Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-25 / 8. szám
9 (TI MINDEN KOBEN BENNE VAN MICHELANGELO DÁVIDJA csakhát azt a bizonyos fölösleget kell lefejteni róla és ez a nagy dologi — merész ívelésű bajsza alól széles mosoly bújik elő. A gömöri ember jóízű tájszólásával mondja ezeket Ulman István rozsnyól (Roínava) négyszobás panelházi lakásán, ahol nem a szokványos látvány fogadja a látogatót. Már az előszoba meglep zöldszínű faborításával, házi készítésű fogasaival. A konyha olyan mint egy kis néprajzi múzeum. A mennyezet gerendázott; a falon tányérok és egy remekbeszabott polcocska, melyen milliónyi különböző nagyságú kolomp díszeleg. Próbálom. Igen, zenélni is lehet rajtuk! A hálóban népi motívumokkal díszített, masszív, diófából faragott ágyak látványa késztet kérdőzösködésre. — Igen, ezt én faragtam. Tervezem a többi bútordarab elkészítését is: nevezetesen egy tükröt, és a menyasszonyládát — vagy ha úgy tetszik tulipános ládát — szeretném még elkészíteni. Az ágyak fölött impozáns faszobrocska töri meg a fehér fal egyhangúságát. Az ebédlőben telepedünk le, ahol ugyancsak agyag- és faszobrocskák, szoborkompozíciók, könyvek, népművészeti tárgyak társaságában találjuk magunkat. — Nem tanultam a képzőművészetet sem a fafaragást, de már alapiskolás és közép- iskolás koromban is nagy kedvvel rajzol- gattam, festegettem Sokat jártam Romániába, Erdélybe, ahol nemcsak jó barátokra tettem szert, de magamba szívtam a háromdimenziós figurális ábrázolás alapjait is. Az elmúlt nyáron is voltam ott. íme, ez a tiszafa onnan van! — emel fel egy szobrocskát. — Én elsősorban fafaragónak, pontosabban népi fafaragónak tartom magam. Várhosszúréten (Krásnohorská Dlhá Lúka) nőttem fel, itt készültek első faszobrocskáim, melyek a népi világ, a falusi emberek életének ellesett pillanatait örökítették meg. A festészettel összevetve: szerintem nehezebb térben ábrázolni, megformálni valamit, mint a síkban. Meg aztán, ha a szobrász egyszer valamit lefarag, azt már nem lehet helyrehozni, míg a vásznon ez még lehetséges. Autodidakta vagyok, és azt tartom, legjobb iskola a munka, az alkotás. Istvánnak önálló kiállítása még nem volt, alkotásait mégis több ízben és több helyen megcsodálták már. Tíz évvel ezelőtt a Csemadok jb mellett működő képzőművészeti kör fiatal tagjaként ismerte meg a környék lakossága. Minden második évben — rendezőként és alkotóként is — ott van a gombaszögi völgyben zajló nemzetközi képzőművészeti táborban. 1980-ban, a gömöri fafaragók kiállításán végleg befutott. Olyan népi fafaragók, mint Igó Aladár, Koós István és Miroé Hujdiő társaságában ismerték meg a nevét, figyeltek fel rá. A Rozsnyói Bányászműzeum vezetősége ekkor kérte fel egy bányászfalut ábrázoló svedléri oltárkép másolatának. elkészítésére. A kép elkészült, és napjainkban is a múzeumban található. Az elmúlt nyáron Miskolc, Budapest, és Gyöngyös lakossága is megismerhette a művet és ezen keresztül az alkotót. Ulman István azonban mégsem ezt tartja fömüvének. — Nemrég fejeztem be a „Négy évszakot“, amely munkahelyemen, a pelsőci (Ple- §ivec) szövetkezetben az ebédlőt díszfti. Itt is a paraszti ábrázolásra törekedtem, és a gömöri tájegység embereit, munkáját, munkaeszközeit festettem meg olajjal. Nagy lélegzetvételű munka volt, de úgy érzem az igazi még hátra van. Egy nagy téma alakul bennem: szeretném szülőfalum történetét megfaragni alakulásától napjainkig. Ehhez a munkámhoz szükségem lenne egy jól felszerelt, gépekkel is ellátott műhelyre. Persze, legtöbb időmet most is műhelyben töltöm, ide jószerivel csak aludni járunk. Az apóséknál van a műhely, akik nem mesz- sze». innen családi házban laknak. Ennek ellenére szeretnék egy nagyobb, gépekkel is jól felszerelt műhelyt létrehozni, hogy minden kéznél legyen, ami ilyen munkához szükséges. Beszélgetésünknél a feleség, Izabella is jelen van, aki szintén rokonlélek, hisz Kassán (KoSice) iparművészeti szakközépiskolát végzett. A kis agyagszobrocskákat ő készítette, de főleg grafikusnak tartja magát. Már amennyire ennek a kedvtelésnek két apró fiúgyermek mellett hódolhat. Pista ránéz és mosolyogva mondja: — A feleségemnek sokat köszönhetek. Segít a vázlatok elkészítésében, de néha a szerszámokat is kézbeveszi. Nagyon hasznos tanácsokat ad, és persze ő az első kritikusom is. Kettesben nemcsak az élet, de a fafaragás is könnyebbl Polgári László (A szerző felvétele) POP-ROCK HÍREK A nagysikerű Private Dancer receptje szerint készült Tina Turner legújabb albuma a Break Every Rule (Szegj meg minden szabályt) című. A kritikusok rögtön a megjelenése után megállapították, ez a lemez igencsak a közönségnek készült, jó- néhány dala kacsingat a slágerlisták felé. A jóslat bevált, először a Typical Male (Vérbeli férfi) című dala tűnt fel a teg- hallgatottabbak között, újabban a Two People (Két ember) arat babérokat. Persze, a siker nem véletlen, hiszen Phil Collins, Steve Winwood és Mark Knopfler kezemun- kája eleve szavatolja a magas színvonalat. Hat évig kellett várniuk a Katapult rajongóinak a trió új albumára. Most végre üzletekbe került a Rock de lux nevet viselő LP. A lemez érdekessége, hogy a kilenc dalon kívül a tasakba került egy kislemez is a Ty Isi ale povaha és a 2il jsem jako boxer című számokkal. Az album máris megjelent a Melódie zenei szaklap tízes listáján. Ismét turnézik a Smokie együttes. Nyugateurópai kőrútjára elkísérte őket Chris Norman is, aki az utóbbi időkben Dieter Bohlen védőszárnyai alatt visszatért az élvonalba. Ö azonban nem kíván huzamosabb ideig a Smokie-val dolgozni, ezért új énekes, Alan Barton került a csapathoz. Illés Lajos, az egykori legendás Illés zenekar vezetője, billentyűse és zeneszerzője ismét hallat magáról. Á lemezgyár felkérésére szerzői albumot készít. Egyelőre csak annyi ismeretes, hogy élvonalbeli magyar előadók szerepelnek majd a lemezen. A Szovjetunióban megjelenő Klub nevű magazin hasábjain heves vita folyik a szovjet elektromos hangszerek színvonaláról. A vitában szót kapott több élvonalbeli zenész is, akik gyakran éles szavakkal bírálják a hangszergyártó vállalatokat. Oj oldaláról mutatkozott be Suzie Quatro. Egy klasszikus musical, az Irving Berlin által írt Anna, fegyverbe! egyik főszerepét játsza, s ha a híreknek hinni lehet, kitűnő színészi érzékkel. A musicalből tévéfilm is készül. Annak idején Michael Gretu zeneszerző- énekes-producer kitalált Sandra számára egy sablont, amellyel azóta is sikerrel pályázzák meg az európai slágerlisták magasabb régióit. Az első ilyen sláger a Mária Magdolna volt. Azóta sorozatban készültek el a hasonló dalok, legutóbb a Hi, Hi, Hi, vagyis Héj, héj, héj tűnt fel a legjobbak között. Jellemzőjük a fülbemászó, ám nem szirupos melódia, és az átlagon felüli stúdiómunka. Somorjai S. Sándor AZ IKES IGERAGOZÁS SZABÍIYOZHATOSÁGA Az ikes ragozás önmagában nem nehéz. Különben is csak alanyi ragozásként és csak egyes számban létezik külön ikes igeragozási forma. Hogyha összehasonlítjuk az iktelen ragozással, ez is mutatja egyszerűségét: iktelen ikes én vár-o-k, kér-e-k; isz-o-m, es-e-m te vár-sz, kér-sz; isz-o-I, es-e-1, ő vár-, kér-; isz-ik, es-ik. Az iktelen és az ikes ragozás különbsége jól megfigyelhető a k : -m, az -sz : 1, továbbá a -o : -ik szembenállásban. Többes számban ilyen különbség már nincsen, és az illeszkedést (-unk, -ünk) nem tekinlve egységesek a'ragok: iktelen ikes mi vár unk, kér ünk; isz unk, es ünk, ti vár-tok, kér tek; isz-tok, es-tek, ők vár nak, kér nek; isz-nak, es nek. Nem is maga az ikes ragozás okozza a gondot, hanem az a kevert állapot, amit korábban már bemutattunk. Annak alapján azt is mondhatnánk, hogy az ikes igék csoportja olyan, mint egy vegyeskereskedés. De talán még az is megkérdőjelezhető, tekinthető-e egyáltalán rendszernek az ikes ragozás. Valószínűleg nem. mert e ragozásnak — mint már láttuk — még jelentő módban sem volt soha többes száma, és egyes számban sem volt soha egységes. Felvetődik a kérdés, szabályozható-e az egyáltalán, mikor kell ikes és mikor kell iktelen ragozást használnunk az ikes és az ún. áiikes igéknél. Ha az ikes ragozás mai kevert állapotát és használatát valamilyen szabályba akarnánk foglalni, szinte minden ikes igét egyenként kellene sorra vennünk és mérlegelnünk használatukat. Ebben segítségünkre lehet az Értelmező Szótár. Most a kérdés alapos szakértője, Kova- lovszky Miklós nyomán megkíséreljük ösz- szefoglalni az ikes ragozás alkalmazásának legfontosabb szabályait. 1. Általában szabályosan [pl. eszem, eszel, eszik) ragozzuk az -ik előtt nem -d-re vagy -1-re végződő ikes igéket: a) Hogyha az ige szenvedő értelmű, pl. ázom. fázom, elkárhozom, látszom stb. Ilyenkor maga az alany fázik stb., de nem ő végzi a cselekvést, ezért szabályosan ragozzuk: ázom, ázol, ázik stb. b) Hogyha a visszaható és a szenvedő anyanyeLVüíK ige lelki tevékenységet, történést, folyamatos vagy állapotot fejez ki: aggódom, bánkódom, csodálkozom, szomorkodom, emlékezem stb. Ragozása tehát: aggódom, aggódsz, (ritkábban szabályos formában: ag- gódol, aggódik; csodálkozom, csodálkozol, csodálkozik. A szabálytalan aggódsz alak a jóhangzásnak köszönheti létét, és nem tekinthető teljesen szabályos ragozásű szónak. c) Hogyha a -kod, ked, -köd; -koz, -kéz, -köz; -ód, -őd; -óz, -őz ( ódz, -ődz) képzőkkel alkotunk visszaható igéket, pl. al- kalmaz-kod-om, helyezkedem, öltöz-köd- öm; borotvál-koz om, szégyenkezem; va- kar-óz-om, rejt-őz-öm stb. A jóhangzás elve itt is érvényesül második személyben a d tövűyigéknél: öltözköd-sz. (Csak ritkán: öltöz-köd-öl). d) Hogyha az iménti képzővel alkotott kölcsönös igéket ragozzuk: ismerkedem, mérkőzöm, ölelkezem, találkozom stb. Ezeket azért tekintjük kölcsönös igéknek, mert két személy kölcsönösen megismeri, megöleli stb. egymást. e) Hogyha az ikes ige állapotot, helyzetet vagy helyzetváltoztató mozgást jelent: alszom, fekszem. Ragozása tehát, alszom, alszol, alszik. f) Hogyha a visszaható ige képzőjével alkotott gyakorítő igét ragozzuk: akadozom, lélegzem, nyújtózom, tolakszom stb. Ezeket azért nevezzük gyakorlóknak, mert az alany a cselekvést gyakori egymásutánban többször is megismétli; ismételten és többször vesz pl. lélegzetet. g) Van néhány -ik-re végződő cselekvő tárgyas igénk, amelyeket szintén ikesen ragozunk: dolgozom, eszem, iszom stb. Példáinkban az -1 (ikes) és az -sz (iktelen) rag olykor váltakozott egymással, ez azonban a jóhangzás igényéből ered, s talán nem is kellene az ikes igéknél megemlíteni. A bemutatott szabályok a valóságban csak a gondos irodalmi stílusban érvényesülnek, de ott sem általános érvénnyel. Feltételes és felszólító módban még ezek az igék sem tartják magukat a szabályhoz; élőszóban meg többnyire nem nagyon van idő e szabályok érvényesítésére. (TT) A HETEDIK = A füzetek szépen gyarapodnak. Immár a hetediket tartom a kezemben, a 7. nyárasdi (Topolníky) alkotótábor képzőművészeti kiállítási anyagának katalógusát. A hét év alatt sok minden megváltozott. Több új taggal gyarapodott a régi gárda, többen elmaradtak, de sokan, akiknek ez a forma megfelel, újra és újra eljönnek, dolgoznak a nyár közepén a Kis-Duna partján. Hogy a hét év milyen nagy idő, az a következő kis tényen is lemérhető. Az első táborozás anyagát a Dunaszerdahelyi (Duna jská Streda) Járási Népművelési Központ egykori épületének nagytermében állították ki. A bemutatót egy sikeres, színes fényképfelvételekből készült diaporáma bemutatása követte. — Ilyen szép ez a mi Csallóközünk? — kérdezték önkéntelenül összesúgva a sötétben az emberek a békanyálas, vízivirágos, fénylő víztükör láttán. A következő állomás néhány év múltán a Csallóközi Múzeum előcsarnokában és apró kis termeiben volt. A sárga kastély szobácskáiban, fehér falain patinát, monumentalitást nyertek a még terpentlnszagú képek. Az ember egy pillanatra a tiszta szobák csendjét, nagyanyáink hűvös pitvarainak hangulatát is magába szívta a látvánnyal, az emberi arcokat, csallóközi udvarokat, házakat, forró búzatáblákat nézve. Most, látogatásomkor ismét más helyzet fogadott a múzeumban. Időközben felépült a Csallóközi Múzeum új létesítménye, a városi nemzeti bizottság „Z“ akciójában épült hússzor tizenkét méteres kiállítócsarnok, amely jó szakmai elképzelés alapján immár végleges és nagyszerű otthona lett a járás képzőművészeti kiállításainak. Itt a tisztaság az új lehetőségének a fénye teszi elénk a képeket. Az oldalsó és a felső megvilágítás minden kívánnivalót megad a képeknek, és a tiszta dallamokra a képek vibráló fénye felelgethet. Persze, azért az önfegyelem és tisztesség nem szabad, hogy hiányozzon a munkából, mert sajnos, több kép évről évre, újra és újra ott lóg a falakon. Nem tudom, a látogatót nézik-e le, vagy csak nem tudnak úrrá lenni a feladatokon? Én jól ismerem a fiatal és idősebb képzőművészeket. Akad közttük fegyelmezett és fegyelmezetlen is. Van, aki ha oda kell adni egy képét, hogy kiakasszák valamelyik kiállítóterem falára, úgy megijed, hogy még otthon sem mer a tükörbe nézni. Ám mindezzel együtt is a hét éves tapasztalat arra kellene, hogy vezesse a szervezőket, hogy igenis tanuljanak meg az emberekkel dolgozni, el kell hogy érjék: a megszervezett kiállítás tényleg nyújtson képet az utolsó tábor munkájáról. Ez sajnos nem minden esetben mondható el. Ráadásul épp azoknak a régi képei ismétlődnek, kerülnek fel újra és újra a falakra, akik talán egyébként a leghívebb hívei ennek a munkának. Mindezt tüzetesebben átgondolva, úgy hiszem: nem kell és nem is lehet mindig csak az örökérvényű dolgokra összpontosítani. Az idő zajlásában a munka a lényeges, a napi akarat, az idő feladata pedig, hogy egykoron majd megmérje, értékelje mindazt, amit saját korunkba zárva megpróbáltunk megvalósítani. Németh István EGY NAP RÁDIÓMŰSORÁBÓL A február 10-i Iskolások műsorában, amelyet Jakab Ilona szerkesztett, a beszédművelésről, illetve a nyelvhelyességről volt szó. Mondanom sem kell, mennyire fontos és időszerű erről beszélni, hiszen anyanyelvűnk a különböző hatások következtében évről évre romlik. Tisztaságának megőrzése nem könnyű feladat. Ebben a műsorban az egyszerű és összetett, valamint a mellé- és alárendelő mondat megvilágítása, helyes és helytelen alkalmazása került sorra. Az iskolások megismerkedhettek a jól és rosz- szul alkalmazott mondatszerkesztéssel. Szó esett a bonyolult mondatról, a kötőszók, utalőszók pontos és pontatlan alkalmazásáról, a hangsúly, hanglejtés, helyes és helytelen tagolás jelentőségéről. Több példamondat hangzott el a műsorban, amelyet klasszikus íróink és költőink műveiből válogattak. A nyelvművelés mindenkor izgalmas feladat. Az ilyen jellegű műsor aranyat ér... Az Iskolások műsorát követő Pionírhíradót Gémesi Irén szerkesztésében hallottuk. A szerkesztő-riporter az Ipolysági (Sahy) magyar iskolába látogatott. Az iskola pionírjai munkájukról tájékoztattak bennünket. Szó esett a csapattanács tevékenységéről, a sportrendezvényekről, a kultúrműsorokról stb. A vers- és prózamondó verseny résztvevői ízelítőt adtak irodalmi versenyműsorukból. Felfigyelhető volt az iskolának az a kezdeményezése, hogy a polgári neveléstan keretében a tanulók végighallgathattak egy bírósági tárgyalást, amelyet később megvitattak. Az iskolások szájából viszont nem hangzott egészen őszintén az a kijelentés, hogy az egész osztály szereti a matematikát. A píonírhíradó megfelelt az elvárásnak. A szerkesztőnek azonban felróható, hogy sokszor nem hagyja beszélni riportalanyét, és a kurta-furcsa párbeszédek hiányérzetet keltenek a hallgatóban ... A Rádióegyetem című műsorban a 140 esztendős Kommunista Kiáltványról emlékezett meg Presinszky Lajos. Megvilágította a Kiáltvány jelentőségét; történelmi szükségességét a tudományos szocializmus ezen első, világhírű dokumentumának. Jól megkomponált, értékes előadás volt. — Dénes — i.
