Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-16 / 50. szám
új ifjúság 8 Kövesd! Szabó Mária és Pólós Árpád a Matesz Thália Színpadának művészei. Művészházaspár. A közönség a színpadról, a rádióból jól ismeri őket, nem szorulnak különösebb bemutatásra. Kövesdi Szabó Mária a Thália Színpad egyik vezető színésznője. — Gondolom, nem sima út vezetett Idáig. Voltak sikerek, de bizonyára kudarcok is... — Ez együtt jár a pályával, és az ember megpróbál fátylat borítani a kudarcokra. Remélem a közönség Is így van ezzel: csak a szépre emlékezik. — Mikor boldog egy színész? — Ha jó a szerep, szép a szerep, ha jó az egészsége, ős biztos a családi háttere. — Ennyi? — Ennyi. Ez nem kevés! — Fiatal pályatársait a tájoló színház rohanó munkatempója mellett tudja-e segíteni a tapasztáit, érett színész? — Az ember csak akkor segítsen, ha jókat, okosakat tud mondani. Különben kilóg a lóláb, ßn egyébként meg szoktam mondani a véleményem Nyíltan, őszintén. És tapasztalatom szerint meg is szívlelik. Ilyenkor együtt örülünk az eredménynek. Kövesdi Szabó Mária 'JUBILEUM ELŐTT A M'ATESZ VALLOMÁSOK A SZÍNHÁZRÓL Pólós Árpád válaszai is tömörek, lényeg- retörők. — Emlékszik a legelső fellépésére a Thá lia Színpadon? — Nagyon jóleső és felemelő érzés volt színpadra lépni azokkal a művészekkel, aki két eddig csak a nézőtérről ismerhettem. — Ma is érez lámpalázat? — Soha nem vagyok lámpalázas. — ön egyben a kassai társulat üzemi szakszervezetének elnöke is. Hivatása mellett összeegyeztethető a munkája és a közéleti tevékenysége? — Sajnos, nem mindig sikerül. Természetesnek tartom, hogy színpadi munkámat helyezem előtérbe. — Melyik a jó szöveg? Az, amelyik azt kívánja meg, hogy átváltozzon a színész, a szöveg hordozta figura bőrébe bújjék, vagy pedig amelyiket a saját képére formálhat a művész? Pálos Árpád (jobbról) Németh László Bodnárnéjában EGY HAZÁBAN A Csehszlovák Rádió magyar adásának irodalmi folyóirata, az Egy hazában, ezúttal (november 15-én) a Madách Könyvkiadó két új kötetét mutatta be a rádió- hallgatóéinak. A műsorvezető Lacza Éva magvas bevezetőjében árnyaltán ecsetelte kiadónk tevékenységét, majd Vladimír Mi- náő, a jeles szlovák regény- és esszéiró> Válogatott elbeszélések című „vaskos“ könyvére irányította a figyelmünket. A tizennégy novellát (elbeszélést), amelyeket Illés Anna és Hubik István fordított magyarra, egyfajta kordokumentumnak is tekinthetjük, hiszen ma is frissen hat a mondanivaló, „az ember és a társadalom kölcsönhatását boncolgatja". Az elmondottakat kellően bizonyította A sértődött című Mt- náő-elbeszélésböl elhangzott részlet. Ezt követően — a szerkesztő jóvoltából — Csáky Károly: Hallottátok-e már hírét? című könyvével ismerkedhetett a rádióhallgató. A szerző neve közismert, hiszen írásai, cikkei és versel rendszeresen megje— Mindenesetre a második, mtvelhogy önmagunkból sohasem sikerülhet teljesen kibújni .. Egy délelőtti diákelőadás szünetében szakmunkástanulók egy csoportja álldogál, nevetgél a színház előcsarnokában. Amikor közeledem, elcsendesednek. Gyanakvóan várakoznak. Megszólítom az egyiket. Mosolyog. Nem akar válaszolni. Vékony kislány, kék dzsekit, farmernadrágot visel. — Miért nem adtad le a kabátodat a ruhatárban? Nincs meleged? A fejét rázza. Nem szól. Elpirul. A mellette álló srác megszólal. — Így jő neki. Aha, ő a bátrabbl Akkor kérdezzük őt: — Voltál már színházban? — Igen. — Mikor és mit láttál? — Tavaly a suliból... Szünetben megléptünk ... Nevetnek. — Talán nem tetszett az előadás... .— De. Ml nem szeretjük a színházat. — Akkor mit szerettek? — A jő filmeket... — Azok milyenek? — Bunyósak. A karate-filmeket szeretem nézni. — És a diszkó? — Az más. Az buli, szórakozás... — De hát a színház is szórakozás... — Lehet, már akinek ... A többiek eloldalognak. Már csak ez a fiú válaszolgat kénytelen-kelletlen. — Ez az előadás milyen? — Jó, de a színház nem nekem való. A felnőtteknek és az öregeknek való. * — És ha rockoperát játszanának? — Olyant, mint a Jézus Krisztus szupersztár? % — Igen. —- Megnézném. Megszólal a szünet végét Jelző csengő. A gyerekek indulnak befelé. — Szia! —■ Viszontlátásra! — És mégis: jő szórakozást! — Köszönöm — mondja. A többiek körbefogják, felém plllantnak. Szégyenlősen kacarásznak. Folytatódik az előadás. Kiss Péntek József lennek újságjainkban. Az 1985-ben kiadott Honitl barangolások című honismereti tárgyú könyvében hely- és kultúrtörténeti kutatásainak eredményeit és szűkebb-tágabb pátriájának irodalmi és néprajzi emlékeit adta közre. Csáky Károly ú] kötetében szülőföldje, a Középső-lpoly mente húsz községének néprajzi hagyományaival foglalkozik, „az év jeles napjaihoz fűződó hiedelmeket és babonákat írja meg a tudományos-népszerűsítő Irodalom eszközeivel és stílusában.“. A fiatal szerző a nagy előadók (Ipoly Arnold, Manga János és Szeder Fábián) útjait járja, mert tudja és hiszi, hogy „múltismeretünk“ egyenlő az „önismeretünkkel*. A Luca-napja című fejezetből vett részlet felolvasásával fejeződött be az Egy hazában novemberi rádiőrecenziőja. A műsort Lacza Éva szerkesztette, rendezte Boldoghy Kató, közreműködött Mis- kolczi László és Molnár László. Vörös Péter A GONDOLATJEL ÉS AZ ÉRTELMEZŐ Már találkoztunk a következő két mondattal: A CSKP — a társadalmi haladás vezető ereje; A KGST — a világ legdinamikusabb gazdasági szervezete. Megállapítottuk róluk, hogy a gondolatjel utáni rész nem minősíthető értelmezőnek. Egyszerűen névszói állítmány, miként a tanuló, úttörő szavak a következő mondatokban: Jancsi úttörő; Juliska tanuló. Amennyire furcsa és helytelen lenne a gondolatjeles írásmód ez utóbbiakban (pl. Jancsi — úttörő; Juliska — tanuló), ugyanolyan helytelen amazokban is. Mi történi)? azonban olyankor, hogyha a CSKP, KGST alany mellé igei állítmány kerül? Pl. Éljen a CSKP...; Tanácskozik a KGST. Ilyenkor természetesen teljesen átrendeződik a mondat szerkezete: az új alanyi-állítmányi szerkezet mellett a korábbi névszói állítmány ugyan megmarad a mondatban, de csupán értelmezői szerepben. Ilyenkor valóban indokolt az alany és az értelmező közötti írásos tagolás, tehát: Éljen a CSKP, a társadalmi haladás vezető ereje! Tanácskozik a KGST, a világ legdinamikusabb gazdasági szervezete. A tagoláshoz itt még mindig esupán vesszőt használtunk, s a későbbiekben majd az is kiderül, hogy miért. A hibás mondatokban eléggé egyértelmű a szlovák nyelvi hatás, de ami pl. a szlovákban értelmező (pontosabban appozició), a magyarban nagyon gyakran névszói állítmány. A mondat másféle jellege, másféle szerkezete viszont másféle helyesírást tesz szükségessé, hisz helyesírás önmagában nincsen, csak konkrét nyelvre és konkrét jelenségre alkalmazva. A kifogásolt példákhoz sokban hasonló, de némileg el is térő a helyzet a következő mondatban: „Szívélyesen köszöntjük Önöket a Bratislava Szállodában — a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosának új, modern szállodájában.“ Itt ismét a gondolatjel okozza a gondot, s ebben megegyezik az előző két mondattal, de különbözik is tőlük, mert a gondolatjel után következő rész nem névszói állítmány, hanem valóban értelmezői szerepű része a mondatnak. Erről persze csak akkor lehetünk teljesen meggyőződve, hogyha megvizsgáljuk a gondolatjel előtti rész felépítését, illetve ennek viszonyát a gondolatjelet követő részhez. A mondat állítmánya a köszöntjük, de mellette nincs kitéve az alany, a mi cmuanueLVüfK ■ 2// nd/fíi/jpttitífrA&tt/a(ezt nevetzzük rejtett alanynak). Helyes Is, ha nincs kitéve, mert a személyes névmási" alanyt csak olyankor kell kitenni, hogyha hangsúlyozni kívánjuk az alany személyét. A köszöntjük állítmánynak ugyanakkor van még egy módhatározói bővítménye (szívélyesen), tárgya (Önöket) és helyhatározója (a Bratislava Szállóban). Az első rész tehát teljes értékű mondat, s az értelmező így nem téveszthető össze az állítmánnyal. A gondolatjel utáni értelmező azonban nem az egész mondatot értelmezi, hanem csak a helyhatározót (hol? — a Bratislava Szállóban). Az értelmezett és az értelmező közötti összefüggés alapján így az értelmező szintén határozói szerepet tölt be. Ezt különben az értelmezett (Szállóban) és az értelmező (Az SZSZK fővárosának új, modern szállodájában) azonos ragjai is mutatják. A gondolatjel használatát azonban még itt sem helyeselhetjük, mert a Hsz. 248. pontja szerint ez csak akkor lehetséges, ha az értelmező kettészeli a mondatot. Pl. a „Varrni tanult Anna, a leánya.“ mondatban a leánya értelmező a mondat végén van; de kisebb változáskor esetleg a mondat közepébe kerülhet, s ilyenkor már helyes a gondolatjel (zárójel) használata: Anna — a leánya — varrni tanult; vagy: Anna (a leánya] varrni tanult; egyszerűbb persze vesszővel: Anna, a leánya, varrni tanult. Elemzésünkből kiderülhetett, hogy a kifogásolt mondatokban az értelmező nem ékelődött a mondat testébe, s lényegében épp ezért indokolatlan a gondolatjel. Indokolt lehet viszont Itt: A CSKP — a társadalmi haladás vezető ereje — vitára bocsátotta programját; A KGST — a világ legdinamikusabb gazdasági szervezete — egybehangolja a tagországok tevékenységét. A gondolatjel helyett persze használható vessző vagy zárójel is, pl. „Revei (az észt főváros, Tallinn egykori neve) közelében egy... cirkálóra) gyakorlatozott.“. (Vas. Oj Szó 1987. 34. sz.j. Ilyenkor azonban ügyelnünk kell arra, hogy a gondolatjelet az értelmező előtt és utána is ki kell tenni. (TT) BŐRÖNDÖK TARTALMA Második no- vellásköt étével jelentkezett a közelmúltban a csehszlovákiai magyar irodalom középnemzedékének talán legmarkánsabb egyénisége, Grendel Lajos. Három regény és két no- velláskötet jelzi eddigi Íréi munkásságát, amely sajátosan grendell atmoszféráid műveket terem. A „Bőröndök tartalma“ egy-két estére való olvasmány, de a jó tempójú olvasó akár néhány óra alatt Is végez vele. Az, aki cselekményes, történésekben gazdag novellákat vár e kötettől, csalódni fog. Grendelnek nem sajátja ez a fajta elbeszélő stílus. Sokkal közelebb áll hozzá a fantasztikus, az abszurd, a meghökkentő helyzetek teremtése, amelyekbe ugyan bármikor saját magunk Is belekerülhetünk, olvasva mégis kissé bizarrnak tűnnek. De talán csak azért, mert hazai irodalmunkban még szokatlan ez a hangulat. A világirodalmon nevelkedett Írónak azonban nyilván Joyce, Proust, Camus, Kafka, Marquez, Ionesco és a többiek ismerete adta a bátorságot, hogy megteremtse a csehszlovákiai magyar Irodalomban is a valóság és a fantasztikum határán mozgó prózát. Az abszurd elemei a magyar Irodalomban csupán a közelmúltban nyertek polgárjogot, noha előzményei már megvoltak a századelő Irodalmában Is. Hazai magyar Irodalmunkat, szinte érintetlenül hagyták ezek a hatások, pedig épp Grendel prózája az élő bizonyítéka annak, milyen szervesen és egyénien ötvözhető az álom és valóság határán mozgó hős személyében nemzetiségi létünk megannyi összetevője. A „Bőröndök tartalma“ akár jelképes cím Is lehetne. Bár az egyik novella vált címadővá, vehetjük úgy Is, hogy eddigi életének bőröndjeit ürítette ki, azok tartalmát rendezte el az író. ö maga a fővárosban tanuló diák, a vidék! falvakba és városokba íróolvasó találkozókra járó fró, a leghihetetlenebb bonyodalmakba keveredő jóbarát vagy akár előző regényeiből az elbeszélő vagy bármelyik más hős. De miért is ne lehetne? Hiszen egyik novellájának éppen a bevezető mondat szabja meg végkicsengését: „Milyen szerencse, mondhatnám, hogy a valóság és a fikció határán nincs útlevélellenőrzés, se vámvizsgálat.“ Értsdi szabadon szárnyalhat a fantázia, bármilyen alakot ölthet az ember, keveredhet a valós a valószínűtlennel mindaddig, amíg egy célt követnek. Megtalálni az etikus, a személyiség méltóságát őrző magatartás lehetőségeit. Grendel Lajos könyvei kitűnő Jelzőtáblák e célhoz vezető úton. Nagy Ildikó
