sőt közülük a 20 W-osaknak monopolgyártói lettek, a kisülőcsövek nagy része is innen indul hazánk számtalan ipari felhasználójához. Viszont ne áltassuk magunkat számokkal, mert Szepsiben évek óta baj van a tervteljesítéssel, az üzem élén gyakoriak a változások, nagy a munkaerő-vándorlás. Érvek, ellenérvek Meglepődöm, hogy az igazgatói iroda a bejárattól kőhajintásnyira egy fabarakkban van. Barátságosan üdvözöl az újdonsült igazgató, és előzékenyen betessékel az irodába, ahol már mások is vannak. Nem az én kedvemért, de szerencsémre közöttük van Alexander Pichar mérnök, a prága- holesovicei vállalat termelési i- gazgatóhelyettese, valamint Miroslav Margecanskjl is, aki szinte véletlenül huzamosabb ideje a termelés itteni első számú felelőse. Csakhamar éles vita kerekedik, érvek és ellenérvek hangzanak el arról, miért olyan gyengék az eredmények, miért kiegyensúlyozatlan a termelés, és miért van ekkora munkaerő-vándorlás. Vitájukból a következőket jegyeztem le. Ánton Skorec mérnök igazgató: „Két hónapja jöttem ide a vasműből, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy rádöbbenjek, itt nem ilyen-olyan gondok vannak, hanem a problémák egész komplexumával állunk szemben. Régi elavult gépsorokon, nem megfelelő épületekben alacsony színvonalú munkaszervezés mellett sablonosán gondolkodó és cselekvő emberek dolgoznak. A mesterség sem szállt apáról fiúra, sem hagyományok, sem túlzott tapasztalatok nincsenek, illetve szerintem kevés idő telt el az alakulás őta ahhoz, hogy itt egy összeforrott, szakmailag képzett gárdáról beszélhetnénk. Meghagyom, vannak nagyon ügyes emberek is, főleg a csúszása meg még ennél is több gondot okoz. Nem akarok kibújni a felelősség alól, mi is sok mindenben ludasak vagyunk. A munkaerő-vándorlás kihat a terv teljesítésére. Tavaly például a 450 fős üzemből 180-an távoztak. Szerintem a gyár kollektívája még mindig keresi a helyét.“ — A kibontakozást minden bizonnyal nagy mértékben segíti majd az új vállalati törvény is. Az objektív okok részleges felszámolása mellett mire lehet még jó helyi körülmények között ez a dokumentum? — A szállítói kapcsolatok javulása mellett sokat várunk a vállalati önállóság megerősödésétől. Érzésem szerint a differenciált bérezés nemcsak a munkaeredményeken, hanem a fegyelem megerősítésében is érezteti majd hatását. A vezető káderek kiválasztásának demokratikus elvét is FÉNYFORRÁSOK Boclva-parti megvilágításban Köteles László: „Többen csodálkozva megkérdezték: neked még erre is van időd?“ Homoly Miklós mérnök: „Ezeken a gépeken mi csodákat nem művelhetünk, a normák pedig erősek.“ konstruktőrök között, s én rájuk akarok a jövőben építeni.“ Alexander Pichar mérnök: „Én több év távlatából úgy vélem, a kulcsembereken, a gépbeállítókon múlik a tervteljesítés. Sok a középkáder, a technikus, de szakmai féltékenységből vagy tán a laza munkafegyelemből kifolyólag nem tudnak, nem akarnak többet produkálni. Úgy tűnik, ebben az évben változás következik be, ugyanis a konstruktőrök egy csoportja Tegdes Gyula mérnök vezetésével vállalta az SU-6- os gépsor komplett generáljavítását. Ez új gondolkodásmódra, javuló viszonyra vall. Mi, Prágából lehetőségeinkhez képest, pedig azok eléggé szűkösek, támogatjuk a szepsi üzemet, hiszen nemrég két raktárépületet is felépítettünk a tetemes félkészáru- és nyersanyagkészletek elhelyezésére, és 1990-ben szeretnénk befejezni az 50 millió korona ráfordítással épülő gyártási csarnokot, szociális és irodaépületeket. Szó sincs arról, hogy Szepsit leépítenénk, mert hallottam ilyen megjegyzéseket. Nagyon is számítunk rájuk. Az idén Králíkytól átveszik a B 2Z foglalatú, nyugati exportra készülő égők gyártását. Ebből 2 millió darabot, a 20 W-os fénycsövekből pedig 400 ezret.szállítanak majd az igényes tőkés piacra.“ Miroslav Margeeansky: „A feladatokat, terveket eddig sem mérte szűkmarkúan az anyavállalat, Arról azonban megfeledkeznek, hogy négy elavult gépsoron 19 millió izzólámpát kell előállítanunk. Állóeszközeink elhasználódtak, tehát elsősorban ne az emberekben keressük a hibát. Egyszerűen tehetetlenek vagyunk a rossz minőségű félkész termékek, nyersanyagok szállítóival szemben, a szállítási határidők be akarjuk tartani, sőt, ez külön hangsúlyt kap majd — sommázza az igazgató. Több minden világos Á konstrukciós osztály fiatal' szakembereinek véleménye két okból is érdekel: egyrészt ők, a .fiatalok, a perspektivikus káderek miben látják a hiányosságok okát, másrészt az is fúrja az oldalamat, hogyan akarják a generáljavítást elvégezni egy idestova huszonhét éves gépsoron. Homoly Miklós mérnök, az osztály vezetője: — Láthatod, milyen egyszerű és mégis milyen összetett az izző- lámpagyártás. Ide olyan szakemberek kellenek, akik értenek a vákuumtechnikához, otthon vannak az üvegformálásban, van érzékük a gépekhez és rátermett elektrósok. A gépbeállítőkon áll vagy bukik a termelés sikere, az, hogy az üvegbúrák vagy az aljazat pontosan ott álljon meg, ahol a gáznyelv ég, és a forrasztófej beavatkozik, ellenkező esetben törnek a búrák, nincs tökéletes vákuum, nincs tökéletes üvegolvasztás, hermetikus lezárás, nincs stabil aljazatrögzítés. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Nézd meg ezeket a gépeket. Matuzsálemi korú Philips gépsorokkal állsz szemben. Van olyan, amelyik kis híján negyven éve üzemel. Tavaly még a karbantartók vezetője voltam, így tudom, nagyon nehéz valamit is kijavítani vagy helyettesíteni rajtuk. Pót- alkatrész nincs — hol is lenne ennyi év után?! —, ha pedig már valamit le kell gyártanunk, akkor először az angol inchet (hüvelyk — 25,4 mm) át kell számítanunk milliméterekre. Nem akarlak számadatokkal terhelni, de a négy gépsor jelenlegi értéke csak az eredeti összeg egyhetedét teszi ki. Ezeken a gépeken mi csodákat nem művelhetünk, a normák pedig erősek. — Akkor generáljavítás címen mit és hogyan akartok másítani ezen a gépsoron? — fordulok a gondolat értelmi szerzőjéhez, Tegdes Gyula mérnökhöz. — Tudni kell, hogy ezek a gépsorok két műszakban üzemelnek, így nem jut idő a javításokra, átalakításokra. A generáljavítást egy gondosan kidolgozott ütemterv szerint végezzük majd augusztustól év végéig. Főleg a karusszeles egységek csapágyazására, hüvelyezésére helyezzük a hangsúlyt, és a pozícióelemek cseréjére, felújítására gondoltunk. Sok mindent már legyártottunk, többnek most készítjük a rajzait, de közben folyamatban van a szükséges anyag beszerzése és a kooperációs partnerek bebiztosítása. Sokat remélünk ettől Tegdes Gyula mérnök: „Ez a pozícióelem már a generáljavításhoz készült.“ a javítástól, és ha sikerül, jövőre egy másik gépsort újítunk fel teljesen. Persze közben a termelés sem állhat le. Ha minden jól megy, idén kapunk egy új gépsort is. — Vannak-e az ilyen nagy munkához szakemberek? — A szó szoros értelmében vett szakemberekben a fluktuáció miatt nem bővelkedünk, de azt hiszem, fog ez menni. Régi gondunk az utánpótlás-nevelés. A Mecenzéfen (Medzev) végzett szakmunkásaink, mondjuk meg őszintén, nem vérbeli elektrósok, ezért itt kell megedződniük, megtanulniuk és megszeretniük a szakmát. A csarnokban járva a gépeken dolgozó, helyenként tébláboló fiatal lányokat, fiúkat látva felvetődik bennem a kérdés: Ök hogy vannak megelégedve az itteni munkájukkal, keresetükkel? A neoncsövek fényében Fekete Etelka és Antal Kornélia a foglalatok befűzését végzik. Munka közben elmondják, hogy két éve vannak itt, és nincs szándékukban elmenni. A munkájuk változatos, mert műszak közben is több munkafolyamatba kapcsolódnak be. Keresetük 1400 korona körül mozog, de a teljesítményüktől függ. Az égőlábacskákat szállító szalag leállt. Zdena Svajgerová önszorgalomból, kézzel gyűjtögeti ezeket a „lábacskákat“ egy tárolóba, majd a karusszelos üveg- forrasztóba rakja őket. Közben váltunk néhány szót: — Bosszantóak ezek a fennakadások, az ember igyekezne, hogy keressen, hogy ne legyünk lemaradva, de sokszor hiába. A keresetem, a munkakedvem változó. Hogy itt maradok-e? Ez még a jövő titka. Várom a változásokat a most már a harmadik igazgató nekifutásától. Zdena Svajgerová: „Bosszantóak ezek a fennakadások.“ Hogyan látják a SZISZ-esek a gondokat?, Á felemás, nem éppen szívderítő tapasztalataim után tovább folytatom a vizsgálódást a fiatalok itteni helyzetéről. Köteles Lászlótól, a SZISZ-alapszervezet alelnökétől megtudom, hogy az elnöknőnek szintén távozási szándékai vannak. — Ne szépítsük a helyzeteket!' A nyolcvantagú alapszervezet nem tudott szavazóképesen összejönni az évzáró taggyűlés első terminusára. Sok az ingázó fiatal, a két műszakos termelés is nagyban nehezíti a munkánkat, de ez sem lehet elfogadható magyarázat. A feszített munkatempó, a meghibásodásokból eredő alacsony termelékenység, a divattá vált munkaerő-vándorlás kihat a mozgalmi élet színvonalára. Nem akartam hinni a fülemnek a személyes agitáció közben, amikor többen csodálkozva megkérdezték: neked még erre is van időd? A munka nagy részét nálunk is egy-két aktív tag végzi. Szakmai rátermettségünket igazoltuk a járási ZENIT-kiállításon, ahol két első helyet szereztünk, az újítási javaslatok túlnyomó többsége is a SZISZ-tagoktól származik, kerületi elismerésben részesültünk azért, amit a környezetvédelemért tettünk. Sovány vigasz azonban, hogy az Ifjúsági Fényszóró közbenjárásával az egyik égetőkemence energiafelhasználását változatlan teljesítmény mellett a felére csökkentettük, és az is, hogy az üveghulladékban nemcsak felfedeztük a mérgező higanyszennyeződést, de megtaláltuk a módját az eltávolítására is. A SZISZ-ben is foglalkoztunk a munkaerő-vándorlás kérdésével. Sok fiatal azért megy el a gyárból, mert a kereseti lehetőségek mellett a szociális juttatásokat is elégtelennek érzi. Január elsejétől nagyobb lesz az önrendelkezési jogunk, és reméljük, e téren is gyökeres változások lesznek. Jómagam karbantartó vagyok, több, újítás, ésszerűsítés fűződik nevemhez. Többéves tapasztalatból mondom, hogy nem az emberekben van a hiba, hiszen mi is, a gépeken dolgozó lányok is, mindent megteszünk, de vannak hibák a munkaszervezésben, és a nagyon régi, matuzsálemi gépsorokkal képtelenség elérni az évi 16 százalékos termelésnövekedést. Sok mindent láttam, sok mindent hallottam, tapasztaltam még a Bódva-parti üzemben. Bennem is összeállt egy kép, egy belső ellentmondásokkal teli, a túlhajszolt iparosítás áldozatául esett, gyártási profiljában függőségi viszonyban lévő, de szüntelenül a kiutat, a boldogulást kereső munkakollektíva képe. Polgári László (A szerző felvételei)’ 1
