Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-09 / 10. szám
A hetvenes évek közepén új „Járvány“ kezdett terjedni Dél-Szlovákiá- ban, különösen a Csallóközben és közvetlen környékén: a fóliázás, azaz a fólia alatti kertészkedés. A szabadföldi kertészkedés már korábban is elterjedt volt ezeken a vidékeken, de a fóliakertészet az emberek életmódjára és gondolkodására is kiható, gyökeres változásokat hozott. A Jelenség pozitív és negatív hatásairól sokszor és sok fórumon vitáztak már. Az viszont tény, hogy az ország lakosságának zöldségellátásában a kistermelőknek Jelentős szerep Jut. És az is tény, hogy a háztáji fóllakertészet virágzik, míg a földműves-szövetkezetek kertészetei gondokkal küszködnek, termelésük csak alig alig vagy egyáltalán nem rentábilis. Mi ennek az oka? Mi Jellemzi a szövetkezeti és mi a magánkertészetet, melyek a lényeges jkülönbségek? S az ú) szövetkezeti törvény hoz-e valamilyen változást ezen a téren? Ezekkel a kérdésekkel vágtam neki az anyaggyűjtésnek, és nagyon összetett problémára találtam. A gazdasági kérdéseken kívül mind a szövetkezeti, mind a magánkertészkedés esetében más vonatkozások Is felszínre kerültek. Dúskálnak a földi javakban? Furcsán néznek rám a komáromi jjKomárno) buszmegállóban. S ezek a fürkésző, már-már gyanakvó tekintetek nem az idegennek szólnak. A falu, ahová igyekszem, elég nagy ahhoz, hogy ne keltsen benne feltűnést a máshonnan érkezett ember. — Ez biztosan hozzánk Jönl — suttogják a hátam mögött az autóbuszra várakozók, s már tudom, hogy megsejtették bennem az újságírót, amit a vállamon lógó fotótáskáről talán nem is volt nehéz kitalálni. És mint később kiderült, valóban hozzájuk megyek, mert ők is, én is Marcelházára váltunk Jegyet. — Szeretnek ide járni! — hallom már az autóbuszban —, mert tudják, hogy az emberek dúskálnak a földi Javakban. Maroelházán szinte minden család fóliázik. A szabadföldi dinnye- és majoránna termesztéséről a község már régebben is híres Vplt, de a fólia egészen más. A valamivel több, mint háromezer lakosú falu polgárainak tavaly a kertészkedésből mintegy 38 millió korona jövedelme volt. S ez már az újságíróknak is feltűnt. Jöttek is ide elegen, írtak is a fóliázásról, nagy viharokat kavarva ezzel a községben. Sokan a gyors, a szinte munka nélküli meggazdagodás lehetőségét látják a fóliázásban. Gyakran még azok is, akik életükben nem kertészkedtek. Néhány újságíró is így volt vele, s mivel írásaikban e tevékenységnek általában csak a negatív oldaláról szóltak, a mifajtánknak nincs nagy népszerűsége Marcelházán Közben a hátam mögötti ülésen másra terelődik a sző. Nem illik hallgatózni, de akaratlanul is elkapok néhány foszlányt: — Ha az irigységtől sárgaságot lehetne kapni, akkor a fél falu sár- gaségos lennel Ki tudja? A vagyoni gyarapodás valóban szülhet irigységet, de tényleg így van-e? Erre azért kíváncsi lennék) Előbb azonban más dolgok érdekelnek. Marcelházán nemcsak a magántermelők, hanem a szövetkezet is kertészkedik. Van-e értelme a sző. vetkezeti termelésnek egy olyan településen, ahol a kistermelők ekkora forgalmat bonyolítanak le? Nem konkurálnak-e egymásnak? S ki dolgozik a szövetkezet keresetében, van-e elég munkaerő? Alig rentábilis, de... Szerencsém van, mert az üvegházaknál éppen ott találom a Marcel- házi Efsz fiatal mérnökét, Viderman Pétert, a kertészeti ágazat vezetőjét. Kéthektáros üvegházi területen gaz- dálkodnak, melyen virágot, krizantémot, uborkát, karalábépalántát termelnek. Van még egy tizenhét hektáros fóliakertészetük is, abban minden évben paprikát ültetnek Szabadföldi kertészetük Idei terve a következő: tizennyolc hektárra tavaszi karfiolt, húszra vastag húsú paprikát, százhúsz hektárra pedig ipari paradicsomot szánnak. — Nálunk még úgy-ahogy gazda ságos a kertészkedés — mondja Péter —, de pár év múlva, hogyha ilyenek maradnak a körülmények, már nem lesz az. Az „ilyen körülményeken“ a következőket érti; a kertészkedés sok munkával |ár, de munkaerőt egyre nehezebb találni: a másik ok, hogy egyre drágább a fűtőanyag, a harNincs olyan kert Marcelházán, amelyet ne takarna hosszú, fehér fóliasátor. „En azt hiszem, hogy a szövetkezetlség fogalmát át kellene értékelni. Az a generáció, amelyik földet hozott a szövetkezetbe, már kiöregedett. Az új tagok nem hoznak vagyont, nem is érzik úgy a magukénak a szövetkezet földjét.“ ^ Varga Gyula, a Vásárúti (Trhové Myto) Efsz elnöke „Nem igaz. hogy a fóiiázók csak az anyagiakra hajtanak. A kistermelő élvezi a munkát, örül, ha szép a növénye, s büszke rá, hogy az ű kertjében termett“ Cibulka Márta, a marcelházl (Marcelová) kiskertészetl szolgáltatások dolgozója Kertészkedünk I. Viderman Péter: „Mi nem tehetjük meg azt, amit a magántermelő.. Takács Ernő: „Nálunk a paraszti munkának régi becsülete van.“ Bakulár László: „A kevésbé rentábilis fajták termesztését a szövetkezeteknek kell magukra vállalniuk.“ madik pedig: nagyon alacsonyak a termények felvásárlási árai. — Mi nem tehetjük meg azt, amit a magántermelő, hogy minden nap, még a hétvégén is dolgozunk — folytatja Péter. — Nálunk a munkaidő átlagosan nyolcórás, nem várhatjuk el munkásainktól, hogy egész nap Itt legyenek. A maszek kertész otthon tíz-tizenegy órát is dolgozik. S ráadásul, mivel önmagának nem fizet bért, a kertészkedés rentábili- sabbnak is tűnik neki. — Azt mondtad, alig-alig gazdaságos a kertészkedés. Akkor miért csináljátok? — Mert a szövetkezetnek mégis ebből van a legnagyobb jövedelme. Enélkül tagságunk alacsonyabb bért, kevesebb Jutalékot kapna A kertész, kedés, beleértve a gyümölcsöt is, évente átlagosan 27 millió koronát hoz nekünk, a növénytermesztés pedig összesen, a kertészkedéssel együtt 36 milliót. Viderman Péter, mint majdnem minden marcelházl, otthon is kertészkedik. És érdekes összehasonlításra ad alkalmat: — Hogyha a szövetkezet összes üvegháza, fóliája a tiéd lenne, ott lenne a kertedben mit kezdenél vele? — Hát ezt nehéz elképzelni! De ha mégis: fel kellene hozni olyan szintre, hogy a nemzetközi piacon is megálljain a helyemet. Ehhez rengeteg pénz kéne, ami például most a szövetkezetnek nem áll rendelkezésére Hogyha enyém lenne a kertészet, akkor igyekeznék minden felmerülő problémát egyedül, vagy ha ez nem megy, akkor a lehető legegyszerűbben, a tölösleges közbülső állomások kiiktatásával megoldani. Erre most a sok előírás nemigen ad lehetőséget. / — Kertészeti szakember vagy. El tudnád képzelni azt, hogy magán- termelőként, főállásban kertészkedsz? — Nem nagyon Mert az állandó állás nagyobb biztonságot ad. Hogyha otthon valamilyen elemi csapás éri a kertészetemet, vagy nem veszik meg terményeimet, akkor a kárt senki sem téríti meg, mert a biztositő a kistermelőkkel nem köt szerződést. A fóliázás inkább fizetéskiegészítésnek való. Bakulár László, a Marcelházl Efsz elnöke is megerősíti Péter szavait, hogy a kertészkedés alig gazdaságos a szövetkezetben. Bár a Zelenina vállalat illetékeseitől most Ígéretet kaptak a felvásárlási árak emelésére, de ennek az Ígéretnek a megtartását nem tudják garantálni. Hogy mégis kertészkednek, annak indoklására az elnök- újabb érvet hoz fel: — A kiskertészek, bár nagy meny- nyiségben termelnek, csak olyan zöldségfajtát ültetnek fóliájukba, a- melytől nagy hasznot várnak. Társadalmunknak azonban másra is szüksége van. A kevésbé rentábilis fajták termesztését a szövetkezeteknek kell magukra vállalniuk. Ez valami olyasmit Jelent, hogy a szövetkezet direktívák alapján termel? — vetődik fel bennem. Bakulár László megmagyarázza: — Igen is meg nem Is. Járásunk szövetkezetei ugyanis megegyeztek abban, hogy ha már termelni kell, akkor mindenki olyan zöldségfélét vállaljon, amelynek termesztésére nála a legjobbak a körülmények. Az új szövetkezeti törvénytől viszont azt várjuk, hogy megszünteti ezeket a direktívákat, s akkor majd a konzervgyárak . igényei alapján fogunk termelni. — A kertészetben dolgozók menynyire érdekeitek abban, hogy nagyobb haszonnal termeljenek? Ónálló elszámolású-e az ágazat? — Nehéz volna őket külön értékelni. A földművelés ugyanis nagyon függ az időjárástői és más körülményektől is. Előfordulhat például, hogy a szőlészetben dolgozók, bár J61 dől. goznak, nem látják a munkájuk hasznát, mert a fagy vagy valamilyen betegség elviszi a szőlőt. Akkor ezeket az embereket miből fizetnénk ki? A rentabilitás függ a felvásárlási áraktól. A felvásárlási árkategória viszont a termék minőségétől. A zöldség azonban romlandó áru. Mi történik akkor, ha a szövetkezet első osztályú zöldséget termelt ugyan, de a késői vagy nem megfelelő szállítás rontotta a termés minőségét? — Tavaly voltak Ilyen problémáink. A felvásárlók alacsonyabb ősz- tályba sorolták termékeinket, mint amilyeneknek mi tartottuk őket. Az ugyanis a helyzet, hogy a zöldség minőségét nem itt nálunk, hanem a szállítás után állapítja meg az átvevő, s mivel nincsenek megfelelő szállítóberendezések, a terménnyel az úton bármi történhet. Azt szeretnénk elérni, hogy a felvásárló vállalat a nálunk megállapított minőség alapján fizessen. — Azzal nem próbálkoztak, hogy saját maguk értékesítsék terményeiket? — Ilyen nagy mennyiséget csak a felvásárló vállalat közvetítésével tudunk eladni. Az egyes áruk értékesítésének megkönnyítésére, a raktá- rozási gondok enyhítésére és a kertészkedéshez szükséges dolgok biztosítására viszont a hetvenes évek elején a Járás szövetkezetei Dunaj- plod néven kooperációs vállalatot alapítottak, amely szolgáltatásaival sok segítséget nyújt a szövetkezeteknek. Milyennek képzeltétek ezt a munkát? Az üvegházakban a részlegvezető Matulovec Lajos kalauzol. Körülbelül kilencvenen dolgoznátok itt, szinte csak asszonyok. Olyanokra is akadtam közöttük, akik Karván (Kravany nad Dunajam) a mezőgazdasági szaktan- intézetben végeztek. A kertészet eredményei attól is függnek, milyenek az ott dolgozó szakemberek, szakértelmüket mennyire tudják kihasználni. Vagy nem így van? A szövetkezetek kertészeteiben talán a mező- gazdasági középiskola nélkül is el lehetne végezni a munkát? Radvánszky Mária, Czékus Irén és Nagy Éva fiatal marcelházl lányok. Már szövetkezeti tagok, nemrég végeztek Karván. Munkatársnőjük, Pau- lisz Adrianna még érettségizni szeretne, ezért — bár már itt dolgozik — a munka mellett még tanul is. Mind a négyüket szerződés köti a szövetkezethez. Hogy annak lejárta után Itt maradnak-e, még nem tudják. — Ilyen munkát képzeltetek el magatoknak az iskola elvégzésekor? — faggatom a lányokat, s ez annál inkább is érdekes, mert mint kiderül, Éván kívül eredetileg egyikük sem akart mezőgazdaságot tanulni. — Nem egészen ilyet — válaszolják. — Azt vártuk, hogy többet foglalkozhatunk virágokkal. Ezt is csináljuk, de ezenkívül mindent, amire szükség van sokszor elég nehéz fizikai munkát Is végzünk — Nincs különbség a szaktanlnté- zetben végzettek és a betanított munkásaink beosztása és bérezése között. Mivel általában teljesítménybérben dolgoznak, különbséget tenni nem is lenne igazságos — magyarázza Matulovec Lajos. — S az is lehet, hogy bár elméletben Jobban értenek a kertészkedéshez, nem biztos, hogy a gyakorlatban Is jobbak a szakiskolát végzettek Mind a négy lány családja kertészkedik otthon, így a műnkéből hazatérve gyakran megint csak kerti munka várja őket. De azt állítják, hogy a hétvégeken azért pihenésre is marad idő. — Hogyha az itteni vagy az otthoni kertészetet teljesen csak a ti gondjaitokra bíznák, elválalnátok? — El — válaszolják rövid gondolkodás után. — Azért a Jő kertész is holtig tanul — toldja meg a részlegvezető. — De két-három év gyakorlat után biztosan el tudnátok vezetni ezt a kertészetet. Aki már próbálta, az nem irigykedik Az üvegházaktől a helyi nemzeti bizottságra indulok. Elég hosszú az út, ■ bőven nézelődhetek. Nincs olyan kert, melyet ne takarna hosszú, fehér fóliasátor. A kiskertészek szövetségének három alapszervezete, négy felvásárló telepe működik a faluban. Útközben eszembe Jutnak az autóbuszban hallottak. Elhatározom, hogy reagáljon rá bárhogyan, elmondom a tanácselnöknek. Takács Ernő, a Marcelházl Hnb el. nöke megválasztása előtt pedagógus volt, huszonöt évig tanított. Otthon ő maga is kertészkedik. — Aki már próbálta a kertészkedést, az tudja, mennyi munkával Jár, nem lrigyll a belőle származó hasznot — állítja az elnök, s szavaiból érezni, hogy nemcsak a falusi „irigy- kedőknek“ címezi. — A paraszti munkának régi becsülete van a községben, a kertészkedésnek meg hagyománya. S amellett, hogy az emberek szeretik a kerti munkát, a földet, a fóliázásra gyakran kényszerből adják a fejüket. A fiatal házasok például azért, hogy hamarább talpra álljanak, ne szoruljanak szülői segítségre. S a fizetés bizony később is kiegészítésre szorul, főleg ha a család taníttatni szeretné gyermekeit. Mert a főiskolások száma az elnök szerint a fóliakertészetek elterjedése óta nőtt a községben. De a lakások száma is növekedett, berendezésük is fényűzőbb lett. Veszélyeket is rejt magában a fóliázás — gondolom már az autóbuszban Komárom felé menet. — A legfőbb az, hogy nem lehet abbahagyni. Az emberek egyre többet vállalnak, egyre kevesebb idő marad a pihenésre, a családra. Előhúzom az útiolvasmánynak berakott könyvet. És sorai mintha gondolataimat folytatnák. Gandhi önéletrajzában a Magasztos Szózatát, a Bhagavad Gítát idézi: Ki érzései tárgyán csügg kísértés ejti foglyul azt, vágy követi a kísértést, a vágyat Indulat, harag. A haragból zavar támad, zavarból téboly áll elő, téboly az észt megállítja s kiben megáll az ész — halott. Becsukom a könyvet. Holnap még visszajövök Marcelházára. Mert a háztáji kertészkedésnek nehézségei is vannak. Meg arra is kíváncsi vagyok, milyen haszna van a falunak, nemcsak az egyes polgárainak, a fóliázásból. Meg a gyümölcskertészet is érdekel. De ezekről már az írás második részében esik sző! Klinko Róbert (A szerző felvételei)
