Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-16 / 11. szám
UJ ifjúság 4 Pék Sándor lgasgatt ... sőt, úgy Is mondhat nők: egy város szél! falu Iskolája. És az ilyen mindig hordoz valamilyen különlegességet. Különösen akkor, ha egy fővároshoz csatolt faluról van sző, amely egykor önállóan gazdag közösségi életet élt, s ebben központi szerep Jutott az iskolának. Ilyen faluközösség volt Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice), Ilyen iskola volt a püspöki magyar tannyelvű alapiskola. Most milyen? Hogyan dolgozik? — érdeklődőm Pék Sándornál, az Iskola fiatal igazgatójánál és Balogh Aladárnál, a tapasztalt igazgatóhelyettesnél. — Ahogy láttad, tapasztalhattad, sokat beszélgetünk, olykor vitatkozunk. Tanulmányozzuk a formálódó oktatási rendszert, figyeljük, ml történik a világban, más iskolákban, rendszeresen elemezzük eredményeinket s ennek alapján keressük az ú], a szebb sikerekhez vezető utat. — Például? — Most például arra összpontosítunk, hogy a bő, olykor megterhelő tananyag mellett egyre több Játék, mozgás, sport élénkítse a tanítási folyamatot. Éppen a minap egyeztünk meg abban, hogy az oktatás menetét frissítendő, beiktatunk egy lazító, játékkal, mozgással teli napot. Azt láttad volnál Szinte új gyerekeket ismertünk meg. E utána? Mintha valóban kicserélték volna tanulóinkat, de még a pedagógusokat Is. Nos, ugyanez a célunk a természeti Iskolával és a sítanfolyamokkal, ezért szorgalmazzuk a korábbi éveknél sokkal Intenzívebben. Amikor csak tehetem, én Is megyek, pedig kivonhatnám magamat már az ilyen teendőkből. De gyermek, felnőtt egyaránt úgy van azzal, ha csak néhány napra is kilép a hétköznapok szokásforgatagából, utána minden más, minden kicsit új, ezáltal vonzó. — Nem félsz, hogy esetleg lemaradtok a tananyaggal, lemaradnak a gyerekek? — Pont az ellenkezője történik. Utána Jobbak az eredmények. Különben is nem dicsekvésképpen mondom: a különböző szakmai felmérések, összehasonlítások azt mutatják, hogy nincs miért szégyenkeznünk. Ml most lényegében egy egyszerű nyolcosztályos Iskola vagyunk, de pedagógusaim tudják, mi a kötelességük, kiváló szakemberek, mindenkor helytállnak. Mindent mindig jó előre átgondolunk, eltervezünk, és azt véghez Is visszük. A természeti Iskolában például délelőtt fél egyig tanítunk. A délelőtti órákban tanítjuk a komolyabb, több figyelmet érdemlő tantárgyakat, délután pedig jöhet a játék, a kikapcsolódás, a sport... A főváros közel háromnegyedszáz Iskolája közötti versengésben mindig előkelő helyet érünk el, mind az oktatás, mind a sport és kultúra terén. Tanulóink nagyon Jól el tudnak helyezkedni, megállják a helyüket nemcsak a középiskolákban, főiskolákon, hanem ké sőbb az életben is Néha szinte csodájára járnak eredményeinknek, de hát itt egy tapasztalt, odaadó gárda működik nálunk. Ml magyar iskola vagyunk, aki pedig Itt tanít, tanul, az tudja, ml a kötelessége. Ennek az eredménye, hogy rövid időn belül sikerült felújítani az Iskola szertárát, vagy az, hogy nálunk kiváló a pionírmunka, amiért jelenleg Balogh Aladárné felel. Ö különben az ország egyik legérdekesebb ilyen beosztású dolgozója. Korábban tanított zenét, matematikát, magyart, szlovákot, földrajzot, történelmet, most pedig részben ő vezeti és Irányítja a pionírcsapatot, ezen kívül tanítja a zenét, vezeti az énekkart és az Iskola klubját. — Hogyan tudja mindezt összeegyeztetni, elvégezni? — kérdem Balogh Álad ár- nétól. — Mindent mindig leírok magamnak. Most ezt, most azt, szépen sorjában. És nemcsak a saját munkámat, a többiekét Is figyelem, így az osztályfőnökökét, a napközi vezetőiét, és egyeztetjük feladatainkat. Rajtuk kívül segít a férjem, aki az Iskola Igazgatóhelyettese, de az Igazgató elvtárs Is, egyszóval mindenki. — Mikor a legboldogabb? — kérdem, hogy ne essünk a véget nem érő felsorolás hibájába. — Szombat-vasárnap, ha nem kell történetesen bejönnöm, ha otthon lehetek olykor — vágja ki gondolkodás nélkül, de aztán elmagyarázza, hogyan Is értette ezt. Ö ugyanis, akárcsak a legtöbb asszony ebben az országban, gyakorló feleség, édesanya, háziasszony, S míg ez utóbbi azt igényelné tőle, hogy a lehető legtöbbet legyen otthon, őrizze a családi fészket, nevelje a gyermekét, ő a hétvégeken kirándulásokra, csapattáborozásokra, énekkari fellépésekre, ünnepségekre megy. Püspöki ugyanis azok közé a községek közé tartozik — bár a főváros része —, ahol mind a mai napig rendkívül mozgalmas társadalmi életet élnek a polgárok. Ünnepély ünnepélyt ér, szorgoskodnak a tömegszervezetek, különböző rendezvényeket szerveznek, s az Iskola tanulói mindenütt jelen vannak. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy valahol elmarasztalták volna valamilyen jegyzőkönyvben, leiratban vagy értékelésben az Iskolát és pionírszervezetét. — Nem sok ez, nem lázadoznak a gyerekek? — Bár nem vagyunk különösebben nagy iskola, mégsem mindig ugyanazok a gyerekek szerepelnek. Ez vonatkozik a pionírcsapatra éppúgy, mint az énekkarra. Az utóbbi például negyventagú, de nem mindig van szükség mindegyikre, ezért aztán az Jön, aki akar, akinek ideje van, aki ki akar kapcsolódni. — Nem húzzák ki egyesek magukat? — Nem húzhatják ki! Mindent pontosan számontartok, s ha látom, hogy valaki esetleg hosszabb időn keresztül kimaradt, figyelmeztetem, hívom. Egyébként nem is kell nagyon szőlongatnom őket. Minden eseményben van valami érdekesség: egyszer az, hogy különleges helyen, máskor meg sajátos emberek előtt vagy esemény alkalmával lépnek fel, esetleg egy restiben elkölthető ebéd adja az okot, hogy ne maradjon ki senki. Így aztán a mi gyerekeink nemcsak ismerik a várost, hanem tudnak viselkedni Is, tapasztaltak, ráadásul bátrak, megtanulnak nyilvánosan szólni sok emberhez. Ez az önbizalmat Is erősíti, később pedig segít az élet különböző helyzeteiben. Már nagyon régen együttműködünk az egyetem Ifjúsági szervezetével, Illetve a magyar tanszék SZISZ-tagjaival, akik ra(vezetőkként, azok helyetteseiként sokat segítenek. Aztán itt vannak a szikravezetők. Az Idősebbek, a hetedikesek, nyolcadikosok vezetik a kisebbeket. Csodálatosak. Mint ahogy az elsős tanító néni szavára is. Ezt tapasztaltam többször Is, több helyütt Is. Meg azt, hogy ez a találkozás és közös munka a tanító és az elsős nebulók között az ember egész életét befolyásolhatja, meghatározhatja a diákok további sorsát tanulóként, emberként egyaránt. Ezért püspöki iskolalátogatásom végakkordjaként Foglszinger Ida tanító néni első osztályába is bemegyek. A beiratkozások táján sok .első osztályt meglátogattam már az idén. Az a benyomásom, mintha a püspöki gyerekek egy picit erősebbek, határozottabbak, fejlettebbek lennének, találkozásunk első pillanatától kezdve élénkebbek, bátrabbak, beszédesebbek, mint a többiek voltak. Különösen Löffler Patrik és Weisz Jaroslav. A tanító néni ki is emeli őket. Az elsőt azért, mert huncutságával, elevenségével, találékonyságával máris az osztály lelke, móka- mestere, vezére Az utóbbit pedig komolyságáért, tehetségéért, akaratáért. Vagyis mindazért, amiért szeretjük a gyermekeinket. Az év vége természetesen még messze van, de ők már nagyon szépen olvasnak, számolnak, akinek pedig egy kicsit nehezebben megy a betűvetés, az szorgalmával pótolja azt, mit többieknek rátermettségük révén megadatott. — Könnyű, nehéz a munkája? — kérdem határozatlanul a lelkes, kiváló pedagógust. Foglszinger Ida tanítónő és elsősei — Ha az ember viszonyít, természetesen tizenegy gyerekkel könnyebb, mint huszonöttel, harminccal. D-e az az igazság, hogy néha ugyanolyan fáradt vagyok, mint amikor harminc vagy ennél is több gyerek volt az osztályban. — Lehet, azért, mert már nem vagyok olyan fiatal. De lehet azért, mert az órának ugyanannyi perce van, mint azelőtt, és a tanulókkal ugyanúgy kell foglalkozni, mint a korábbi nagy létszámú osztályokban. Az embernek itt napról napra, óráról órára értékelnie kell tanítványai teljesítményét, mert különben leállnak, nem dolgoznak. „Miért Is tanulják, számoljak, olvassak, ha a tanító néni nem kiváncsi rá?“ — tartja a gyerek. A kis létszámnak azonban előnye is van, hiszen így mintha mindegyik gyereknek magántanítőja lenne. Annak idején amikor azok az erős létszámú osztályok működtek, néha négy-négy gyereket olvastattam együtt, hogy mindegyikőjükre sor kerüljön, mindegyik érezze, rajta tartom a szememet, és észreveszem, ha kicsit lazít. Ezzel a tizeneggyel nem kell már ilyen fogásokhoz folyamodnom, elmélyültebben, jobban taníthatok, több segédeszközt használhatok. A gyermek fel- készültségéhez, egyéniségéhez igazodó, a helyzethez, pedagógiai elveimhez szabott segédeszközöket természetesen nem lehet mindig találni a sorozatban gyártott eszközök között, ezeket el kell készíteni, átgondoltan beépíteni a tanmenetbe. Csak úgy tudja igazán hasznosan alkalmazni a pedagógus, tanuló egyaránt — vallja a tanítónő a munkájáról, módszereiről. Látni, minden szava mögött alapos tudás, tömérdek tapasztalat és főleg végtelen szeretet rejlik. Tanítványai tekintete úgy kíséri mozdulatait, mintha mesebeli lény lenne. íme hát egy iskola, amelynek létéről talán még a fővárosban sem tudnak sokan. Pedig egy gyerekközpoutú, emberszagú Intézmény ez, amely megállja minden téren a helyét, dolgozik és bizakodva várja a gyerekeket. Tudják az itt tanító pedagógusok, hogy csak tanítványaikon keresztül teljesedhet ki a munkájuk, személyiségük. Németh István A szerző felvételei Várunk benneteket Iskola a város szélén... IFIM TURIZMUS ©KM A SZISZ Ifjúsági Utazási Irodájának (CKM) az a küldetése, hogy az ifjúsági szövetség programjának megfelelően hozzáférhető áron lehetővé tegye a kispénzű fiataloknak a hazai és külföldi társasutazásokat, kirándulásokat, nyaralásokat; az idegenforgalom szervezésével elősegítse a különböző országok, főleg a szocialista közösség országainak megismerését; ápolja a világ ifjúsága közötti megértés és együttműködés szellemét. Hogy mennyire sikerült ezt valóra váltani tavaly, erről számolt be PAVEL STUDÍK mérnök, a CKM vállalati igazgatója: „A CKM nagy nemzetközi tekintélyére vall, hogy már hosszú évek óta tölti be a BITE}, a Nemzetközi Turisztikai és Ifjúsági Csereiroda elnöki tisztét, amely . a Demokratikus Ifjúsági Világszö- vétség szakosított szervezete. Az iroda fennállása, 1955 óta közel egymillió 800 ezer fiatal utazott közvetítésével külföldre, s az ügyfelek száma évről évre nő. A SZISZ III. és IV. kongresszusa között több mint félmillió fiatal utazott közvetítésével külföldre, és ugyanez alatt az idő alatt hatvan országból 565 ezer ifjú turistát látott vendégül hazánkban. Az Ifjúsági Utazási Iroda különösen ügyel arra, hogy a fiatalok külföldi utazásuk során gyarapítsák Ismereteiket, tágítsák látókörüket. Ezért a külföldi társasutazások 28 százaléka már ma Is szakmai kirándulás, különféle kiállítások, vásárok, élenjáró nagyvállalatok megtekintése. A jövőben tovább bővül az ún. Progres program, amely a szakmai kirándulásokat foglalja magában. A CKM ezzel akarja elősegíteni a tudományos-műszaki haladás társadalmi programjának megvalósítását az ifjúság körében.“ Az utóbbi években a gazdasági nehézségek magukkal hozták, hogy az egyéb szolgáltatások mellett a külföldi társasutazások árai Is emelkednek. Ez érinti az Ifjúsál Utazási Irodát Is. Ezzel kapcsolatban a vállalati igazgató elmondta, hogy arra törekszenek, állami szerveink másképp kezeljék a CKM-et, mint a többi utazási irodát, mivelhogy ügyfelei kereseti forrással nem rendelkező vagy kis jövedelmű fiatalok. Ez a törekvés részben sikerrel jár, mert az utazási iroda állami szubvenciót kap, s így még mindig a legolcsóbb a hazai utazási irodák között. Drágának tűnhetnek azok a külföldi utak, ahová repülőn utaznak a résztvevők, mivel a repülőjegyek árát sehogy sem sikerült befolyásolni. A CKM ezenkívül csereutazásokra törekszik, devizautak mellett csak a legszükségesebb esetben dönt. Devizautazásokat szervez például a skandináv országokba. Eddig Kína, amellyel ígéretesen fejlődik a kapcsolat, szintén devizában, svájci frankban kérte a költségek megtérítését, idén sikerült azonban megegyezni, hogy a költségek egy részét rubelben számolhatják el. A vállalati Igazgató a továbbiakban elmondta, hogy gazdasági szempontból az elmúlt év volt a legsikeresebb a CKM fennállásának történetében. Mintegy negyedmillió fiatal utazott külföldre az Iroda közvetítésével, s körülbelül ugyanennyien vették 1- génybe szolgálatait a hazai turizmus keretében, összesen harmincnyolc országba utaztak fiataljaink általa. Ezzel egyidejűleg ötven országból mintegy 115 ezer külföldi fiatalt láttunk vendégül a CKM szállodáiban és turistaközpontjaiban. Küllőn érdekesség, hogy a CKM és a Vietnamturist rendkívüli jó kapcsolataiból kifolyólag utazási Irodánk közvetítésével, a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat gépein NSZK-bell, spanyol és olasz fiatalokat is viszünk Vietnamba. A CKM egyébként a Vietnamturist legnagyobb üzleti partnere Európában. A felsorolást folytatva: tavaly a CKM ötven országból 114 ezer fiatal turistát látott vendégül. Ezt az tette lehetővé, hogy az Iroda az ország minden részében található szállodáiban egész évben naponta 1300 vendéget láthat el, a nyári turistaidényben pedig további 420 ágyat vehet igénybe. Ezekben az években tovább gyarapodik a CKM bázisa. Még az idén befejeződik a Chopok alatti szálloda felújítása, jövőre pedig a prágai Vltava Juniorhotel is elkészül. Ugyanakkor a vállalati igazgató rámutatott arra is, hogy a SZISZ gazdasági berendezéseiben sok férőhely van kihasználatlanul. Ha csak egy részét Is igénybe vehetnék, több külföldi fiatalt fogadhatnának, ami kedvezően hatna az árak alakulására, mert az iroda tulajdonképpen abból a pénzből gazdálkodik, amit szállodáiban, Illetve egyéb berendezéseiben nyer. Megelégedéssel állapította meg, hogy a CKM szállodái és egyéb berendezései nyereségesek. Különösen jó a helyzet a bratislavai Sputnik Juniorhotelben, amely tavaly egymillió 72 ezer korona tiszta nyereséget könyvelhetett el, és elnyerte a vállalati igazgató vándorzászlaját. A vállalati igazgató befejezésül elmondta, hogy a világgazdaságban uralkodó nehézségek ellenére a CKM az utazási lehetőségek bővítésére törekszik. Már az Idén is 60 olyan társasutazást szerveznek, amely nincs benne az Iroda útinaptárában. Ezért az érdeklődők jobban teszik, ha felkeresik a CKM valamelyi kirendeltségét, és személyesen tájékozódnak a lehetőségekről. Palágyi Lajos