Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-30 / 52. szám
ácsse «H» új ifjúság 3 A belárat fölötti tetőszerkezeten a gvár hamisítatlan névjegyének mintapéldányán, egy kis motoros járműn akad meg a szemem. Még azokban sem támad kétség, akik esetleg a „ZVL“ rövidítést nem tudnák megfejteni, mert a népszerű Babetták az országban egyedül csak itt. Kolárovóban készülnek. A porta mögött egy piros pontokkal ékesített behemót földgömbről az is leolvasható, hol mindenütt cseng már ismerősen a Babetta-gyáráról híres mezőváros neve, hol mindenütt robognak már az országutakon ezek a kis kétkerekű jószágok. Robognak — 1975-től egyre magabiztosabban, egyre eredményesebben a világhírnév felé. Hollandia, NSZK, USA, Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Tanzánia — egyszóval több mint 80 országban. Kolárovótól legtávolabb az Indiai-óceán Mauritius néven ismert kis szigetországában is megkedvelték már e kis motoros járművünket. A gyár alapkövét korábban, 1969-ben tették le. A város és környéke lakosainak foglalkoztatása volt a fő cél. Négy évre rá megkezdte a termelést a PovaZská Bystrica-i Vágmenti Gépgyárnak ez a fióküzeme. A hetvenes évek elején, mikor a motorkerékpár- gyártás megtorpanásra kényszerült, az anyavállalatot pedig gör- dülőc^apágygyárrá keresztelték, Kolárovóban hozzákezdtek a motoros és nem motoros kerékpárok pótalkatrészeinek nagy volumenű gyártásához. Hogy az iparosítás a „zöld réten“ fölépült gyáróriásban sikerrel folyt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1975Jben már végterméket vitt a szerelőszalag. Először a nagy kerekű M 28-as típus példányai futottak ki a gyárból, majd az egy- fokózatú sebességváltóval ellátott M 207-ek követték őket. Ennek a típusnak volt még egy modernizált változata, majd következett 1983-tól a mai is népszerű típps. a kétfo.kozatú automata sebességváltóval ellátott M 210-es. 1 - , 1 ......... Fejlesztés és továbbfejlesztés — Vajon merre mozdult azóta a fejlődés kereke? — ezt a kérdést már a konstrukciós tervező- irodában Illés Ferenc mérnöknek, a gyártmányfejlesztési részleg csoportvezetőjének tettem fel. — A fejlesztés, természetesen, nálunk is szüntelenül folyik. Most nem elsősorban alaki megoldásokra gondolok, hiszen kevesen tudják, de az M 210-es típusnak is közel harmincféle modifikációja van. Említhetném például a holland, a norvég vagy akár . az amerikai, megrendelői igényeket. Az egyiknek öntvénykerekek , kellenek, a másiknak hosszabbított javítás utáni motorpróba a helyszínen. Segítenek a robotok ternacionalista kötelezettségeink- nek. KU KERÉKEN Á VILÁGHÍRNÉV FELÉ-— ülések dudával, más lengéscsillapítókkal, tükrökkel, glazúrral stb. ellátva kéri. A Babetta típusát nem a karosszéria- meg a különböző díszítőelemek mennyisége és milyensége adja, hanem a jármű „lelke“, a motor. A múltban sokat nehezteltek ránk a tengelykapcsoló miatt. Sikerült megoldanunk ezt a problémát, és ma már ún. nehéz tengelykapcsolóval szereljük fel a motorokat. A porkohászattal készült tengelykapcsoló-pofák jobb működési képességük mellett hosszabb élettarta- múak, sőt, az olcsóbb azbesztmentes ferodolok alkalmazása is lehetővé válik majd általuk. És mért valutát is megtakarítunk, ez sem mellékes tényező. Időközben kifejlesztettük az M 225-ös motort, amelynek legfőbb jellemzője az ún. kickstartoló, vagyis a be- rúgókar, magát a járművet viszont „moki“-nak nevezik a szakemberek. Bizonyára hallottál már a Stelláról is, amely nemzetközi kooperációban készül a rigai Vörös Csillag Motorkerékpárgyárban. Idén július 15-én írtuk alá Rigában a szovjet partnerrel a kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződésünket, és látod a sokat emlegetett közvetlen kapcsolatoknak máris megvannak az eredményei. Már elkészült a közös jármű, amely M 225-ös motorral van ellátva. A szovjetek átvették tőlünk a motorfelfüggesztést, a szívó- és kipufogórendszert, az övék pedig maradt a váz. Az elkövetkező évben 1000 kismotor szállítását vállaltuk, 1989-ben pedig már 5000 darabot küldünk, amiért 2500 kész járművet kapunk. Közben itthon sem áll meg a fejlődés. Például van egy innovált első villánk. Ez a formatervezett villa külső rugókkal van ellátva. Készen vannak a tervrajzai a kétszemélyes M 226- -os mopednek. Ez szintén mokik jármű, maximális sebessége 40 kilométer óránként, és megerősített vázzal készül majd. Ami a távolabbi jövőt illeti, elmondhatom, hogy jövőre kezdődik a mopedek új generációjának a fejlesztése. Most azon dolgozunk, hogy megfeleljen a külföldi vevők szabványainak, előírásainak is, főleg ami a környezetszennyezést, zajszintet és a műszaki megoldásokat illeti. — Térjünk még egy kicsit visz- sza a jelenhez! Nekem szintén kényelmetlennek tűnik az M 210- -es jármű kormányzára. Tervezitek-e ennek a módosítását, és mi legyen a csomagtartóval meg az oldaltáskának meghagyott fülekkel? — A kormányzárhoz annyit, hogy előírás szerint annak 300 Nm nyomatékot kell kibírnia. Próbáltuk már a zárat fektetve elhelyezni, de ekkor ennek a köJármű. Aránylag drága alkatrész a zárhüvely, s mivel különösebb kifogások nem voltak ellene, marad a jövőben is. Gyártunk oldaltáskát is, csavarral felszerelhető csomagtartó kosarakat is, és ezeket a pótalkatrészekkel együtt szállítjuk a boltokba. A gyárnak itt helyben van mintaboltja, ahol ezek mindig kaphatók. Baráti kézfogás Rigában Ä július 15-én vállalati szinten aláírt nemzetközi szerződést egy szép és emlékezetes ifjúsági kezdeményezés követte. A SZISZ SZKB és a kolárovói gépgyár fiataljai kezdeményezték a Komszo- mol Lettországi Központi Bizottságával és a rigai vállalat Ifjúsági szervezetével megkötött együttműködési szerződést. A protokoll- diplomáciának viszont egy új formája kelt életre. Miután a szocialista kötelezettségvállalást is tartalmazó anyagot október 6-án Józef Durica, a SZISZ SZKB elnöke ellátta kézjegyével, egy motoros staféta vitte Rigába aláírásra. A közel kétezer kilométeres távot a kolárovói és a rigai gyár fiataljainak csapata a nálunk gyártott jármű nyergében tették meg. Izsák Attila mérnök ezen a 14 napos akción kétféle minőségben is részt vett: az akció egyik főszervezőjeként és a gyári SZISZ- alapszervezet elnökeként, valamint a minőségellenőrző osztály vezetőjeként. — SZISZ-alapszervezetünket, de egyben hazánkat is képviselte a gyár hét fiatalja. Feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk Rigában és Moszkvában, ahol részt vettünk egy minisztériumi fogadáson is. A komszomolisták mindenütt szívélyesen, barátokként fogadtak. Ennek az útnak volt egy másik nagy jelentősége, az, hogy járműveinket úgy le tudtuk tesztelni, ahogy még soha. Négy gépünk volt egész idő alatt befogva, és ha összehasonlítom a Delta, a Miniriga, az Enduro és a Karpatyija szovjet gyártmányú gépek teljesítményével, nincs miért szégyenkeznünk. Naponta átlag 150 kilométert tettünk meg, átszeltük a Kárpátokat és a mi masináinkkal csak annyi dolgunk volt, hogy a mostohább útviszonyok miatt meglazult csavarokat behúztuk, és benzint töltöttünk a tartályba. A Stellához viszont egész idő alatt hozzá sem kellett nyúlni, ami nagy örömmel töltött el, hiszen én a helyzetnek a reklamációk intézéséből kifolyólag mindig csak az árnyoldalát látom. Nem minden felhőtlen ~ lovo) üzemrészlegen, de gondolom, ott is hasonló a helyzet, mert mint kiderült, az 1330 dolgozót foglalkoztató vállalat alkalmazottainak az átlagéletkora 30 — 34 év között mozog. Megkérdeztem Attilától mi nyomja a fiatalok lelkét, mi az, ami a SZISZ-munka kibontakozását leginkább fékezi. — A szállítói-megrendelői kapcsolatok hiányosságai a mi vállalatunknál is kedvezőtlenül befolyásolják a tervteljesítést. A darabszámbeli lemaradást igyekszünk a drágább gyöngyházfesték alkalmazásával behozni. A krónikus anyaghiány és az elavult gépek mellett nemegyszer alvállalkozókat sem sikerül idejében megnyernünk az együttműködésre, ami szintén hátrányosan hat. A, fiatalok letelepedéséhez, stabilizálásához elengedhetetlenül szükséges lakásoknak sem állunk bővében, ennek ellenére nem nagy a munkaerő-vándorlás. A SZISZ egészét az bontja meg, hogy a megyeri alapszervezet már a du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) jb hatáskörébe tartozik, így velük nem tudunk érdemben együttműködni. Kolárovóban 120 tagunk van egy alapszervezetben, amelyet egylépcsős rendszerben irányítunk. A gyár nagy területen fekszik, két műszakban dolgozunk, és nem tudunk minden műhellyel maradéktalanul foglalkozni. Javasoltam, hogy jövőre négy alapszervezetre bontsuk a tagságot, mégpedig műhelyek és osztályok szerint. Az elkövetkezőkben munkánk legfontosabb része az lesz, hogy eleget tegyünk a Stellák gyártása fölött vállalt inA gyártástechnológiát és a munkafolyamatot szemlélve tudatosítottam, mennyire igényes, összetett is a Babetták gyártása. Millió kis alkatrész, az egyik vaslemezből, a másik alumíniumöntvény- bői, a harmadik gumiból vagy éppen különböző műanyagból készült, az egyik hőkezelt, a másik galvanizált, a további festékkel bevont. A többnyire kézzel végzett műveletek 40—50 fillért érnek a teljesítménynormák számításakor. Bizonyára sokakban felmerült már a kérdés, miért ilyen drágák. Én a kérdést Molnár Attila technológusnak tettem fel. — A kézzel végzett munkai mindig is drága volt, és az az igazság, hogy sokat közülük nem is lehet automatizálni. Mi tagadás, a gépparkunk elavult, hiszen jócskán vannak itt húszéves, sőt még idősebb gépek is, de vannak nagyon modernek is. Bizonyára nem kerülte el a figyelmedet az SPR 63 NC számítógép-vezérlésű megmunkálógép, amely egy befogásra hat műveletet képes elvégezni, már folynak az OJ 10 hegesztőrobottal felszerelt munkahely üzempróbái, és egy fújőro- bot bevezetése is előkészületben' van. Hogy a technológiát tovább fejlesszük, sokat remélünk a rigai gyárral beindult együttműködésünktől is, hiszen olyan gyáróriásról van szó, amelynek az évi termelése meghaladja a kétszázezer darabot. — A gyártmányinnováció gyakorlati megvalósításában milyen a pillanatnyi helyzet, mert már hallottam egyet-mást a gyártási problémákról. — Jövőre kezdjük meg az új fejlesztésű M 225-ös motorok gyártását, de addig még sok mindent meg kell oldanunk. Egyelőre gyártót keresünk a berúgószerkezetre, a kormány alumínium- és gumi alkatrészéire. Nagy az érdeklődés az öntött kerekek iránt is. Kísérleti céllal már gyártottunk ilyeneket, de nem feleltek' meg a külföldi előírásoknak, így ez továbbra is nyitott kérdés maradt. Az innovált hátsővilla gyártásához elkészültek a szerszámok, és az első darabok már kiállták' a szilárdságpróbát. Mi tagadás, az lenne az ideális, ha mindent itt gyárthatnánk, de ez a jelen helyzetben szinte képtelenség. Azt reméljük, hogy az új vállalati törvény bevezetése segít majd gondjainkon, de tudjuk, mindent az sem old meg. Nem a papírformákon, hanem mindenekelőtt az embereken múlik a gyártmányfejlesztés, a technológia, a minőség, minden siker, tehát elsősorban rajtunk. Polgári László (A szerző felvételei^ Á gyárszemlén nagyon sok fiatalt láttam az egyes munkahelyeken. Nem voltam viszont a mo- vetelménynek nem felelt meg a torokat gyártó nagymegyeri (Ca— Mancika, ha véletlenül jelentkezne az új év az új feladatokkal, moz ja, hogy nem vagyok itt. Illés Ferenc mérnök: „A fejlesztés szüntelenül folyik.“ Molnár Attila mérnök: „A siker nem a papírformákon, hanem az embereken múlik.“ Izsák Attila SZISZ-elnök: „A kom- szomolisták mindenütt baráti melegséggel fogadtak.“
