Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-09 / 10. szám

új ifjúság 2

Kommentárunk

A diagnózis száma: 304

A Csehszlovák Televízió egyik vitaműsorában valaki felvetette, hogy miért beszéltünk a múltban oly keveset a kábítószer-fogyasztásról. A bírálat a múltra vo- nakozőlag helyes, de ma már a kábítószerfogyasztás nem tabutéma a sajtóban és a nyilvánosság előtt sem. A napilapok, a televízió sokszor ad hírt a kábítósok életéről, haláláról, a kábítószerekkel kereskedőkről, közvetítőkről. ■ A prágai Tvorba című hetilap ez évi 7. száma érdekes cikkeket közöl „Harc a 304-es számú betegség ellen“ címmel. A 304-es számú diagnózis ugyanis a kábítószer-élvezetre vonatkozik. Az egyik írás megállapítja, hogy országunkban jelenleg kb. 8000 kábítószerélvezőt tartanak nyilván. A hivatalos nyilvántartáson azt értjük, hogy ezek a személyek orvosi felügyelet alatt állnak. Sajnos, azok sincsenek kevesen, akik a „nem hivatalos“ kategóriába tartoznak. Ezeket az orvosok meghatározása szerint nem fűzi beteges szenvedély a kábítószerhez, de potenciális veszélyt jelent számukra. A kábítószer-élvezők túlnyomó többsége harmincon aluli, s nem kevés közöttük a kiskorú. Szomorú tény az is, hogy az utóbbi időben megnőtt a kábítószer-élvező nők száma. A már említett prágai lap ezzel kapcsolatban azt is leírja, hogy a kábítószer fogyasztása veszélyeztetheti a születendő gyermeket is, sőt már a születés pillanatában bizonyítható a kábítószertől való függőség a gyermeknél.

Gyakran folyik vita arról, hogy betegséggel vagy bűncselekménnyel állunk-e szemben. Meggyőződésünk, hogy a kábítószer-élvezőket elsősorban betegként kell kezelni, és gyógyításra szorulnak akár önkéntes alapon, akár kényszer-elvonókúrán. A probléma másik oldala, hogy míg a kábítószer-fogyasztás betegség, előállítása, és a vele folytatott kereskedelem bűncselekmény. Az is közismert, hogy a kábítósok egy része állandó pénzzavarral küszködik, ezért házi költségvetését lopással, betöréssel (pt. gyógyszertárak kirabolásá- val) igyekszik egyensúlyba hozni. így a kábítószer-élvezők elég nagy hányada büntetett előéletű.

Egyre elterjedtebb az a felismerés, hogy • szenvedély elleni harc csak nemzetközi összefogással lehet sikeres. Tavaly Becsben az ENSZ védnöksége alatt nemzetközi tanácskozást tartottak, amelyen 138 tagország képviseltette magát miniszteri vagy miniszter helyettesi szinten. A csehszlovák küldöttség vezetője dr. Otakar Sobéslavsky cseh egészségügymlnlszter-helyettes volt. Nem sokkal azután, hogy 1500 küldött részvételével megkezdődött ez a tanácskozás, aggasztó hír érkezett Venezuelából: fegyveres banda támadt arra a katonai egységre, amelyet a helyi kormány éppen a kábítószermaffia ellen küldött ki a kolumbiai határvidékre. Mielőtt a katonák a bevetési helyet elérték volna, a maffia fegyveresei megtámadták őket egy éjszakai állomáshelyükön. A borzalmas vérfürdőben negyvennyolcán vesztették életüket.

A nemzetközi konferencia rámutatott arra, hogy amíg az érintett körzetekben különösen a falusi lakosság életkörülményei nem javulnak, addig nem is lehet a kábítószer-kereskedelem felszámolására számítani. Egyértelmű tehát, hogy nem adminisztratív rendelkezéseket kell hozni, hanem az adott övezetek gazdasági gondjait kell megoldani.

Feltételezések szerint Földünkön több mint húszmillióra tehető azok száma, akik nem tudnak megszabadulni a kábítószer rabságától. Egyre nagyobb feladatot jelent tehát a kábítószer-élvezők kezelése. Miután általában hosszadalmas és drága folyamat — ráadásul a gyógyulás egyáltalán nem biztos —, az érintett országok egészségügyi szervei sokszor nem tudnak annyi pénzt fordítani a célra, amennyi szükséges volna.

A nemzetközi kábítószer-forgalmat kiválóan szervezett bűnbandák tartják kézben. A bécsi világkonferencián elhangzott, hogy a kábítószer-csempészetből származó évi összes bevétel meghaladja a 150 milliárd dollárt, és ez különböző maffiák között oszlik meg. Már az összeg nagyságából is következtetni lehet arra, mekkora a befolyásuk ezeknek a szervezeteknek működési területükön.

Az iparilag legfejlettebb tőkés országok képviselői e szomorú adatok mellett beszámoltak arról, hogy az életszínvonal megtartásának igénye bizonyos veszélyeztetett rétegeknél visszafogta a kábítószer iránti érdeklődést. Az NSZK-ban például, ahol 50 ezer heroinfogyasztót tartanak nyilván, 1973-ban a fiataloknak még csak 52 százaléka ítélte el határozottan a kábítószerezést, 15 évvel később már 79 százaléka.

Országunkban helyes az egészségügyi kormányzat hozzáállása a problémákhoz, amikor is a megelőzést tartja a legfontosabbnak. Egyébként új törvény is készül a kábítószer-fogyasztás leküzdésére, az e- gészséges életmód kialakításának elősegítésére.

Strasser György

Az átalakítás forradalmi feladat

Társadalmunk helyzetéből és problémáiból, de mindenekelőtt a további fejlődés szükségleteiből és az SZKP lenini irányvonalának ösztönző erejéből kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy a társadalmi élet valamennyi területén halaszthatatlanná vált az átalakítás. Ezt fejezi ki országunk szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsításának stratégiai irányvonala, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa fogadott el. A CSKP Központi Bizottsága tavalyi márciusi és főleg decemberi ülésén tovább konkretizálta és fejlesztette ezt az irányvonalat a gazdasági mechanizmus átalakításának és a szocialista demokrácia további elmélyítésének komplex programjában. Ez a program mélyreható forradalmi változásokat hoz az alapban és a felépítményben, a társadalmi igazságosság érvényesítésében, a társadalmi viszonyok kialakításában azzal a céllal, hogy szocialista társadalmunkat új, minőségileg magasabb szintre emeljük. Ezért joggal hangsúlyozzuk, hogy az átalakítás a forradalom folytatását jelenti az új feltételek közepette. Eredményessége eltökéltségünktől, a szocializmus anyagi, szociális és szellemi forrásainak kihasználásától, a legszélesebb néprétegek alkotó erejének és képességeinek sokoldalú aktivizálásától és a szocialista demokrácia elmélyítésétől függ.

A szocialista demokráciát úgy értelmezzük, mint az egészséges társadalmi fejlődés valós mozgatóerejét, olyan kulcstényezőt, amely alapvetően befolyásolja az ember életét, cselekvését és gondolkodásmódját, s általában a társadalom erkölcsi légkörét. Csak következetes és nem formális fejlesztésével érhető el a legszélesebb néprétegek tényleges és öntudatos részvétele az állami, a társadalmi és a gazdasági ügyeknek, a munkahelyek és a közösségek élete kérdéseinek eldöntésében és cselekvő részvételük a jóváhagyott határozatok megvalósításában.

Ezt az irányvételünket a továbbiakban sokoldalúan fejleszteni és szilárdítani fogjuk. Következetesen ügyelünk arra, hogy a gyakorlatban teljes mértékben kifejezésre jusson politikai rendszerünk mélyen demokratikus jellege, amely a társadalom forradalmi átalakításáért vívott küzdelemben népünk legnagyobb vívmányainak egyike. Hazánk szocialista politikai rendszere lehetővé teszi, hogy állampolgáraink politikai hovatartozásuktól, nemzetiségüktől, világnézetüktől és vallási meggyőződésüktől függetlenül, széles körűen részt vegyenek minden területen a politika kimunkálásában, megvalósításában és ellenőrzésében. Ez a tényleges demokráciának, egyenlőségnek és pluralizmusnak olyan rendszere, amelyet a széles érdekképviseleti és szervezeti struktúrájú Nemzeti Frontunk testesít meg. Ilyen lehetőségeket nem biztosíthat egyetlen polgári demokrácia sem.

Politikai rendszerünket sokoldalúan fejleszteni és szilárdítani fogjuk. A nyílt politikának, a széles körű nyilvános tájékoztatásnak és ellenőrzésnek, a népnek a gazdaság és a társadalom igazgatásában való részvételre szolgáló önigazgatási formák elmélyítésének és megszilárdításának útját fogjuk követni. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy az állami, gazdasági s társadalmi szervezetek, valamint a képviseleti és törvényhozó szervek tevékenységében széles körűen érvényesüljenek a munka mélyen demokratikus alapelvei, s hogy a társadalmi élet alapvető fontosságú kérdéseivel kapcsolatban becsületes és nyílt párbeszéd folyjon az állampolgárokkal. E tekintetben növekszik a nemzeti bizottságok szerepe és felelőssége. Jogkörüket bővíteni és szilárdítani fogjuk. A nemzeti bizottságok az állam- igazgatás és az államhatalom olyan fő láncszemei, amelyekre a lakosok mindennapi szükségleteinek kielégítésében

támaszkodunk. Ügyelnünk kell arra, hogy mindenütt kialakuljon a bírálat, önkritika és nyíltság egészséges légköre, figyelmesen és érzékenyen tekintetbe vegyék az emberek nézeteit. Erélyesen harcolni fogunk a bürokrácia és a formalizmus ellen s minden olyasmi ellen, ami aláássa a dolgozók alkotó aktivitását és kezdeményezését, ami közömbösséghez és passzivitáshoz vezet.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szocialista demokrácia nemcsak jogokat jelent, hanem egyben kötelességeket, szervezettséget, fegyelmet és rendet is. Sajnos, éppen e tekintetben nem kevés a probléma. Társadalmunkban a demokrácia és a fegyelem, a személyes szabadság és az állampolgári felelősség nem áll egymással ellentétben, hanem egységet alkot. Ez az alapelv minden szinten, mindenkire érvényes. A demokrácia bővítése semmiképpen nem jelenti azt, hogy lehetővé tesszük a politikai ellenzék legalizálását, mivel ez az ellenzék, amint arról eddigi tapasztalataink tanúskodnak, csak szocialistaellenes lehet.

A győzelmes február 40. évfordulójával kapcsolatban helyesnek tartjuk ismét nyomatékosan hangsúlyozni és értékelni a népünk nemzeti felszabadító harcában megszületett Nemzeti Front szerepét. Fontos, pótolhatatlan szerepe van az állampolgárok arra irányuló igyekezetének összehangolásában, hogy fejlődésünk meggyorsuljon. Ügyelni fogunk arra, hogy a köz- és a társadalmi életben, a szociális és a gazdasági feladatok megoldásában, a politika kimunkálásában, megvalósításában és ellenőrzésében tovább növekedjék a benne tömörült szervezetek és politikai pártok szerepe.

(Részlet MILOS JAKES elvtárs beszédéből, amelyet a februári győzelem 40. évfordulója alkalmából tartott prágai ünnepi ülésen mondott el.)

Feltételek nélkül nincs klubmozgalom=

Beszélgetés Pavol Kockával, a SZISZ Lévai (Levice) Járási Bizottságának titkárával

— Milyen járásotokban az Ifjúsági

klubmozgalom?

— Járásunkban több mint háromszáz- harminc ifjúsági alapszervezet működik, ebből nyolcvan a falusi szervezet. Tagságunk létszáma meghaladja a tízezret, tehát a közepes nagyságú járási szervezetek közé tartozunk. A falust szervezetek általában jól működnek, de szinte mindenütt gondot okoz a fiatalok szabadideje eltöltésének megszervezése. Erre főként az Ifjúsági klubokat kellene kihasználni, de a nyolcvan szervezetnek mindössze ötven klubja, illetve klubhelyisége van.

— Milyen színvonalon dolgoznak ezek a klubok és klubhelyiségek?

— E klubok felszereltsége nem egyforma. Sok függ attól, milyenek a tulajdonosaik anyagi lehetőségei, és hogy a helyi nemzeti bizottságok milyen mértékben támogatják a fiatalokat. Szerencsére a klubok többsége szépen be van rendezve, és Ide szívesen Is járnak a fiatalok. Vannak azonban olyan ifjúsági klubjaink is, ahol még az elemi feltételek sincsenek meg. Sok helyen még fűteni sincs mivel. S arról már nem Is szólva, hogy berendezésük, felszereltségük távolról sem felel meg a követelményeknek, Igényeknek.

— A működő klubokban milyen tevékenység folyik?

— Ami a klubok munkáját Illeti, megint csak azt mondhatom, hogy minden az ifjúsági alapszervezetektől és e szervezetek lehetőségétől függ. Ott, ahol a klubok felszereltsége megfelelő, és a szervezet Is jól működik, nincs különösebb baj a klubélettel. Szinte valamennyi klubnak van kulturális csoportja, amelyek főként államünnepekre, politikai eseményekre készítenek műsort. Ezek a csoportok együttműködnek a Nemzeti Front tömegpzer- vezeteinek hasonló csoportjaival, s így azt is mondhatjuk, hogy a falvak kulturális életének alapját képezik. De ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom azt is, hogy nagyon sok gondot okoz nekünk a klubélet. Egyik legnagyobb hiányossága az, hogy rendszertelen. Éppen ezért a Járási Népművelési Központtal együttműködve módszertani segítséget akarunk nyújtani a klubtanácsok és művészeti csoportok vezetőinek ahhoz, hogy munkájukat megfelelő szinten tudják végezni.

— Én azt hiszem, hogy erre nagy szükség lesz, mert országos gond fiatalokat vonzó tevékenységet szervezni az ifjúsági klubokban.

— Ez valóban így van, s ezt főleg ott érezzük, ahol nincsenek jól felszerelve az ifjúsági klubok különböző technikával. Az az igazság, hogy a fiatalok a szüleiktől sok esetben színvonalasabb műszaki, videó- és egyéb berendezéseket kapnak ajándékba, mint amilyenekkel a klubokban találkozhatnak. így érthető, hogy nem sok minden vonzza őket oda.

— Én már hallattam azt is, hogy a fiatalok elviszik a klubba például a saját videokészüléküket vagy számítógépüket, és együtt használják, együtt szórakoznak vele.

— Ilyen esetekről mi is tudunk. Számtalan példa van arra, hogy a fiatalok önzetlenül felajánlják a saját berendezésüket, csak azért, hogy együtt lehessenek a társaikkal.

— No de nem ez az igazi megoldás.

— Valóban nem ez. Sajnos, az ifjúsági klubok csakis a nemzeti bizottságoktól kapnak anyagi támogatást. A SZISZ járási bizottsága e téren nem tud segíteni.

— A gyakorlat azt igazolja, hogy amelyik ifjúsági klubok együttműködnek olyan tömegszervezetekkel, melyeknek jobb az anyagi helyzetük, tartalmasabb munkát tudnak végezni.

— Ott, ahol az Ifjúsági szervezet együttműködik a Honvédelmi Szövetséggel vagy a Nemzeti Front tömegszervezeteivel, kézzelfoghatóbb eredmények születnek. Járási szinten ml szorgalmazzuk az együttműködést, és azt szeretnénk, ha nemcsak a Honvédelmi Szövetséggel, hanem a Csehszlovák Testnevelési Szövetséggel is szorosabbra fűződnének a kapcsolataink, mert a klubélet kibontakoztatása mellett oda kell figyelnünk a fiatalok e- gészséges fejlődésére is. Ez pedig azt jelenti, hogy meg kell teremteni a feltételeket a testneveléshez és a sportoláshoz is.

— A klubmozgalom gondjait, a szabadidő ésszerű kihasználásának kérdését az ifjúsági szövetség meg tudja oldani a saját erejéből?

— Ahogy az a Szocialista Ifjúsági Szövetség negyedik kongresszusán elhangzott, a fiatalok szabadidejének kihasználásában valóban sok még a tartalék. Főleg a műszaki szakkörök munkájának színvonalát kell emelnünk, da ismét csak azt mondhatom, hogy amíg a nemzeti bizottságok nem gondoskodnak a szakkörök munkájához szükséges berendezésekről, előrehaladást nem tudunk elérni. Én azt hiszem, hogy társadalmunkban mindenki előtt világos, hogy az ifjúság nevelése nemcsak a SZISZ feladata. A Szocialista Ifjúsági Szövetség negyedik kongresszusának határozatait is csak akkor tudjuk teljesíteni, ha a munkánkhoz hatékony segítséget kapunk a párt- és állami szervektől.

Kamocsai Imre