Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-16 / 11. szám

kidolgozták például a szarvasmarhák takarmányának összetételét. Eldöntik, hogy a marhának ez és ez kell, de hiába, mert ő azt nem szereti. A rossz takarmányt kénytelenek vagyunk feljavítani, mert ha nem teljesítjük a hús- és tejeladási tervet, akkor a felvásárló üzem beperelhet minket. Ha viszont nem az előírt takarmánykeverékkel etetjük a jószágot, azért is büntetést fizetünk.

Ezután az új szövetkezeti törvényre terelődik a szó:

— A törvény legyen törvény — mondja Varga Gyula. — Nem szabadna odacsapni a végére azt a kitételt, hogy szükség szerint majd módosításokkal kell ellátni. Ha valamit módosítunk, az már nem törvény! Vagy: ha a szövetkezetnek megvannak a gazdasági eredményei, s a törvények értelmében az államháztartás is megkapta a maga részét, miért kell még azt is törvényekkel szabályozni, hogy mire költse a szövetkezet a fennmaradó pénzt? Miért nem lehet ezt a tagságra bízni? Vagy: a szövetkezetek mindenkor a saját erejükből létrehozott javakból éitek. Kivéve azokat, amelyek állami

Régi és új kertek.

A kiskertészeknek nincs érdekvédelmi szervezetük, van viszont szövetségük, a Szlovákiai Kiskertészek Szövetsége. Ez tagságának kertészkedését soktéle módon támogatja. Legfontosabb, hogy megszervezi a termékek felvásárlását, biztosítja a magokat, munkaeszközöket, permet- szereket. E feladatok ellátása fizetett apparátust igéflyel, ezért a kiskertészek szövetsége több járásban Kertészeti Szolgáltatások néven olyan vállalatokat hozott létre, amelyeknek dolga a föntebb felsorolt tennivalók elvégzése. A Komáromi (Komárno) járásban két ilyen vállalat alakult, ebből az egyik Marcelházán (Marce- lová) székel. Csaknem húsz település tartozik a fennhatósága alá. 1975-ben jött létre, negyven fizetett alkalmazottja van. A járás területén 23 felvásárló telepet működtet, ebből négyet Marcelházán.

Évi 132 milliós forgalom

— A szezon elején konzultálunk a falvakban dolgozó kiskertészek alapszervezeteivel, megtudakoljuk, mit és milyen mennyiségben szeretnének eladni. Azután tárgyalunk a felvásárlóinkkal, általában a csehországi konzervgyárakkal és az ottani Zeleninával arról, hogy a kínálatból mennyit tudnának megvenni. Ezek után megkötjük a szerződést. A termelők részéről nem a magánemberek, hanem a kiskertészek alapszervezetei írják ezt alá — mondja Molnár József mérnök, a marcelházi szolgáltatások igazgatója. — A szerződést azután havonta meg kell újítani, s benne tíznapos időszakokra szabjuk meg a szállítások mennyiségét.

1987 ben a vállalat 12 389 tonna zöldség- és 379 tonna gyümölcsforgalmat bonyolított le, összesen 132 millió korona értékben. A legtöbbet termelő falu a hatáskörükben Mar- celháza, de sokat szállítanak Izsáról (Iba), Búcsról (Búő). Hetényböl (Cho- tín), Bátorkesziről (Vojnice), Srobá- rovóből és Nová Trstenából. Gondolom, a szolgáltatások hatáskörébe tartozó falvak kistermelői minden megtermett zöldségüket szeretnék el. adni. Vajon a vállalat hogyan tud Így igazságos és méltányos maradni?

— Tavaly nem voltak problémák, a megtermett zöldség egésze elkelt — tudom meg Cibulka Mártáról, a Kertészeti Szolgáltatások dolgozójától. — De hogy méltányosak legyünk, a felvásárlók által igényelt mennyiséget az egyes kiskertészeti alapszervezetek között a tagság számának arányában osztjuk el. Nincsenek viszont gondjaink azért sem, mert az egyes falvak nem ugyanazt a zöldségfajtát termesztik, így elég ritkán fordul elő torlódás.

i— Az önök szerződése milyen garanciát nyújt a kistermelőnek arra, hogy el is tudja adni árúját? — kérdezem Molnár jőzseftöl.

— Ezt nem lehet garantálni. Hogy. ha a piac túltelítődik, akkor előfordulhat, hogy az illetőnek nyakán marad a zöldség.

— A tíznapos szállítási periódusok nem tűnnek hosszúnak, de például egy paradicsommal két nap alatt is sok minden történhet. Ha késik a szállítás, kié a kár?

— Ogy igyekszünk megszervezni a felvásárlást és a szállítást, hogy a zöldség ne romoljon meg. Felvásárló telepeink vasárnap este is dolgoznak, hogy hétfőn reggelre már a rendeltetési helyére érjen az áru. A

KERTÉSZKEDÜNK II.

minőséget, sajnos, nem Itt, hanem a szállítás után állapítják meg, így megeshet, hogy a jó áru Időközben megromlik, s a felvásárlók nem hajlandók kifizetni érte a teljes értéket. Arra azonban van egy külön bizottság, hogy felmérje a kárt. A biztosító viszont ilyen esetekre nem köt biztosítást, így a kár, sajnos, általában a kistermelőké.

Sok egyéb gondja is van még a kistermelőnek meg a szolgáltatásoknak. Az Idén példáuil nem lehet fóliához hozzájutni, ezért mindenki úgy próbál szerezni, ahogy tud. Ez természetesen jó talaja a korrupciónak. Ki tudja, az Illetékes vállalat miért nem gyárt többet? Majdnem hasonló a helyzet a zöldségmagokkal is. Minden jó kertész tudja, hogy a holland zöldségmagok sokkal jobbak, mint a hazaiak. De nálunk csak hazai magok kaphatók, a kistermelő viszont külföldről legálisan nem hozhat be. Még a szolgáltatások közvetítésével sem, sőt még úgy sem, hogy terménnyel fizetne érte. Mert a külfölddel való kereskedelem már a bra- tlslavai központ dolga ... lenne.

— Örülnék, ha ezt még megírná — kér Cibulka Márta, és így folytatja: — Sokan elítélik a háztáji kertészkedést, pedig nem igaz, hogy a fótiázók csak az anyagiakra hajtanak. A kistermelő élvezi a munkát, örül, ha szép a növénye, s büszke rá, hogy az ő kertjében termett.

A törvény legyen törvény

A vásárúti (Trhové M?to) földműves-szövetkezetnek hathektáros fólia- kertészete volt még két és fél hektáros termálvízzel fűtött üvegház- rendszere. Úgy tervezik azonban, hogy a fólia alatti kertészkedést abbahagyják. Varga Gyula elnök ezt a következőképpen indokolja:

— Nagyon költséges ez a fajta termelés, a mostani felvásárlási árak ezt nem fizetik meg nekünk. Nemcsak azért, mert alacsonyabbak, hanem azért is, mert rugalmatlanok. Az árváltozások pontos dátumhoz vannak kötve, de nem veszik figyelembe azt, hogy a vegetáció esetleg késhet. És a Zelentna felvásárló vállalat még más tekintetben is rugalmatlan. Tavaly például az ő felméréseik szerint veszélyben volt a lakosság korai krumplival való ellátása. Gyorsan külföldi vásárlási szerződéseket kötöttek. Azonban mégis elég krumpli termett, de a hazai termelőktől nem vásárolhatták tel, mert a külföldi szerződéseknek kellett eleget tenni. Sok esetben meg lehetne előzni az Ilyen és hasonló eseteket, ha a felméréseket pontosabban, lelkiismeretesebben végeznék. Gyakran például Indokolatlanul külföldről hoznak be zöldséget, holott a piacot a hazai szövetkezetek és kistermelők is el tudnák látni.

Az állami szervek túlságosan sok rendelkezést hoznak, az állami vállalatok gyakran indokolatlan privilégiumot élveznek. S ez felemás helyzetet szül, nemcsak a kertészkedés esetében — állítja az elnök, s egy jellemző példával támasztja alá állítását:

— A takarmány-előállítás állami privilégium. A vezérigazgatóságon

Varga Gyula: „A felvásárlási árak nemcsak alacsonyak, rugalmatlanok

is.“

támogatásból. A jövőben Is megmarad a szövetkezetek közötti differenciáltság az adókat és a termékek eladását és beszerzését Illetően. Azzal egyetértek, hogy akinek a tehene rossz füvet legel, az megkapja a kedvezményt — de csak erre! De milyen jogon kapja meg arra a sertéstakarmányra, amelyet ő is, mi is egyformán veszünk?

— Én azt hiszem, hogy a szövet- kezetiség fogalmát is át kellene értékelni — fejezi be az elnök. — Az a generáció, amelyik földet hozott a szövetkezetbe, már kiöregedett. Az új tagok nem hoznak vagyont, nem is érzik úgy magukénak a szövetkezet földjét.

Ez talán egyik magyarázata is lehetne annak, miért nem olyan sikeresek a szövetkezeti kertészek — gondolja az újságíró.

A gyümölcsösben

A vásárúti szövetkezetnek nemcsak zöldségkertészete, hanem egy 253 hektáros gyümölcsöse is van, nagyobbrészt a nyárasdi (Topolníky) részlegen.

— Kezdetben, mint jó kertésznek, volt a kertünkben mindenféle gyümölcsfa — mondja Oravecz István, a szövetkezet alelnöke, a kertészeti ágazat vezetője —, 1985-ben aztán járásunk szövetkezetei átálltak az intenzív gyümölcstermesztésre. Olyan fajtákat telepítettek a gyümölcsösükbe, amelyek minden szempontból a legmegfelelőbbek voltak, főként túli almát. A raktározás végett 1968—69- ben nagy hütőházak is épültek a járásban.

A vásárútiak 1980-ban azonban elkezdték gyümölcsösük felújítását és átépítését. Nyári, őszi, almát, sárga- és őszibarackot telepítettek a kertjükbe, amelyek mostanság rentábilisak, könnyebben értékesíthetők, mint a téli alma, jóllehet az gyümölcsösüknek még most is a 75 százalékát teszi ki.

— A legnagyobb problémát a vegyszerellátás okozza — mondja az al- elnök. — Pénzünk lenne rá, de sehol sem lehet szerezni. A másik gond a

munkagépek bonyolult beszerzése. Sokszor mi magunk vagyunk kénytelenek gépeket konstruálni.

— Nem kísérleteznek olyan fajtákkal, amelyek kevesebb vegyszeres gondozást igényelnek?

— Erre a nemesítőállamások nincsenek felkészülve. Azt kellene u- gyants elérni, hogy a gyümölcs gyengébb vegyszeres kezelés mellett is jó termést, jő hasznot hozzon.

Kimegyek a nyárasdi gyümölcsösbe, ahol már hárman várnak rám. Puss György csoportvezető, Krascse- nics Géza és Kríppel József. Mindhárman középiskolában tanulták a kertészkedést, Krascsenics Géza Szőlőskén (Viniöky) szőlészetet végzett, György és József pedig Karván kertészetet. Szakképzettségük hasznáról és kihasználtságáról beszélgetünk.

— Most már elégedettek vagyunk — mondják. — De volt idő, amikor úgy éreztük, fölöslegesen tanultuk a kertészkedést, mert munkánkat a tanulás nélkül is nyugodtan elvégezhettük volna.

— Itt, a gyümölcsösben főiként <rsz- szonyok dolgoznak, betanított munkásként. Van-e különbség a ti munkátok és az övéké között?

— Van is meg nincs is — válaszol Puss György a többiek nevében is, bár neki mint csoportvezetőnek, természetszerűleg más dolga van, mint a többieknek. — Gyakran előfordul, hogy ugyanazt csinálják, mint az asszonyok, de az a lényeg, hogy az ember tudja, mit miért csinál. S ezt csak úgy tudhatja, ha tanulta is a szakmát.

Közben Németh Lajos traktoros csatlakozik a beszélgetéshez, s mivel Krascsenlcs Gézán kívül mind a hárman fóliáznak, a háztáji kertészkedés kerül szóba.

— Pusztán a keresetből nem lehet megélni — mondják.

— És pusztán a fóliázásból?

— Veszélyes, mert az ember soha nem tudja, mi fog sikerülni, és mi nem. Ezért többfélével is próbál- zunk egyszerre, hogy legalább az egyik zöldségfajta hasznot hozzon.

— S meddig szeretnének otthon kertészkedni?

— Amíg megtaláljuk a számításunkat. Van úgy, hogy az ember azt mondja: tovább már nem csinálom, de aztán jövőre újrakezdi.

Hogy is van az adóval?

Naszvad (Nesvady) ugyancsak híres kertészkedő falu. Magdaléna Po- tankovával, a hnb titkárával és Nagy Imrével, a hnb osztályvezetőjével beszélgettünk a helyi nemzeti bizottságon.

— Való igaz, hogy nálunk csak annak nincs fóliája, aki betegsége vagy öregsége miatt már nem bír dolgozni — mondják.

A naszvadiak híres paprikatermelők. A körülbelül ötezres lélekszámú falu lakosságának tavaly a kertészkedésből több mint 50 millió korona jövedelme volt.

— Ez a polgárok haszna. A falu vajon mit kap belőle?

— Elég keveset —, válaszolják. — Azért, mert a magánkertészet adóztatása nem tökéletes. Az az előírás, hogy ha a polgár kertészkedésből

származó mellékjövedelme nem ha* ladja meg a főmunkájából származó évi jövedelmének nagyságát, akkor « fóliázásból nyert jövedelmet nem adóztatjuk. Ha a mellékjövedelem meghaladja ezt a határt, akkor viszont az adóként levont összeg, mivel progresszív adózásról van szó, nagyon magas. Évi 46 000 korona tiszta jövedelem fölött például ennek 65 százaléka.

— Nekem az a véleményem n mondja Nagy Imre —, hogy be kellene vezetni a lineáris adóztatást. Ez azt jelenti, hogy rögtön a felvásárlóhelyen minden száz koronából levonnánk mondjuk egy százalékot. így a falu is, a termelő is jobban járna, mert a mostani adórendszer korlátozza, a termelést, és a jövedelmeket nem is lehet igazán ellenőrizni.

Tavaly a községi pénztárba a polgárok kertészkedéséből 150 596 korona folyt be adó gyanánt. S mivel a falu fejlesztésére például erre az évre 10 millió koronás költség- vetést hagytak jóvá a felsőbb szervek, az adóból nyert összeg valóban nem jelent sokat.

Azt a kérdést, hogy a falunak mi a haszna a kertészkedés nagy jövedelméből, Marcelházán Takács Ernő hnb-elnöknek Is feltettem. Nagyjából ugyanezt a választ kaptam azzal a különbséggel, hogy az elnök szerint a marcelházi kiskertészek szövetsége járul hozzá a községük fejlesztéséhez. Tavaly például 800 tő rózsát vettek a falu szépítésére. A gyengébb tömegszervezeteket pedig pénzzel Is támogatják.

De térjünk vissza Naszvadral Á felsőbb szervek biztosan tudnak a lakosság jövedelméről. Nem vált-e ez ki nálunk olyan reakciót, hogy nehezebben szavazzák meg a falu fejlesztésére az anyagi támogatást?

— Nem — válaszolja a titkárnő. — Annak különben sincs jogi alapja, hogy a falu javára valamiféle gyűjtést rendeljenek el. Egyébként, bár a lakosságunk nagyon sokat dolgozik otthon is, munkahelyen is, azért a társadalmi munkára Is Jut ideje.

— Vannak-e Naszvadon olyanok, akik csak a kertészkedésből élnek?

— Igen, jelenleg hatan — mondja Nagy Imre —, de számuk az idén várhatóan növekedni fog, mert február 1-től olyan új rendelet lépett életbe, amely szabadabb teret ad a magánvállalkozásoknak. A magánkertészkedést azonban nagyon visszafogják az adóelőírások kuszaságai meg a kérdés körüli általános káosz. Nemcsak a kistermelők nem ismerik az előírásokat, lehetőségeiket és jogaikat, hanem mi sem. Azért, mert ezek egyáltalán nincsenek kidolgozva.

A szövetkezeti és a háztáji kertészkedés helyzetének egymáshoz való viszonyának elemzése egy lényegesen nagyobb terjedelmű írás sem lenne elégséges. Mivel engem inkább a gazdasági vonatkozások érdekeltek, szándékosan kevesebbet foglalkoztam például a fóliázás emberi és társadalmi következményeivel, és még egy sereg kérdéssel. Úgy vélem azonban, hogy a viszonylagos szűkítés is rámutatott több olyan bajra, amelyet orvosolni kell, hogy teljes egészében kiteljesedhessek az emberek alkotó és kezdeményező kedve, s az még a háztáji esetében is — a tervszerű szocialista gazdálkodás szerves része lehessen.

Klinko Róbert

(A szerző felvételei)

Kora tavaszi munka a nyárasdi gyümölcsösben.