Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-09 / 10. szám
Képek világa 8 Ember, ne mérgelődj! 9 Kultúra a Bódva partján 10 I SZIA, APU! Moszkvában Is ezt csacsogta a telefon kagylója Peter Dvorsk? nemzeti művész fülébe. Mert bárhol jár Is a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének kiváló énekese, bármennyrle pontosan kiszámítják Is az Idejét, néhány percet mindig szakit magának arra, hogy hazatelefonáljon. Mert bevallása szerint ez ad neki erőt, új alkotói kedvet az utazások-próbák-fellé- pések felvételek sűrűjében. Moszkvába a csehszlovák kultúra napjaira Londonból, a próbák forró hangulatából szakadt ki nem Is egészen egy napra, hogy a február 23 és március 6-a között lezajlott nagyszabású rendezvénysorozat egyik fénypontjának fénypontja legyen. A háromszáz tagú együttes hat fellépésének egyik legizgalmasabb ja az Álarcosbál volt, amelynek Rlccardóját énekli Dvorsky. Hogy megérl-e egy szereplés végett Londonból Moszkvába repülni, majd vissza, Dvorsky szerint nem lehet kérdés. — Az a tény, hogy együttesemmel részt vehetek a csehszlovák kultúra napjain, olyan megtiszteltetés, amelyért ennél nehezebb, fárasztóbb utat Is vállalnék. Ráadásul nekem Moszkva kicsit több, mint más művészeknek, számomra nemcsak a csodálatos város, a kiváló értő közönség, sok-sok művészbarát, hanem Moszkva az első igazi nagy nemzetközi sikerem helyszíne is: tizennégy évvel ezelőtt Itt nyertem az első nagy nemzetközi dfjamat a Csajkovszklj-versenyen Ez a győzelem nyitotta meg előttem a világ operál felé az utat — vallja a közkedvelt művész. A moszkvai fellépés mindenképpen őt Igazolta, Dvorsky fergeteges sikert aratott. Persze, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének többi fellépését Is élénk érdeklődés kísérte, mint ahogy a prágai filhar- - monlkusokét Is, a kiállításokat, művésztalálkozókaf Is, mégis Dvorskyt emelték ki leginkább az értékelések. Régi Ismerősként fogadták őt. hiszen az említett nemzetköz! verseny megnyerése után Peter Dvorsky többször is szerepelt Moszkvában szólóénekesként és vendégművészként. Ráadásul az egyik szovjet lap úgy kommentálta a kiváló szlovák művész és az ottani közönség kapcsolatát, hogy a moszkvaiak egy kicsit magukénak Is tekintik Dvorskyt. Nem tudni, valóban Így van-e, de az biztos, 'hogy a csehszlovák nép februári győzelmének évfordulója Időpontjában megrendezett csehszlovák kultúra napjainak Moszkvában egyre nagyobb sikere van, egyre több kiváló művészt üdvözölhetnek a szovjet szakemberek és a moszkvai közönség kedves Ismerősként, ami hazai művészeink nagyfokú megbecsülését jelenti. S lehet, hogy olyan karrier kezdetét Is, mlht Peter Dvorskfé. Egy kis Járás szavalóversenyének színvonaláról beszélgettünk — zsűritagok, kísérők, szervezők, a gyerekeket felkészítő pedagógusok — közvetlenül a verseny után. A kérdés természetesen a hogyan tovább, hogyan Jobban? És oda lyukadtunk ki, mint már annyiszor: olvasni kell, mégpedig minél többet és minél színvonalasabb műveket. De vajon ki legyen az, aki a könyvet a gyermek, a kisdiák kezébe adja? A szülő, a könyvtáros vagy a pedagógus? Gyorsan megegyezünk: az lenne az Ideális, ha mindenki a könyv szeretetére nevelné a gyermekét. Hogy a szülő és nagyszülő meséin felcseperedett nebulót a pedagógus irányítaná a jó könyv, a színvonalas olvasmányok felé, felkeltve benne az érdeklődést, amelyet aztán az a könyvtárba járással elégítene ki. Pedagógus Ismerősöm figyelmet érdemlő példával — mint a járható, az eredményesen járható, utak egyikével — hozakodik elő. Arról beszélünk, hogy a verseny egyik pozitívuma, mely a tanítók munkáját dicséri, a Jó anyag- választás volt. Mint kiderül, nem (pontosabban nem csak) a tanító által kijelölt prózát, verset (az „Itt van, ezt mondod!“ gyakorlatot mellőzve) adták elő a versenyzők. A pedagógus munká Ja másban rejlett. Az olvasás megked veltetésében. Bevallom — mondja ismerősöm —, hogy egy szerintem Jó , I j f,:;f:V. - • • Könyv gyújtotta világosság példa, másutt bevált gyakorlat alapján minden magyarórából „ellopok“ tíz percet, hogy aki óhajt, beszámolhas-,, son valamelyik kedves olvasmányáról, könyvéről. Döcögve indult ez a kísérlet, de egy idő óta kedvelt a gyerekek körében az „irodalom-népszerűsítésnek ez a formája, s a magyaróráknak ezek a „tízpercei“ jó előre foglaltak. Élvezet hallgatni a gyerekeket, amikor beszélnek. És ők már válogatni is tudnak a könyvek, a leendő olvasmányaik között. S véleményt Is mondanak róluk. Érthető, hogy a szavalóversenyre is maguk választják a nekik tetsző és egyéniségüknek megfelelő verset vagy prózai szöveget Azt hiszem, még akkor is megfontolandó és követésre méltó kezdeményezés ez, ha a tantervvel ellentétben áll. Egyik nagyon Jó formája az olvasó emberré nevelésnek. A másik pedig a könyvtárak kis csoportokkal folytatott munkája. A lényeg az, hogy a gyereket becsaljuk a könyvek közé, beszélgetéseket, versenyeket szervezzünk ebben a környezetben, és akkor előbb-utóbb lekerül a polcról a könyv. Mindezt azért mondtam el, mert ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Bratlslava-vidé- kl járásban meghonosodott (éppen a szenei (Senec) könyvtár, az alapiskola és a Csemadok szervezet égiszé alatt működő Kincskereső Ifjúsági klub tevékenysége Jóvoltából az olvasótábor. Az olvasótábor valamelyest eltér a magyarországi olvasótáboroktól. Nem kötődik annyira az előre meghatározott témához, nincs is annyi szakemberünk, aki vállalni tudná a négynapos egy Ottlétet a gyerekekkel, hogy a játék, a sportolás, a beszélgetések alatt megismerjék őket, alakítani tudják e- gyéniségüket. Az együttlét azonban így is hasznos. Megismerkednek egymással a gyerekek, és barátságok szövődnek. A Járásnak azokból a helységeiből látunk vendégül kisdiákokat, ahol Csemadok- szervezet tevékenykedik. . Az anyanyelv, az irodalom, a népdal vagy a megzenésített vers, az előadásművészet házi szavalóverseny formájában állandó tartalma az évente megrendezésre kerülő összejövetelnek. A szabadidőben pedig előkerül a tábor elején a könyvtárból kölcsönzött olvasmány. És sok-sok mozgás, séta Molnár Albert szülővárosában. Eddigi tapasztalatunk az, hogy a gyerekek Jól érzik magukat. És nemcsak a gyerekek. Nagypapakorban levő írók-költők Jöttek el közénk, Játszottak önfeledten az Iskolásokkal. És emlékeznek Jő szívvel az Itt töltött rövidke időre. A táborszervezés nem mentes az áldozatvállalástól. Az állandó vezetőkön túl egy sereg önkéntes szervező — pedagógus, népművelő, Csemadok vezetőségi tag — munkájának eredménye, Hogy a kisdiákok Jól érezhetik magukat. Ám ha a felnőtt látja, hogy fáradozásának eredménye van, feledni tudja a nehézségeket. Az embernek — ha gyerek is — olykor gyönyörű gondolatai támadnak. Csak amikor a másikkal közölni szeretnénk őket, akkor akadunk el. Márpedig a kimondatlan gondolat — a még oly szép is — hiábavaló. A könyv, az olvasás segíthet a szép keresésében, megtalálásában, anyanyelvűnk gazdagodásában, önmagunk megvalósításában. Az idén már a Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járással közösen valósult meg a tábor. Az egyik szálláshelyről (a Csemadok szenei üdülőjéből) a másikra Igyekezve láttuk, hogy sok vállalati üdülő volt csöndes, ttres, sötét. Arra gondoltam, hogy a ]ó könyv gyújtotta világosság terjesztéséért — a téli pionlrtáborok mintájára — többet tehetnének az ipari és mezőgazda- sági üzemek, a tömegszervezetek. Legalább azok, akiknek erre lehetőségük van. Görföl JenS
