Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-23 / 51. szám

- [Míiság3

í

i

Meggyőződésem, hogy a szovjet és amerikai közepes és rövldebb hatótávolságé rakéták teljes felszámolásáról szóló megállapodás történelmi mérföldkő lesz a háborúk nélküli világ megteremtésére Irányuló erőfeszítések krónikájában. Engedjék meg, hogy ezzel összefüggésben röviden visszalapozzak a történelemben.

Lehet, hogy nem minden amerikai tudja, a világháború legnagyobb dühöngése közepette az 1917-ben Oroszországban megszületett szovjet köztársaság első lépése volt a Békedekrétum. Ennek szerzője, államunk alapítója, Vlagyimir Iljics Lenin azt mondta: készek vagyunk megvitatni minden olyan Javaslatot, amely az Igazságos és tartós alapokon nyugvó békéhez vezet. Ez az elv azóta a szovjet külpolitika alapköve.

A Washingtonban aláírt megállapodás fontos határkő a nemzetközi életben. Jelentőségét és következménye» tekintve messze túllépi a megállapodások tárgyának a kereteit.

Az út ehhez a határkőhöz nehéz volt, hosszú és feszült viták kísérték, de sikerült áthidalnunk a felgyülemlett érzelmeket és a meggyökeresedett sztereotípiákat.

Amit elértünk, az csak a kezdet. Ez csak start a nukleáris leszereléshez, bár mint Ismeretes, még a leghosszabb üt Is mindig az első lépéssel kezdődik.

Ma aláírtuk az első olyan megállapodást, amely a nukleáris fegyverek két osztályának felszámolásáról rendelkezik. Történelmet csináltunk, annak ellenére, hogy sok „bölcs“ azt állította, ez a megállapodás nem lesz lehetséges. Túl sok tényező és erő sorakozott fel vele szemben, de ml ennek ellenére kitartottunk. Kitartottunk, és remélem, hogy a főtitkár megbocsát nekem, amikor elárulom, hogy a legnehezebb pillanatokban, amikor már úgy tűnt, hogy ez a megállapodás valóban nem lesz lehetséges, Lev Tolsztoj, a nagy orosz Író szavaihoz tartottam magam, ö azt mondta, hogy két Igazán Jó harcost Ismert, az Időt és a türelmet. A kővetkező napokban a fegyverek további csökkentéséről és más dolgokról fogunk beszélni.

Rendszereink ugyan különbözőek, de létezik egy kapocs, amely összeköti az amerikai és a szovjet népet. Ez pedig a békéről szőtt közös álom. Több mint negyven évvel ezelőtt a nagy háborúban szövetségesekként harcoltunk. Emlékszem, hogy egy amerikai diplomata arról beszélt, mit mondott egy fiatal szovjet katona a győzelem napján! Most elérkezett az ideje annak, hogy éljünk. Az utána következő évtizedekben túl gyakran volt elhalasztva ennek a katonának az álma, legalábbis ami az országaink közötti valódi békét Illeti.

(MIHAIL GORBACSOVNAK a szerzfl- ződés aláírása utáni nyilatkozatából)

(RONALD REAGANNEK a szerződés aláírása utáni nyilatkozatából)

yMwrsaB

NÖVEKVŐ FELELŐSSÉGGEL

Krocsány Dezsővel, a Szlovák Nemzeti Tanács aielnökével faeszméri Sándor beszélgetett

*— A Szlovák Nemzeti Tanács a szlovák nemzeti felkelés előtt és alatt a fasizmus elleni harc szervezője és a demokratikus eszmék hordozója volt. Milyen szerepet játszott az SZNT a csehszlovák dolgozó nép februári győzelmében és az űj élet szervezésében?

— A Szlovák Nemzeti Tanács múltja nagyon gazdag, még a múlt századba nyúlik vissza, és a történelem folyamán mindig a progresszívat, az újat szolgálta. Először 1848-ban alakult meg a polgári forradalom és szabadságharc Idején. Később 1914-ben alakult újjá Budapesten a szlovák szociáldemokraták kezdeményezésére, hasonlóan a szlovák nép képviselőjeként, a gazdasági, a szociális és a kulturális élet fel- pezsdítéséért és a reformokért vívott harcban, majd 1918-ban hozták létre Martinban, de csak 1919 Januárjáig működött. A fasizmus elleni harcban, főleg a szlovák nemzeti felkelés szervezésében valóban történelmi jelentőségű szervező és Irányító munkát vállalt magára. ehhez méltó a publicitása Is ennek az időszaknak. A februári győzelem után a balratolődással, a megbízott hivatalokkal — amelyeket Prágában neveztek ki — közösen hozzáfogtak a* Tanács tagjai és bizottságai ahhoz a munkához, amelyet röviden úttörőnek szoktunk nevezni. Ez a munka az októberi forradalom eszméinek megvalósítását jelentette akkor, hiszen a CSKP vezetésével a szocializmus építése kezdődött el hazánkban.

— A Szlovák Nemzeti Tanács akkorra már kialakult feladatkörrendszerrel dolgozott: Szlovákia legfelsőbb képviseleti szerve volt, egyúttal törvényhozó testület is, s bár a megbízotti hivatalokat Prágában nevezték ki a februári győzelem után, a Tanács által hozott törvények rájuk is vonatkoztak. Ez csak aláhúzza az SZNT fontos szerepét a szocializmus építésének első éveiben. Hogyan alakult a Szlovák Nemzeti Tanács tevékenysége az elmúlt, közel 40 év alatt?

— A döntő változás, természetesen, mindjárt a februári győzelem után megtörtént: a legfelsőbb szlovák törvényhozó szerv a demokratikus, a szocialista rend hordozója lett, a dolgozó néptömegek képviselője, vagyis egész Szlovákiáé, benne az Itt élő nemzetiségeké is. Ez annak Idején nagyon fontos változás volt, hiszen mint tudjuk, a magyar nemzetiség éppen a februári forradalom győzelmével kapta vissza állampolgári, egyszersmind demokratikus jogait, akkor lettek egyenlőek a törvény előtt — ugyanúgy, mint a két nemzet és a többi nemzetiség addig elnyomott munkássága és parasztsága. A Szlovák Nemzeti Tanács tehát a törvények kidolgozásával és betartásuk ellenőrzésével segítette a szocializmus alapjainak a lerakását, majd a kibontakozást. Ez a feladata lényegében a mai napig. Igaz, a hatvanas években — különösen a megbízotti hivatalok megszüntetése után — jogköre leszűkült, ellenőrző szerepe Is erősen megcsappant, ám az 1968. október 27-i föderatív alkotmánytörvénnyel a Szlovák Nemzeti Tanács végérvényesen megkapta az őt megillető jogkört: az SZSZK legfelsőbb államhatalmi szerve lett. Az SZNT 55/1971-es számú törvényével 150 tagú, egykamarás, öt évre választott szervként konstruálódott a Tanács, amely évente kétszer ülésezik, eközben a munkát a 21 tagú Elnökség irányítja és végzi.

— Az elmondottakból kitűnik, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács az alkotmány betartását is őrzi, szükség esetén felülbírálja az SZSZK kormányának vagy minisztériumainak döntését.

— Igen, elméletben így van, a gyakorlatban azonban ez még nem fordult elő. Az viszont annál inkább, hogy bizonyos problémák megoldását mi javasoljuk. Ajánlásainkat, határozatainkat a kormánynak és a minisztériumoknak figyelembe kell venniük, meg kell valósítaniuk.

— A februári győzelem 40. évfordulóját készül megünnepelni társadalmunk. Arra a korra emlékezünk majd, amelyet On is úttörőnek nevezett. Tesszük mindezt abban az időszakban, amikor gazdasági és társadalmi életünk átépítésén fáradozunk, a demokratizmus elmélyítését szorgalmazzuk. Ön szerint melyek napjaink legfontosabb feladatai?

— Először is: a személyes felelősség vállalása. Ezt tartom a dolgok alfájának és Omegájának. Mindenkinek tudnia kell jogait és kötelességeit, s azok szellemében cselekedni gondolkodó, alkotó emberként. Másodszor: a parancsolgatások, utasítgatások, a centralista, bürokratikus Irányítás leépítése. És ha ügy tetszik, a kettő össze is függ. A parasztember tudja, mikor kell kaszálni az árkot, de hozzászoktattuk, hogy ne csinálja, ha nem jön fentröl parancs. Meggyőződésem, hogy az emberek kecsületesek, ezért meg kell érteni „fenn“, hogy nem kell mindenbe belebeszélni. Ez bizalom kérdése is, és akkor legyen ez a harmadik. Mert ha már kinevezünk egy igazgatót, akkor bízzunk Is meg benne annyira, hogy ráhagyjuk a termékváltás kérdését, az

új módszerei és technológiái bevezetésének problémáját, na és nem utolsósorban azt, hogy kikkel fog együtt dolgozni, s azok munkáját hogyan értékeli, egészen egyszerűen: mennyit fizet nekik. Bizony, a bérek, a javak elosztása Igen-Igen fontos dolog. Mert szép az elmélet, hogy mindenki egyenlően részesüljön, de ahhoz meg kell teremteni a gazdasági és társadalmi feltételeket. Ezek ma még nincsenek meg, s hogy egyszer majd meglegyenek, ma nagyon pontosan meg kell tudnunk határozni, kinek mennyit — éppen a munkája, eredményei alapján. Én bízom abban, hogy a vállalati és a szövetkezeti törvény bevezetésével ez a kérdés is megoldódik. Azért beszélek erről ilyen sokat, mert átérzem a fiatalok problémáját, és jogosnak tartom panaszaikat az alacsony kezdöfizetéselj miatt. Meggyőződésem, hogy az új vállalati és szövetkezeti törvény a müveit, a kreatív gondolkodó, a bátran vállalkozó fiataloknak is mérhetetlen lehetőséget nyújt, jól megfizetett feladatvállalási lehetőséget ad.

— Bizalmat keltő szavak' ezek, akár újévi jókívánságnak is tekinthetnénk. Mellesleg az ünnepek előtt aktuálisak is. Mit kíván olvasóinknak az ünnepek alkalmából, az új évben?

— Népieskédve azt is mondhatnám: bort, búzát, békességet. És akkor hozzátenném: én megéltem a második világháborút, megjártam a koncentrációs táborokat, ezért tudom, hogy ez az évszázadokat átfogó kívánság mennyi mindent ki tud fejezni. 1987 ilyen szempontból sokat adott az emberiségnek: az első olyan szerződést, amely az atomfegyvermentes világot vetíti előre, Élvezzük az ünnepek alatt ezt a kedvező nemzetközi légkört — fiatalok, Idősek egyaránt —, 1988 pedig hozzon Ilyen és ehhez hasonló sikereket a békéért, a haladásért, az igazságosságért vívott harcban itthon és a nemzetközt színtéren egyaránt.