Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-25 / 8. szám

N em hiszem, hogy tévedek, ami­kor azt mondom, ön szigorúb­ban Ítéli meg Mezey Györgyöt, mtnt a közvélemény, amelyre ön nem kevésszer hivatkozik. Nem Igazság­talan a volt szövetségi kapitányhoz? — Magam Is gondolkoztam ezen, mert kétségtelen, én rosszabb véle­ménnyel vagyok Mezeyröl, mint ál­talában az emberek. Hogy miért, azt már több részletben taglaltam. De vajon az emberek miért ítélik meg másképpen őt? Miért van az, hogy Mezey sok helyütt, sok ember előtt még ma is népszerű? Miért látják ők kevésbé hibásnak? Azt hiszem, hogy ez se véletlen, e mögött is meg­húzódnak bizonyos törvényszerűségek. Mindenekelőtt az, hogy Mezey György fiatal ember: külseje megnyerő, azaz jóvágású férfi. Ez is lehet a népsze­rűség egyik motívuma. Meg hát azt sem szabad elfelejteni, Mészöly Kál­mán után jött, a magyar labdarúgás­nak egy olyan mélyre süllyedt pilla­natában, ahol nem volt nehéz több­nek látszani. A jóképű Mezey a közvélemény fe­lét egyből maga mellé állította. Ezt is figyelembe kell venni. De sajnos ebből az alapállásból én nem ítélhe­tem meg öt. Mezeyröl alkotott véle­ményemben engem egészen más szem­pontok vezéreltekl — Mit szólt ahhoz, amikor arról beszélt Mezey, hogy csapnivalóan rossz állapotban kapta meg a csa­patoktól a válogatottjait? — Meglepődtem nagyon! Mindenek­előtt azon, hogy ebben a kérdésben Mezey elég apolitikus, elég tapintat­lan voltl Mert bár magam is híve vagyok a szókimondásnak, az őszinte véle­ménynyilvánításnak, de ezzel Mezey maga ellen hangolta az edzőkollé­gáit, bennük ellenszenvet váltott ki a válogatott munkájához. Ekkor már nem lett volna szabad így beszélni, mert ennek a válogatott számára már nem mutatkozott semmi haszna. Meg aztán nem ismerte Mezey azt a köze­get, amelyből a válogatottjai jöttek? A magyar NB I világát? | Nézzük csak a Mezey-legénység sze­replését! November 23-án volt — 1985-ben — az utolsó bajnoki mérkő­zés az NB I-ben. Mezey már 27-én megkapta munkára a válogatottjait... Néhány napos közös edzés után irány Mexikó. Itt töltötték úgyszólván az egész decembert. És a karácsonyi ün­nepek után a fiúkat már megint a válogatott rendelkezésére bocsátották a klubok. Egy része a csapatnak te­remtornán vett részt, a többiek ismét repültek, ezúttal Spanyolországba. Meccsek, edzések itt is, ott is Mezey vezetésével, felügyeletével. Aztán ha­za, de utána megint Mezey lobogója alatt a közel-keleti portya. Majd Tata — közösen a válogatott­nak, ezt követően pedig a mókás ma­gyar-brazil meccs, meg ami utána jött... Immár a vb-re való felkészü­lés jegyében. A játékosok több mint egy fél évvel a vb előtt szinte csak a válogatott rendelkezésére álltak — Mezey dolgozott velük. Hogy lehettek hát akkor mégis olyan csapnivalóan rossz erőben? És erről Mezey miért csak az ausztriai közös edzőtáboro­zás megkezdése előtt szólt? Azt meg­előzően nem voltak felmérések, el­lenőrzések? Miért nem kértek véle­ményt Mezeyék a klubedzőktől? De hisz Göröcs fánostól — Kardosról — kaptak. De mire használta ezt a szö­vetségi kapitány? — Napvilágot látott az MLSZ állás- foglalása. Elég sokáig vajúdtak a hegyek, de végre megszületett az egérke — olvasta? — Persze hogy olvastam, hát már hogyne olvastam volna. Van ember ebben az országban, aki ezt a jelen­tést nem olvasta volna? És van em­ber ebben az országban olyan, aki ezt el is hitte? Nekem magamnak a leg­erősebb fegyelemre volt szükségem, hogy egyáltalán végigolvashassam! Van a világon még egy asztal — a Magyar Labdarúgó Szövetség aszta­lán kívül —, amelyre — a történtek után — egy ilyen nyilatkozatot le lehet tenni? Feldühített a jelentés semmitmondása, de később, nyuga­lomra intve magam, rájöttem: más Szepesiéktől ez ügyben aligha volt várhatói Nem vártam többet, azt kap­tuk, amit már mindannyiszor: mellé­beszélést. Szenzációt nem várt itt senki, erről szó sincs, de őszintesé­get, nyíltságot — végre — igen. Ez­úttal se kaptuk meg! Tőlük — eb­ben biztos vagyok — nem Is fogunk kapni ilyet soha! Szegény jó Komo- ra. Kösse fel az alsóneműjét. Komora, akit Buda Istvánnal szemben én nem tartok komolytalan embernek, egyál­talán. Csodálkozom rajta, hogy nem állt fel, hogy nem hagyta el a he­lyiséget dr. Páncsics Miklós felolva­sása után... Egyet szeretnék tudni: akik ezt a jelentést összehozták, hogy illnak oda, még egyszer, meg újra, a magyar játékosok elé? Hogy tudnak a szemükbe nézni? Nincs értelme a jelentés1 részletes értékelésének. A Népszabadság másnap lesújtó véle­ményét hangoztatva: megtette! Én a magam részéről ezt a jelentést nem fogadom el. Visszadobom. A kutyá­ból nem lesz szalonna, nem lett ez alkalomból sem! Meddig lehet ezt még csinálni? Ki ad ehhez engedélyt? Ez a jelentés legalább akkora szé­gyen, mint a szovjetek elleni 6:0. Ha az MLSZ elnöksége soha, semmi hi­bát nem követett volna el eddig, csak azt, hogy közreadott egy ilyen je­lentést, már ezzel is bizonyíthatná a helyzetet: azonnal szét kellene za­varni ezt az egész társaságot. — Mielőtt kitette volna könyvének végére a pontot, meghallgatta még a 168 órában Mester Ákos beszélge­tését Szepesi Györggyel? — Éppen az utolsó pillanatban ke­rült erre sor. Meghallgattam, perszel Most Mester Ákos is más volt, mint a Hírháttérben annak idején. Felké­szültebb, következetesebb, elfogadha­tóbb. Talán mert az elmúlt három hét alatt kitanulta a labdarúgás tu­dományát ő is? Talán, mert miként Szepesi, ő is igazából a rádió mikro­fonja előtt érzi otthon magát? — Hogy értékeli Szepesi mondan­dóját? — Ha bárki is azt várja tőlem, hogy ez után a Szepesi-nyilatkozat után én most fogom magam és hátba szúrom őt, téved! Az ilyen remények után csalódást kell okoznom! Szepe­sivel egy időben én baráti viszony­ban voltam. De meg kell mondanom, éppen az ilyen megnyilvánulásai miatt számoltam fel ezt a barátságot, ilye­nek után. mint amilyeneket ő most is produkált. Később egyikünk se tett lépéseket a barátság felújítására. Ek­kora. fordulásokat, ekkora szemfény­vesztésekét, ilyen zsonglőrködést az emberi jóhiszeműséggel én már nem tudok követni. Most tudhatjuk meg, hogy Szepesi keze alatt az MLSZ úgyszólván egy sőhivatal volt. Miért csak most mond­ja ezt? Az MLSZ-nek nem volt hatal­ma a jóra, de hatalma volt megannyi piszkos ügy fedezésére, elsimításá­ra? Nem tudta megvédeni a jó szán­dékú embereket, de volt ereje vé­deni a korrupciót, a lellemtelenséget, a hazugságot? Most tudhatjuk meg Szepesi György­től, hogy tulajdonképpen ő nem is volt alkalmas az MLSZ elnöki tiszté­nek betöltésére? Azt hiszi, ezt más eddig nem tudta őróla? De vajon ki volt az, ha nem maga Szepesi György, aki ha kritizálta az ő személyét bár­ki is, percek alatt a sárga földbe ta- posta-tapostatta az illetőt. És ha Sze­pesi tudott a maga alkalmatlanságá­ról, akik ott tartották őt újabb négy évre, ők ezt miért nem tudták? Kik voltak ezek? Név szerint? Ök nem tartoznak felelősséggel senkinek? Szepesi most úgy tesz, mint akit hirtelen-váratlan megszállt az őszin­teség kardos angyala! Mert rájött, hogy az eddigi módszereivel nem tarthatja magát. De még azért az MLSZ elnökségének tagja akar ma­radni. Őszinteséget mímel, de közben u- gyanúgy ködösít, mint eddig. A Nyi­lasi-ügyben, a Csáki-ügyben éppen úgy nem mond most sem semmit, mint eddig. Csak most egy kicsit fá­tyolosabb a hangja, érzékenyebb, és érzelmesebb is. De a végeredmény ezúttal se más, mint eddig: Nesze semmi, fogd meg jól. Még a végén az is kiderül, korpa közé keveredett, s őt is megették a disznók! Ez az MLSZ- jelentés jobb volt, mint az előző? És ezt elfogadta egy csupa nagy ne­vekből álló elnökség? Tábornokok, vezérigazgatók, miniszterek, nyugal­mazott miniszterhelyettesek? Kik ők név szerint? És ők miért hallgatnak? Nincs kényes téma és köntörfalazás — és ezt éppen Szepesi György meri kijelenteni? Aki befogta, befogatta a szólni akarók száját, olykor a leg- drasztikusabb eszközökkel is. Kér, kíván Szepesi György névsort? Mikor akarja, hogy szolgáljunk véle? Ki akadályozhat meg Magyarországon valakit is abban, hogy lemondjon egy olyan tisztségről, amelyre a maga meggyőződése szerint is képtelen el­látni? Miért nem sorolja ezeknek a hatalmasságoknak a nevét, ha tovább' már nem akar ködösíteni? Ezekkel a valószínűtlen vallomásokkal akarja most Szepesi György kiszúrni a sze­münket? Szepesi még mindig csak arra gondol, hogy az MLSZ csak bűn­bak? És nem arra, hogy az MLSZ a fő vétkes? Ezt mikor fogja elvál­lalni, belátni? Hány 168 óra kell még ehhez? Az MLSZ elnöksége, a toll és mikrofon? Miért kell összekeverni ezt a három dolgot? És ha valaki összekeverte is, nem éppen Szepesi György volt az? Hányszor élt vissza a rádiós ha­talmával az MLSZ elnökeként? Az áldozataitól vajon mikor fog bo­csánatot kérni? Aki le akarja söpörni magáról a felelősséget, megtalálja hozzá a sza­vakat. Mert ahogy a válogatott orvosa. Mohácsi János mondta: nem az orvo­sok futballoznak — ezzel felmentheti magát Szepesi is! Nem az elnökök, ez elnökségi tagok futballoztak a Mundialon. Dehogyisnem! Futballoz­tak ők. A labda mi voltunk: a tisz­tesség, a jó szándék, a becsület, hány meg hány rúgást kapott! Ha a ma­gyar játékosok úgy tudtak volna cse­lezni, mint Szepesi, mint Buda, mint Csáki... Szepesi György csak most tudja — leköszönőben —, hogy neki se jogi, se közgazdasági végzettsége nincs! Amikor elvállalta az MLSZ elnöki tisztét, akkor nem tudta? És hogy vállalta el? Arra is kényszerítette őt valaki, mint később a maradásra? Szegény Szepesi György ... még most is miket beszél, miket gondol. És még most sem tudja, nem jogi, nem közgazdasági oklevél kell az MLSZ' elnöki tisztének betöltéséhez. Hanem valami egész más. Sokkal kevesebb az általa felsoroltaknál. De ugyan­akkor jóval több iS. Szepesi nyolc év alatt nem tudott egy valamirevaló elnökségi ülést le­vezetni? És a nagyra becsült elnök­ségi tagok mégis hogy voltak hajlan­dók ezeket az üléseket végigasszisz­tálni? Teljes nyolc hosszú esztendőn át...? Szepesit azért nem kell félteni. Most, amikor mindenkit a mai hely­zet érdekel: ő . az 1924-es, az 1935-ös, az 1938-as évekről, dolgokról beszél. Onnan, hozza a példákat. De hát kit érdekéi ez? Jöjjünk csak közelebb a mához. De Szepesit erre nem kény­szerítheti senkii Négy évig kénysze- ríthették, arra, hogy elnök legyen, de hogy őszintén, nyíltan beszéljen — arra még most sémi És miféle újságokat akar ő most elküldeni Bécsbe Nyilasi Tibornak? De hát ki szállíttotta le Nyilasi Tibort a buszról? Ki szólította fel, hogy ve­gye a bőröndjét? És ki volt ennek a jelenetnek a szemtanúja, ha nem ugyanaz a Szepesi György, aki most Nyilasi után egy helytállásra buzdító újságcikket akar küldeni. Ahelyett, hogy nyíltan felfedne mindent. Min­dent, amit tud! Mert ha még ő se tud semmit, akkor nincs is mit vál­laljon! Ledolgozta a napi 6—7 óráját a Rádióban. És csak azután foglalko­zott futballügyekkel, Ingyen. Tulaj­donképpen ő ajándékba adta oda ma­gát a magyar futballnak. Ajándék csikónak meg nincs mit nézni a fo­gát... Ezt sugállja most nekünk Sze­pesi György... Mondja egy szegény jó rádióhall­gató, hogy a közvélemény továbbra is várja az MLSZ-elnökség őszinte nyilatkozatát. Mit is üzenhetne em­berünknek a rádió ...? Várhatja ...! Ehhez joga van! Szepesi még arról se tud, hogy mi a helyzet a tésztamizéria körül. Hogy is tudhatná, hisz ő a Mundialon a FIFA megbízottjaként volt jelen. Egy­szer se váltott szót a 22-es keret tag­jaival? Nem kérdezett meg tőlük so­ha semmit? A FIFA-nak naponta hány órát dolgozott? És amíg a FIFA-nak dolgozott az Ismert Szepesi-féle ve­hemenciával, addig kitől kapta a fi­zetését? Tán csak nem a Magyar Rá­diótól? Mert akkor mégis szakítha­tott volna néhány percet — foglal­kozni a magyar válogatott ügyeivel is! Szepesi a FlFA-tól jelentős össze­gű honoráriumot kapott. Bizonyára hazahozta ezt a pénzt, befizette a Rádió pénztárába ...! Mert az őszinte bűnbánó szavat után még ezt is el tudja képzelni az ember. Az MLSZ érdemekhez kötötte a kül­földi szereplés engedélyezését. Érde­mekhez ...! Na, ne hallgassuk már tovább ezt a rádióműsort... Az MLSZ. jelentésében — mondja Szepesi — vannak nagyon jó dolgok is...! Zárjuk már el azt a rádiót! Mit vétettünk mi, magyar rádióhall­gatók, hogy ezt a műsort is végig kell hallgatnunk! — Később, hogy ez a jelentés rossz. Rossz, úgy ahogy van. Most már tudja ezt Szepesi is? Még három nappal ezelőtt, mikor közreadták, nem tudta? És egyetlen elnökségi tag sem? Na, ebből most már csakugyan végleg elég! Félegyházi Sándor Majtison, ami­kor nem tetszett neki egy tv-mfisor, baltával verte szét a készüléket. Pa­pírba tette, kivitte a kertbe, és el­ásta a szilvafa alá ... Ogy félmillió dollárt hozott haza a csapat Mexikóból... De azt már Szepesi nem teszi hozzá — közben meg ott hagyta a magyar nemzeti 11 a becsületét. Valamit valamiért... úgyhogy azért nagy baj még sincs. Ezt is megtudni Szepesi György nyi­latkozatából ... És azt is, hogy Katarból is hoztak hatvanezer dollárt. Végül mégis po­zitívan került ki a magyar válogatott ebből a hároméves szakaszból. Ezt mondja most Szepesi. Csak azt a rádióműsort meg ne ismételjék, elég volt ezt végighall­gatni egyszer is! Verebes mint segítőtárs? Ezt is végig kellett hallgatnunk. Az utóbbi évek legsikeresebb magyar edzője nem vállalta a vezetőtárs tisztét. De hát őt miért nem kényszerítette erre valamilyen hatalmasság, mint Szepesi Györgyöt az elnökségre! Pedig Vere­bes még azt sem mondta, amit Sze­pesi, hogy ő nem ért ahhoz, amit csinál... Most Szepesi az elnökséget tovább nem vállalja! Hogy meri ezt kijelen­teni? Mi lesz, ha megint jön valaki, és kényszeríteni fogja? Akkor újra kötélnek áll? Mi az istencsudájának kell ezt még tovább hallgatni? Nincs menekvés? Nem jön egy jótékony áramszünet? Borongós az idő! Miért nem vág már bele a villám a vezetékekbe, a ké­szülékekbe? — Végül Is elzárta a rádiót?' — Dehogyl Végighallgattam min­dent. Egészen végig, a hatodik gó­lig! Mint akkor a tv-t, amikor azt a hatot kaptuk. Amikor könnyűszer­rel kaphattunk volna akár tizenket­tőt is! Ez a műsor Is tarthatott volna még... Mert, úgy látszik, ennek a Mun- dialnak még most sincs vége! Miként a megaláztatásunk, a megbántásunk, a sárba tiportatásunk se fejeződött be a mérkőzés végét jelző sípszóval! — Tudom, hogy ön nem sporttör­ténész. Bizonyára nem is tartja szá­mon, hány futballtémájú könyv jelent már meg Magyarországon. Legalább egy szekérre való. De az ön kötete más volt mindegyiknél. Hányán mond­ták akkor, hogy igaza van ennek at embernek. Sokan kaptak akkor biz­tatást öntől, mondván, ha Végh An­talnak nincs semmi baja, talán mi is megúszhatjuk. És megúszták! Ta­lán sokan nem is tudják — főleg az újságírók —, hogy az ön könyve volt, lett a felhúzott zsilip. Annak köszön­hető, hogy azóta sok Izgalmas, igazi írás jelent meg a magyar sportról. — Nem! Én ezt nem így látom! Ez nem az én könyvem érdeme, hanem ez egy jobb, egy demokratikusabb, egy türelmesebb politikának tudható be. Amely utat adott az én írásaim­nak is, és nem fordítva! — Vajon a Gyógyíteatlan? címfl kötete is betölti ezt a szerepét, ezt a hivatását? — Már nincs szükség a magyar sajtóban olyan vagy ahhoz hasonló szerepvállalásokra. Azóta tíz év is eltelt! Nemcsak az író, de a politika is más pennával ír már! És ez még attól is fontosabb, hogy beteg-e, ha­lott-e, gyógyítható-e, feltámasztható-e a magyar futball. Ezek csak kis ré­szei annak, amiről itt szó volt, ami­ről beszéltünk. — Addig legyen a magyar futball ilyen sajnálatos állapotban, amíg meg nem jelenik az ön könyve, és az gaz­dára nem talál a vásárlók, az olva­sók kezében. Ezt kívánom! — Köszönöm! Ettől jobbat, többet, fontosabbat nem is kívánhatna nekem. Hallgasson meg a jóisten minden olyan kívánságot, amelyben ez a re­ménység benne foglaltatik. (Vége) Végh Antal: Gyógyít 6 atlan? Az utószó helyett is párbeszéd 9. fejezet/3. rész Riporter: Kemény György Légfegyveres EB Bratislavábau Még alig kezdődött el az év, de máris elmondhatjuk, hogy hazánk több nagy nem- zetközi sportesemény szín­helye. A Tátrában javában tart a Téli Universiade, Bra- tislavában pedig éppen ma kezdődik a XVII. légfegyve­res Európa-bajnokság. Éppen erre az akcióra készült el a régi sportcsarnok tőszom­szédságában az új. Mkdosf névre keresztelt spoi.csar nők, ahol sor kerül erre a rangos európai sportese­ményre. A légfegyveres sportlövé­szet általában a kevésbé is­mert sportágak közé tarto­zik, éppen ezért meglepett, hogy húsz ország 433 sport­lövésze nevezett be rá. A versenyen húsz éremkollek­ciót osztanak ki, tízet-tízet egyéniben és csapatverseny­ben. Bratislavában két olimpiai számban rendeznek ver­senyt: légpuskában és lég­pisztolyban, valamint egy nem olimpiai számban, moz­gó céltáblára. Ez utóbbiban a nők és a lányok nem versenyeznek. Az összes számban álló helyzetben lő­nek a teresre tíz méterről. Légpuska A légfegyveres versenyek­nek igencsak pontos szabá­lyai vannak. Bármilyen, sű- > rített levegővel vagy szén­dioxiddal töltött puskát le­het használni, a lövedék át­mérője azonban szigorúan 4,5 milliméter. Érdekes, hogy még szigorúbb a spor­tolók öltözékére vonatkozó szabály. A .légpuskások kü­lönleges lövészkabátot vi­selnek, amely semmilyen szín alatt sem lehet 2,5 mil­liméternél vastagabb, bele­értve a bélést is. Ahol rá- hajtás van, a kabát vastag­sága öt milliméter lehet. A hatvan löyésre — il­letve a bemelegítésre a fér­fiaknak és a junioroknak 135 perc idejük van. A nők- - nek és a lányoknak 90 nerc. A teres körének átmérője 46 milliméter, a fekete pon­té 31. Minden céltáblára e- gyetlen lövést adnak le. Hogy milyen pontosságot kí­ván ez a sportág, arról éke­sen beszél, hogy a tízes át­mérője egyetlen milliméter. Elmondhatjuk tehát, hogy a céllövőnek tíz méterről egy gombostű fejét kell eltalál­nia. Légpisztoly Akármilyen pisztolyt le­het használni, de nem lehet 1500 grammnál nehezebb. A lövedék átmérője szintén 4.5 milliméter. A rendelkezésre álló idő ugyanannyi, mint a légpuskánál. A céltábla fe­hér felületének, átmérője 156 milliméter, a feketéé 60, a tízesé 12, a kilencesé 28, a nyolcasé 60 stb. Mozgó céltábla Ebben a számban csak a férfiak és a juniorok ver­senyeznek akármilyen 4,5 kaliberű puskával, amely nem lehet nehezebb 5,5 ki­lónál. Ennél és a pisztoly­nál is meg van szabva a ravasz minimális ellenállá­sa.. Húsz-húsz lövést adnak le lassan, illetve gyorsabban mozgó céltáblára 5, illetve 2 másodperces időközönként. A céltábla száz milliméter­re van a futóvad orrától. A középső tízes átmérője 1 milliméter, a tízesé 0, a kilencesé 11, stb. Finálé A légpuska és légpisztoly nyolc legjobb helyezettje ún. döntőt vív egymással, amely során minden egyes lövést külön értékelnek. Tu­lajdonképpen ez a légfegy­veres versenyek legérdeke­sebb része. Csak a hetesnél jobb találatokat veszik fi­gyelembe. Egyforma találat­nál addig folytatják a ver­senyt, amíg valaki jobb e- redményt ér el. (palágyil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents