Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-16 / 11. szám
Önkéntes határőrök a forradalom után olyan világba, amelyet a XX. század szele mintha még el sem ért volna. Múltba dermedt állapotokat őriznek az országot körülvevő hatalmas hegységek és végeláthatatlan sivatagok. A bezártságot növeli, hogy egyetlen folyója sem éri el a tengereket, mindegyiket elemésztik a környező sivatagok. A XIX. század találmánya, a vasút egyelőre ismeretlen e hatalmas országban. A határon néhány rossz külsejű, inkább viskó, mint épület fogadja az érkezőket. Ettől kezdve el kellett felejtenem, hogy bármi sürgős vagy sietős lehet. Hozzá kellett szók. tatnom magamat a keleti magatartás egyik alappilléréhez, a türelemhez, aminek a lényege, hogy semmit sem kell siettetni, mert úgyis mindennek eljön az ideje. Bizony, nehezemre esett az a többórás várakozás, mire előkerült valaki, hogy komótosan elvégezze a vám- és útlevélvizsgálatot. Itt már fontos dokumentummá lépett elő az érvényes kolera- és himlőoltást igazoló kis sárga könyvecske. Az órámat köny- nyen beállítottam a helyi Időnek megfelelően, ,az éveket viszont több Nagy ritkaság még, hogy a nő arca nincs elfedve Afganisztán vidékein Gyakran Jut eszembe Germánius Gyula lebilincselő könyve, 4 „Kelet varázsa“. Gyorsan változó világunkban lassan eltűnik minden, ami egykor a mesék világába emelte Keletet. Többé nincsenek elérhetetlen távolságok, titokzatos városok, és álruhát sem kell ölteni Kelet, ha nem is varázslattal, de feledhetetlen élményekkel ajándékozott meg. Isztambulból indultam Kelet felé, autóstoppal, vasúttal, autóbusszal és mindennel, ami felvett és közelebb vitt célom, India felé. Az Isztambulból Indiába vivő legrövidebb út 5970 kilométer. Teherán után a Kevir-si- vatag északi részében vezet és áthalad Afganisztánon is. Létezik egy valamivel hosszabb útvonal is, ez Teherán után délre kanyarodik és elkerüli Afganisztánt. Teheránba érve választanom kellett a két üt közül, ami akkor, 1978 augusztusában — néhány hónappal az afganisztáni áprilisi forradalom után — nem volt könnyű. Mivel évek óta készülődtem Afganisztánba, végül Is úgy döntöttem, hogy megpróbálok eljutni e különös belső-ázsiai országba Teherántól 1150 km re van a határátkelőhely, de micsoda 1150 kml Át a Kevir-slvatagon egy ősi karavánúton. igaz, a földút nagy részét épített út váltotta fel, de a sivatag mit sem változott A tűző forróságban végigsöprő homokviharok könnyen elképzelhetővé tették mi vár arra, ki beljebb merészkedik a Kevirbe, földünk legforróbb sivatagába. Sok könyv pokolként írja le a vidéket. Egynapi Járóföldre ma is állnak még az öreg karavánszerájok néma, pusztuló emlékeiként egy elmúlt kornak. Valamikor biztos menedékhez és vízhez Juthattak ezekben a megfáradt karavánok. Egy régi török mondás szerint „a sivatagban a szomjazónak adott egy csepp víz lemossa száz év bűneit.“ Egy Szemnám nevű oázistelepülésen váratlanul 40 fokra felszökött a lázam, és ijesztő kidudorodások jelentek meg a hátamon. Az egyik helybéli „nyugtatott meg“, hogy csak rovarcsípés, és adott valamilyen kenőcsöt is. A veszedelmes, egykor sok áldozatot szedő malla poloskától nem kellett tartanom, mert teljesen kiirtották. Amilyen mérges volt ez a poloskaféle, olyan egyszerű volt a védekezés ellene. Ligeti Lajos akadémikus, aki az 1920-as években afganisztáni tanulmányútja során Járt erre, könyvében leírja az alkalmazott megelőzést Az immunitással nem rendelkező idegeneknek minél előbb meg kellett enni egy poloskát a védettség érdekében. Akinek nem volt ehhez gusztusa jobban tette, ha elkerülte ezt a vidéket. Bajommal két napig kínlódtam, ügyelve arra, hogy a szállásomon ne vegyék észre, mert mint beteget esetleg elküld, tek volna. A magas láz eléggé 'e- vert. A nappalokat a település mecsetjének kellemes, árnyékos kertjében töltöttem. Itt pihentem egész nap, és csak este hagytam el. Ez alatt a két nap alatt, azt hiszem, én voltam a mecset legszorgosabb látogatója. Végül is legyengülve, de megérkeztem a legnagyobb kelet-iráni városba, a különös nevű Mashad- ba. -Magyar jelentése „a vértanúság helye“. Lassan 1200 éve, hogy megölték imán Reza főpapot, akinek halálát a síiták vértanúságnak tekintik. Sírját, amely a leggazdagabb a mohamedán világban, az Asthane mecset őrzi. Nem mohamedánok részére tiltott hely. A mecset könyvtárában egyedülálló dokumentumokat ő- riznek a magyar őstörténetről arab nyelven. A X. századi arab utazó, Ibn Fadián „Utazás a Volgához“ című könyve a legrégibb írásos emlék a magyarokról. Szerencsémre a továbbutazásom előtt még elmentem az afgán konzulátusra, ahol az érvényes vízum ellenére újabb papírokkal láttak el. Felfokozott várakozással érkeztem a kietlen pusztaságban lévő határra. Ütlevél-ellenőrzés után a határőr intett, hogy gyalogszerrel elindulhatok a több kilométerre lévő afgán határállomás felé. Itt e néhány kilométeren az ember nagyobb „utat“ tett meg, mint az ezt megelőző sok- ezer kilométeren. Az országok sorrendjében az ABC szerint világelső Afganisztán a szegénység képével fogadta az Irán felől érkező és az ottani olajgazdagságon elcsodálkozó idegent. Valamiféle különleges, Ázsia szívében lévő szigetre érkeztünk, egy mint hatszáz évvel kellett volna visz- szaállítanl, mert az afganisztáni hivatalos iszlám időszámítás szerint 1356 voltl Esteledett, mire egy alkalmi Járművel megérkeztem a határtól 140 km-re lévő Heratba, a technikai civilizációtól minden értelemben távoli keleti nagyvárosba. Alig volt időm elcsodálkozni az agyagépületek sokaságán, az utcákat benépesítő lenge, afgán viseletét hordó turbá- nos férfiak és lefátyolozott nők láttán az est leple máris mindent eltakart. A sötétségben petróleumlámpák ezrei gyúltak sejtelmesen vibráló fénnyel borítva a gépjárműforgalom nélküli utcákat és a számtalan kisebb-nagyobb üzletet. Az eladók törökülésben gubbasztva, ékes szóval kínálták portékáikat. Kapható volt itt a karakül bárányprémtől kezdve a kézi csomózású szőnyegig mindenféle kézműipari termék. Amikor a sok gyaloglásban elfáradva és megéhezve betértem egy vendéglőbe, afgán szokás szerint semmilyen evőeszközt nem adtak. Magától értetődően mindenki puszta kézzel evett. Bizonyára nem voltak megelégedve mozdulataimmal, mert csakhamar „megajándékoztak“ egy villával. Igazán Jó étvággyal nemcsak a körülmények miatt nem tudtam enni, de tartanom kellett a különféle betegségektől is. Afganisztáni tartózkodásom során szinte kizárólag frissen készült, vízben főtt rizst ettem. Szomjúságomat pedig legtöbbször a csodálatos ízű turkésztán dinnyével enyhítettem. Néhány napot töltöttem Heratban, ahol a XX. század rohanó tempója talán még hírből sem Ismert, és ahol az idegenforgalom hamis világot teremtő hatása sem létezett. A város sokezer éves történelme során egyik hódító követte a másikat, szakadatlan pusztítást és szenvedést hozva a városra. Létezése ezek ismeretében valósággal csodaszámba megy. A százezres lélekszámú városban 1221- ben mindössze negyvenen élték túl Dzslnglsz kán irtójáratát, ami fiának, Herat kormányzójának a meggyilkolását követte. A hódítók kegyetlenkedéseit csak írott sorok őrzik. A város belsejében lévő négy magasba törő minaret 1885-ig Ázsia e- gyik legnagyszerűbb mecsetéhez tartozott. Ekkor az Afganisztán birtoklásáért küzdő brit katonák felrobbantották. Ojjáépítő kezeket azóta sem láttak a romok. A viharos évezredeket sértetlenül csak a városképet uraló vár élte túl. Építtetője, Nagy Sándor sem gondolhatta, hogy az égetetlen agyagtéglából emelt vár valósággal az örök valóság szimbóluma lesz Herat történetében. Amikor továbbutaztam Kabul felé, megerősítve éreztem a neves svéd Afganisztán-kutató, J. Hyrdal gondolatait: ...... sok vonatkozásban olyan keveset tudunk Héráiról, erről az ősi városról, mint a Hold túlsó oldaláról.“ Mint egy hatalmas ütőér, úgy köti össze Heratot Kabullal az ország e- gyetlen jó minőségű főútvonala. Több helyen kőoszlopokon angol nyelvű felirat olvasható, amelyben az afgán nép köszönetét mond a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, az 1093 km-es út megépítéséért. A vidék képe sokezer kilométer óta változatlan. Mindenütt kietlen, élettelen pusztaság, kopár szürkés-drapp színű hegyekkel, amelyek a tér és a távolság lenyűgöző élményét nyújtják. Tekintetünk akár 100 km-re is elkalandozhat. A kíváncsiság valósággal vonzott a sivatag felé. Néhány napra elhagytam a főútvonalat. Egy teherautó platóján utaztam a „Reménytelenség sivatagában“, lévő Farahba. Amikor ránk tört egy homokvihar, a portól alig kaptam levegőt. Otltársalm különleges turbánt kötöttek a fejemre, amely csak egy keskeny nyílást hagyott szabadon a szememnél. Farah mint nyomorúságos agyagból és sárból épült oázisváros maradt meg az emlékezetemben. Innen egy sivatagi romvároshoz, Bőst hoz vitt az utam, amelyet 1220-ban Dzsingisz kán pusztított el. A száraz éghajlatnak köszönhetően hétszáz évnyi pusztulás után is erőt árasztottak a robusztus falak és városrészletek. A sivatagi kirándulás végén az egyik településen buszra szálltam, amely nem ment olyan gördülékenyen, mint gondoltam. Tudatlanul azt hittem, hogy valamiféle menetrendhez igazodik az indulás, de mint kiderült, erről szó sincs. Majd akkor indulunk, ha lesz elég utas — mondták. Megnyugtatásul közölték, hogy a legrosszabb e- setben egy napot kell várni. Mivel lemaradni semmiképpen sem akartam, egész nap a busz körül őgye- legtem. A leendő utasok közül többen szunyókálással, mások teázga- tássa! töltötték az időt. Egyszer csak, váratlanul egy Jajveszékelő gyereket hoztak elém, kérve, hogy nézzem meg a szemét. Nem volt mit tenni, a kérést teljesíteni kellett, örültem, hogy nem lettem rosszul a gennyes, bedagadt szem láttán. Néhány szemgyulladás elleni tablettával próbáltam segíteni, amit hálálkodva fogad, tak el. igyekeztem tudtukra adni, minél előbb vigyék orvoshoz a gyereket, ami az adott körülmények között bizonyára nem volt egyszerűen teljesíthető. Késő délután lett, mire útnak Indultunk. Nem sokkal később kényszerpihenőt kellett tartanunk, mert egy karaván keresztezte a földutat. Nomádok vonultak dél felé. A nők és a gyerekek fent ültek a különleges nyergekben, a férfiak többsége a karaván mellett gyalogolt. Színes ruháikban festőin hatottak a homokszínű vidéken. Mialatt a tovatűnő karavánt néztem, rövid időre a mesék világában éreztem magam. Afganisztánban gyakran látni karavánt, mert az ország lakosságának jelentős része vándorlő életmódot folytató nomád. Sátrakban élnek. Két nap múlva már Kabulban, az ország 1800 m magasan fekvő fővárosában voltam. Nem tartozik a látványokban és műemlékekben gazdag városok közé, de fekvése annál fontosabb stratégiai szempontokból. Évszázadokon át elbukott Itt minden haladó kezdeményezés. Az iszlám vallási fanatizmus valóságos középkori elszigeteltségben tartotta az országot. Péczely Lajos Mióta babonásak az emberek? A babona egyidős az emberrel. Amióta az ember „jár a földön“, azóta él a babona, vagyis a tévhit. Különösen sok a tévhit az egészségügyi felvilágosítás egykori elmaradottsága következtében a mindennapi élet dolgai körül. Ilyen például az a tévhit is, hogy a bolha a porból nő ki. De akadnak más — mai fülnek hihetetlen — babonák is, melyeket sokan még ma is elhisznek. Például nem sok köze van az igazsághoz annak, hogy a kígyó merev pillantásával hipnotizálja kiszemelt áldozatát. Lényegében arról van szó, hogy az „áldozatot“ az ijedtség bénítja meg, amikor váratlanul szembetalálkozik veszélyes ellenségével. Van-e a világon ember, aki ne Ismerné a strucc „azon szokását, hogy veszély esetén a homokba dugja a fejét“. Éz a tévhit nemhogy igazságtalan, de kimondottan sértő is a struccal szemben. Ugyanis a hosszú nyakú madár egyrészt jól ért a védekezéshez, másrészt pedig hosszú lábaival Idejében elmenekül, ha olyan veszélyes ellenféllel találkozik, akivel önmaga nem tud megbirkózni. Az is világszerte élő tévhit, hogy vannak emberek, akik a félelemtől „egy pillanat alatt teljesen megőszülnek“. Ebből csupán annyi a tudományos igazság, hogy létezik bizonyos idegzavar, amely miatt meggyorsul az őszülési folyamat, „Kisdobosok“ A vadászok eddig azt hitték, hogy a nyuszik szorgos „dobolása“ mindösz- sze az izgalom jele. Pierre Bridance, az állatok magatartásával foglalkozó francia tudós ezzel szemben úgy vélekedik, hogy a rágcsálók ily módon cserélik ki egymással a fontos tudnivalókat. A hátsó lábbal keltett hangok ritmikus egységet alkotnak, elsősorban az afrikai és ázsiai rágcsálók esetében. Mindegyik fajtának megvan a maga tamtamja, meghatározott számú és meghatározott időben elhangzó dobolás. Bridance szerint a sivatagi egerek és patkányok ezekkel az akusztikai üzenetekkel jelzik, hogy a kopár terület mely részét „cövekelték ki“ a maguk számára. A nap aranya Aranyos napsugár, aranyszínű, mint a nap — szokták mondogatni hasonlatképpen. Nemrég, a Kairói Egyetem 0- gyik asztrofiziikusa kimutatta, hogy a Napnak, igenis sok köze van az aranyhoz. A tudós kiszámította a nappal csillagának a hidrogén atomjaihoz viszonyítva sajátos aranyatomok mennyiségét, vagyis kilenc aranyatom jut ez- redmilliárd hidrogénatomra. Ami azt jelenti, hogy nem az arany az, ami oly csillogóvá teszi a Napot, hiszen egyes meteorok esetében ez az arány nagyobb. Mégis, kimutatható, hogy naprendszerünk központi csillaga hatalmas aranytartalékkal rendelkezik — tízmillió-mllliárd tonnával. Kemény ágy, fájó derék A kemény ágy jót tesz a hátnak — tanácsolja a legtöbb orvos. Nem igaz — mondja dr. Thomas Laser, a gries- bachi (NSZK) rehabilitációs klinika igazgatója. A kemény matracokon való fekvés bizonyos testrészekre (a keresztcsontra, a csípő térségére vagy a vállakra) nagyobb, más testrészekre (a gerinc ágyéki szakaszára) kisebb terheléssel hat — Írja dr. Laser a British Medical Tribune című tekintélyes angol orvosi folyóiratban megjelent cikkében. A kemény ágy tehát rossz a deréknak és az éjszakai nyugalomnak Is, mert az alvó gyakrabban forgolódik, és reggel „összetörve“ ébred. i
