Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-16 / 50. szám

I i ifjúság 21

— A SZISZ szlovákiai és IV. kongresszusán is sokszor hangoztatták, mennyire fontos a formalizmus, a bürokrácia elleni harc. Amikor Jaroslav Jenerál így fogalmazott: „ .. .követeljük, építsünk gátat a formalizmus minden megnyilvánulása elé“, bizonyára nem csupán a SZISZ szerveire és szervezeteire gondolt, hanem azokra is, akikkel mindennapi munkánkban együttműködünk, ezek pedig sokan vannak. Van-e már a kongresszuson elhangzottaknak foganatja, érezhető következménye a gyakorlatban itt a járásban?

— Annak, hogy hadat üzent a SZISZ a formalizmusnak, egyelőre csak részben van pozitív megnyilvánulása a mi járásunkban. Még mindig a fiatalságra, főleg az alap- és középiskolásokra hárul a tömeges részvétel, és ez sokszor rossz vért szül a közép- iskolások körében. Nemegyszer hallani ilyen szavakat: „Muszáj volt mennem, hogy legyen részvétel, legyen tömeg“. A bürokrácia megfékezésére mi már hatékony intézkedéseket hoztunk. Lényegesen kevesebb jelentést, kimutatást kérünk az alapszervezetektől. Ezt főleg azzal pótoljuk, hogy mi megyünk a helyszínre személyes tapasztalatszerzésre, tehát többet járunk a fiatalok közé, ha pedig esetleg valamiről megfeledkezünk, azt telefonon megbeszéljük. Nem így a felsőbb szervek és más tömegszervezetek

Tennivalóinkról, jövőnkről

Pavel Uhrínnal, a SZISZ Nagykürtösi (Vel'ky Krtís) Járási Bizottságának elnökével Polgári László beszélgetett

velünk szemben, ezek még mindig a régi papfrízű együttműködésre törekednek. Nemrég például a fiatalok bűncselekményeiért vállalt felelősségünkről kértek tőlünk jelentést, vagy szintén papíron kellett elküldenünk a nyilvános rend megőrzésére irányuló ténykedésünk lényegét. Már az is előfordult a tömegszervezetekkel tartott kapcsolataink gyakorlatában, hogy ők kértek tőlünk jelentést kölcsönös együttműködésünkről, mintha ők ezt nem tudnák értékelni és őket nem érintené a dolog.

— A RADIM bevezetésével bizonyára sok formális megnyilvánulás eltűnik a középiskolás fiatalság életéből. Bár aránylag kevés középfokú oktatási intézmény SZISZ-szervezete tartozik hatáskörötökbe, a szakmunkásképzőkben már bizonyára megvannak az első tapasztalatok. Milyenek ezek?

— Három iskolánk van, ahol számításba jött a RADIM; a Nagykürtösi Gimnázium, ahol 200 SZISZ-tag van, a helybeli gépészeti szakmunkásképző 600 diákkal és a Zsélyi (Zelovce) Mező- gazdasági Szakmunkásképző, ahol 200 fiatal tanul. Ha a három iskola SZISZ-tagjainak számát ösz- szeadjuk, a járási összlétszám egynegyedét kapjuk, így nem véletlen, hogy a középiskolás fiatalságnak és a RADIM bevezetésének nagy jelentőséget tulajdonítunk. Kezdetben voltak problémák, akadtak a szakmunkástanulók között olyanok, akik igyekeztek egyoldalúan beállítani az új tervezetet, vagyis hogy nekik nem kötelező belépniük a SZISZ- be, így élnek ezzel a jogukkal. Nem kis erőfeszítés, helyenként idegtépő munka árán sikerült helyrebillenteni a mérleget. Főleg a harmadikos instruktorok jeleskedtek, akik megmagyarázták nekik, hdgy sok minden másra is joguk van, és sokkal érdekesebb, tartalmasabb munkát végezhetnek, ha a kollektívába tartoznak, részt vesznek a közös döntésben és így tovább. Más kérdés, hogy sokszor a harmadikos instruktorok sem kapnak jó példát felnőtt társaiktól. A LIAZ autógyárban a laza munkafegyelem, az anyaghiány miatti üresjáratok csak a jellemes egyéneket tartják állva. Az apróbb hiányosságok ellenére látok minőségi változást a közép- iskolás fiatalok életében.

— A kongresszusok bírálták a SZISZ-tagok pionírvezetői és rajvezetői ténykedését Nem sikerült elérni azt sem, hogy a rajvezetők fele a SZISZ-tagok soraiból kerül

majd ki. Járási viszonylatban hogyan fest ez a probléma, illetve mik a terveitek?

— E téren mi sem teljesítettük az előző kongreäzuson kitűzött feladatot. A problémák szerteágazóak. A falvakon, ahol a pionírok zöme él, főleg szövetkezeti alap- szervezeteink vannak, és közismert a szövetkezeti dolgozók elfoglaltsága, a szezonmunkák, a háztáji és egyéb problémák. Az üzemekben viszont nem jó szemmel nézik, ha a rajvezetők kimaradnak, vagyis sokszor a jóakarat, a segítőkészség hiányzik a gazdasági vezetőkből. Persze, ezzel nem akarom felmenteni az alapszervezeteket sem a felelősség alól. Kiutat kpresve két szálon indulunk el. Összehívtuk azoknak az ipari és mezőgazdasági üzemeknek a SZISZ-vezetőit, ahol nagyok a tartalékok, ős megkértük őket, hogy vegyék fel a kapcsolatot egy-egy iskola pionírcsapatával, vállaljanak védnökséget fölöttük. A pionírcsapatok hivatásos vezetőit pedig arra kértük, fejtsenek ki nagyobb agitációt a pionírok szüleinek körében, főleg ott, ahol a szülők SZISZ-tagok. A helyzet alakulását tdvábbra is figyelemmel kísérjük, hiszen mi is tudjuk: a ma pionírjaiból lesznek a jövő SZISZ-esei, és nem közömbös számunkra, milyenek lesznek ezek a SZISZ-tagok.

A szerző felvétele

Pionírok a szövetkezetben

„A ptonírkollektívák tevékenységét az eddiginél sokkal nagyobb mértékben össze kell kapcsolni a gyermekek, az iskola és a lakóhely mindennapi életével“ — mondta beszámolójában jaroslav jenerál a SZISZ IV kongresszusán a CSKP XVII kongresszusa határozatainak teljesítésében vállalt feladatokról.

A kongresszust megelőző napokban nyílt meg a Rimaszombati járás e- gyik dinamikusan fejlődő nagyközségében, Rimaszécsen (Rtmavská SeC) az Oj Világ Efsz vezetőségének, SZISZ alapfedezetének és a helyi alapiskola július Fuöík pionírcsapatának köszönhetően az ifjú technikusok és természettudósok állomása. Az állomás keletkezésének előzményeiről, szerkezeti felépítéséről annak vezetője, Balyo Mária beszélt.

Elmondta, hogy a szövetkezeti SZISZ-alapszervezetet már rég foglalkoztatta az alapítás gondolata, annál is inkább, mert több fiatal is dolgozott a múltban rajvezetőként. A szövetkezet vezetőségének anyagi és erkölcsi támogatása, az iskola pionírcsapata vezetőjének, Kosztúr Annának a megértő hozzáállása jóvoltából végül is létrehozhatták az állomást. Kilenc szakkörben kezdték meg a munkát. E körök élére javarészt a SZISZalapszervezet tagjai álltak. Az sem titok, hogy azon szakkörökben, amelyek tevékenysége közel áll a mezőgazdasági termeléshez, tehát jtz állattenyésztői, a növény- termesztői, a gépesítési és lovasszakkörben igyekeznek megszerettetni a pionírokkal a mezőgazdaságot, remélve, hogy azt majdani munkahelyül választják. A rádiós, a számítástechnikai, a vegyészeti, a fafaragó és grafikai kör viszont a gyerekek szórakoztatását, játszva tanulását és hasznos Időtöltését szolgálja elsősorban. Természetesen a versenyekre, például a kémiai olimpiára és a különböző kiállításokra is itt készülnek fel a pionírok. Rendelkezésükre áll nemcsak a szövetkezet vegyi laboratóriuma, vagy Igó Aladár fafaragó népművész és Majoros Ernő grafikus műhelye, de összejöhetnek a javítóműhelyekben, az istállókban, a kertészetben vagy a lovaglópályán is. A körök egységesen, havonta kétszer, mindig szerdán tartanak összejövetelt.

Én a grafikusokhoz kopogtam be. Itt 15 gyerek szorgoskodott Majoros Ernő Irányításával.

— A mai témánk csendélet ceruzarajzban — mondta a vezető. — A munka-tervet úgy állítottam össze, hogy az első órán mindenkitől megkérdeztem, ő mivel szeretne foglalkozni. így került a tervbe az üvegfestészet, a grafika, llnóleummetszet- készítés, mozaikszerkesztés, no -meg az, amit én szükségesnek tartok: a művészettörténet, az olajfestészet alapismeretei, de még a hidegtűmet- szet készítésének alapjait Is átvesz- szüik. Felmértem a gyerekek tehetségét, tudását is. Három-négy gyerek van olyan, akikkel komolyabban is szeretnék foglalkozni. Itt van például Kolozsl Alica, akinek most ez nagyon is jól jön, hiszen márciusban fog felvételezni Losoncon (LuCenec) az óvónőképzőben, ahol, mint tudod, tehetségvtzsga Is van képző- művészetből.

A lovak barátait a gyakorlópályán találtaim. Rudolf Kohút, a szövetkezet lószakértője és versenyzője vezeti az egyik legnépszerűbb szakkört, a melybe huszonegyen jelentkeztek. A nagy létszám miatt két csoportra vannak osztva, de akinek kedve tartja, főleg a helybeliek élnek a lehetőséggel, más napokon Is el jöhetnek. Pósa Gyula és Molnár Gábor nagy örömmel újságolták:

— Már megtanultuk az alapokat, vagyis nem keverjük össze a martin- gált a kengyellel, a zablát a nyereggel. Rudi bácsi arra Is megtanított, hogyan kell etetni, gondozni a lovakat.

„Minden vezető arra törekedjék, hogy a gyerekekkel végzett munka legyen egyre vonzóbb, hogy az egykori pionírok később szívesen váljanak instruktorokká és vezetőkké. Természetesen az állami, társadalmi és gazdasági szervek és szervezetek segítségét sem nélkülözhetjük“ — mondta Jaroslav Jenerál a SZISZ IV. kongresszusán. A látottak alapján állíthatom, hogy Rimaszécsen ebben a szellemben folyik a munka.

(A szerző felvételei) —polgári—

A grafikai szakkör foglalkozásán csendélet készült.

Balyo Mária, az állomás vezetője: „Már rég foglalkoztunk az alapitás gondolatával.“

A 80 éves örökifjú

Az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon, miután Nagyidat Ernőnek átadták a Csemadok-érem aranyfokozatát, vita kerekedett az elnökség tagjai között, hogy milyen szerepe volt Nagyidat Ernőnek a Sarlóban. Ö volt-e az országos elnök vagy a titkár, vagy pedig „csak“ a bratislavai Sarló elnöke volt-e. A vita hosszú volt és meddő, mindenki dokumentumokra hivatkozott, de senkinek sem jutott az eszébe megkérdezni magát az ünnepeltet, pedig ott ült a hallgatóság soraiban. Végül a vitát lezárandó, Nagyidat Ernő kért szót, és suttogó-rekedt hangján ezt mondta: „Mindhárom vitatkozónak Igaza van a maga módján, mégpedig azért, mert bár Balogh Edgár volt a Sarló szellemi vezére, országos elnök mégsem lehetett, mert nem volt állampolgársága, így lettem én az első hivatalos elnök. A titkár azért lettem én, mert Baloghnak szüksége volt egy állandó ügyintézőre, s nekem elegendő szabadidőm is volt, másrészt pedig kapcsolataim révén bejáratos voltam a szlovák és a cseh szövetségekbe és csoportulásokba ts. A városi Sarló elnöke pedig azért lettem, mert megválasztottak. Ez így pontos és így igaz. Ezt le lehet jegyezni.“

(A magam részéről csak annyit fűznék hozzá, hogy az ilyen kérdések 59 évvel a Sarló megalakulása

után már nem kellene, hogy vita tárgyét képezzék.)

Korábban mentem a megbeszélt találkozóra. Kata asszony fogadott, de alig ültem le a fogadószobában, máris motoszkálás hallatszott a folyosóról, s nem sokkal később félvakon, tapogatózva megérkezett dr. Nagyidat Ernő.

— Gyere Ide — mondta —, nézd meg az órámat, mert én nem látom. Fogadjunk, hogy most van két óra.

Pontosan két óra volt, s mfg levetkőzött, elnéztem ezt a testben ugyancsak megfogyatkozott embert, aki a vakságra készülődve is sokkal tisztábban látja történelmünket, mint ml, akik látók lehetnénk, de csak bámészkodók vagyunk. A lakást most felvirágozták a tisztelők, ajándékkosarak díszelegnek mindenütt.

— Hogy érzed magad ebben a ragyogásban?

— Jól, de nem teljes az örömöm. Adok neked egy levelet, amit egy barátomnak írtam, bogozd kt belőle, ami érdekel.

Részlet a levélből: „Tegnap, XI. 3-án volt a Csemadok városi bizottságának plenáris ülése, ahol szintén ünnepeltek, de nem éreztem azt az Igazán őszinte tiszteletet, mint a bíróságon, ahol törvényszéki tanácselnökök voltak stb., akiknek a nevét sem tudom, és egy mukkot sem tudnak magyarul, gratuláltak nekem. (N. E.)“.

— Persze az is lehetséges, hogy te nem voltál eléggé ráhangolódva az ünnepre ...

— Kapaszkodj meg, mert hanyatt esel! Semmiféle ünneplést nem vártam sehol, nekem minden meglepetés volt, ami körülöttem s velem történt.

— A lelked mélyén azért talán mégis...

— Nézd, én tudom, hogy nyolcvan- éves vagyok, de miért kell folyton az eszembe Juttatni, hogy megöregedtem?

— Megöregedtél?

— Egy frásztl Csak nyolcvanéves vagyok, s erről a századról többet tudok, mint a történelemkönyvek. Es egy csomó dolgot egészen másként tudok, mint ahogy az írva vagyon.

— Mégsem írtál könyvet.

— Nem, mert mindig mást csináltam. Szerveztem, meg mások ostobaságait slmítgattam el. Tudod, mi a bajotok, nektek fiataloknak? Az, hogy mindig mást akartok, mint ami éppen van, s a napi dolgokból nem tudjátok kiszűrni a lényegeseket. Elvontan gondolkodtok a realitásokról.

— Ezt azért bővebben is kifejthetnéd.

— Kifejtettem már néhányszor. Vannak jó dolgok és vannak rosz- szak vagy kellemetlenek. A rosszat meg lehet jobbítani, a jót el lehet rontani. Ti mindig az utóbbit teszitek, mert sokszor önmagátok ellenségei vagytok. Úgy is mint nemzetiség, úgy is mint fiatalok.

— Itt azért vitába szállnék veled.

— Tudom, de te meg jobb, ha tőlem tudod meg, hogy velem nem érdemes vitatkozni, mert rögtön fiatalos dühbe gurulok.

»—■ Beszéljünk másról.

— Azt tettük eddig is. Mindig másról beszélünk.

— Rendben van. Kata asszony azt mondta, lefogytál tíz kilót, s csak csipegetsz, mint a madárka.

— Lefogytam, na és? Annyi a bajom, hogy abba már öten belehaltak volna. Tíz gyógyszert kellene szednem, hármat szedek. Néha percekre elsötétül előttem a világ. Ez bosz- szant, de nem olyan nagy dolog. Ennek ellenére azért Kassán nincs olyan magyar rendezvény, amin ne vennék részt. Tudod, mekkora ünnep lehetne a Fábry-napok, ha azt ünneplőbe öltöztetnék, ha nem lenne

agyonszervezve? Nem demonstráció kell ide, hanem hit.

— Ebben egyetértünk. S ha már szóba hoztuk a Fábry-napokat, neked mit adott az Idei?

— Jó, hogy van, csak úgy tűnik, önmagunkat ismételjük. Fábry kapcsán egy csomó más dologról Is szó eshetne.

— Például miről?

— Az önérzetünkről, a közéletünkről, a hitünkről. Látod, ez nagyon fontos dolog. Soha szóba sem került.

— Ha jól emlékszem, az Ifjúsággal kapcsolatban többször ts.

— Ne akard bizonygatni, hogy szenilis vagyok. Jól emlékszem mindenre, mégis azt mondom, lassan már önmagatokban sem hisztek.

— Ennyire pesszimista lennél?

— Én optimista vagyok, mert hiszek bennetek.

Ezt olyan hévvel, lelkesedéssel mondja, hogy benne nekem is hinnem kell, mint ahogy hiszem azt Is, hogy1 Nagyidéi Ernőt, a Sarló első országos elnökét, a Fábry-hagyaték végrehajtóját nem kezdi még ki egyhamar a kór: Hiszem, hogy fiatalos lelke, tiszta elméje még sokáig átmenti nekünk a megrokkant testet is. Nem szabad, hogy idejekorán magával vigye történelmünk azon darabkáit, amelyekről csak 6 tud, s amelyek még hiányoznak a jegyzeteinkből.

—sl.—