Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-18 / 7. szám
LAPUINK TARTALMÁBÓL Milyen lesz a jövő század iskolája? — tette fel a kérdést riporterünk néhány gimnazistának és két szakembernek. Válaszaikat, elképzeléseiket lapunk 4—5. oldalán közöljük Gaudeamus szól a látra fölött... Jégcsillagok <— a 6. oldalon Jubileumi fesztivál — három nap krónikája a 8. oldalon Élete a tánc — interjú a 10. oldalon Veronika válaszol a 12. oldalon A SZISZ SZKB LAPJA XXXV é»t. 1987. 2. 18. Ara 1,— KC* I Majd csak kinyílik a hóvirág... Boszi László felvétele AZ ÉLETÉRT A világon felhalmozott atomfegyverek egy százaléka is elegendő volna a világ megsemmisítéséhez, akkor hát miért folytatjuk mégis tovább a fegyverkezést? — tette fel a kérdést Alberto Moravia Georgij Arbatov akadémikusnak, a Szovjetunió nemzetközileg elismert tudósának. Az ok az Egyesült Államokban ke resendő — válaszolta Arbatov. — Az amerikaiak több mint 200 esztendeje élnek biztonságban az óceán tülolda Ián. Eddig nem fenyegette őket semmilyen háborús. veszély. Most rá kel lett döbbenniük, hogy ha háborúba keverednek, ők is sebezhetők. Ezért minden áron katonai fölényre törekednek. Igyekeznek fantasztikus ered ményeket elérni a fegyvergyártásban. Ebben természetesen benne van a fegyvergyárosok profitérdekeltsége is, de benne van az a téves katonai gondolkodásmód is. hogy az atomháborút, megfelelő fölénnyel meg lehet nyerni. Ha az ember elolvassa vagy hallja Reagan elnök beszédeit, nyilatkozatait, akkor egyre inkább az az érzése. hogy az Egyesült Államok hatalmi köreiben uralkodó gondolkodás nélkülöz minden realitást. Az európai rakétatelepítés kapcsán láttak napvilágot olyan amerikai nézetek, melyek szerint elképzelhető egy kisebb méretű nukleáris háború, amely csak a mi földrészünkre, Európára korlátozódik. Ok — az^ amerikaiak — adják hozzá az eszközöket, és majd onnan az óceánon túlról szemlélik, hogyan pusztul el az őshaza. Talán valahogy olyan fórmán, ahogy a második világháború végén két japán város, Nagaszaki és Hirosima pusztulását nézték. Csakhogy 1946 óta kissé megváltozott a világ. Négy évvel később a Szovjetunióban is elkészült az atombomba. 1953 ban az amerikaiak még félelmetesebb fegyverrel, hidrogénbombával lepjék meg a világot. Egy évvel később a Szovjeiunió is elkészítette a hidrogénbombát. 1955 ben megszületett az amerikai interkontinentális rakéta, amely képes eljuttató ni az atomtöltetét a föld bármely pontjára. Két évvel később a szovjetek is interkontinentális raké'ával válaszoltak a kihívásra, tgy folytatódik a verseny tovább. Mindig Amerika volt a kezdeményező, a fegyverkezési verseny dtktálója; a Szovjetunió csak válaszolt. És így van ez most is. Lehet, hogy Reaganék úgy vélekednek. Európáért nem kár. ha elpusztul. De azt sem szabad elfelejteniük, amire a Szovjetunió többször is figyelmeztetett: az atomháborút — ha egyszer elkezdődik — nem lehet egy bizonyos területre korlátozni; aki rázúdítja a világra az első atomcsapást, annak az öngyilkossággal is számolnia kell. Ezért a világ népei számára nincs más választás: minden amerikai törekvéssel és propagandával szemben harcolni kell a béke megőrzéséért. Tévedés volna azt hinni, hogy az atomháború csak az egyik vagy másik országot, az egyik vagy másik nemzetet fenyegeti. A földgolyó és az emberi faj van veszélyben! Hozzávetőlegesen 50 000 atomtöltetet tárol a világ. E szörnyű fegyverek együttes robbanóereje milllószor nagyobb a hirosimai atombombáénál. Csak egyetlen lehetőség van a földi élet megmeniésére: ha a világ népei összefognak az atomháború ellen; ha fajra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki a békeharcosok oldalára áll a háborúra spekulálókkal szemben — a halál ellen, az életért. U. I. ÉRDEMES FOLYTATNI Komáromban (Komftrno) a SZISZ járási bizottságán dr. Fekete Ildikó titkártól azt kérdeztük, hogy a járás fiataljai mennyire tekintik magukénak az Emlékidéző útjain mozgalmat, hogyan haladnak a feladatok megoldásában. w Járásunkban is kibontakozott az Emlékidéző-mozgalom, büszkék lehetünk fiataljaink eredményeire, bár több szervezet is bekapcsolódhatna a munkába. A mozgalom lehetővé teszi, hogy találkozzunk a múlt hagyományaival, és Így emlékezetessé tegyünk több jelentős évfordulót. — Hány. csoport tevékenykedik a Járásban? — Vagy száz csoport kapcsolódott be a stafétába; pionírcsapatok, vállalati ifjúsági alépszervezetek, de más társadalmi szervezetek is. A járási SZISZ-titkártő] megtudtam továbbá, hogy megrendezték a hagyományos Hurbanovo — Komárno békemenetet, a szlovák nemzeti felkelés tiszteletére három generáció találkozott partizántűz mellett. Volt járási politikai dalfesztivál, felszabadulási futóverseny. Augusztus nyol- cadlkán nemzetközi békenagygyűlést tartottak, a békevilágnapon pedig a tanulóifjúság békenagygyülésére került sor. — Kik tűntek ki az Emlékidéző eddigi két feladatának teljesítésében? — Az első feladat: gondoskodni egy emlékműről vagy emléktábláról. Ebben leginkább az Agrostav SZISZ- szervezete tűnt ki. ök külön Emlék- idéző-csoportot alakítottak, amely Steiner Gábor nevét viseli. A mártírok emlékművének és Steiner Gábor szobrának gondozását vállalták. A második feladat hősi harcok helyszínének felkeresése volt. A résztvevők járták a múzeumokat, feldolgozták a munkásmozgalom történetét járásunkban. Ebben a feladatban szép eredményt értek el a Munka utcai és a Komensky utcai alapiskola tanulói, valamint a hajógyár és a Kolárovói Efsz SZISZ-szervezete. Érdekes rendezvénynek mondható a hálafutás Dunaradványon (Radvafi nad Duna- jom). — A harmadik feladatot tavaly novemberben hirdették meg. . — Ez az októberi forradalom hetvenedik évfordulójára figyelmeztet, és a felszabadítási mozgalmak ismert és Ismeretlen hőseinek felkutatására ösztönzi a fiatalokat. Kiindulópontként az Antifasiszta Harcosok Szövetségének járási bizottságát iavasol- nám, a mozgalom résztvevői könyveket, fényképeket, kaphatnak a szövetség székhelyén. — A staféta tehát folytatódik ... — Úgy érzem, nem vagyok egyedül, aki örül ennek Az Emlékidéző kiválóan alkalmas arra, hogy a fiatalok tanuljanak, tapasztalatokat szerezzenek. Érdemes folytatni. Bárány János
