Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-09 / 49. szám
A losonci leínykar A másik „ezüstös“ énekes. Szabó Ildikó nem rokona Szilviának, még osak nem Is földije, hiszen Ildikó dunaszerdahelyl (üu- najská Streda). A Komensk? Egyetem Bölcsészettudományi Karának elsőéves magf&r- szlovák szakos hallgatója. Az lS85-ös döntőben a harmadik helyen végzett. — Ez most rosszul sikerült — mondta közvetlenül a fellépés után. — Pechemre a hét elején légcsógyulladást kaptam, s végig azon féltem, hogy a kellős közepén egyszer csak elfogy a levegőm, s ez be is következett. Szívesen meghallgatnék még néhány ilyen „rosszul sikerült“ előadást — tettem hozzá gondolatban. Ildikó édesanyja annak a csallóközkürti (Ohrady) éneklőcsoportnak a vezetője, a- melyik ugyancsak bejutott az országos döntőbe. A csoportban Ildikó is énekelt. — Mit szeretsz jobban, a csoportos vagy a szólóéneklést? — Mind a kettőt, de a csoportban azért bátrabb az ember. Talán ezért van^az, hogy a Tavaszi szél döntőin mindig — most is — az éneklőcsoportok voltak túlsúlyban. Ez persze egyáltalán nem rossz, hiszen a közös éneklés által nemcsak népdalkultúránk válik közkinccsé, hanem kitűnő emberi közösségek is kialakulhatnak. A jó közösség a zenekari zenélésnek Is feltétele, ez adja meg az alaphangot. A zenekarokat az idei döntőn két kát«---------------------------------------\ V. Hazai és magyarországi lista 1. Peter Nagy: Potfme sa zachránif 2. Marika Gombitová — Karel Gott: Neznámy pár 3. Balét: Zákon schválnosti 4. Madam: Nemó2em za to, £e som taká 5. Viera Spinarová: To teda ne B. Robo Grigorov: Chcem fa nájsf 7. Petra Janü: U2 nejsem volná 8. Midi: Ülohy 9. Beata Dubasová: Mi sa nedáme 10. Dalibor )anda: Kdé jsi TAVASZI SZÉL ’87 Még gimnáziumi tornatanárom mesélte, hogy a város legjobb úszói részt vettek egyszer egy országos egyéni versenyen. Visszatérve, arra a kérdésre, hogy ki hányadik lett, mindegyikük azt válaszolta: harmadik. Végül kiderült, hogy a selejtezőket olyan medencében bonyolították le, amelyben egyszerre csak hárman úszhattak. Itt lettek ők harmadikok. De a lényeg, hogy a sikertelenséget Így könnyebben viselték, s az otthoniak előtt sem kellett szégyenkezniük. A Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyek célja az, hogy életben tartsa népzenei hagyományainkat. Így nem mellékes, mennyien vesznek részt rajta, s a versenyzők milyen érzésekkel emlékeznek majd vissza a versenyre. A Tavaszi szél jubileumi, X. országos döntőjét november 8-án tartották Bratisla- vában. A szervezők, figyelembe véve a két évvel ezelőtti verseny és az azt követő sajtóvita tanulságait, igyekeztek a Tavaszi szél kiélezett vetélkedő jellegét elvenni, és az ideit inkább fesztlválfélévé alakítani. Mivel a zsűri egyetlen fordulóban sem állapított meg helyezéseket, csak úgynevezett fokozatokat osztott ki ez aranytól a bronzig, s ugyanazt a fokozatot egyazon kategóriában többen is megkaphatták, tulajdonképpen mindenki győztesnek érezhette magát. Kevesebb lett a korábbi évekre jellemző sértődöttség, s a Tavaszi szél jobban szolgálta a kitűzött célt. E tetszetős koncepció gyakorlati megvalósításának voltak azonban a jövő számára leszűrendő tanulságai, módosítandó mozzanatai. Ezek közül csak egyet említek: ellentmondásosnak tűnt az, hogy a járási vagy kerületi fordulóban aranyfokozatúnak minősített teljesítményt a döntő zsűrije ezüstre értékelte. Persze, a versenyszabályok szerint az alacsonyabb fordulókból csak az aranyfokozatot elért szereplők juthattak tovább. A jövőben azonban e minősítést elég lenne egyszer, de véglegesen elvégezni, s ez az aranyfokozat rangját is emelhetné. Dunajsk? Géza, a C9©madok KB Művészeti osztályának vezetője is ezen a véleményen van. Vele már az országos döntő után beszélgettem. — A jövőben a minősítést már a területi döntőben megejtjük, így az országos döntő a legjobbra, az aranyfokozatra értékelt csoportok, szólisták gálája lehetne. Itt a zsűri már nem döntene helyezésekről. inkább módszertanilag értékelné a teljesítményeket. A két év múlva megtartandó döntő még inkább színpadra szerkesztett lesz, a közönség számára elviselhetőbb műsorhosszal. Valószínűleg hiányozni fognak majd a folklórcsoportok, hiszen számunkra egyre inkább nyilvánvaló, hogy műsoruk jellege folytán inkább egy másik seregszemlére illenek. No de térjünk még vissza az idei döntőhöz, amelyre a Szakszervezetek Házának nagytermében került sori Ilyen impozáns helyszínt választottak a szervezők, hogy Igv tisztelegjenek a népes szereplőgárda teljesítmény« előtt, s magát a népzenét méltó módon vigyék színpadra A több mint ezer nézőt befogadó hatalmas terem valóban megfelel ezeknek a kívánalmaknak. Egyetlen apróság rontotta csak a hatást — szinte már hagyományosan: a hangerő- sftés. A szereplők, kivált a szólóénekesek, saját hangjukat csak halványan hallották vissza, s ez sokakat elbizonvtalanított. A hangszinbeállítás sem volt teljesen tökéletes. a hangfalakból minden énekhang kissé színtelennek, száraznak tűnt. Az országos döntőben hat szólóénekes lépett fel hagyományőrzők és hagyomány- ápolók vegyesen, mert idén ezt a két kategóriát már nem különböztették meg. Ezt a számot meglehetősen kevésnek érzem. Még kevesebben voltak a hangszeres szólisták: összesen ketten, két citerás. Elgondolkodtató, hogy a szólisták alacsony száma az előző fordulókra is jellemző volt. Érzésem szerint ennek oka nem az, hogy nálunk nincsenek jó hangú énekesek, tehetséges zenészek. Inkább a tehetségkutatással, a tehetségek ápolásával van baj. Sokat tehetnének magyar tannyelvű középiskoláink is. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány középiskolánknak van énekkara. Nem lehet mentség, hogy ezen a fokon már nincs kötelező zeneoktatás. A Losonci (Luöenec) Pedagógiai Szakközépiskolának van énekkara és éneklőcsoportja is. Igaz, hogy ott zeneoktatás is van, hisz a leendő óvónők képzéséhez ez is elengedhetetlen, de az éneklőcsoport léte ennek, szerintem, nem egyenes következménye, hanem inkább tagjai és különösen vezetője, Gaál Ildikó tanárnő lelkesedésének köszönhető. Az éneklőcsoport 1980-ban alakult. Többszőr szerepeltek a Tavaszi szél országos döntőjében, mostani teljesítményüket a bíráló bizottság aranyfokozattal jutalmazta. — Nem vagyunk afféle kényszer-éneklő- csoport, mert iskolánk diákjai közül olyan sokan szeretnének velünk énekelni, hogy válogathatunk a jelentkezők között — mondta a tanárnő, és szavait a lányok is megerősítették. Közvetlenül az eredményhirdetés után beszélgettünk, s szavaikból kitűnt, hogy» nagy örömmel fogadták a zsűri döntését. — A népdal szeretetét az alapiskolából hoztuk magunkkal — vallották a lányok —, ott már csaknem valamennyien énekeltünk valamilyen csoportban, énekkarban. Ök tehát szerencsések. Az alapiskolában megszeretett népdaléneklést értő irányítással tovább folytathatják. De számosán vannak azok, akiknek erre nincs lehetőségűk. Gaál tanárnő nemcsak az éneklőcsoportot készítette fel, hanem istápolója volt egy döntőbe jutott szólóénekesnek, a ber- zétei (Brzotín) Szabó Szilviának, aki tagja az éneklőcsoportnak is. Döntőben teljesítményéért ezüstfokozatot kapott. — Elégedett vagy az értékeléssel? — Messzemenően. Tetszik nekem ez a „fokozatrendszer“, nem veszi el a szereplők kedvét a versenyzéstől. — A döntőben szilicei és környéki népdalokat énekeltél. Miért választottad éppen ezeket? ►— Közel állnak hozzám. Már csak azért is, mert ezeket a dalokat falum közvetlen környékén gyűjtötték. Szeretném, ha minél többen megismernék őket. góriába sorolták. Az egyikbe a hangszeres együttesek tartoztak — három citerazene- kar —, a másikba az úgynevezett táncházzenekarok. Ez utóbbiak közül kettő, a somorjai (Samorín) Csalló és a galántai (Galanta) Csiholók zenekar aranyfokoza- tot kapott. — A Csiholók név megfejtésének kulcsát Ady egyik versének címe adja meg: A Tűz csiholói. Ogy érezzük, ami a népzene, népi kultúra ápolását illeti, nálunk van még „csiholnivaló“ bőven — mondták a zenekar tagjai, Bartos Andrea, Lakatos Robi, Dórák László, Németh Edit és Pálfi Zsolt. Nemcsak ők, hanem a résztvevők közül többen is szóvá tették, hogy műsoraik ösz- szeállításakor hiába szeretnének a mi tájegységeink népzenéjéből is meríteni, nincs egy központi hang- és kottatár, Dunajsky Géza így válaszolt erre: — A közeljövőben művészeti osztályunkra szeretnénk egy villamosmérnököt felvenni, akinek a magnó- és videóátjátszás lesz a feladata, hogy a valóban meglévő gyűjteményt a szélesebb közönség is használhassa. A döntő zsűrielnöke Méry Margit volt, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének munkatársa. Beszélgetésünket rögtön panasszal kezdte: — A döntő után, sajnos, nem jutott elég időnk a mérlegelésre. A rendezőknek a jövőben erre jobban kellene ügyelniük, mert pár perc alatt nem minden esetben lehet helyes döntést hozni. — Milyen szempontok alapján értékelték a csoportokat? i—> Elsősorban a művészi előadásmódot figyeltük, de nem volt utolsó szempont a dalválasztás sem, sőt még azt is megnéztük, hogy a csoport nem lépte-e túl a műsor előírt időtartamát és a meghatározott létszámot. — Milyennek tartja az idei döntő színvonalát? — kérdeztem még. — A művészi színvonal a hajdani blokkrendszerhez képest talán alacsonyabb volt, de annak a koncepciónak a hátulütőit mindenki ismeri. A két évvel ezelőtti döntőnél viszont nem volt rosszabb, sőt sok tekintetben jobb is. Végezetül még egy megjegyzés: bármilyen lesz is a következő országos döntő, talán hasznos lenne meghívni rá azoknak a csoportoknak a vezetőit is, akik különböző okok miatt nem juthattak el a legmagasabb fordulóba. Klinko Róbert (A szerző felvételei) A Csiholók 1. Fan-Fan: Hé, várj, kimaradtam a szerelemből 2. Dolly Roll: Elpattant egy húr 3. Neoton Família: Latin szerenád 5. V‘Moto-Rock: Miért? v j 6. Modern Hungária: Csók x csók . j 7. Bikini: Mondd el 8. Első Emelet: A szerelem él 9. Step: Júlia 10. Edda: Gyere, őrült • VILÄGLISTA 1. Francesco Napoli: Balla-Balla 2. Davi Bowie: Az idő lassan fog haladni 3. Europe: Carrie 4. Madonna: Határvonal ‘ 5. Yelo: Igen, uram B. Natalie Cole: Ugrásra készen 7. Europe: Rokizd át az éjszakát 8. Eric Clapton: Tarts ki 9. Sandra: Hej, hej, hej 10. Kim Wilde: Mondd, hogy igazán kellek ZSÄKBAMACSKA Színes posztert nyert Jenei István hur- banovói, Varga Tünde Stúrovői, Nagy Klaudia zselízi (Zeliezovce), Stigmár Éva sző- gyénl (Svodín), és Petényi Ibolya nagykürtösi (Vefky KrtíS) olvasónk. AZ OLVASÖ KÉRDEZ Az utóbbft időben egyáltalán nem hallani a Panta Rhei együttesről, talán megszűnt volna? — kérdezi Puksi Zoltán rimaszombati (Rlmavská Sobota) olvasónk. A Panta Rhei együttes az utóbbi években valóban elhallgatott, de éppen ezekben a napokban a rádió műsorában hallhattunk egy sorozatot az együttes pályafutásáról új dalaikkal kiegészítve. A Panta Rhei együttes története 1973-ban Debrecenben kezdődik. Az alapítók — Matol- csy Kálmán, Szalay András ésj Szalay Sándor — közül ketten még egyetemisták voltak, a harmadik pedig friss diplomás fizikus, aki ma, 1987-ben már egyetemi tanár. A Panta Rhei pedig, ha nem is min- - dig rendszeresen, de működik. Igaz, nem változatlanul (Panta rhei — minden változik), mert közben új tagok kerülnek az együttesbe és válnak meg tőle. Másrészt a zenéjük fokozatosan megújult. A klasszikus féldolgozásoktól a dzsesszrockon, a tánczenén, sőt a sanzonon át egy olyan sajátos stílusig jutottak, amelyben a bolgár ritmusok éppolyan szervesen élnek, mint az improvizáció és a szintetizátorok hangszíngazdagsága. ök terveztek és építettek először digitális zenei eszközöket is. A legtöbb amatőr rockegyüttes története rövid: vagy hamar átlép a profi világba, va§y egy idő után felbomlik. A Panta Rhei különös kivétel. Tagjai zeneileg és technikailag tökéletesen profik lettek, megélhetésük viszont sohasem függött az együttestől. összesen két nagylemezük jelent meg. Az utóbbi négy évben teljesen eltűntek a nyilvánosság elől, csak stúdióban dolgoznak. Sok órányi termésük szinte ismeretlen. „Többször hallottam már szalonzenéről, szalon zenekarokról. Szeretném megtudni, mit rejt magába ez a kifejezés“ — trla Monyók Katalin losonci (Luőenec) ' olvasónk. A szalonzene a szórakoztató zene XIX. századbeli fő megjelenést formája, amelyet a polgárt üdülőhelyek társalgója, a „Kursalon“ nyomán neveztek el így. Kisebb na- gyobb létszámú hangszeres együttesek vettek részt benne, népszerű tánczenét. Indulókat, egyvelegeket látszottak. A szalonzene köre nem szorítkozott a szórakozóhelyekre, hozzá szokás számítani a mutatós és semmitmondó vagy édeskés darabokat Is Századunkban egy két kivételtől eltekintve, lassanként eltűnt a szalonzene divatja; utődja a „szimfonikus szórakoztató zene“ (komolyzenei feldolgozások diszkóritmusban), amely zenés útirajzokat és egyéb hangulatképeket öle! fel. A mflfal a könnyed szórakoztatást szolgálja. Papp Sándor
