Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-23 / 12. szám

| új iflúság 2 —-----------------------------------------­__L _____■ -- -i-- ‘ _....... Kommentárunk Már most döntünk az átalakítás sikeréről Csehszlovákia gazdasági és szociális fej­lesztés« meggyorsításának stratégiájával összefüggésben sok szó esik napjainkban a gazdasági mechanizmus átépítéséről. Ügy tűnik azonban, hogy egész sor téves fel­fogás uralkodik e kérdésben, ezért nem árt talán, ha tisztázzuk a fogalmakat és a törekvés lényegét. A közvélemény általában a gazdasági mechanizmus átépítésén a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejlesztését, a bér­rendszer, a piaci kapcsolatok, a vállala­tok közötti kapcsolatok és a belső válla­lati élet megváltoztatását érti. Pedig ez távolról sem felel meg az átépítés céljai­nak, vagy legalábbis csak egy része an­nak. A gazdasági mechanizmus átépítése a szó szoros értelmében az egész gazda­sági és társadalmi Intézményrendszer, sőt még a Jogrendszer forradalmi átalakítását Is jelenti. A hangsúly természetesen a gazdaságirá­nyítás tökéletesítésén és továbbfejlesztésén van. Bebizonyosodott ugyanis, hogy nem tudunk bánni a gazdasági ösztönző eszkö­zökkel, pedig azok által már ezelőtt Is hatékonyabbá tehettük volna gazdaságunk működését. Következésképpen az eddiginél Is nagyobb feladat hárul a káderpolitiká­ra, -nevelésre, a káderek kiválasztására és elhelyezésére, hogy a megfelelő helyre, megfelelő emberek kerüljenek. A legtöbb félreértés az ár- és bérpoliti­ka körül támadt. Általában az a vélemény uralkodik, hogy direktív utasítással meg­szabott ár- és bérreform lép életbe. Ez téves felfogás, mert nem az ár- és bér­rendszert kell átépíteni, hanem azt a me­chanizmust, amely az árakat és a bére­ket kialakítja. Semmit sem érnénk el az­zal, ha emelnénk az árakat és a béreket, vagy korlátoznánk azokat. Azokra a köz- gazdasági eszközökre kell elsősorban hat­nunk, amelyek ezeket az árakat és bére­ket megteremtik. A hangsúly tehát a közgazdasági eszközök és kapcsolatok át­építésén van. Ezek után a majdhogynem általános megállapítások után szóljunk arról Is, mi­kortól kerül sor ezekre a változásokra. Már az Idén bevezetik az új gazdasági mechanizmust a közétkeztetésben, a szol­gáltatásokban, a helyt gazdálkodásban és a szövetkezetekben. 1980-től pedig a me­zőgazdasági-élelmezési ágazatban. Ugyan­csak 1989-től a népgazdaság további ágai­ban Is sor kerül a gazdasági mechanizmus elveinek érvényesítésére. Ezzel egyldőben átépítik a nagykereskedelmit felvásárlási árakat. Ezt természetesen az egyes válla­latok és ágazatok kénye-kedve szerint vi­szik véghez, hanem az indokolt gazdasági mutatók alapján. Sor kerül a jogszabá­lyok módosítására, új törvényeket hoznak, amelyek pontosan meghatározzák a válla­latok, szervek és szervezetek jogkörét és szerepét. Mindezek a merész átalakítások azonban csak akkor lehetségesek, ha már az Idén maradéktalanul teljesítjük, esetleg túltel­jesítjük az éves feladatokat, megteremtve ezzel az új gazdasági mechanizmus sike­res bevezetésének legfontosabb feltételeit. Palógyi Lajos Szépítik a községüket Nagy község, nagy gond. Márpedig Vág- tornóc (Trnovec nad Váhom) nagyközség, de Alexander Maröek hnb-elnök ennek el­lenére sem panaszkodik. Azt mondja, a lakosság tetemes hozzájárulásával sikerül teljesíteni a választási program minden egyes pontját, és ez egyben a község fel­virágzását Is jelenti. Legutóbb három és fél kilométeren épí­tettek vízvezetéket, s ez már a közműve­sítés negyedik szakasza. Megkezdték az ál­lami gazdaság egykori épületének rekons­truálását is, amelyben az Idősebb polgárok gondozószolgálatának központját akarják megnyitni. Hasonlóan 2,8 millió korona költséggel felújítják a művelődési házat is. Tavaly több mint ötmillió koronát ru­háztak be a Z-akclóban községfejlesztés­ként. De talán még ennél Is többet ér, hogy a polgárok, elsősorban a társadalmi szervezetek tagjai több mint 60 ezer órát dolgoztak le a községfejlesztésben, és munkájuk értéke pénzben szinte ki sem fejezhető. Többek között a pionírok 5700 órát dolgoztak társadalmi munkában, de még inkább kitettek magukért a SZISZ tagok. Idén további feladatok várnak a község­re. Többek között 1600 méter hosszúság­ban lefektetik a gázvezetéket, a vízvezeték pedig további, majdnem négy kilométer hosszúságú utca házaiba jut el. Ivan Hanko © ÉVZÁRÓKON HALLOTTUK Eredményes év volt A királyi (Kráf) Béke Efsz SZlSZ-alap- szervezete évzáróján a beszámolót az a Babfk János tartotta, aki a közép-szlová­kiai fiatalok képviseletében ott volt a SZÍSZ szlovákiai és országos, IV. kong­resszusán Is. Eredményes munkáról számolt be, nem mellékes tényként említve a szö­vetkezet Idei kiváló eredményeit Is. Járá­si viszonylatban sikeresek voltak, hiszen az „Egy szem se vesszen kárba“ aratási versenyben három tagjuk a legjobbak kö­zé került. A környezetvédelmi versenyben harmadik helyen végeztek, ami pénzjuta­lommal is járt. A dolgos fiatalok kivették részüket a szövetkezet kulturális és sport­életéből, de sokat segítenek a halaszthatat­lan idénymunkák elvégzésében is. Főleg a szénagyűjtésben, a cukorrépa utánszedé- sében és a szőlő szüretelésében segítettek. Büszkék a szerelőműhely tizenhárom ta­gú Ifjúsági munkakollektívéjára is, ame­lyet Agőcs István vezet. E kollektíva ve­zetője felszólalt a vitában, és kötelezett­ségvállalást nyújtott át az elnöknek. Töb­bek között vállalták, hogy a pótalkatré­szek felújításával 25 ezer koronát takarí­tanak meg a szövetkezetnek, s megtakarí­tanak két százalék üzem- és kenőanyagot a gépek jobb karbantartásával. A beszá­molóban és a vitában több hiányosságra Is rámutattak, ezeket kiküszöbölendő, a feladat bekerült a jövő tervezetébe Is. Még hatékonyabbá kell tenni a politikai okta­tást, nagyobb látogatottságra kell töre­kedni, mert a jelenlegi csupán 63 száza­lék. Még mindig nincs pionírvezető a he­lyi alapiskolában, tovább kell aktivizálni a cigányfiatalokat, el kell kezdeni a fény­képészeti szakkör munkáját. A tanácsko­zás folyamán többszőr is kitűnt az a kö­zös akaratuk, hogy továbbra Is segítik a szövetkezeti munkáikat, főleg olyan terüle­teken, ahová a gépek nem jutnak el. Most Is beigazolódott a régi tapasztalat: ha a szövetkezet jól megy, az onnan kapott anyagi és erkölcsi támogatás eredményes­sé teszi a SZlSZ-alapszervezet munkáját. Fiatalok a kultúráért Negyvenen voltak jelen a SZISZ sajő- gömori (Gemer) falusi szervezetének év­záróján. Ez azért is érdekes, mert az ott'- hon lévő tagok száma csupán nyolc, a többiek iskolai szervezetekben is dolgoz­nak. Papp Zsolt, a szervezet elnöke elő-, szőr a tavalyi újjászervezést és a kezdeti nehézségekkel teli időszako' említette. In­duláskor a Nemzeti Front helyi vezetősé­gétől kaptak kétszáz koronát, a hnb-től pedig egy helyiséget Ifjúsági klubnak. Az anyagi eszközöket színjátszó csoportjuk bevételéből szerezték. Az „Iglf diákok“-kai, mely hét előadást ért meg, bejárták a környék falvait. Szerveztek továbbá tánc- mulatságot, társadalmi munkát Is. Aktív segítőtársuk Kovács István nyugalmazott tanító, az NF helyi vezetőségének elnöke, aki rendszeresen foglalkozik Irodalmi szín­padukkal. Tavaly a csehszlovákiai magyar költők verseiből készült összeállítással részt vettek a járási klubfórumon. A lelkes társaság a hétvégeken szokott találkozni, s ilyenkor segítenek a hnb-nek és a többi tömegszervezetnek. Egyik leg­aktívabb tagjuk, Pajtás Rózsa a helyi nem­zeti bizottság mellett működő polgári ü- gyek testületében is dolgozik. A vitában főleg a kultúra helyi művelői kértek szót. Elmondták, hogy a művelődési ház nincs eléggé kihasználva, a szövetkezet közö­nyös a fiatalokhoz. A klubmozgalomba új­ból bekapcsolódnak, ismét ott lesznek a klubfőrum járási seregszemléjén, a szín­játszó csoport már csak arra vár, hogy megkapják az új darabot. Mindenképpen emelni szeretnék a faluban dolgozó fiata­lok számát az alapszervezetben, megalakul a sakk- és asztaltteniszcsapat, hivatalosan is bejelentkeztek a környezetvédelmi, a MÉTA 90 és a „Fiatalok a községért, a község a fiatalokért“ elnevezésű verse­nyekbe. Mindez azonban már a jövő évi munkatervitől derült ki. Kép és szöveg: Polgári László LEHETNÉNEK AKTÍVABBAK IS A marcelházi (Marcelová) SZISZ-alap- szervezet elnöke, Erős Gusztáv egy va­sárnap délután fogadott az alapszervezet klubhelyiségében. Az elnöki tisztséget 1987- től tölti be, és azóta talán egy kicsit élén- kebb a falu SZISZ-élete. — Amikor átvetted az elnökséget, mi­lyen volt az alapszervezet tevékenysége? — Hát, mit Is mondjak... Az igazat megvallva eléggé silány, a tagok nemigen törték magukat, s úgy éreztem, ezen ne­kem kell változtatnom. — És sikerült? — Eleinte elég nehezen ment, de aztán sikerült meggyőznöm pár tagot, s az ő segítségükkel, együttes erővel próbáltunk hatni a többiekre. — Próbáltatok hatni a többiekre? Ho­gyan? — Társadalmi munkát vállaltunk a he­lyi szövetkezetben, papír- és vasgyűjtést szerveztünk, s természetesen a jutalom se maradt el: a szövetkezet Ingyenes sítúrát szervezett számunkra, de a színház-, illet­ve mozilátogatásra Is kapunk tőle autó­buszt. — Mennyi tagja van a marcelházi ifjú­sági szervezetnek? — Jelenleg hetvennégy, de magam se tudom, hogy ez jó-e vagy sem. A tagok között még mindig nagy a széthúzás, pe­dig minél több fiatalt szeretnénk bekap­csolni a munkába. — Ennek mi az akadálya? — A fiatalok nagy része, legalábbis errefelé, csak öncélúan foglalja el önma­gát, nem érdekli őket a közösségi munka, meg talán kevés az Idejük is. Pedig ml kezdeményeztünk, bálokat, ismeretterjesztő előadásokat, diszkókat szerveztünk, ennek ellenére sokszor kongott az ürességtől a helyi művelődési ház. Fiataljaink egy ré­sze már dolgozik, ők úgy érzik, nem va­lók teljesen közénk, sokan meg a kör­nyező falvakban keresnek szórakozási le­hetőséget. Pedig azt hiszem, először ott­hon kéne körülnézni, mert jó szervezéssel meg egy kis összefogással Igen sikeres lehetne a munka. — Azért, gondolom, a tagok között van­nak, akik szfvvel-Iélekkel dolgoznak ... — Természetesen, hogy a tagságnak van egy Ilyen csoportja, s ezekkel az embe­rekkel öröm együtt dolgozni. Saját szó­rakozásunkra diszkókat is összehozunk, amit elsősorban Pífkó Andrásnak köszönhe- tünk, ő kezdeményez, és rendez ilyen jel­legű összejöveteleket. — Falun általában vasárnaponként ta­lálkoznak a fiatalok. Ti mivel töltitek a szabadidőtöket? — Ma még elég korán van, de úgy négy óra felé szoktak benézni a klubba, ilyen­kor beszélgetünk, zenét hallgatunk, tévét nézünk. De sportversenyeket Is szervezünk, nemrég például az asztalitenisz-versenynek volt jó visszhangja. Közeledik a tavasz, a fociidény, megint szándékunkban áll ba­ráti mérkőzéseket rendezni. A marcelházi fiatalok a jó SZISZ-vezetés ellenére sem aknázzák még ki a lehetősé­geket. Meg kellene fontolni, mi ésszerűbb: máshová menni szórakozás után, vagy „ott­hon" teremteni kellő hangulatot és felté­teleket a színvonalas rendezvényekhez. Nem elég csak a jó vezetés, összefogás kellene, hiszen a munka csak Így lehet gyümölcsöző. Jankulár Iván MÉG NEM MINDEN EMBER EGYENLŐ Hihetetlen, de napjainkban, amikor az emberiség a világűrt ostromolja, még min­dig vannak a sötét középkorra emlékez­tető jelenségek. Ezek közé tartozik a faji megkülönböztetés, amely egyértelműen az emberiség szégyene. Lassan átlépünk a XXI. századba, de még mindig nem mond­hatjuk el, hogy Földünkön minden ember egyenlő, mindenki méltóságának megfelelő bánásmódban részesül. Ezért a világ haladó erői 1986 óta min­den évben március 21-én egyre nagyobb felháborodással emlékeznek meg a faji megkülönböztetés napjáról. Az ENSZ ja­vaslatára lett mároius 21-e a faji megkü­lönböztetés napja, emlékeztetőül arra, hogy huszonnyolc évvel ezelőtt a dél-afrikai Sharpeville-ben embereket lőttek hatom­ra. A Dél-afrikai Köztársaságban, abban az országban, ahol a faji megkülönböztetés hivatalos állampolitlka. A szerencsétlen bá­nyászok bökésen tüntettek a városháza előtt az embertelen élet- és munkakörül­mények, egyszersmind a faji megkülönböz­tetés ellen. A karhatalom szemrebbenés nélkül a tömegbe lőtt, s az önkénynek 67 halálos áldozata lett, köztük nők és gyermekek is. Azóta huszonnyolc év telt el, de a Dél­afrikai Köztársaságban a helyzet mit sem változott. A faji megkülönböztetés tovább­ra Is hivatalos állampolitlka, a színes bő­rű lakosság méltánytalan körülmények kö­zött dolgozik és él, rezerváclőkba kény­szerítik őket, nincsenek polgári jogaik. Az ország ugyancsak törvénytelenül tartja gyarmati sorban Namíbiát, ahol szintén a faji megkülönböztetést alkalmazza. Teheti, mert a tőkés hatalmak hallgató­lagosan támogatják ebben a gyalázatos gyakorlatában. Hiába vannak ENSZ-határo- zatok a faji megkülönböztetés megszünte­tésére, Namíbia függetlenségének megadá­sára, a Dél-afrikai Köztársaság gazdasági és politikai elszigetelésére. A legnagyobb nyugati hatalmak sohasem tettek eleget ennek az ENSZ-határozatnak. Továbbra is gazdasági és politikai kapcsolatokat tar­tanak fenn a fajüldöző kormánnyal, amely Ilyen módon tovább folytathatja szégyen­telen politikáját. A mintegy 25 millió színes bőrű őslakos sorsáról a mindössze négy és fél millió fehér bőrű dönt. Megszabja munka- és életkörülményeit, lakhelyét, On. „függet­len“ bantusztáborokba kényszeríti őket az ország kietlen, terméketlen területein. A fehér kisebbség az ország jövedelmének 60 százalékán osztozik, területének pedig 86,5 százalékát birtokolja. A színes bőrűek mozgásszabadsága korlátozva van,' elké­pesztőéit a különbségek az oktatásban és az egészségügyi ellátásban, amely szinte a nullával egyenlő. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) már évtizedek óta küzd a rendszer ellen, 1960-tól illegalitásba kényszerülve. Vezére, Nelson Mandela huszonnégy éve ül bör­tönben. Felesége, Winnie Mandela, aki fér­je harcát követi, állandó zaklatásnak van kitéve. Időről időre elemi erővel tor ki az őslakosság elkeseredése, a kormányzat azonban most sem riad vissza a mészár­lástól. Az ENSZ-közgyűilés egy másik határo­zata az emberiség elleni bűnténnyé nyil­vánította a faji megkülönböztetés minden megnyilvánulását. A világszervezet, vala­mint az Afrikát Egység szervezet az évek folyamán nemegyszer Dél-Afrika elleni szankciók alkalmazására mozgósította a világot. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok következetesen betartják az ENSZ- határozatokat, sőt támogatásban részesítik a fajüldöző rendszer ellen harcoló haza­fiakat. Részt vállal ebből a szolidaritás­ból a legnagyobb ifjúsági világszervezet, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség is. Már az 1974. évi várnai közgyűlésen meg­hirdette „Az antiimperiallsta szolidaritá­sért, a békéért, a haladásért“ mozgalmat. Ennek a jegyében zajlanak minden öt év­ben a világitjúsági és diáktalálkozók. A DÍVSZ ezenkívül nemzetközi értekezlete­ket, szemináriumokat rendez a kérdés megvitatására, a szolidaritás ápolására. Ösztöndíjakkal és egyéb módoji támogat­ja az afrikai országok fiait. Ügy látszik azonban, hogy mindez ke­vés. Még nagyobb nemzetközi összefogás­ra, a fajüldöző rendszer teljes elszigete­lésére lenne szükség. Persze nehezen kép­zelhető el, hogy erre vállalkozna, mond­juk, a világ legnagyobb imperialista ha­talma, az Amerikai Egyesült Államok, ahol a színes bőrűek szintén megkülönböztetés­nek vannak kitéve. K. M. * tr T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents