Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-16 / 50. szám
Csehszlovák sportolók az olimpiai év előtt SIKERÉV ÖTTUSÁBAN nak ellenére, hogy éveken keresztül kínlódott a vívással és az úszással —az úszás ma Is gyenge oldala, a páston viszont már magabiztosan forgatja a párbajtőrt —, a többi számban kimagasló eredményekre volt képes, és lassan, de biztosan vette üldözőbe a világ legjobbjait. Warendorf óta (1983) Jegyzik őt a szakemberek és a vetélytársak igazán. A tavalyi monteoatlni VB-n majdnem a dobogóra került, az Idén pedig már minden kétséget kizárva bizonyította klasszisát. Ha nem lenne az a szerencsétlen úszás, amelyben Kadlec képtelen 3 perc 40 másodperc alá Jutni a 300 méteres távon, s ez bizony az öttusamezőnyben is nagyon szerény teljesítmény, elképzelhető, hogy már csehszlovák világbajnoka Is lenne a sportágnak. De ne legyünk telhetetlenek, a két ezüstérem Is gyönyörűen csillog, s lehetséges, hogy Kadlec Jövőre felér az áhított csúcsra. De ami talán még ennél is fontosabb: Kadlec valódi vezéregyéniség. Évek óta rá épül az együttes, nem őt segítik a többiek, inkább ő ragadja magával társait. Sokáig óriási szakadék tátongott mögötte, de az idén ebben Is fordult a kocka. A felnőttek világbajnokságán még Loch- man és Kűstka társaságában vette fel a legjobbakkal a küzdelmet s bár tapasztalt társai nem vallottak kudarcot, nem tudtak Kadleccel lépést tartani. Az eredmény: ötödik helyezés, ami ebben az erős mezőnyben nem rossz. Az októberi Európa- bajnokságon viszont teljesen űj csapat indult. A klasszikus csapatversenyben a Kadlec — Blaäek — Pro- kopius hármasnak még nem sikerült a bravúr (Bla2ek a befejező lovaglásban „átrendezte“ a pályát, pedig kitűnő lovat sorsolt magának, de az idegeik harcában csődöt mondott), ám az először megrendezett váltóversenyben végre megszületett a nagy kollektív siker. Prokoplust Semetka, a bratislavai Slávia UK versenyzője váltotta fel az együttesben, s ő Is Jócskán hozzájárult a nagyszerű sikerhez — a csehszlovák válogatott bronzérmet nyert. Ez volt tehát az Idei sikersorozat kicsúcsosodása. Az egész viszont már jóval korábban kezdődött, Szófiában az Ifjúsági Barátság-versenyen, amely már hagyományosan a szocialista^ országok tehetséges fiatal sportolóinak a seregszemléje. Itt a szovjet, magyar, lengyel, román versenyzők előtt Jifí Prokopius diadalmaskodott, ami pedig fegyverténynek számít. Ez a szerény, szorgalmas fiú, az őszi junior-világbajnokságon, amelyet eló- olimpiai versenyként rendeztek Szöulban, az előkelő ötödik helyen végzett. Ami különösképpen örömteli: ebben a korosztályban több tehetséges versenyző tette le a névjegyét idén — például az Üstl nad Labem-1 Vanouőek, a bratislavai Horváth és Molnár, *a Llptovsky Mikuláá-l Re)- dovjan fivérek és még sorolhatnánk tovább. A többéves, céltudatos, kemény munkának tehát végre meglett az eredménye. Az öttusa Csehszlovákiában eddig nem tartozott a népszerű sportágak közé, s az idei sikerek után sem várható, hogy tömegsporttá válik. Ehhez nincsenek meg sem az anyagi, sem a műszaki feltételek. Néhány száz áldozatkész sportember — versenyző, edző, funkclonárus — ve- rejtékes munkájára épül az egész hazai mozgalom. Csehországban Prágán kívül csak Ostí nad Labemben és Plzenben foglalkoznak komolyan az öttusával, míg Szlovákiában Bra- tislavában, Banská Bystrlcában és Liptovsk? Mikulásban van a sportág bázisa. Az utóbbi évtizedekben nagyon Sokszor hullámvölgybe került a „modern pentatlon“ nálunk. Az egykori világbajnoki helyezett dr. Vladimír Cerny után sokáig senki nem tudott hozzá hasonlót nyújtani. Majd Jött a nagy tehetség. Peter Kurhajec, és sokat tett a sportág fellendítéséért mint sportoló és mint szakember egyaránt, de a nemzetközi élvonalba nem sikerült beverekednie magát. Ot követte a tehetséges Pavel Kupka — a felnőtt válogatott Jelenlegi szövetségi kapitánya, mondhatni az idei sikerek elsőszámú kovácsa —, akinek viszont a kedvét szegte a mexikói olimpián szenvedett csúfos kudarc. Búcsút mondott a versenyzésnek, de reméljük, mint edző még sokáig a sportág élén marad. Ezután újabb meddő évek következtek, s csak 1976-ban figyelt fel ismét a világ a már említett montreali sikerekre. . Az öttusa nálunk mindig is az egyéniségekre épült. Más út nem volt Járható, mert nagyon sokáig ez a sportág lényegesen kevesebb támogatásban részesült, mint más, gazdagabb hagyományokkal rendelkező sportok. Pénz meg egyéb segítség nélkül pedig már régebben sem lehetett csodákat tenni. Mindez persze az utóbbi években lényegesen megváltozott. Az öttusa mint olimpiai sportág zöld utat kapott, hasonló előnyöket élvez, akár a népszerűbb sportok. Bár a válogatott nem épül népes versenyzőbázisra, az új, megfelelő feltételek mégis sikereket eredményeztek. Szlovákiában is sokat Javult « helyzet. A Dukla Banská Bystrica szakosztályán képzett és céltudatos szakemberek segítségével üfőképes csapatot sikerült összehozni, amely csapat nagyjából a válogatott gerincét is alkotja. Nagy gondot fordítanak Itt az utánpótlás-nevelésre Is. Liptovsky Mikulásban szintén eredményes munkát végeztek a közelmúltban. számos tehetség előtt meg* nyitották az utat. És Szlovákia fővárosa Is Ismét a sportág egyik fellegvára lett. DuSan Poláöek, a nemrég még sikeres válogatott sportolói vezetésével olyan erős csapatot sikerült kovácsolni, amelynek a legjobbja, Donald Semetka a válogatottba!» is megállta a helyét. Pedig nagyon gyér nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Az eltökéltség, a mindennapi verejtékes munka végül is meghozta a várva várt sikert — s nemcsak az ő személyében. Sok-sok, általában a háttérben dolgozó segitő kéznek Is köszönhetjük az idei három érmet a világversenyről. Ma már a sportág legjobbjai, ds az utánpótlás, a junior válogatott tagjai Is az elkövetkező év legjelentősebb versenyére készülnek. Egy hely a válogatottban már foglalt —< Milan Kadiec rajtjához a szöuli olimpián nem térhet kétség. Hogy kívüle ki képviseli még országunkat, még nem tudhatjuk, de egy biztos: ádáz küzdelem várható a hazai és a nemzetközi erőfelméréseken. A hazai élvonal Jelenleg viszonylag népes gárdából áll. Kadlec mellett Prágából Blazek, Fleissner, Lochmann, Kűstka, Prokopius pályázhat a válogatott mezre, a katonacsapatból Konvlőká- nak adnak esélyt a szakemberek, a bratislavai központ tagjai közül Se- metkán kívül PaZicky, BoledoviC, Horváth tartozik a válogatott-tagság várományosai közé. Mindegyikükre többhónapos kemény munka vár, nehéz előre megjósolni, kinek szavaznak majd bizalmat a hosszú küzdelem végén a szakvezetők. Egy azonban biztos: a lehetőségek adva vannak. A csehszlovák öttusasport kép. viselői az abszolút élmezőnyhöz tartoznak, ezt az Idei év kimagasló teljesítményei, az érmek, a nagyszerű helyezések a világ legjobbjainak vetélkedésein bizonyítják a legjobban, S ez a jövőt tekintve nagyon kecsegtető. Kollár Gábol Ritka szép pillanat: Milan Kadlecet a célba érésnél a felesége fogadja. Márton felvétele A t öttusa hazai szerelmesei bizonyára jől emlékeznek a montreali olimpiai játékok Izgalmas és drámai öttusaversenySre, amelynek céljában a Bártű — Adam — Starnovsky hármas örömujjongással ünnepelte a rendkívül értékes kettős éremszerzést. Világversenyen addig és azóta sem ért el csehszlovák öttusázó és válogatott hasonló kiemelkedő eredményt. Egészen az Idei nyárig. A franciaországi Moullns-ban megrendezett világbajnokságon végre megtört a Jég. Milan Kadlec e- gyéntben ezüstérmet nyert, s csak hajszálon múlott, hogy nem az ő nyakába akasztották az eredményhirdetéskor az aranyat. Néhány héttel később amolyan bizonyításképpen Kadlec Nyugat-Berllnben az első Eu- rópa-bajnokságon is második lett. I9mét kevés hiányzott a teljes sikerhez. De ez még mindig nem minden. Az első Ízben megrendezett váltóversenyben a Kadlec — Blazek — Semetka trió nagyszerű teljesítményt nyújtva a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A siker, a sikerek nem Jöttek váratlanul. Milan Kadlec, aki már közeledik a harmadik iksz felé, s aki néhány évvel ezelőtt Jan Bartütől vette át a váltóbotot, már hosszabb ideje a világ élvonalába tartozott. AnÄ szillő rendszerint mindenre képes a gyermekéért, De amit dr, Bátorai István magyarországi orvos tett a gyermekeiért, az a határtalan szülői szeretet megnyil- vánulásai között is aranyérmet érdemelne, Ha eddig nem ts kapta meg, némi kárpótlásul szolgál, hogy leánya, Csilla, alig tizenhét éves korában egyszerre két aranyérmet ts nyert, Történt pedig ez tavaly nálunk, Prágában, amikor Bátor fi Csilla az asztalitenisz kontinensbajnokságán a magyar női csapat aranyérme után — ebben is oroszlánrésze volt — egyéniben is a legjobbnak bizonyult. Nosza, az egész sportág figyelme a hollófekete hajú kislány jelé fordult. Honnan jött, hol tanult meg ilyen kiválóan pingpongozni? Mert bármilyen fényes a múltja a magyar, asztalitenisznek, azért a pillanatnyi helyzet nem egészen ilyen rózsás. És aki nem Ismerte alaposabban, az hir- telenében azt sem tudta, hányadán ts álljon Csilla felbukkanásával. Aki viszont egy kicsit tájékozottabb volt, az tudta azt is, hogy Csilla nem az egyetlen „ásza“ a Bá- torji családnak, Öccse, Zoli a legjobb úton halad, hogy még, a nővérén Is túltegyen, Éppen ezért 'mentem el Nyárasdra (Topot nlkyj, a szocialista országok asztalitenisz-reménységeinek hagyományos Barátság-versenyére abban a reményben, hogy a rajtlistán szereplő Bátorfi Zolit esetleg édesapja is elkíséri. Sajnos, nem jött el, de a Bátor ft dinasztia legifjabb tagjával azért alkalmam nyílt elbeszélgetni. Mert dinasztia — ez a legkézenfekvőbb megállapítás. Kezdetben oala dr. Bátorfi István, a jó nevű szombathelyi gyermek- orvos és sportember, aki ifjú korában élvonalbeli teniszező volt, és elhatározta, hogy a gyermekeiből is teniszezőt nevel. Teniszező valamilyen oknál fogva nem lett belőlük, de a fehér sportág „minibb“ változatában annál jobban kezdtek kitűnni. Illetve kezdetben még csak Csilláról lehetett ezt elmondani, mert kettejük közt hat év korkülönbség van. Ez azonban elég volt a papának ahhoz, A Bátorfi-jelenség hogy Szombathelyről/ a biztos egzisztencia helyéről Tolnára költözzön, ahol akkor Sáth Sándor vezetésével Magyarország e- gylk legjobb női asztalitenisz-szakosztálya működött. Már itt feltűnt az asztal túlsó felén egy mokány gyerek, aki a megszólalásig hasonlított az egyre inkább ismertté váló Csillára. A hasonlóság nem volt véletlen, mert öccse, Zoli volt az, aki mind gyakoribb vendége lett az asztalitenisz-csarnoknak. Az ö kedvéért vándorolt a család tovább, Budapestre. S nem hiába. Bátorfi Zoli tíz és fél éves korában már bronzérmet szerzett a serdülők Európa-baj- nokságán, párosban, egy évvel később —> azaz idén — már országos bajnok lett a nála két-három évvel idősebb ifjúsági kategóriában. Egyik legnagyobb erőssége a BVSC NB ll-es „férfi“ csapatának, amely az első helyen szerepel a tabellán, s csak azért nem kerülhet fel, mert az első csapat már NB l-es. Nyárasdon csak egyszer állt a dobogó legfelsőbb fokán, vegyes párosban, finn származású honfitársnőjével, Ellő Viviennel, de némi ízelítőt adott így Is páratlan tehetségéből. Különösen az adogatásait bámulták meg társai és a szakemberek egyaránt. Tőről metszett Bátorji-adogatások voltak, olyanok, amilyenekkel a nővére is kétségbeesésbe kergeti ellenfeleit. Először az edzőjével, Herendi Ivánnal, a BVSC utánpótlásának mesterével beszélgettem. Merthogy Magyarországon szárnyra kelt, hogy Bátorfi Csillának fejébe szállt a dicsőség, s közte és a szövetség, illetve édesapja és a szövetség között bizonyos nézeteltérések támadtak. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a fiúról nem kéne írni, nehogy elkapassák. „ö, ettől nem kell tartani" — hárította el a célzást egyértelműen a tapasztalt edzőé i—i Bár minden egyes neveltem olyan tehetséges, szorgalmas és ambiciózus lenne, mint Zolii“ Amíg a nyárasdl sportcsarnokban folytak a csaták, és történetesen éppen nem voltak színen magyar szereplők (márpedig ez elég ritkán fordult elő, mert a hét döntőben csak kétszer nem voltak érdekeltek), a BVSC jóságos pedagógus benyomását keltő edzője — és azt hiszem, hogy ebben a megállapításban nem is csalatkoztam — elmondta, hogy mindenképpen őszinte csodálatot érdemel az a kitartó, céltudatos és szinte emberfeletti munka, amit dr. Bátorfi a gyermekeiért és közvetve az egész magyar asztaliteniszért tett: „Nem is csodálkozom, hogy néha talán kissé elfogult a gyermekeivel szemben. Rengeteg időt áldozott és áldoz ma ts rétjük, kiváló értője a sportágnak, lélektani szempontból a legjobb edző sem adhatja azt, amit ő ad nekik. A legtöbb konjliktushely- zet talán abból adódik, hogy az emberek féltékenyek vagy rosszallóan nézik mások sikereit. Ki tudja? Nekem mindenesetre nem volt semmi problémám Zolival. De talán kérdezze meg őt, magát.“ Megkérdeztem. Alig szállt le a dobogó legfelső fokáról. S hogy némi személyle- írást Is adjak róla: nyúlánk, jó felépítésű gyerek. A korához képest meglehetősen magabiztos, de nem öntelt és nagyképü. „Ng tessék nagyképűségnek venni, de emlékszem rá, hogy az ötödik születésnapomra vette nekem apu az első asztálite- nisz-ütöt, és mindjárt el is vitt a tolnai csarnokba. Le is fényképeztek bennünket együtt Csillával. Aztán elkezdődött. Eleinte c$ak a szervákat gyakoroltuk, mert édesapám azt mondta mindig, hogy a betűvetést is az ábécével kell kezdeni (egész biztos igaza volt — a szerző megf.). Aztán egy évig csak a fonákütéseket gyakoroltam, merthogy a legtöbb versenyzőnek ez a gyengéje, ezért ezzel kell kezdeni. ~K tenyeres már magától jön. Egészen elbűvölt a pattogó kaucsuklabda hangja. Azt sem bániam volna, ha egész nap a teremben ütögethetek. Ma ts csodálom apu teherbírását, hogy órák hosszat képes volt velünk foglalkozni. Remélem, nem veszt sértésnek, de ma már nem tud velünk lépést tartant.“ Herendi Iván edzőtől tudom, hogy dr, Bátorfi ma ts naponta foglalkozik a gyermekeivel, ami nem ts olyan egyszerű, mivel Csilla a BSE, Zoli viszont a BVSC versenyzőjei Nem megy ritkaságszámba az sem, hogy az Európa-bajnoknö megjelenik a BVSC csarnokában, hogy öccsével játsi- szon. Ez és az a tény, hogy a tizenkét éves fiú bajnoki mérkőzéseken a felnőttek között indul és kénytelen helytállni, máris előrevett, hogy valóban nagy versenyző lehet belőle. Hacsak,..? De ez már az újságíró feltevése. S mivel ez a beszélgetés a Bátorfi család legifjabb sarjával úgy indult, hogy az Idősebb és Ismertebb testvér viselt dolgainak próbáltunk a végére járni, nem mulaszthattam el az alkalmat, hogy meg ne kérdezzem: mi a véleménye a nővéréről, aki valószínűleg még szintén csak pályafutásának az elején áll, „Csilla nagyszerű testvér. Nyugodtan elmondhatom, hogy semmi sem igaz a híresztelésekből, hogy fejébe szállt volna a dicsőség. Ugyan melyik Európa-bajnok lenne hajlandó annyi Időt szentelni jóformán még névtelen családtagjának, mint 0 nekem. Szívesen megosztja velem a tapasztalatait, és nem is úgy teszt, hogy ezt anyás- kodásnak lehetne venni.“ Namármost: akinek ilyen nővére és édesapja van, akinek a BVSC-ben nemsokára olyan edzője lesz, mint a magyar — és nemcsak magyar — asztalitenisz élő legendája, Bérezik Zoltán, vajon hová juthat ekkora szorgalommal, amelyről jelenlegi edzője, Herendi Iván beszélt? Lehetséges, hogy a leendő Európa- vagy í—í uram bocsi' — világbajnokkal beszélgettem?, Palágyi Lajos
