Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-16 / 11. szám

új ifjúság 6 Két csapat van, ahol szívesen fociznék Négyszemközt Boros Gáborral], a Dukla B. Bystrica volt erősségével — Iga* ar, hogy huszon­hat éves létedre megjártad honi labdarúgásunk ma­gasságait és mélységeit? Készíthetnénk egy kis lel­tárt, hol mindenütt játszot­tál eddig? — Szinte már nincs is olyan osztály, ahol ne ját­szottam volna. Tizenöt éves koromban lakhelyemen, Ri- maszécsen (Rimavská Sec) kezdtem az ificsapatban, majd az itteni nagycsapat­tal a ■ járási bajnokságban rúgtam a bőrt. Safárikovó- ba mentem gimnáziumba, és az ottani nagycsapattal álltam csatasorba a kerüle­ti bajnokság 1. B osztályá­ban. A magyar tanítási nyel­vű gimnázium elvégzése után Kassán (KosSlce) a mű­szaki főiskolán folytattam tanulmányaimat, a focit pedig a ZtS-ben, vagyis az SZNL 1-ben. Egy évre rá a rimaszombati (Rimavská Sobota) Slovanhoz igazoltam, a kerületi bajnokság legfelső osztályába. Vas Ferenc edző irányításával baj­nokságot nyertünk, így kerültünk 1983 tavaszán 8Z SZNL II-be. Az iskola és a foci közül az utóbbit vá­lasztottam, azért egy év múlva bevonultam katoná­nak, s mivel már jól ment a foci, hamarosan a Dukla Banská Bystrica elsőligás csapatéban rúghattam a lab­dát. Szép és eredményes évek voltak Adaroec irányí­tása mellett. Az edző távozásával egymást követték a sérülések, a csapatnak sem ment jól a játék. Ebben a helyzetben döntöttem ügy, hogy az SZNL II szél­árnyékába húzódom vissza. Egy évet szeretnék Rima­szombatban eltölteni, megerősödni, felépülni — Cgy tudom, a sérülések végigkísértek tízéves pályafutásod során. Miben látod ennek az okait, és hogyan viseled el őket? — Az okokat a védők könyörtelen játékában lá­tom. Egy középcsatár, különösen tétmérkőzésen ál­landóan húsdarálóban érezheti magát. Sajnos, vannak, akik ma már nem válogatnak a pályán az eszközök­ben, s néha a brutalitásig is eljutnak az ellenfelek. Legutóbb izomszakadás ért, sokszor betegen, fogcsi­korgatva is küzdöttem, mert néha még az edzők sem hisznek játékosaiknak. Néha meg balszerencsém volt, mert előfordult már az is, hogy edzésen sérültem meg. Én meg olyan vagyok, hogy nyugtalanul vise­lem el a kényszerpihenőt, főleg akkor, ha tart a baj­nokság, és szükség lenne rám. — Hogyan emlékezel vissza első mérkőzéseidre a legfelsőbb bajnokságban? Fel tudnád-e idézni első „ligás“ gólodat is? — Az első ligában először a Slovan Bratislava ellen játszottam 1984 novemberében vagy tizenöt percet a jobbszélső posztján. Ekkor eszméltem rá, mennyivel gyorsabb a játék, mint az alacsonyabb osztályokban, és mennyivel többet kell futni, állandóan helyezkedni ahhoz, hogy megálljain a helyemet, na és főleg nem szabad rontani. Annyira igyekeztem, hogy a követ­kező meccsen már kezdő ember voltam Adamec csa­patában, a Sparta ellen. Első gólom pedig? Azt nem lehet elfeledni. A ZtS Petráalkávai játszottunk. Ne- tnec lefutott a labdával az alapvonalig, és félmagasan beívelte. A levegőben úszva, előrevetődve bravúrosan fejeltem, s vagy tíz méterről a jobb felső sarokba vágódott a labda. A kapus dermedten nézte az ese­ményeket, de nem tudott közbeavatkozni. Ezzel a gólommal harmadik lettem a „hónap gólja“ tévéver­senyben. — Aztán egyre gyakrabban sikerült a hálóba talál­nod, többször a forduló csapatában is olvashattuk ne­vedet. Magyarországon a nemzetközi Marlboro Kupán a legjobb játékosnak kiáltottak ki, egy évre rá pe­dig Malaysiában tornát nyertetek, és te lettél a gól­király. Mi a titka gólerősségednek? — Ezt Inkább a védők tudnák megmondani, de azt is elmondanák, hogy nem vagyok alattomos, könyör­telen játékos, inkább technikailag képzett. — A főiskolát tehát otthagytad, a katonai szolgá­latot is magad mögött tudhatod, de ha egyszer mégis abba kéne hagynod a focit, mihez kezdenél? — A gimnáziumon és a gépészeti karon bevégzett három szemeszteren kívül nem sokat tudnék felmu­tatni. A kórházi ágyon feküdve sokszor átvillant már ez az agyamon. Ezért is Járok most iskolába. A Brez- nói Vendéglátóipari Szakközépiskpola levelező tago­zatán tanulok. — Egy ilyen jól képzett, gólerős játékos után bi­zonyára érdeklődnek a klubok.... — Még Safárlkovóban fociztam, amikor a Cseh Nem­zett Ligában játszó Tflnec akart igazolni. Akkor szó sem lehetett róla, mert a gimi bevégzését tartottam szem előtt. A Dukíában eltöltött éveim alatt többször is felkerestek. Különösen a Bohemians vezetősége érdek­lődött komolyan, később pedig a DAC-ba hívtak. Az átlépést egy műtétet igénylő sérülés hiúsítotte meg. — Visszavonulásod a Rima partjára, tehát, ha jól értelmezem, félig-meddig önvédelem. Hogyan tovább, mik a terveid? — Közös megegyezés értelmében jöttem vissza „Bá­tyiba“. Mint említettem is, fel akarok épülni a liga sebeiből, de a rimaszombatiaknak is jól jön most a segítség, hiszen a feljebbjutásért harcolnak. Egy év múlva szeretnék visszaigazolni az első ligába, termé­szetesen ha ezt az egészségi állapotom engedi, és érdeklődés is lesz. Két csapat van, ahol szívesen fo­ciznék: vagy a DAC-ban, vagy a ílllnai csapatban. Polgári László (A szerző felvétele) Nemzetközi kupaszereplés reményében Pecze Károly Olvasóink is bizonyára ér­deklődéssel figyelik a je­lenlegi legjobb szlovákiai labdarúgó-ligacsapat, a Du- naszerdahetyi (Dunajská Streda) DAC szereplését. Mivel a hét végén elkez­dődött a bajnokság, elláto­gattunk a népszerű csalló­közi együttes otthonába, hogy a reményekről célok­ról, tervekről beszéljünk Pecze Károly edzővel. A mestert és legénységét egy kiadós edzésen találtuk a vadonatúj városi sport- csarnokban, amelynek a mé­retei majdnem megfelelnek egy futballpályáéinak. A li­gacsapat tagjai óriási lelke­sedéssel végezték a gyakor­latokat, szinte sugárzott be­lőlük az erő és az elszánt­ság, • Hogyan sikerült a fel­készülés az új idényre? — A felkészülés jő kétharmada ideális feltételek között zajlott, s ebben elsősorban az enyhe tél ját­szott közre, no meg ez a pompás sportcsarnok. Lé­nyegesen jobb feltételek között készültünk, mint ta­valy. Viszont a felkészülés utolsó szakaszával már nem vagyok ennyire elégedett. Pont amikor fokozni kellett volna az intenzitást, amikor a játékra, a csa­patmunka összehangolására és csiszolására kellett volna összpontosítanunk, egy kis hiba csúszott a prog­ramba. Jóformán csak harmadrangú együttesekkel mérhettük össze az erőnket, és ez kevés. Ígértek kül­földi edzőtáborozást, nemzetközi tornát és találkozó­kat, de a szakosztály vezetősége egy kicsit elaludt, és az egészből nem lett semmi. Ehelyett bebarangol­tuk az egész járást, mert itthon egyetlen füves pá­lyánk van, s azt nem tehetjük tönkre, a salakpályát pedig nem használhatjuk az új lelátó építése miatt. Ráadásul tél végére, tavasz elejére az Időjárás Is rosszabbra fordult. Nyugodt szívvel mondhatom, a ki­váló erőnléti edzésre nem kapcsolódott a játékfelké­szülés. Hiányozni fog a kiváló, esetleg nemzetközi ellenfelekkel való megmérettetés, és ezt még akkor is elmondom, ha megharagszanak rám. Máskor egy ki­csit jobban oda kell figyelni a szervezésre. 0 Egyébként a számításba vehető játékosok mind rendben vannak? — Nagyjából igen. Nagyon örülök neki, hogy talán először az egész téli alapozást sérülés nélkül végig­vészelte Majoros, akihez sok reményt fűzök. Viszont nem edzhetett teljes erőbedobással Kapko, mert orr- üreggyulladása volt. A Szombathely elleni edzőmér­kőzésen izomhúzódást szenvedett Fieber, így az első két mérkőzésen kétséges a pályára lépése. A többiek' rendben vannak a Bratislavában végzett orvosi és motorikus tesztelés nagyon jó, hagyományosan jó ered­ményekkel zárult. Az erőnléttel nem lesz baj, de egy kicsit attól tartok, hogy az összjáték és a csapat­munka a már említett okok miatt kezdetben nem lesz tökéletes. 0 A szurkolók nagyon sokat várnak Fiebertől, aki fél év után ismét visszatért a csapathoz... — Én is. Fleberrel kétségtelenül sokat erősödik a védelem. Kiválóan képzett labdarúgó, nemhiába volt már másodszor az év legjobb tizenegyében. Sajnála­tos, hogy éppen a túli alapozás befejező szakaszában sérült meg. Individuálisan edz, de a sérült lábával még alig mer labdába rúgni. Remélem, hogy hamaro­san rendbe jön. 0 Kivel egészült még ki a csapat a bajnoki szü­netben? — Fieberen kívül Radványlt és Zsékovicsot is be­soroltuk az Ifjúsági csapatból. Több lehetőséget kap­tak az előkészületi mérkőzéseken. Rajtuk múlik, ho­gyan ragadják meg az alkalmat. Sokan szóba hozták az ifjúsági válogatott Virágh szerepeltetését. Ö még nagyon fiatal. Szerintem csak ártanánk neki, ha be­dobnánk a mélyvízbe. A kemény ligameccseken akár egy életre szóló sérülést is szerezhetne, s ezt, ugye, senki sem akarja? Lehetőséget kaphat az ifjabb Med- gyes, aki a bratislavai CH-ból Igazolt hozzánk. 0 Van már elképzelésed az ideális kezdőcsapatról? — Természetesen van. Ha semmi sem szél közbe, a kapuban Vahala lesz, a hátvédsort Kapko, Liba, Med- gyes és Fieber vagy az adott helyzetben Szaban al­kotja. A középpályán Pavlík és Hodúr a kezdőember, elöl Ka Spar, Soltész, Miőinec, szükség esetén BartoS, és természetesen Majoros. Aztán itt van még Nagy Jaroslav és a fiatalabbik Medgyes, akinek az átiga­zolása egy kicsit elhúzódott, de nagy tehetségnek tartom. 0 Milyen stílusban játszik a DAC? — Olyanban, mint eddig: gyors, támadó stílusban. Tetszetős játékot akarunk nyújtani a hálás dunaszer- dahelyi közönségnek. 0 Kit tartasz a DAC legnagyobb ellenfeleinek? — A Sparta szinte fölényesen uralja a mezőnyt, ma kétségtelenül kimagaslik minden tekintetben. Rajta kívül a két ostravai csapatot tartom erős ellenfélnek, tehát a Baníkot és a Vítkovicét, aztán Olomoucot. Az az érzésem azonban, hogy a többi prágai csapatnál, elsősorban a Bohemiansnál és a Sláviánál is minőségi előrelépésre számíthatunk. Szóval nehéz idénynek né­zünk elébe. 0 Hányadik helyre várod a csapatot? — Nem várom, hanem a szakosztály évzáró gyűlé­sén hozott döntés kötelez bennünket arra, hogy a harmadik helyen végezzünk, ami nemzetközi kupa­szereplésre jogosítana fel bennünket. Ezért nagyon keményen meg kell verekednünk. Palágyi Lajos „A PÓLÓ A MINDENEM...“ Beszélgetés Eschwig Hajts Szabolcs válogatott vízilabdázóval Eschwig Hajts Szabolcs, a CH Koslce sokszoros váloga­tott vízilabdázója tavaly nem­csak a bajnoki mérkőzéseken, hanem a strassbourgl Európa- bajnokságon ts csapata egyik legjobb játékosa volt. A hu­szonötszörös bajnok kassal e- gyüttes fáradhatatlan motor­jának az eddigi sportpálya- futása nem volt akadályok­tól mentes. Ö azonban töret­len lendülettel edzett, mert bizonyítani akart. Mint mindig, most Is hosszú Ideig elbeszélgettünk, a póló­ról és általában mindenről, csak azzal a különbséggel, hogy most Jegyzetfüzet és toll volt a kezemben, amikor a huszonhat esztendős válogatott vízilabdázót faggattam. • Hány évesen kezdődött a „vizes kalandod“? — Én Is az úszással kezd­tem, mint a többi pólós. Az egyhangú, faltól falig való sprlnteléseket azonban csakhamar meguntam. Tízévesen kerültem a CH serdülőcsapatába, még mindig emlékszem az első gólomra. • Kezdeti sikereid, első nagy élményed? — Fantasztikusan boldog voltam, amikor először sze­repeltem a csehszlovák Ifjúsági vízilabda-válogatottban, amelynek nég évig voltam a csapatkapitánya. Nagy si­kernek számított 1980-ban' a bulgáriai Kirdzsaliban kihar­colt hatodik hely az Ifjúsági Barétságversenyen, ahol több jóval esélyesebb együttest ts megelőztünk. • Ezek ntán, természetesen felfigyelt rád Bottltk Lász­ló, e CH felnőtt gárdájának edzője is __ — Az IBV után egyre többet szerepltem a CH nagy­csapatában, de mível tanulmányaimat Bratislavában a Testnevelési Főiskolán folytattam, nem volt más válasz­tásom: az ÜK-ba kellett igazolnom. Ahhoz, hogy valaki stabil kezdőember legyen, nem szabad kihagynia egy edzést sem. Nekem viszont, főleg a vizsgaidőszakban néha hiányoznom kellett. No meg kezdetben nehezen ment a két feladat összehangolása. • A kemény edzéseknek meglett az eredménye, hiszen bekerültél a válogatottba. Mikor is volt ez? — Elég gyorsan akklimatlzálódtam Bratislavában, és 1982-ben 78 góllal én lettem a gólkirály az I. ligában. Talán ennek is köszönhettem, hogy még ebben az évben Játszhattam a válogatottban. • A főiskola elvégzése után visszakeröltél oda. ahol pályafutásod kezdődött. Milyen érzés volt ismét a kassal bajnokcsapatban petézni? — Nagyszerű. Remek kollektíva alakult ki, ami főleg Bottllk László és Reinovsk? György, edzők érdeme, akik sokszor szinte csodákat müveitek. Ha meccs közben egy­másra néztünk, tudtuk, hogy mit akar a másik. Ezért Is voltunk (vagyunk) verhetetlenek a hazai medencékben. 1986-ban és tavaly könnyedén nyertük meg a bajnoksá­got. Remélem, az Idén huszonhatodszor Is elsők leszünk..« • Szeretsz gélt dobni? — Rettenetesenl Talán a múltban az volt a ba), hogy minden helyzetből megcéloztam a kaput. Sokszor, bizony elkerülte a labda a hálót. Ha Jobban odafigyelek, akkor rendszerint nem hibázom. Két ízben, 1983-ban és 1984-ben (ekkor 128 góllal lettem gólkirály) beválogattak a szak­emberek az év hetesébe. • Vannak kellemetlen emlékeid is? — Volt belőlük egypár, de ez már a múlté. • Mégpedig? — Mindig nagyon szívesen gondolok majd vissza a ta­valyi Európa-bajnokságra, ahol bebizonyítottuk: nagy hi­ba volt a szövetség vezetőitől, hogy nem neveztek az előző két kontinens-viadalra. Strassbourgban fölényesen, pontveszteség nélkül megnyertük a C-csoportot. Elég szo­morú, hogy az Igazolatlan hiányzások miatt a leggyen­gébbek közé kerültünk, Ez azonban nem a ml hibánk... • Számodra mit jelent a vízilabda? — Mindent! Póló nélkül el sem tudnám képzelni az életet. Csehszlovákiában ]ó adag fanatizmus Is kell ahhoz, hogy valaki ezt a sportágat űzze. Sokszor értetlenül né­zünk egymásra, amikor pár nappal az elutazás előtt még bizonytalan a BEK-részvételünk vagy a válogatott nem­zetközt szereplése. • Ki a példaképed, és kit tartasz minden idők leg­jobb pólósának? — Mindkét esetben Faragó Tamást teszem az első hely­i re. Ilyen vízilabdázó csak nagy ritkán születik. Jelenleg senki sem közelíti meg a Vasas és a magyar válogatott egykori tízesét. • Különösen a vízilabdában befolyásolhatják az ered­ményt a sip mesterei. Mi a véleményed a játékvezetők­ről? — Ha véletlenül fordított ítéletet hoznak, mindjárt részrehajlással vádolják őket, pedig a bírók Is emberek, ők Is tévedhetnek. Mt ts néha-néha ellenfélhez passzol­juk a labdát, de ha valaki csak a fehér vagy a kék zászlót emelgeti, az már egy kicsit fura... Nekünk a vízben a Játékkal kell törődnünk, nem pedig a Játék­vezetőt figyelni. • Ml a hobbid? — Az olvasás és a zenehallgatás, szabadidőmben elég gyakran asztalitentszezek. 9 A közeljövő tervei __ — Jől Játszani, és sok gólt dobni a CH-ban, valamint a válogatottban, no és Ismét bajnokságot nyerni. Minden vágyam, hogy a kassaiakkal egyszer a BEK-döntőben sze­repeljek. s a válogatott a legjobbak közé kerüljön. Szurkolunk, hogy így legyenl Zslgárdi László Nagy László felvétele ♦ » i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents