Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-09 / 49. szám

új ifjúság 10 MÍTOSZOK nyomában IV: A Lenin-emlékszoba Archív felvétel A Népházban ------= „Ádámnak két fiút szült Éva, a felesé­ge. Az idősebbet Káinnak nevezte el, a másodikat, az öccsét, Ábelnek hívták. Ábel a juhok pásztora volt, s Káin a föld művelője. Egyszer Káin áldozatot mutatott be Jahvénak a föld termésé­ből, és Ábel is odalépett: ő juhainak első ellését hozta és tejet. Jahve Ábelt és az ő áldozatát fogadta kegyesen, Káinra és áldozatára nem is nézett. Káin nagyon fellobbant, arca is be­esett az indulattól. Mondta Jahve Káin­nak: — Miért lobbantál haragra, és arcod miért esett be az indulattól? Nem tar­tod jónak, hogy így választottam? Vi­gyázz, az ajtó előtt a bűn leselkedik, reád feni fogát. Uralkodj rajta! De Káin szólt fivérének, Ábelnek, s amikor a mezőn voltak, Káin rátámadt fivérére, Ábelre, és megölte. Mondta Jahve Káinnak: — Hol van fivéred, Ábel? — Nem tudom — mondta Káin. — Őrzője vagyok-e én a testvéremnek? Mondta Jahve: — Mit tettél? Testvéred vére hoz­zám kiállt a földből! Légy hát átkozot- tabb, mint a föld, amely kitátotta tor­kát, hogy elnyelje testvéred vérét! Ha a földet fogod megmunkálni, az nem adja többé erejét neked. Bujdosó és kó­borló leszel a földön. Mondta Káin Jahvének: — Nagyobb a büntetésem, hogysem elviselhetném. íme, ha elűztél engem nemcsak a termő talajról, de színed elől is — bujdosó és kóborló leszek a föl­dön, s bárki, ha rám lel, megölhet majd! Mondta Jahve: — Ha Káint bárki megöli, hétszeres lesz a bosszú! És Jahve jelet tett Káinra, nehogy megölje, aki rá lel. És Káin eltávozott Jahve színe elöl. Az Édentől keletre telepedett meg.“ (Komoróczy Géza Hé­ber mítoszok és mondák). A mítoszt olvasüa azt mondhatnánk, hogy Jahvénak bizony félresikerült a kísérlete az emberiséggel. Hiszen a Bibliából tudottak alapján ebben az idő­ben mindössze négy ember (Ádám, Éva, Káin és Ábel) létezett a földön, és már ennyi bonyodalom! Először Jahve pa­rancsainak megszegése, kiűzetése az Éden-kertből és most egy testvérgyil­kosság. De a történetből két olyan kö­vetkeztetést is levonhatunk, amelyek magának a Bibliának az állításaival állnak ellentétben. Káin és Ábel tűzál- dozatot mutat be Jahvénak. Az áldozat olyan vallási cselekedet, amelynek so­rán az ember valamely meghatározott dolgot rendszerint annak teljes vagy részleges megsemmisítésével (elégeté­sével) az istenségnek ajándékoz, hogy ezzel táplálja, imádását és tőle való függőségét kifejezze, hogy kiengesztel­je, tőle valamit kérjen vagy valamiért hálát adjon. Az ókori („pogány“) val­lások szerves tartozéka az áldozat. A Biblia is természetesnek veszi az ilyen áldozatot, mint ahogy a Káin és Ábel- elbeszélésből láthatjuk, ami azt bizo­nyítja, hogy a héber törzsek vallása semmiben sem különbözött a térség ak­kori, „pogány“ vallásaitól. Ez ellent­mond a Biblia ama koncepciójának, hogy a héberek vallása „kiválasztott, egyedülálló“, és ezért az igazi vallás. De minek is volt szükség ilyen áldo­zatra? Válaszoljon a Biblia: „És füstö- lögtesse el azt a pap az oltáron: tűzál­dozati eledel ez az Úrnak“ (3. Mőz. 3., 11). Tehát Jahvénak szüksége volt né­ha eledelre, vagyis ebben az időben nagyon is emberinek képzelték el a héberek az istenségüket. Ez a Biblia annak az állításnak mond ellent, hogy Jahve (eltérően a „pogány“ istenektől) anyagtalan, valamiféle szellemi lény. A mítosz látszólag nem Indokolja, hogy Jahve miért éppen Ábel áldozatát fogadta szívesen, és miért utasította vissza Káinét. Az indokot valószínűleg az akkori társadalmi események ad­ják. A mitikus történet mögött nyilván az állatteny’észtő és a földművelő kul­túrák érdekellentéte áll. A kánaáni te­rületre bevándorló, főleg állattenyésztő héber törzsek ezzel az elbeszéléssel akarták igazolni egyrészt azt, hogy mint isten előtt kedveseknek, övék a terület, másrészt azt, hogy az őslakos­ság elűzése és nomád életmódra kény­szerítése jogos bosszú Ábelért. Más el­képzelések szerint a bevándorló héber törzsek a nomadizáló keniták csavargó életét igyekeztek isten Káint sújtó át­kával magyarázni. A keniták Paleszti­nától délre élő törzs volt, és Káint tar­tották ősatyjuknak. Sokan úgy tartják, hogy a héberek tőlük vették át a Jah- ve-tíszteletet. Az bizonyos, hogy a ke­niták is Jahvét tisztelték de annak el­döntésére, hogy ők vették-e át a kul­tuszt a héberektől vagy fordítva, csak kevés hitelt érdemlő adat áll rendelke­zésre. A Jahvétől Káinra sütött bélyeg eset­leg a környező népek tetoválást (letö- rölhetetlen) szokására utal. A Káin—Ábel mítosz valószínűleg eredeti héber alkotás. Létezik ugyan egy sumér párhuzama, ez azonban nem végződik véres gyilkossággal, és a ha­gyomány a vízözön utáni időbe helyezi. Mindesetre nagyon régi mítoszról van szó, amely a már letelepedett törzsek és a nomád törzsek közötti konfliktust idézi fel. A mítosz magyarázó jellegű: a földműves meggyilkolja a pásztort. Ez okot ad az ellentámadásra. Mert a valóságban az alacsonyabb kulturális szinten álló vándorpásztorok támadtak a tőlük magasab fokon élő földműve­lőkre, hogy elrabolják vagyonukat. RÁCZ MÁRIA Prága egyik legforgalmasabb részében, a Hybern utcában található a Lenin Mú­zeum, amely Lenin egyik legfontosabb ál­lomásának az emlékét őrzi. Az épületet valaha nemesek, polgárok, kereskedők lakták, később pénzintézmény működött benne, majd amikor a Szociál­demokrata Párt bejutott a monarchia par­lamentjébe, az ő tulajdonába került. Ekkor nevezték el Népháznak. A pártszékházban sok minden mellett nyomda is működött, röplapokat, könyve­ket, újságokat nyomtak és adtak itt ki. Amikor 1911. november 1-én Párizsból Le­nin azzal a kérdéssel fordult Anton Ne- mechez, a párt akkori elnökéhez, az in- temacionálé vezetőségi tagjához, hogy nem segftene-e az orosz szociáldemokrata párt illegalitásban élő szervezetének VI, össz- oroszországi konferenciája bebiztosításában, a párt vezetősége úgy határozott, hogy igen, segít, megfizetni a húsz-huszonöt de­legátus itt-tartózkodásának a költségeit, s a konferencia színhelyéül az épület egyik második emeleti helyiségét jelölték ki. Na­ponta nagyon sokan lártak ide; az újság­kihordók vitték a lapokat, nem volt fel­tűnő, hogy további húsz ember is jön akár egy héten keresztül is. A monarchia tit­kosrendőrsége saját szakállára megpróbál­ta megfigyelés alatt tartani a házat, kö­vetni Lenin útját, de a dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a munkások és pártdolgozók ezt megakadályozták és az összoroszországl konferencia zavartalanul, rendkívül jó körülmények között végezhette munkáját. A helyiség, ahol a történelminek ne­vezett konferencia zajlott, 1945 óta Lenin- emlékszoba. Nem éppen nagy ez a helyiség, egy közepes létszámú iskolai osztály is alig férne el benne. A berendezés is sze­rény, öt asztal — köztük az is, amely egykor elnöki asztalként szolgált — szé­kek, szekrény, a falon néhány kép, a sa­rokban Marx mellszobra. Ez a szobor is az egykori berendezéshez tartozik. A szer­vezők, A. Nemec, a Szociáldemokrata Párt akkori elnöke, valamint J. Havlena, a szer­vezet titkára és a konferencia szervezője vitték a helyiségbe, hogy méltó környe­zetben ülésezhessenek a küldöttek. A szo­ba berendezése ma is ugyanaz. Havlena — aki még élt 1945-ben — állította vissza eredeti voltában. Az ember csodálattal nyugtázza, milyen kevés is elég volt ahhoz, hogy történelmet csináljanak azok, akik el­jöttek Leninnel az élükön. Alig két tucat ember is elég a nagy dolgokhoz? Ügy látszik, igen. A szellem az, amely felemel. Lenin nagyon szerény körülmények kö­zepette, szinte átmeneti állapotban élte le az életét. Nem volt másra szüksége, mint egy asztalra, székre, íróeszközre, papírra és egy fekvőhelyre. Még a kremlbeli szo­bájában is csak egy ágy, szekrény, asztal volt, s ugyanilyen szerény ez az emlék­szoba Is. És mégisl Az út a párt egységé­nek megszilárdításához vezetett, onnan pe­dig az 1917-es forradalomhoz. A határo­zatok, s különösen Itt megválasztott össz- oroszországi pártvezetés útja egészen a forradalomig, majd a forradalom viharán át napjainkig vezetett — tanúsítja a mú­zeum. A látogató sok minden máson Is eltű­nődhet. így többek között azon, hogy nem­csak Lenin, az egész család, különösen a fivérei, mekkora odaadással kapcsolódtak be a forradalmi munkába. Az egyik tár­lóban a Pravda szerkesztői, munkatársai neve között nemcsak Lenin és Krupszkaja, hanem nővérének, húgának a nevét is meg­találjuk. Bátyját a cár elleni merénylet­ben való részvétel miatt kivégezték, de ők nem ijedtek meg, sőt, még inkább el- köteleztékj magukat az új társadalom létre­hozása mellett. Igaz ugyan, hogy. ők hár­man, négyen, Illetve öten tulajdonképpen soha sem ültek egy szerkesztőségi asztal mellett, nem tanácskoztak egy és ugyan­azon értekezleten, mégis ott voltak, dol­goztak, tették, amit kell. Az egyik írta az anyagokat, a másik intézte a gazdasági kérdéseket, és mindenki vitte-hozta a kész példányokat, terjesztette az illegális sajtót, részt vett a forradalom előkészítésében. Aki eljön a Népházba, a Lenin Múzeum­ba (évente százhatvan-kétszázezren is van­nak), az nem csak ezekkel a tényekkel találkozik. Elé tárul századunk történel­mének legfontosabb, legmesszebb mutató eseménysorozata is, mert az, ami itt 1912- ben, majd utána történt, átalakította az emberiség történelmét. Az egykor és ma is Népháznak neve­zett épület történelmi múltjával, szép, gon­dozott, jól kialakított külsejével és belső tereivel, gazdag dokumentumanyagával vonzza az embereket. A hazai látogatókon kívül a Szovjetunióból érkezők is gyakran meglátogatják a múzeumot, és megllletőd- ve állnak meg Lenin emlékszobájában. Ke­vés olyan hely van a világban, ahol ilyen fontos és életbevágó események zajlottak volna, mint ebben a szerény, egyszerű he­lyiségben. , Németh István AFORIZMA Rejtvényünkben Marlene Dietrich német színész­nő „Tiétek az életem“ című művéből idézünk. VÍZSZINTES: 1. Az idézet második része. 11. Aki tartozik. 12. Felfog valamit. 13. A csont belső ré­sze. 14. Zug ikerszava. 15. A múlt idő Jele. 15a. Monte Christo várbörtöne volt. 17. Tan betűi ke­verve. 18. Tova. 19. Déry Tibor regényének a címe. 21. Egyformák. 23. Mesél. Férfinév. 28. Nyina egy­nemű betűi. 29. Hollandia, Belgium és Franciaor­szág folyója. 30. Durva vastag posztó. 32. Zenében: erősen, hangosan. 33. Zavar, kerget. 34. Látványos, bravúros. 35. Hosszmérték röviden. 38. Háziszár­nyasok. 38. Szabadon legelő állatokat védő kö­rülkerített -hely. 40. Francia folyó neve, kiejtve. 41. A szén, a hidrogén és az oxigén vegyjele. 43. Kettőzve: afrikai törpe nép. 44. Ámulatba ejtő dolog. 46. Tádé egynemű betűi. 48. Írásban előre értesítő. 49. Növény része. 50. A munka és az energia egysége. 52. Szovjet repülőgéptípus. 53. Diplomáciai Testület. 54. Mohamedán fejfedő. 55. A tea alkaloidja. 57. Oroszlánnév. 59. ötven szá­zaléka. FÜGGŐLEGES: 2. Női név (éh.). 3. ...és Magóg, egyik Ady-vers címe. 4. Műveli a kertet. 5. Semmit sem tevő. 6. Néró egynemű betűi. 7. Kormozó láng­gal égő szénhidrogénfajta. 8. Jáva közepe! 9. Mau­na ..., tűzhányó Hawaiin. 10. Az egyik magyar- országi egyetem rövid neve. 11. Az idézet első ré­sze. 15. ... Ovaneszjan, szovjet sportoló. 16. A ma­gasba. 20. Az idézet harmadik része. 22. Városrész röviden. 24. A nyomás egyik egysége. 26. Tarto­mány Olaszországban, de egy olasz futballklub neve is. 27. Növényzet nélküli terület. 29. Fehér­neműt tlsztíttat. 29a. Élősködő állatkák. 31. Vaca­kol, de csak középen! 32. Gépjármű igen fontos része. 37. Tekefigura. 39. Verskellék. 41. Bányában: keskeny vágányon futó kisebb méretű teherkocsi. 42. Arra a helyre vet (éf.). 44. Római százhat. 45. Női hangnem. 47. Három németül. 49. Csordultig. 51. ... Bias, Lesage műve. 54. Kést élez. 56. Ta­gadószó. 58. Klasszikus kötőszó. 59. A francium vegyjele. Beküldendő a függőleges 11., a vízszintes 1. és a függőleges 20. számú sorok megfejtése. A 47. számban megjelent rejtvény helyes meg­fejtése: Most azt szeretném megkérdezni, hogy már fürödhetek-e. Könyvet nyert Mánya Kinga, Luöenec.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents